Árverés

Egy vagyonos műgyűjtő és fia gazdag gyűjteményt hoztak össze Raffaellotól Picassóig. Gyakran leültek és csodálták a nagyszerű munkákat. Az 1960-as évek elején  nagyon sok sorköteles újoncot elvittek a vietnami háborúba, így a fiút is. Egy bajtársa mentése közben halálos lövés érte. Amikor az apa megtudta, mélyen meggyászolta egyetlen fiát. Azóta már hármadszor is eljött a Karácsony, amikor egy fiatalember kereste fel, kezében csomaggal. Így szólt: Uram, Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönhetem az életem. 

Aznap sok társamat mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. 

A fiatalember csomagjára mutatott. Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná.
Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa könnyes szemmel megköszönte a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti. „Oh, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék.”

Az apa jól látható helyre akasztotta a portét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból. Pár évvel később meghalt az ember. Gyűjteménye árverésre került. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket. 

A fiúról készült kép az emelvényen.  

Az árverésvezető bejelentette, hogy „Az árverést ezzel a képpel kezdjük.”
Ki akarja megvenni ezt a képet? - kiáltott valaki. Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt! – mondták. 

Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt.
„Ki kezdi el az ajánlást e képért? 100 $-ért, 200 $-ért?”
Egy másik hang mérgesen kiáltotta: „Nem azért jöttünk! Mi Raffaellot, Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk az igazi képekkel!” 

De az árverésvezető tovább folytatta. 

„A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?”
Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig a család kertésze. Nagyon szerette a fiút, ezért mondta: „Elviszem a képet 10 $-ért.” 

A vezető folytatta: „Ki ajánl érte 20 $-t?”
„Adja neki oda 10 $-ért! Nézzük a mestereket!” - zúgtak egyesek.
„10 $ az ajánlat. Ki ad érte 20 $-t?”
Többen az értékes festményeket szerették volna a gyűjteményükbe tudni.
Az árverésvezető csapott a kalapáccsal. „Először, másodszor, eladva 10 $-ért.”
Egy ember a második sorból közbekiáltott: „Gyerünk már a többi képpel!”
Az árverésvezető letette a kalapácsot. „Az aukciónak vége.”
„Mi lesz a festményekkel?” - kérdezték.
„Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. 

Csak a fiú portréja volt eladó. 

Aki azt megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent.”

* * *

Isten nekünk adta Fiát, hogy örök életünk legyen. Hasonlóan az árveréshez, az üzenet ma is ugyanaz. A Fiú, a Fiú, ki viszi el a Fiút? Hiszen, akié a Fiú, az vele együtt megkap mindent.