A múlt erős gyökér,
a jelen s a jövő belőle él. Most egy erős gyökérre emlékezem, a néhai
csíkszeredai plébánosra, akinek sírhantja Szovátán van. Az 1848/49-es magyar
forradalom és szabadságharc hűséges tanúja volt, Sebestyén Gábor plébános.
Székelyfancsalon született 1812. március 21-én. Iskoláit Székelyudvarhelyt,
Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte. Pappá szentelték 1841. május 2-án.
Mindjárt csíknagyboldogasszonyi, 1842-ben csíksomlyói, 1843-ban
székelyudvarhelyi káplán, 1845-49
között csíkszeredai plébános.
Az osztrákok 1849.
augusztus 3-án letartoztatták. A
forradalom alatt tanúsított „magatartása miatt” a csíkszeredai osztrák
hadbíróság kötél általi halálra ítéli.
A többi csíki
pappal együtt Nagyszebenbe kísérik. Halálbüntetését
Wohlgemuth "kegyelemből" 10 évi vasban töltendő várfogságra változtatja.
Ez azt jelentette, hogy a rab saját ruháját viselheti. Kezét és lábát vasba
verik. Kap szalmazsákot, lepedőt és pokrócot. Értékeit elveszik. Látogatni
nem lehet, írószereket, könyvet nem tarthat magánál… Élelmezése napi 8 krajcár, költségeit a Kincstárnak vissza kell térítenie. Sebestyén Gábor
plébánost egy ideig Olmützben tartják fogva, majd tovább viszik
Josephstadtba, ahonnan 1856-ban
amnesztiával szabadul. Minden címétől megfosztva, kétévi kényszernyugalom,
gyógyulás után, 1858-ban szászrégeni káplánként szolgál Nagyernyében,
1865-68 között Székelyhódoson lelkipásztor.
1869-ben Szovátára helyezik plébánosnak, ahol
1888-ig dolgozik. Betegsége miatt nyugalomba vonul, ott halt meg 1899. december 14-én.
Állomáshelyein, ha utcát akarnának elnevezni, akkor őróla érdemes.
Az Egyház imája mellett, még e betűkoszorúval
szeretném kegyeletemet nyilvánítani hős elődöm iránt. Remélem megértik,
hogy eleink áldozatos életéről, szenvedéséről a feledés
fátylát fellebbenteni és jövőnkért közösen munkálkodni mindig szent
kötelességünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése