A szentcsaládról írja Lukács
evangélista, hogy Jézus születése után: „amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy
bemutassák az Úrnak... Miután így eleget tettek az Úr
törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe. A gyermek pedig nőtt
és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Istennek kedve telt benne. Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a
húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves
lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint… Velük ment hát, visszatért Názáretbe és engedelmeskedett nekik”. (Lk 2,22. 39-42. 51) A Szentcsaládról
szóló rövid Lk-i ismertetőből kitűnik, hogy az Isten iránti szeretetből fakadt
mindaz, amit tettek.
1. Az Isten iránti szeretet kifejezése az engedelmesség. Csak az alázatos
szívű lehet egyszersmind engedelmes is. Szent Antal már gyermekkorában is
komolyan vette a X. parancsolatot. Sohasem volt engedetlen. Szüleinek és elöljáróinak
szava szent parancs volt előtte. Ha olyasmit parancsoltak neki, ami az ő
hajlamaival vagy terveivel nem egészen egyezett, ilyenkor a legbensőbb
alázattal gondolt a vérrel verejtékező Jézusra és mondta: Uram, legyen meg a te akaratod és ne az enyém!
1220. június 16-án Marokkóból Koimbrába
hozták át az első öt ferences vértanú földi maradványait, akkor lelkét
megragadta a vértanúk látása és életének új irányt adott. Isten a szegénység
lovagjai közé hívja, ezt közli elöljáróival. Ekkor egy kanonok testvére e
szavakkal búcsúzott tőle: „Menj, de aztán
szent válljon belőled!”
Az év végén elöljárói engedélyével egy
kísérővel elindul Marokkóba. Betegség, visszafordulás, tengeri vihar után
Szíciliai partot érés. Onnan indul 1221 húsvétja után az Assisiben pünkösdkor
tartandó rendi káptalanra. Részt is vett a híres “gyékényes káptalanon”, ott
húzódott meg a háttérben, eltökélve: „Semmit nem kérni,
és semmit vissza nem utasítani”. Gracianus romagnai tartományfőnök magával vitte, a Forli
melletti remeteségbe beosztotta, ahol Antal megbizatását a legnagyobb
pontossággal követte, akár csak a följebbvalói utasításait, még a Forliban
történt rögtönzött predikálást is. Soha életében nem fordult elő, hogy valami
parancsot kedvetlenül teljesített volna. Ellenkezőleg, mindent a legnagyobb készséggel
és kedvességgel cselekedett, amit tennie parancsoltak.
Krisztusban Testvéreim!2. Az engedelmesség erkölcsi erény. Az engedelmesség (lat. oboedientia, az obaudire, 'odahallgat' igéből) erkölcsi erény, mely készségessé teszi az akaratot a parancsoló akaratának teljesítésére.
a) Az Ószövetségben, a héber nyelvnek nincs külön szava az engedelmességre, hanem a 'valakire hallgat' (Ter 22,18), 'valakinek felel' (Iz 66,4) vagy a 'megbízást, parancsot teljesít' (Kiv 7,6) igével írták körül. Eszerint az engedelmesség nem más, mint párbeszéd, az imádság szóbeli válasza mellett a tettleges felelet Isten megértett szavára.
Istent megillet az engedelmesség,
aki különféle módokon nyilvánítja ki akaratát közvetlenül, személyhez szólóan (Ter 22,18), vagy közvetve, "szolgái",
Mózes és a próféták, a papok és a bírák által. Később, a babiloni fogság után egyre
inkább a Tízparancsolatban ölt testet akarata. Az engedelmesség
tehát nem félelemből születik, hanem istenszeretetből, s mindig a
hit gyümölcse.
b)
Az Újszövetségben továbbél az ószövetségi szóhasználat: 'Isten szavát hallgatni és megtartani' (Lk 11,28), 'az Atya akaratát teljesíteni' (Mt 7,21), 'a parancsokat megtartani' (Jn 14,15.21). Az Újszövetség könyveiben jelenik meg az engedelmesség
saját szava: gör. hüpakouein,
és huszonegy alkalommal szerepel.
Az engedelmesség ősmintája Krisztusnak az
Atya iránti engedelmessége (Mk 14,36; Fil 2,8-11; Zsid 5,8; 10,5-7).
Az evangélisták Jézus életét és halálát a megjövendölt engedelmesség szempontjából mutatják be.
Krisztus engedelmessége alapján Úr és Megváltó, az Ő engedelmessége
megszünteti Ádám engedetlenségét és annak minden következményével együtt (Róm 5,9), s akik
engedelmeskednek neki, azoknak örök üdvösséget szerez (Zsid 5,8).
c)
Az engedelmesség a
keresztény
alapmagatartása Istennel szemben. A
saját akarat szeretetből történő megtagadása a Krisztus-követés alapja, lelki
rokonságot létesít Jézussal (3,34; vö. Jn 15,14).
János apostol az Isten és a Jézus iránti szeretet lényegét a parancsok
megtartásában látja (1Jn 2,3-6).
Az engedelmesség mindig
Istenre, az Atyára irányul, kinek akarata elsősorban a parancsokból ismerhető
meg, de az állapotokból adódó tekintély rendelkezéseiben is benne rejlik, ha nem Isten parancsaival
ellentétes dolgot kíván (Pt és Jn a főtanács előtt: ApCsel 4,19; 5,29).
Ezért köteles engedelmeskedni a gyermek a szülőnek, a szolga urának, az
alattvaló a fölöttesnek, az állampolgár az uralkodónak.
Isten akaratát tökéletesen Jézus ismerteti meg
velünk. Mivel az Atya mindent átadott neki, Jézus is igényt tart az ember
szeretetből vállalt engedelmességére. Ez a Jézus iránti engedelmesség
fejeződik ki evangéliuma, és az Ő küldetését folytató Egyház s annak feje, a
pápa iránti engedelmességben. A keresztény engedelmesség
a szívünkbe oltott új törvény, vagyis készség annak követésére, amire az Isten
Lelke belülről indít (vö. Róm 8,1-7).
3. Az engedelmesség mint keresztény életelv. Az ember
igazságához tartozik, hogy engedelmességben éljen. A kerersztény nevelés fontos
összetevője az engedelmességre nevelés, melyre a házasságban éppúgy
szükség van, mint a papi vagy szerzetesi állapotban.
Az engedelmességek
sorában az Isten iránti engedelmesség megelőz minden emberi engedelmességet,
s egyben megvonja határait is.
Az engedelmesség tökéletes formája a szerzetesi engedelmességi
fogadalom, akik elkötelezték magukat Krisztus követésére, hogy az engedelmesség
tanácsában saját megszentelődésük útját keresve megtalálják feladatukat
Krisztus megváltói művében.
Az egyházjog szerint
a katolikus hívőknek engedelmesen kell követniük azt, amit a fölszentelt
pásztorok mint Krisztus képviselői a hit tanítóiként kijelentenek vagy az
Egyház vezetőiként elrendelnek (212.k. 1.§).
4.
Korunk jellemzője az engedelmesség
mély válsága,
melynek hátterében egy elszemélytelenedett társadalom és a tekintély
válság, a rosszul értelmezett szabadság fogalma áll: az isteni törvénytől
magát szabadnak valló ember rendszerint igen nagy mértékben rabja divatnak,
előítéleteknek, a tömegtájékoztató eszközök gondolkodás- és ízlésbeli
diktatúrájának, vagy pusztán a saját véleményének.
Az Isten iránti engedelmesség alapja a szeretet, úgy
az engedetlenség alapja a
szeretetnélküliség.
Az
engedelmességgel ellentétes rossz szokások, víciumok: az engedetlenség és a
szolgalelküség.
a) Az
Isten akarata iránti tudatos engedetlenség mindig
bűn, sőt mint formális
engedetlenség halálos bűn is lehet. Ha az engedetlenség állandósul, Istennel
való szakításhoz, ateizmushoz vezet.
- NB! Az isteni akaratot megszegő emberi
akarattal/törvénnyel szemben a tudatos
engedetlenség nem bűn, sőt érdem is lehet (pl. a kommunizmus egyház
üldözése alatt toltották a templomba járást!).
- Az engedelmesség ellen
elkövetett bűn súlya a parancsoló
rangjától és a parancs súlyától függ.
b) Az
engedelmességgel ellentétes vícium a szolgalelkűség, a szervilizmus,
mely által az ember a nála hatalmasabbnak feltétlenül és meggondolás nélkül
engedelmeskedik, akkor is, ha a parancsolt dolog önmagában rossz. (Kim
DzsongUn)
- A szolgalelkűség rombolja az objektív
erkölcsi rendet és az emberi kapcsolatokat, mert a felettessel szemben
megalkuvóan hajlongóvá, a vele egyenrangúval vagy aláredeltjével szemben
kegyetlenné teszi az embert.
- Beszámíthatóságát csökkentheti a megfélemlítés;
rosszaságát növeli a tudatos önzés.
Isten Ámosz próféta által hírdeti: „Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete”. (Ám 5,6)
Isten Ámosz próféta által hírdeti: „Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete”. (Ám 5,6)
5. Ezek után tartsunk egy kis lelkiismeret
vizsgálatot.
Hogyan szoktál engedelmeskedni az Isten és az Egyház parancsainak?
Hogyan engedelmeskedsz a házastársadnak, a szüleidnek, elöljáróidnak?
Talán neheztelve és kelletlenül teljesíted azt, amit parancsolnak? Szoktál-e panaszkodni mások előtt házastársadra vagy szülődre, elöljáródra, munkatársadra, hogy nehéz dolgot követelnek tőled?
Ha nehézségeid vannak az engedelmesség
teljesítése körül, kérd Szent Antalt, hogy segítsen téged akaratod
átformálásában; hogy a szelíd és alázatos szívű Jézusnál esdje ki az
engedelmesség kegyelmét. Űzze távol az engedetlenségre kísértő gondolatokat és
érzelmeket. Hogyan engedelmeskedsz a házastársadnak, a szüleidnek, elöljáróidnak?
Talán neheztelve és kelletlenül teljesíted azt, amit parancsolnak? Szoktál-e panaszkodni mások előtt házastársadra vagy szülődre, elöljáródra, munkatársadra, hogy nehéz dolgot követelnek tőled?
Szent Antal, légy segítségünkre akaratunk Isten akaratához igazításában e kilenced alatt. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése