Az igazi bölcsesség - valós történet

A római szenátori család tagjából lett szerzetes, Szent Arzéniusz (354–455) sok éven át élt a Líbiai-sivatag remetéi közt. Bölcsességének híre eljutott Nagy Theodosius császárhoz is, aki konstantinápolyi udvarába rendelte és megbízta fiai, Arcadius és Honorius oktatásával és nevelésével. A szent ember elvállalta ezt a tisztet, és bár tudta, milyen nehéz és fontos a fejedelmi gyermekeknek nevelése, lelkiismeretesen teljesítette hivatását tizenegy éven át.

Nem ritkán azonban eltűnt a császári udvarból és elzarándokolt egyszerű származású öreg ismerőséhez, aki írni-olvasni sem tudott. De az őszhajú aggastyán fejében bölcsesség honolt, szívében pedig az Úr félelme lakozott. Ezért választotta ki Isten embere ezt az öregembert, hogy tőle tanácsot kérjen nehéz óráiban s támogatásban részesüljön a kétségek idején.

Egyik napon ismét útnak indult hozzá, hogy az öregembert felkeresse. Valaki az udvarból azonban megkérdezte őt: „Arzéniusz, te minden tudományhoz értesz, és olvastad a görög és római íróknak munkáit. Vajjon fontos-e neked az, amit az az öreg neked mond?”

Arzéniusz így felelt: „Igazad van, ismerem a görögöket és a rómaiakat, és sokféle tudományhoz értek, de ennek az  egyszerű embernek tudományából jóformán az abc-t sem értem. Tudománya attól a Lélektől származik, aki onnan felülről való.”