Egy ember elment
a bölcshöz: - Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek,
segíts rajtam! - Hallgatlak - bólintott a bölcs.
- Az utcán
mentem álmomban, a mi utcánkban, ahol mindennap járok. Nem volt semmiféle változás
rajta, csak annyi, hogy szürke göröngyök hevertek a járdán. Amikor megrúgtam az
egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam,
hogy megmutassam a barátomnak, akihez tartottam. Amikor elővettem, a kezemben
kettévált a kő. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal rájöttem, hogy
ez gyémánt. Siettünk az ékszerészhez, de útközben zsebünkbe pakoltunk a szürke
kövekből... Az ékszerész megcsíszolta a kettévált követ, végül fel mutatta,
hadd lássuk, hogyan sziporkázik.
Ekkor kipakoltuk
a sok szürke követ a zsebünkből. Ő kiváncsian nézte, majd megfogott egyet és gépéhez
érintette. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő
ritkaság... Felfoghatatlan kincs feküdt előttönk, belsejükben tündöklő, rejtőző
értékek. Én pedig nyomban felébredtem, de nem tudok szabadulni az álomtól.
Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek
a mindennapjaid, barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a
mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod
őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy
megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet
rubinszínű áldozatosságát...
Mától kezdve
soha nem beszélhetsz ‘szürke hétköznapokról’, hiszen láttad, mi rejlik bennük!
Ami jót tettél egynek is a legkisebb testvéreim közül, nekem tetted! Mt 25,40.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése