A feltámadás a kereszténység központi igazsága, a nagy
örömhír, s mégsem járta át kellőképpen a keresztények gondolatvilágát. Éppen
ezért halaszthatatlanul fontos a föltámadás tényét a mai ember
gondolkodásmódján megközelíteni.
A világűrt és az atomok világát egyaránt kutató emberi
elme sem birkózott meg a kérdéssel: mi az élet? Már csak ezért sem számíthatunk
pontos válaszra, ha azt tudakoljuk, hogyan támad fel Jézus. Három napja merev
tagjaiba, álló szívébe hogyan tért vissza az élet?
Az igazság az, hogy Jézus nem erre a világra, nem ebbe az
életbe támadt fel: nem úgy, mint Lázár, a naimi ifjú, vagy Jairus leánya. A
feltámadt Krisztus életerejét, életenergiáját nem a táplálkozás, a szervezetbe
jutó kalóriák biztosították, hanem a lélek. A feltámadt Krisztus teste azonos
volt ugyan a keresztről levett testtel, a szervezet működése, az emésztés,
lélegzés még sem volt azonos a halál előttivel. Szervezete már nem működött
földi organizmusok módján.
A feltámadt test élete más, mint a mi testünk élete..
Most a testen múlik megmaradásunk, a feltámadás után a lelken. Életünk most a
test jegyében folyik, lehetőségeit és határait a test szabja meg. A feltámadás
után már a lélek a döntő. Mostani életünk a test élete, noha lelkünk is van.
Akkori életünk a lélek élete, noha testünk is lesz. Mai életformánk alapvetően
a testé, a feltámadás utáni létformánk alapvetően a léleké.
Jézus feltámadását így fogalmazhatjuk meg: Jézus
egyesítette testét a lelkével, de nem a test életére, hanem a lélek életére
támadt fel. Testével mintegy a szellem létformáját öltötte fel. Teste mintegy
átszellemült. Nem kötötték többé a test igényei, az anyag törvényei. A
feltámadás utáni étkezése nem a rendes, hanem a rendkívüli tevékenységei közé
tartozott (Lk24,41k). Ezért Krisztus áthatolása a zárt ajtón vagy falon
igazában nem csoda, mert a feltámadt test számára éppen ez a természetes (Jn
20,19). Még azt is hozzá kell tenni, hogy a feltámadt Krisztus természete
szerint láthatatlan, hiszen a láthatatlan lélek életformáját vette fel. Ezért
tudott ismételten megjelenni az apostolok körébe és eltűnni szemük elől.
Jézus
Krisztus feltámadásával csak egy másik dimenzióba, létrendbe ment át, ami nem
jelenti azt, hogy térben és időben eltávolodna (Mt28,20).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése