Gyertyaszentelő Boldogasszony

A mai liturgiát ünnepélyes és örvendező hangnem jellemzi: Krisztus első templomi bevonulását ünnepeljük. Nem hiányzik az áldozati vonás sem, hiszen szülei felajánlották Istennek. Az örvendetes rózsafüzér negyedik titkáról elmélkedünk: Akit te szent Szűz a templomban bemutattál.

1. Ünnepünk kezdő hangját Malakiás próféta jövendölése adja meg (Mal 3,1-4), aki az istentisztelet és a papság megújulását sürgette, mert „hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám már jön is!” Könnyű ezt a szöveget a mai ünnep gondolatával összekapcsolni, amikor negyven nappal születése után Krisztus megérkezik a templomba, itt a mózesi törvény előírása szerint, Mária és József bemutatják az Úrnak.

Az anya hét napon át tisztátalannak számított, kizárt volt az istentiszteletből is. Ez abban a korban a szülőanya védelmét szolgálta. Az elsőszülött fiúgyermeknek a nyolcadik napon nevet adtak, és a körülmetéléssel felvették a mózesi szövetségbe. Az édesanyának még 33 napot otthon kellett maradnia, hogy megtisztuljon. Ez idő alatt teljesen felépült és át tudta élni anyaságát. A Székelyföldön is hagyomány volt, hogy negyven napig nem járt ki az édesanya, csak miután megkeresztelték a gyermeket akkor „szabadult ki”. Ilyenkor a szülőanya segítségére álltak a rokonok és a szomszédok.

A 40. napon felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. Ekkor Szűz Mária bemutatta a tisztulási áldozatot.

Az elsőszülött megváltásának egyik indítéka, hogy minden elsőszülött Isten tulajdona. Ezért Isten szolgálatára kellett szentelni, hogy papként az oltárnál szolgáljon. Erre a szolgálatra viszont Isten, Lévi fiait, a levitákat választotta ki. A templomi szolgálatot ezek látták el. Ezért az elsőszülött gyermekért pénzben kellett váltságdíjat fizetni: ebből fedezték a leviták életszükségleteit, az elsőszülött gyermek pedig mentes maradt a papi szolgálattól.

Az elsőszülött megváltásának másik indítéka, hogy eszükbe juttassa az Egyiptomból való menekülés történetét. Akkor a konok fáraót csak az elsőszülött fiúgyermekek halála rendítette meg, és úgy engedte szabadon az izraelitákat. Ez utóbbiaknál Isten megkímélte a gyermekeket. Ezért áldoztak az Úrnak minden hímneműt, ami az anyaméhet megnyitja. Az áldozat egyéves bárány volt elégő áldozatnak, és egy galambfióka vagy gerlice engesztelőáldozatnak. A szegényeknek elegendő volt egy pár galambfiókát vagy gerlicét feláldozni. A szentcsalád mindenben eleget tett a törvénynek, így a tisztulásinak is, jóllehet őket az nem kötelezte.

           2. A megtestesült Fiú minden tekintetben hasonlóvá akart lenni testvéreihez (Zsid 2, 14-18). Isteni mivoltában igaz ember akart lenni az emberek között, beilleszkedett történelmünkbe. Mindenben osztozott életünkben, beleértve a törvény megtartását is. Közelkerült hozzánk, sorstársunk lett, még a halált is vállalta. Meg tud érteni bennünket, ezzel is növelte bizalmunkat. 
           3. A Szűzanya a templomban teljesítette a törvény előírását, és ez alkalmul szolgált a hitben várakozóknak, hogy találkozzanak Jézussal (Lk 2,22-40). Az agg Simeon karjaiba vette a Gyermeket és olyan magasztaló imát zengett élete nagy reményéről, ami naponta visszhangzik az egyház befejező imaórájában. Után megáldotta őket és a Szűzanyát a megváltás titkára figyelmezteti: „még a te lelkedet is tőr járja át”. Ekkor Mária belső megvilágítással megértette, hogy Jézus, az ő méhének gyümölcse és életének egyetlenje áldozat lesz az emberiség üdvösségéért, ugyanakkor saját magát is felajánlotta Jézussal.

A Szűzanya nyomdokain járva mi is fogadjuk el az isteni Gondviselés kezéből mindazt, amit Isten örök elhatározásából számunkra kijelölt, mert tudjuk, hogy Isten azzal örök boldogságunk útját egyengeti. A megszentelt gyertyát hazavisszük, hogy otthon az igazi fényben, Jézusban úgy éljünk, égjünk, mint a gyertya, mely „másnak világít, s önmagát emészti el”.

Nem kaptuk a Szűzanya szeplőtelenségének kegyelmét, se Krisztus bűntelenségét. A keresztségben bekapcsolódtunk ugyan Krisztusba, s megkaptuk az istengyermeki életet. De képességeink nem kapták vissza sértetlenségüket. Így feladatunk azok tisztogatása. 

Értelmünk homályát tisztogassuk a krisztusi hit fényével. Ragadjuk meg azokat az eszközöket, amelyek a vallási igazságokat feltárják. Olvassuk a Szentírást, keresztény irodalmat, hallgassunk szentbeszédet, elmélkedjünk vagy szálljunk magunkba.

            Tisztogassuk akaratunkat állapotbeli kötelességünk teljesítésével. Szívesen, keresztény örömmel teljesítsük Isten és az Egyház parancsolatait. Azok biztosan a mennyország felé segítenek.

            Fegyelmezzük szenvedélyeinket. Ne engedjük, hogy magukkal ragadjanak, s letérítsenek erről a szűk ösvényről.

            Álljon előttünk mindig  Jézus Krisztus, aki mindig és mindenben azt tette, ami a mennyei Atya előtt kedves. Mellette a Szűzanya, aki teljesítette a törvényt és szívébe véste Szent Fia igéit.