Anyaszentegyházunk november 1-jén a mennyei dicsőségben
élő szenteket ünnepli és közbenjárásukat kéri. Mindenszentek délutánján a
temetőben világítottunk, megtartottuk a halottak napi vigíliát. Ilyenkor minden
jóérzésű ember felkeresi szerettei sírját. Szívből jövő imádság közepette
elhelyezi a kegyelet virágait, és meggyújtja az élő hitet jelző gyertyákat.
Isten a tudója, hogy ki milyen hittel jár a temetőben. Egy biztos, hogy az ész
kategóriájával a temetőben nem sokat lehet kezdeni. De mindenki igyekszik
„temetőjárását” valamilyen formában megfogalmazni. Az élet maga titok és
titokkal van körül véve, de aki az Élet forrása, Isten először szívünkbe írta,
majd kinyilatkoztatta, hogy miért jöttünk a világra.
November első két napja a végső célra irányítja figyelmünket. Amint felettünk
a csillag miriádok ragyognak, úgy hívnak bennünket szentjeink az üdvözítő Isten
kebelére. És ennek előszobájáról, a természetfölötti szenvedés-tisztulás
állapotáról a sírokra helyezett virágok, s az égő gyertyák imbolygó fényei
beszélnek. E fények az örök húsvét visszfényei, mely annak üres sírjából áradt,
aki értünk meghalt és feltámadt. Krisztus megváltást hozott. Feltámadásával
felragyogtatta a halhatatlanságot és az örök életet. És örök életet ad! „Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké
él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.” (Jn 5,24-29) A feltámadás
népünk életereje. E hit acélozta meg a világháborúk harcterein küzdő katonák
erejét, s ez volt a gyászolók igazi vigasza is. Az I. világháború kitörésének centenáriumára csokorba gyűjtöttem a két világháborúban
elesett csíkszeredai katonák névsorát, hogy a közeljövőben lerójuk
tiszteletünket a 37 és a 67 vértanú emléke előtt. Mindenszentek és halottak
napja róluk is szól, főleg minket figyelmeztet, hogy józanok legyünk.
Mindnyájan a Jézusba gyökerező hittel
járjuk nyolc napon át a temetőket és mutatjuk be a szentmisét. Hivő lélekkel őértük imádkozunk, akik a földi életből eltávoztak,
akiknek üdvössége biztos, de még a tisztulás állapotában vannak. Makkabeus
Judás, a választott nép bátor vezére tett gyűjtést rendezett, és tizenkétezer
ezüstdrachmát küldött Jeruzsálembe, hogy engesztelő áldozatot mutassanak be a
megholtakért. Jól és bátor lélekkel gondolkodott a feltámadásról (2Mak 12,43-46). Jézus Krisztus
kinyilatkoztatásából tudjuk, hogy időben bár az Egyház három seregre oszlik,
mégis tagjainak egysége a legkevésbé sem szakad meg. Mert Krisztus valamennyi híve az ő Lelkének birtokában összeolvad
az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne (vö. Ef 4, 16). Ennek
a vigasztaló valóságnak távlatában a halál többé már nem pusztulás, hanem
átmenet az örök életre (1Kor 15, 51-57). Istentől kapunk lakást: örök otthont a
mennyben, amit nem emberi kéz épített.
„Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal
meg örökre.” (Jn 11,25)
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése