Apokalipszis

Az Újszövetség legfiatalabb könyve az "Apokalüpszisz Joánnoú", szó szerint János kijelentései. Már az első versből kitűnik, hogy nem János, hanem Jézus kijelentéseiről van szó, amelyet Jánosnak adott. Az Apokalipszis azokat a  prófétai igéket és látomásokat jegyzi fel, amelyeket a megdicsőült Úrtól kapott. A könyv magyar neve Jelenések könyve.

A Jelenések szerzője, Jézus apostola, János. A könyv tagadhatatlan rokonságot mutat a többi János-irattal, így nyelvében, stílusában, teológiai felfogásában. Jusztinusz vértanú a 2. század közepén a hagyományra hivatkozva jegyezte fel, hogy a Jelenések látomásait János apostol kapta, Domiciánusz uralkodása idején (81-96). Domiciánusz császár volt az első, aki isteni tiszteletet követelt magának. Hivatalos címe ez volt: „Dominus ac deus noster” – „Urunk és istenünk”.

A Jelenések könyvének keletkezési helyét maga a könyv nevezi meg: Patmosz szigete, ahol János Krisztusba vetett hite miatt száműzetésben van (1,9). A sziget Milétosz városával szemben található. János az Úr napján elragadtatásba esett, és vállalta a prófétai üzenet leírását(1,10-11).

A könyvben vázolt helyzet Néró idejére, de leginkább Domiciánusz korára alkalmazható, amikor a fiatal keresztény egyházat a császárkultusz elutasítása miatt megsemmisítéssel fenyegette. A kis-ázsiai egyházaknak már mártírjai vannak (2,13. 6,9).

A Jelenések Isten országának eljövetelét és a feltámadást hangsúlyozza. Legfontosabb vonása a krisztológiai jelleg. A történeti Jézus és az apokaliptikus események között ítéletre visszatérő Krisztus személye azonos (5,5-6. 19,13. 19,16). Az ezután bekövetkező eseményekről szól és bizonyos az ígéretek beteljesedésében. Az egész világ megváltására tekint (Jel 21. fej.).

A könyv tartalma és üzenete előkészíti a fiatal keresztény egyházat az előtte álló próbákra, a vértanúságra. Valóban, a következő két évszázad üldözései közepette, ez a könyv a vigasztalás kiapadhatatlan forrásává lett.

A könyv mindjárt az elején, a megdicsőült Úr üzenetét mondja el a hét kis-ázsiai egyháznak, majd az utolsó időkről, Krisztus visszajöveteléről és az új teremtésről szóló látomásokat tartalmazza. A könyvnek egyetemes érvényű és minden időkre szóló üzenete van.

Levél az efezusi egyháznak (Jel 2,1-7).

A hét egyházközség közül a legjelentősebb az efezusi. Efezus Kis-ázsia legfontosabb városa, a provincia székhelye, gazdag kereskedő város, az Artemis templom tulajdonosa, a császárkultusz színhelye. Az egyházközséget Szent Pál alapította, később Timóteust tette meg püspöknek. Jeruzsálem pusztulása után, Szent János és Fülöp Efezusban telepedtek le a Boldogságos Szűzanyával. Szent János itt halt meg, sírja fölé templomot építettek.

Szűz Mária háza Efezusban - C.C.

A levél üzenete a közösség angyalának, azaz püspökének és a közösségnek szól. Az szól itt, aki a hét gyertyatartó között jár, azaz mindenütt jelenlévő, mindenható és mindentudó lényével átfogja az egyház életének teljességét; aki a mindenség feletti hatalommal rendelkezik. Először dicséretet kap Krisztustól a külső nehézségek és a próbák közötti helytállásért. Majd intés kap az első szeretet, az agapé, elhagyásáért. Olyan közösség, amely kész Jézus nevéért fáradni, missziónálni, kész áldozatot vállalni hitéért, kész harcolni a tévtanítókkal (nikolaiták = gnosztikus-libertinus szekta) szemben hitéért, csak éppen a legfontosabbról feledkezett meg, a felebaráti szeretetről, ami a keresztény élet táplálója. Szeretet nélkül a keresztény élet „semmit sem ér” (vö. 1Kor 13).

„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35).

**

Levél az efezusi egyháznak. Jel 2,1-7.

¹„Az efezusi egyház angyalának ezt írd: Aki a hét csillagot jobbjában tartja, s aki a hét arany gyertyatartó közt jár, a következőket mondja: ²Tudok tetteidről, fáradozásaidról és kitartásodról. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat: próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, noha nem azok, és hazugnak találtad őket. ³Hűséges is vagy, szenvedtél a nevemért, és nem fáradtál bele. ⁴De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél. ⁵Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot. ⁶Azt viszont, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit, a javadra lehet írni – én is gyűlölöm őket. ⁷Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van.” 

**

A következő részek:

Apokalipszis 2.
Apokalipszis 3
Apokalipszis 4 

Apokalipszis 5.