2014. 10. 07.

Magyarok Nagyasszonya


1938.XII.22-én adták ki és jött a Bécsi döntés

Bálint Sándor 1944. október 8-án a következőket jegyezte Naplójába: „A Sátán megszégyenül, a Nibelungok népe visszavonul… Körüljárom Szegedet, és magammal szeretném oltalmazni a Várost és az országot, amelynek pásztorai csak béresek tudtak lenni, nem merik életüket adni juhaikért. A búcsúzás igézetében révedezem… Bűneim rongyaiban is boldog vagyok: az Angyal menyegzős ruhámat hordozza egész nap mellettem. Szeretném a világra teríteni.” Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepe van. E napon különös szeretettel adunk hálát Istennek, a tőle kapott üdvösségért, Máriáért és történelmi küldetésünkért. A kinyilatkoztatásból ismerjük, hogy a megváltás rendjében Isten különös feladatra kiválasztotta, alkalmassá tette és megdicsőítette a názáreti Máriát, az Istenszülő Szüzet. Ő a „bölcsesség széke”, aki bölcsességét a kinyilatkoztatás megértéséből merítette. Benne teljes volt az istenfélelem, az engedelmesség és Isten gondviselésének tudata (Sir 24, 23-31). Az ő bölcs életének gyümölcse a szeretet, az élet értékelés és vonzó viselkedés. Az angyali üdvözlet arról tanúskodik, hogy Isten soha nem látta reménytelennek a gyarló ember helyzetét. Máriában talált olyan személyt, akihez elküldhette köszöntését, és akit Fia anyjául választhatott (Lk 1,26-28). Mária az Úr színe előtt járt. Megvalósult benne a megváltás teljessége, ezért kapott szerepet az Egyházban. Általa az Isten emberré lett, belépett a földi élet keretei közé, hogy felemelje a gyarló embert az isteni élet magasságába (Gal 4,4-7). Új lehetőség nyílt meg az emberiség előtt. Ahogy Mária lehet Isten anyja, úgy az ember is lehet Isten fogadott gyermeke. Ezt a belső átalakulást a Szentlélek viszi végbe.   

Nemzeti Máriás ünnepünk is állandóan elénk tárja természetfeletti hívatásunkat. Szent István király megértette, hogy nemzetét és országát csak a kereszténység tarthatja fenn. Ezért 1038 Nagyboldogasszony napján ajánlotta fel népét és országát, lelkét és koronáját Szűz Máriának, akinek szívébe és karjára Isten az ő egyszülött fiát, Jézus Krisztust adta. A felajánlással és átadással a korona és népe már nem profán, hanem Mária által Istennek szentelt dolog és személy. A történelemben új küldetést és feladatot kaptunk. Mária gyermekeiként kell élnünk. Megtapasztaltuk annak anyai pártfogását ezer éven át, akinek védő karjaiban Szent István ajánlott. E felajánlást ápoljuk az egyházmegyei kegyhelyeken. És évente lerójuk tiszteletünket iránta a nemzeti kegyhelyen, Csíksomlyón, mikor újra védő palástja alá helyezzük magunkat.

 „Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!” SzVU! 287,7

Darvas-Kozma József

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése