1.
Ünnepünk kezdő hangját Malakiás próféta jövendölése adja meg (Mal 3,1-4), aki
az istentisztelet és a papság megújulását sürgette, mert „hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség
angyala, aki után vágyakoztok. Lám már jön is!” Könnyű ezt a szöveget a mai
ünnep gondolatával összekapcsolni, amikor negyven nappal születése után
Krisztus megérkezik a templomba, itt a mózesi törvény előírása szerint, Mária
és József bemutatják az Úrnak.
Az anya hét napon át tisztátalannak számított, kizárt volt az
istentiszteletből is. Ez abban a korban a szülőanya védelmét szolgálta. Az
elsőszülött fiúgyermeknek a nyolcadik napon nevet adtak, és a körülmetéléssel
felvették a mózesi szövetségbe. Az édesanyának még 33 napot otthon kellett
maradnia, hogy megtisztuljon. Ez idő alatt teljesen felépült és át tudta élni
anyaságát. A Székelyföldön is hagyomány volt, hogy negyven napig nem járt ki az
édesanya, csak miután megkeresztelték a gyermeket akkor „szabadult ki”. Ilyenkor
a szülőanya segítségére álltak a rokonok és a szomszédok.
A 40. napon felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
Ekkor Szűz Mária bemutatta a tisztulási áldozatot.
Az elsőszülött megváltásának
egyik indítéka, hogy minden elsőszülött Isten
tulajdona. Ezért Isten szolgálatára kellett szentelni, hogy papként az oltárnál
szolgáljon. Erre a szolgálatra viszont Isten, Lévi fiait, a levitákat
választotta ki. A templomi szolgálatot ezek látták el. Ezért az elsőszülött
gyermekért pénzben kellett váltságdíjat fizetni: ebből fedezték a leviták
életszükségleteit, az elsőszülött gyermek pedig mentes maradt a papi
szolgálattól.
Az elsőszülött megváltásának
másik indítéka, hogy eszükbe juttassa az Egyiptomból
való menekülés történetét. Akkor a konok fáraót csak az elsőszülött
fiúgyermekek halála rendítette meg, és úgy engedte szabadon az izraelitákat. Ez
utóbbiaknál Isten megkímélte a gyermekeket. Ezért áldoztak az Úrnak minden
hímneműt, ami az anyaméhet megnyitja. Az áldozat egyéves bárány volt elégő
áldozatnak, és egy galambfióka vagy gerlice engesztelőáldozatnak. A
szegényeknek elegendő volt egy pár galambfiókát vagy gerlicét feláldozni. A
szentcsalád mindenben eleget tett a törvénynek, így a tisztulásinak is,
jóllehet őket az nem kötelezte.
2. A megtestesült Fiú minden tekintetben
hasonlóvá akart lenni testvéreihez (Zsid 2, 14-18). Isteni mivoltában igaz
ember akart lenni az emberek között, beilleszkedett történelmünkbe. Mindenben osztozott
életünkben, beleértve a törvény megtartását is. Közelkerült hozzánk,
sorstársunk lett, még a halált is vállalta. Meg tud érteni bennünket, ezzel is növelte
bizalmunkat.
3. A Szűzanya a templomban teljesítette a törvény előírását, és ez alkalmul szolgált a hitben várakozóknak, hogy találkozzanak Jézussal (Lk 2,22-40). Az agg Simeon karjaiba vette a Gyermeket és olyan magasztaló imát zengett élete nagy reményéről, ami naponta visszhangzik az egyház befejező imaórájában. Után megáldotta őket és a Szűzanyát a megváltás titkára figyelmezteti: „még a te lelkedet is tőr járja át”. Ekkor Mária belső megvilágítással megértette, hogy Jézus, az ő méhének gyümölcse és életének egyetlenje áldozat lesz az emberiség üdvösségéért, ugyanakkor saját magát is felajánlotta Jézussal.
A Szűzanya nyomdokain járva mi is fogadjuk el az isteni Gondviselés kezéből mindazt, amit Isten örök elhatározásából számunkra kijelölt, mert tudjuk, hogy Isten azzal örök boldogságunk útját egyengeti. A megszentelt gyertyát hazavisszük, hogy otthon az igazi fényben, Jézusban úgy éljünk, égjünk, mint a gyertya, mely „másnak világít, s önmagát emészti el”.
3. A Szűzanya a templomban teljesítette a törvény előírását, és ez alkalmul szolgált a hitben várakozóknak, hogy találkozzanak Jézussal (Lk 2,22-40). Az agg Simeon karjaiba vette a Gyermeket és olyan magasztaló imát zengett élete nagy reményéről, ami naponta visszhangzik az egyház befejező imaórájában. Után megáldotta őket és a Szűzanyát a megváltás titkára figyelmezteti: „még a te lelkedet is tőr járja át”. Ekkor Mária belső megvilágítással megértette, hogy Jézus, az ő méhének gyümölcse és életének egyetlenje áldozat lesz az emberiség üdvösségéért, ugyanakkor saját magát is felajánlotta Jézussal.
A Szűzanya nyomdokain járva mi is fogadjuk el az isteni Gondviselés kezéből mindazt, amit Isten örök elhatározásából számunkra kijelölt, mert tudjuk, hogy Isten azzal örök boldogságunk útját egyengeti. A megszentelt gyertyát hazavisszük, hogy otthon az igazi fényben, Jézusban úgy éljünk, égjünk, mint a gyertya, mely „másnak világít, s önmagát emészti el”.
Nem kaptuk a Szűzanya
szeplőtelenségének kegyelmét, se Krisztus bűntelenségét. A keresztségben
bekapcsolódtunk ugyan Krisztusba, s megkaptuk az istengyermeki életet. De
képességeink nem kapták vissza sértetlenségüket. Így feladatunk azok
tisztogatása.
Értelmünk
homályát tisztogassuk a krisztusi hit fényével. Ragadjuk meg azokat az
eszközöket, amelyek a vallási igazságokat feltárják. Olvassuk a Szentírást,
keresztény irodalmat, hallgassunk szentbeszédet, elmélkedjünk vagy szálljunk
magunkba.
Tisztogassuk
akaratunkat állapotbeli kötelességünk teljesítésével. Szívesen, keresztény
örömmel teljesítsük Isten és az Egyház parancsolatait. Azok biztosan a
mennyország felé segítenek.
Fegyelmezzük
szenvedélyeinket. Ne engedjük, hogy magukkal ragadjanak, s letérítsenek
erről a szűk ösvényről.
Álljon előttünk mindig Jézus Krisztus, aki mindig és mindenben azt
tette, ami a mennyei Atya előtt kedves. Mellette a Szűzanya, aki teljesítette a
törvényt és szívébe véste Szent Fia igéit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése