A meggazdagodásról

Sokak vágya a meggazdagodás. Ez aztán a legrosszabb vágy. Miért? - kérdezhetné bárki. Azért mert egy bankkárral senki nem tudja felvenni a versenyt. Ez a riport segít megérteni, hogy milyen a pénz uralma. 

Rosenthal amerikai mágnás mondta: "Mi tőkések kamatra adjuk pénzünket a kormányoknak, vezetőknek, hogy gazdasági életük beinduljon. Ők munkát adnak az embereknek. Mi azután a kamatokat kérjük. Rendre visszavesszük a pénzünket. Ők azért, hogy a fejlődés szintjét tartani tudják, árakat emelnek, újabb kölcsönökért folyamodnak. Mindezt érzik az emberek, és fizetésemelést kérnek. Ilyenkor feszültség alakul ki a vezetők és munkások között, de ez minket kevésbé érdekel. Ebben a helyzetben senki nem gondol a tőkésre, így mi arctalanok maradunk. Az egész folyamat egy háromszöghöz hasonlít – mondta Rosenthal úr. A két befogó csúcsa mi vagyunk, a tőke urai. Az átfogó két vége a vezetőség és a munkásság. Mi csak a vezetőket ismerjük, nem foglalkozunk a munkásokkal, mi előttük ismeretlenek vagyunk. Mi adjuk a pénzt, ők dolgoztatnak. Köztük feszültség támad, ez minket nem érdekel. Mi csak adjuk és vesszük a pénzt. Mi irányítjuk a világot."

E nyilatkozat után a pénzre gondoltam, amiről azt mondják, hogy az ördög ganéja, aminek nincsen se szaga, se szíve, se arca. 

A pénz sok bajnak, boldogtalanságnak, értelmetlenségnek az okozója. 

Akit behálóz a pénz, az lassan elveszíti emberségét. Annak nagyon nehéz szívét megszabadítania. 

A Rosenthalok gondolkodására, a mammon rabjaira találó, amit Albert Einstein mondott: „Könnyebb szétzúzni egy atomot, mint egy előítéletet.”