Tamás Jézus sebeit tapintotta és hitt. Én
kitapogathatom Jézus jellemét. Régi hőskölteményekben, mai művekben szerepelnek
makulátlan hősök, legendás alakok. De bármennyire igyekszenek íróik tökéletes
lénynek feltüntetni hőseiket, ez sohasem sikerült még nekik. Ezek a hősök mindig
korhoz kötöttek, egyoldalúak vagy éppen viszolygást keltenek.
Jézusról négy könyvet írtak kortársai, és még
23-ban van szó róla (az Újszövetség 27 könyve). Olyan tökéletes jelleműnek írják
le Jézust ezek az egyszerű, egyáltalán nem művész szerzők, hogy ilyet sem a
nép, sem a legnagyobb művészek megálmodni nem tudnak. Olyanok írták le Jézus
történetét, akik maguk sem egészen értették. Leírásuk nyomán mégis egy
végtelenül tökéletes, mégis tökéletesen élő valaki áll előttünk. Nem jut eszünkbe,
hogy „ilyen már nincs is”.
Hős, és ugyanakkor egészen egyszerű ember.
Erős és
gyengéd, elkötelezett és megértő, öntudatos és alázatos.
Szeplőtelenül tiszta,
mégsem borzad a legbűnösebb embertől sem. Szent harag és kimondhatatlan
szelídség, fenség és természetesség.
Amilyennek Jézust leírják, olyan embert kitalálni
nem lehet. Olyat csak látni lehet, ismerni lehet. Nem azt érezzük az evangéliumok
olvasása közben, hogy ilyen ember nincs, nem is létezhet. Inkább azt érezzük,
hogy nagyon is élő valakiről olvasunk, aki több, mint ember.
Kicsoda?
Ezt csak
ő maga tudja megmondani. Fülöpnek azt mondta: „Aki engem lát, látja az Atyát
is.” (Jn 14,9)
Heller Ágnes ateista filozófus írta 1970-ben:
„Jézus
alakját a vallás alkotta ugyan, de alakjának jelentősége messze túlnyúlik a
vallás hatókörén. Míg az ember képmására alkotott istenségek nagyon is
partikulárisak, bosszúálló irigyek, Jézusnak nincsen ilyen partikularitása. Ez
nem természetes… Jézus messzemenően egyéni… Egyéni a viszonya a korához, a
korban érvényes törvényekhez, ill. szokásokhoz, egyénien alkalmazza az
érvényesnek vallott isteni törvényeket…”
Bárdos Lajos zeneszerző így vallott:
„A felnőtt
élet megtanított arra, hogy Krisztus csakugyan az út, az igazság és az élet.
Út, mert tudom, hogy merre járjak... Igazság, mert nincsen szava, mely tévesnek
bizonyult volna. Soha semmi bajom nem lett abból – de másnak sem –, hogy pl.
megfogadtam legfőbb szavát: szeresd felebarátodat.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése