Kedves ünneplő és Megemlékező Testvéreim!
Tisztelt hivatalból biztonságunkra vigyázó testvéreim!
Ma világszerte a magyarok
lelkén átsuhan 1848. március 15-től 1849 október 6-ig terjedő szívet-elmét izzító,
de testet-lelket roppantó idő. A szabadság szent fénye világította be a Magyarok honát,
és annak minden részét: a Bánságot, az Aranyos-, Körösök- és Szamos mentét, a
Maros-, a Nyárád és a Küküllők vidékét, a Székelyföldet és utolsó lángjai fel-fel
lobbantak a Kökös-i hídnál, Csíkban a Nyerges-tetőn, és kihunyni látszott 1854.
március 10-én a marosvásárhelyi Posta réten és április 29-én Sepsiszentgyörgyön.
Március 15-én a föld lehelete, a fák
susogása, az emberek csendes ünneplése, a szabadságharcban elesettek sírjára
helyezett keresztek, kopjafák és virágok hirdetik, hogy „a szabadság és függetlenség
nem kívülről ránk szabott ruha, hanem belülről épül kifelé” – ahogy Orbán
Viktor miniszterelnök urunk mondta, ezért a
vértanúságra épült lelkületből és szeretetből állhat fenn a független és szabad Magyar haza még az Európai Unióban is.
Történelmünk
igazolja, hogy népünk lelkülete a vértanúságra épül. Ugyanis, akit és amit
megszeret, attól nem sajnál semmit, azért kész életét is adni. A szabadság
hitvalló és vértanú nemzete vagyunk. Ezeréves küzdelmeink edzettek minket,
nemesítették meg a nemzet jellemét és tiszta lelkiismeretét. Ezt igazolja, hogy a mohácsi csata előtt a
magyar haditanács egyik résztvevője arra szólította fel a táborban lévő kilenc
püspök egyikét, írjon a pápának, hogy a csata napját nyilvánítsa huszonötezer
magyar vértanú napjává.
Berzsenyi
Dániel 1807-ben írta a Magyarokhoz című versét:
„Forr a világ bús
tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe
mártott
Tőre dühös viadalra készti.
Majd záróakkordként felszólít:
Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély,
Nem félek. A kürt harsogását,
A nyihogó
paripák szökését
Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek
s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez tette Rómát föld
urává,
Ez Marathont s Budavárt híressé.”
Testvéreim! Honfitársaim!
A küzdő erőnek mindenképpen erkölcsi
tartalma van, hiszen az áldozat a haza szabadságáért, a családok és egyének
szabadságáért adja életét. A nemzeti szabadság tér és eszköz, hogy
kibontakozhasson mindenki személyisége, de mindenki meglássa végső célját az Istent.
Erről tettek
tanúságot az 1848/49-es szabadság harc hősei. Erről tanúskodnak az
aradi tizenhárom vértanú búcsúlevelei.
Mindnyájan hittek Isten örök életet adó szeretetében, hittek Magyarország feltámadásában.
Szent IX. Lajos francia király
valahányszor Poissyn vezetett át (ejtsd: Poásszi) útja, mindig betért abba a
templomba, ahol megkeresztelték és hosszan imádkozott. Egy alkalommal valaki
azt találta mondani, hogy miért nem a párizsi Notre Dame-ban imádkozik a fenség,
mert az előkelőbb. Lajos király röviden így válaszolt: Ott csak földi koronát
kaptam, itt viszont örök koronát.
Népünk ezer évvel ezelőtt, itt a
Kárpát-medencében lett Isten gyermeke, egész lényével itt vált kereszténnyé. Az
Egyház által itt kaptunk égi és földi koronát. Itt kaptuk István királyt
vezetőnknek, hogy meglássuk az éji homályban a krisztusi hajnal fényét, és
egyenes ösvényen járva, örök hazát és otthont leljünk. Ő megtanított, hogy
levessük magunkról a régi embert, és kősziklára építsünk országot és életet,
hogy Krisztus által minden vihart rendületlenül álljunk. E földön, ahol Isten
kegyelme osztályrészünk lett, folyamatosan tapasztaljuk a gondviselő
Isten szeretetét.
A földi haza, a szülőföld számunkra az a hely, ahol a keresztségi
kegyelem, az Istenszeretet megtermi bennünk is a maradandó gyümölcsöt: a
lélekújulást, a kultúrát, a civilizációt és a haladást. Krisztus szeretetének
mindennapos átélése belénk szövi az igazi
hazaszeretetet, a szabadságért küzdők lelkületét és a vértanúk tiszteletét.
Az örök haza
szeretete a földi haza szeretetének is kifejezője és fokmérője.
Az Isten Lelke ihlessen bennünket a
további küzdelemre, emberi értékek kitermelésére, hogy mi is hozzájáruljunk a
nemzet maradandó gyümölcséhez: a magyar örökséghez. Nagyra hívatott életünk
által, gyarapítson Jézus mindazzal, ami nemesen magyar és örök érték.
Számunkra ezért szent e föld,
amelyet eleink szabadságból-szeretetből eredő verejtéke és vére áztatott, amit feladni
és feledni nem szabad soha!
Hogy ez így legyen, imádkozzunk: Miatyánk...
Darvas-Kozma József
Ajánló:
Március 15. a Gál Sándor szobornál
2016. március 15. a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskolában
Ajánló:
Március 15. a Gál Sándor szobornál
2016. március 15. a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskolában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése