„Az ember
megváltásának és Isten tökéletes megdicsőítésének művét az Úr Jézus
teljesítette be, elsősorban áldott szenvedésének, a halálból való
föltámadásának és dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériuma által. Így
halálával halálunkat megtörte, és az életet föltámadásával újjászerzette.” (SC
7) Ebben a a húsvéti misztériumban tehát benne van Jézus halála és föltámadása,
szenvedése és megdicsőülése. Szenvedését és halálát úgy vállalta, mint
vértanúságot, mint ember egészen teljesítette az Atyától kapott küldetést, és
ezzel kifejezte a tökéletes engedelmességet. Az igazi személyes érték tehát az
Atya előtti hódolat, amelyet az egész emberiség nevében mutatott be. (Fil
2,6-11) Engedelmessége és hűsége így érdemszerző volt, hiszen egész emberi
lelkével szabadon vállalta mint reá szabott kötelességet. Az Atya ezt a
szeretetet jutalmazta a dicsőséges feltámasztással.
A nagyhét Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékével, Virágvasárnappal
kezdődik. Jézus mindig ellenezte, hogy királlyá tegyék, most viszont hagyja,
hogy diadalmenetben, mint sajátos jellemvonásokkal rendelkező királyt kísérjék,
aki szelíd és alázatos, békés állat hátán vonul a szent városba (Iz 50,4-7). A
nép földies lelkesedése csodáinak szól: „Áldott
a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a
magasságban!” Ez nem a betlehemi angyalok éneke, még nem is hit, de Jézus
annyira igazolta magát, hogy most a kövek is beszélnének, ha az emberek nem.
A mai liturgia azt sürgeti, hogy
szemléljük Krisztus, az örök Király dicsőségét, hogy majd jobban megértsük
megalázó szenvedésének értékét, azt az utat, amely szükséges volt teljes
felmagasztalásához. Nem csak a diadalmenetben akarom elkísérni őt, kezemben
barkaággal, hanem elakarok menni vele egészen a Kálváriáig, ahol a kereszten
haldokolva mindörökre győzedelmeskedik a bűnön és a halálon!
Búcsúbeszédében végrendelkezik.
(Lk 22,14-23,56) Szintézisbe rakja minden tanítását a lábmosás szertartásában;
minden csoda összefoglalódik az átváltoztatásban: Jézus újmiséje egy nagy
harmónia. Összeköt Istennel, egymással és a teremtett világgal.
Nagypénteken az
Atya hazahívó szava célba ér, és az Élet Kenyere által útravaló adása is.
Királyságát a világ felé a római törvényszék előtt hirdeti meg. Elfogadja a főtanács
halálos ítéletét, hogy keresztje fölé írják az INRI-t. (Iz 50,4-7) Ezt tehetik
vele, de csak a feltámadásáig.
Akkor már a sziklasír szólal meg.
„Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti
vacsorát elköltsem veletek.” Lk 22,14.
D-K. J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése