„Vegyétek a Szentlelket!”

Pünkösd a Szentlélek kiáradásának az ünnepe. A Szentlélek jelen van a nagy világban, és jelen akar lenni mindannyiunk életében. „Az Úr lelke betölti a földkerekséget, és aki egybefogja a mindenséget, tud minden szóról, alleluja” – énekeljük a pünkösdi mise kezdőénekében. Ez a mondat egyrészt elénk idézi a teremtés kezdetét: „Isten Lelke a vizek fölött lebegett” (Ter 1,2), másrészt emlékeztet az ószövetség kimagasló egyéniségeinek vezetésére, Szűz Mária beárnyékolására. 

Ma, a húsvéti misztériumban a Szentlélek egyetemessé tételét ünnepeljük: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,19-23) Mert ahogy Isten magáénak ismeri el a teremtést, lefoglalja Izraelt és Máriát, most a tanítványok részesülnek ebben a lefoglalásban és meghatalmazásban. Betelnek Szentlélekkel, de itt a földön minden igazi beteljesülés egyben valaminek a kezdete is. Véget ért az apostolok teológiai képzése: „Mindent tudtul adtam nektek.” Ez azonban még kevés. Imádkozniuk kell, hogy Isten benső életét is betudják fogadni. 

Az első pünkösdkor a Szentlélek égi szélzúgás és lángnyelvek kíséretében jött el. (ApCsel 2,1-11) Az apostolok ettől kezdve az Úr jelenlétének hordózói a világ számára. A Lélek olyan ajándék, aki betölti a földkerekség minden pontját. Ezt érzékelteti a levegő, amely körülvesz, megmozgat, éltet és felüdít. A lángnyelvek is hasonlóan, mint a nap fénye, mely földünket 24 óra alatt fényével, melegével elárasztja és élteti. 

A Szentlélek fuvallatára gyűltek össze Jeruzsálemben a nemzetek, a Lélek kiáradása folytán értették meg az emberiség egységes nyelvét, amelyet mindenki megért: a szeretet nyelvét. A Lélek közli velük Isten benső életét, Jézus megváltását és mindannyian egy testté lettek a szentségek vétele által. (1Kor 12,3b-7. 12-13) 

Az Egyház igazi kezdete a mi életünkben is kibontakozik. 

A keresztségünkkel örök életre való születésünk valósult meg, de ez is a hit szerinti élet kezdete. 

A bérmálásunkkal bizonyos fokú fejlettségre jutunk, de ez fenőttségünk kezdete, a tanúságtevés ideje. 

Az eucharisztia vételével teljes a beavatottságunk, de ezzel valami új és mélyebb kapcsolat veszi kezdetét. 

A bűnbánatban a Szentlélek közlésével nyerjük el Isten bocsánatát, és ezzel új életút kezdődik. 

A házasság szentsége mintegy beteljesíti az emberi szerelmet, de a Szentlélek kiáradása által megint csak egy új úton, a család útján indulnak el. 

Az újmisést sokszor ünnepeljük, mint aki feljutott a hegycsúcsra, pedig csak most indul beteljesíteni a Krisztustól kapott küldetést. 

A szentkenet az emberi szenvedést vagy azzal teljesíti be, hogy meggyógyítja; vagy azzal, hogy Krisztus áldozatába iktatja be a Szentlélek erejével. Kimondja, hogy "beteljesedett" - és önmagát átadja a Szentháromságnak. Az égbe lépve azt látja, hogy csak most kezdődik, amiért eddig élt. 

A Szentlélek ugyanis életünket Isten benső életébe vonja be a Krisztus rendelte szentségek által, hogy a Fiú szeretetével vegyük körül az Atyát.

„Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: újítsd meg a föld színét.” Zsolt 104,30.