Ha nem találsz itt, akkor tudd meg

hogy én is zarándokolok...

Szinte minden vallásnak vannak olyan helyei, ahol istenjelenés, istenmegnyilatkozás (teofánia), vagy szentekkel kapcsolatos esemény történt vagy ereklyéit őrzik. A kereszténység zarándokhelyei  az Úr Jézus, a Szűzanya és a szentek kultuszához kapcsolódnak. Az első keresztények tisztelettel vették körül Jézus születésének, életének, szenvedésének és megdicsőülésének helyeit. Mivel ezek a hívők számára bizonyítékok voltak, az üldöző rómaiak tudatosan irtották a szenthelyeket, pogány szentélyeket állítottak oda. Nagy Konstantin a Szent Sír és a Kálvária fölé, Szent Ilona az Olajfák hegyén és Betlehemben bazilikát épített. Ez lendületet adott a zarándoklatnak.

Aki zarándoklásra adja magát, elsősorban lelki szempontok miatt hívő buzgóságból vagy penitencia tartásból idegen földön halad át, hogy egy szent helyet egyénileg vagy közösségben keressen fel, s miután célját elérte, hazatérjen.

Napjaink zarándokainak szeretettel ajánlom egy ismeretlen szerző nagyszerű összefoglalóját: Aki zarándokol

Aki zarándokol, nem rohan.

Aki zarándokol, nem menekül.

Aki zarándokol, nem menetel.

Aki zarándokol, nem túrázik.

Aki zarándokol, nem kirándul.

Aki zarándokol, nem sétál.

Aki zarándokol, nem bóklászik.

Aki rohan, azt az idő szorítja,

Aki zarándokol, azt az idő tágítja.

Aki menekül, önmaga elől fut,

Aki zarándokol, önmaga felé tart.

Aki menetel, másokhoz igazodik,

Aki zarándokol, saját ritmusára jár.

Aki túrázik, teljesít,

Aki zarándokol, teljessé tesz.

Aki kirándul, kikapcsolódik,

Aki zarándokol, bekapcsolódik.

Aki sétál, nézelődik,

Aki zarándokol, befelé figyel.

Aki bóklászik, céltalan,

Aki zarándokol, célra talál.

Aki zarándokol, úton van.

Aki zarándokol, jó úton van.

Ha nem találsz itt, akkor tudd meg, hogy én is zarándok vagyok.