Augusztus császár (Kr.e. 24 – Kr.
u. 14) életrajzát Suetonius történetíró írta meg. Kiemelte, hogy az ünnepeket,
az ünnepélyes évfordulókat fényűző módon, olykor azonban csak valami tréfával
ülte meg. Viszont a császár mindennapi étkezése meglepheti a mai embert, sőt a
nagyböjti időben a keresztényeket is. A történetíró megemlíti: „Kevés és
roppant egyszerű ételt fogyasztott. Legjobban a fekete kenyeret, és az apró
halat, a kézzel sajtolt túrót meg az évente kétszer termő zöld fügét szerette.
Ebéd előtt is evett olykor bárhol
és bármikor, ha megéhezett. Így ír erről egyik levelében: „Egy kis kenyeret meg
datolyát ettünk a kocsiban." Másutt meg: „Mikor gyaloghintómon a palotából
lakásomra mentem, egy uncia kenyeret meg néhány szem kemény héjú szőlőt
fogyasztottam." Ismét másutt: „Még a zsidó sem tartja meg szombati böjtjét
oly buzgón, Tiberiusom, mint ahogy én ma megtartottam, hiszen csak a fürdőben,
egy órával napnyugta után ettem, akkor is két falatot csupán."
Megtörtént
néha, hogy lakoma előtt vagy utána magában félrevonulva evett valamit, a
terített asztalnál pedig nem is nyúlt az ételhez.
Bort is mértékletesen ivott. A mutinai táborban is
csak háromszor ivott bort étkezéskor, legjobban a raethiumi bort kedvelte. Az
étkezési időpontok között nem ivott. Ital helyett hideg vízbe áztatott kenyeret
fogyasztott, olykor egy falatnyi uborkát, salátatorzsát vagy friss, fanyar,
borízű almát.
A déli villásreggeli után rövid időre ledőlt. Vacsora
után napi munkáját késő éjszakáig végezte. Azután lefeküdt, de hét óránál
többet soha sem aludt. Ha nem tudott aludni, akkor felolvasókat hívatott
ágyához. Leginkább a közéletre vagy a magánéletre alkalmazható példák és tanítások
ragadták meg a figyelmét. Ezeket szóról szóra lemásolta, s többnyire elküldte
háza népének vagy egyes katonai alakulatok és tartományok vezetőinek, akár Róma
tisztviselőinek is aszerint, hogy kinek-kinek miféle figyelmeztetés vált éppen
hasznára. Néha egy egész könyvet felolvasott a szenátusnak, és rendeletben
ismertette a néppel, így Q. Metellus beszédét „A népszaporodásról” és
Rutiliusét „Az építkezések módjáról”, ezzel is csak meg akarta győzni az
embereket, hogy a két ügy nem az ő fejében fordult meg először, hanem már őseiknek
is szívén feküdt annak idején.
(Suetonius, Caesarok élete, Európa Könyvkiadó,
Budapest 1968, 91-92, 97.)
Nem máskor, hanem nagyböjtben tudnánk-e így étkezni?
Ő pogány volt és császár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése