Egyes
kelet-afrikai törzseknél szokás, ha ikrek születnek, az egyik gyermeket ki kell
tenni, mert két gyermeknek nincs esélye az életben maradásra. Egy bennszülött
pap a Kilimandzsárótól délre eső faluba ment, hogy megkeresztelje az
előkészített nagyobb gyerekeket. Ott talált egy idős asszonyt, már hatvanéves
lehetett, s mellette volt egy hatéves kisfiú is. Az ő fia, állította az
asszony. A lelkész úgy vélte, hogy semmi esetre sem lehet az ő gyermeke,
legfeljebb az unokája. De az asszony nevetett és megismételte: - De igen, ez az
én fiam!
Ott
volt a felnőtt fia, és elmondta, hogy hat évvel azelőtt korsóval ment vízért a
Pangani folyó felső folyásához. Mivel a folyóban sok a krokodil, ezért csak a
férfiak mennek vízért.
Visszafelé jövet találkozott egy falusfelével, aki egy
újszülöttet vitt a karján. Megkérdezte tőle, hogy hova viszi a gyermeket, az
pedig ezt felelte:
- A feleségem ikreket szült, két fiút. A bába karomba tette
ezt a gyermeket, hogy vigyem a folyóra. Tudod, hogy az ősök akarata szerint csak
egy gyermek maradhat életben.
Ekkor én ezt feleltem: - Ezt nem teheted meg!
De az kitartott szándéka mellett: - Ez a szokás! A szokás ellen nem tehetünk semmit.
- De Isten parancsolatot adott, s az így szól: Ne ölj! S amikor egyre nyomatékosabban magyaráztam neki, hogy a gyermeket nem szabad a folyóba dobnia, így kiáltott fel:
- Jól van. Hajlítsd be a karod!
Letettem a korsót, behajlítottam a karomat, s ő beletette a gyermeket, és így szólt:
- Te vagy a folyó, amelybe a gyermekemet vetem. Ha hazamegyek, ezt mondom: „A folyóba vetettem a gyereket. Számomra meghalt, örökre meghalt!”
De az kitartott szándéka mellett: - Ez a szokás! A szokás ellen nem tehetünk semmit.
- De Isten parancsolatot adott, s az így szól: Ne ölj! S amikor egyre nyomatékosabban magyaráztam neki, hogy a gyermeket nem szabad a folyóba dobnia, így kiáltott fel:
- Jól van. Hajlítsd be a karod!
Letettem a korsót, behajlítottam a karomat, s ő beletette a gyermeket, és így szólt:
- Te vagy a folyó, amelybe a gyermekemet vetem. Ha hazamegyek, ezt mondom: „A folyóba vetettem a gyereket. Számomra meghalt, örökre meghalt!”
Ezzel elment. Én pedig ott álltam karomon a gyermekkel.
Majd hazavittem édesanyámhoz, aki elfogadta, táplálta és felnevelte.
És ez a
gyermek most itt a keresztséget kéri.
Isten
parancsolatot adott nekünk... erre hívatkoztam és szavamon fogtak. Az olyan
hit, amelynek nincsen következménye, semmit sem ér! A hitünket mi így váltottuk
cselekedetre. Szavaink és tetteink fedik egymást. A gyermek a miénk, kereszteld
meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése