Ez a mai találkozónk Advent spirituális légkörében zajlik, amelyet még intenzívebbé tesz Szent Karácsony novénája, ima kilencede, amelyet ezekben a napokban élünk, és amely elvezet bennünket a karácsonyi ünnepekhez. Ma Jézus Karácsonyáról szeretnék elmélkedni veletek, amely a bizalom és a remény ünnepe, és amely leküzdi a bizonytalanságot és a borúlátást – kezdte katekézisét Ferenc pápa.
Reményünk oka a következő: Isten velünk van, és még bízik bennünk! Gondoljatok csak bele: Isten velünk van, és Isten még bízik bennünk! Nagylelkű ez az Atya Isten, nemde? Isten eljön, hogy az emberek között lakjon, a földet választja lakhelyéül, hogy együtt legyen az emberekkel, ott legyen, ahol az emberek megélik napjaikat örömben és fájdalomban. Ezért a föld már nem pusztán a „siralom völgye”, hanem az a hely, ahol maga Isten sátrat vert. Az a hely, ahol Isten találkozik az emberrel, Istennek az emberrel való szolidaritásának a helye.
Isten osztozni akart emberi létünk körülményeiben, egészen odáig, hogy velünk egy lett Jézus személyében, aki valóságos ember és valóságos Isten. De van ennél valami még meglepőbb. Isten jelenléte az emberiség között nem egy ideális, idillikus világban valósult meg, hanem ebben a valós világban, amelyet annyi jó és rossz dolog, a megosztottságok, a gonoszság, a szegénység, az erőszakosság és a háborúk jellemeznek. Isten azt választotta, hogy eljön történelmünkbe, vállalva korlátainak és drámáinak egész súlyát.
Ezáltal felülmúlhatatlanul bebizonyította készségét, amely irgalommal és szeretettel teljes az emberi teremtmények iránt. Ő a Velünk-való-Isten; Jézus a Velünk-való-Isten: ti hiszitek ezt? – tette fel a pápa a kérdést, amelyre a hívek kórusban igennel válaszoltak. A pápa így folytatta: valljuk meg mindnyájan hitünket közösen: Jézus a Velünk-való-Isten. A Szentatya kétszer is megismételtette ezt a hitvallást a hívekkel, majd köszönetet mondott érte. Jézus a Velünk-való-Isten öröktől fogva és örökre velünk van a történelem szenvedéseiben és fájdalmaiban. Jézus Karácsonya annak a megnyilvánulása, hogy Isten egyszer s mindenkorra az ember mellé állt, hogy üdvözítsen minket, felemeljen nyomorúságaink, nehézségeink, bűneink porából – mondta szerda délelőtti katekézisében Ferenc pápa.
Innen származik a betlehemi Gyermek nagy „ajándéka”: spirituális energia, amely segít bennünket, hogy ne süllyedjünk bele fáradalmainkba, kétségbe esésünkbe, szomorúságunkba, mert olyan energia ez, amelyik megmelegíti és átalakítja a szívünket. Jézus születése ugyanis azt a szép hírt hozza el, hogy Isten végtelenül szeret egyenként, mindnyájunkat és ezt a szeretetet nem csak megismerteti velünk, hanem nekünk ajándékozza, közli velünk.
Isten értünk született Fia misztériumának örömteli szemlélődéséből két megfontolás következik:
Az első: ha Karácsonykor Isten nem úgy nyilatkoztatja ki magát, mint aki a magasságokban van és aki uralja a világegyetemet, hanem olyannak, aki lehajol, leszáll a földre kicsinyként és szegényként, ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy hasonlóak legyünk Hozzá, mi sem helyezhetjük magunkat mások fölé, sőt, le kell alacsonyodnunk, egészen kicsinyekké kell válnunk a kicsinyekkel és szegénnyé kell lennünk a szegényekkel, hogy szolgáljuk őket. Csúnya dolog, amikor egy keresztény nem akar lealacsonyodni, nem akar szolgálni, olyan keresztény, aki páváskodik mindenütt. Ez csúnya, nemde? Az nem is keresztény, hanem pogány! A keresztény szolgál, lehajol…
Tegyük úgy, hogy ezek a fivéreink és nővéreink soha ne érezzék magukat magányosnak!
A második következtetés: ha Isten, Jézus által belépett az emberi történelembe egészen odáig menően, hogy egy lett közülünk, akkor mi bármit tettünk egy fivérünknek vagy nővérünknek, Jézusnak tettük. Erre maga Jézus emlékeztetett bennünket: aki táplált, befogadott, meglátogatott, szeretett csak egyet is a legkicsinyebbek, legszegényebbek közül, mindazt Isten Fiával tette.
Bízzuk magunkat Mária, Jézus és a mi Anyánk anyai közbenjárására, hogy segítsen bennünket a már közeli Szent Karácsony ünnepén, hogy felismerjük felebarátunk arcában Isten emberré lett Fiának képmását, különös tekintettel a leggyengébbekre és a legkirekesztettebbekre. Köszönöm - fejezte be szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése