2016. 11. 19.

Királyok királya



Krisztus király - A Jelenések könyvének bevezetője hét ázsiai egyháznak szóló levelet tartalmaz. Ezek egyike a filadelfiai egyházközség tagjainak így szól: „Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat. A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet” (Jel 3,7-13). Az üzenet lényege, hogy a közösségnek Krisztus visszajöveteléig kell helytállnia, hogy megkapja a megígért győzelmi koszorút. 
A koszorú az örök élet jelképe. A stephanos’ az atlétikai versenyeken győzteseket megillető koszorú volt, az istenek dísze, a halhatatlanság jele. Jézus azt is ígéri, hogy a győztest oszloppá teszi Isten templomában. Az ’oszlop’ a megrendíthetetlen hit jelképe. Az oszlop kép mögött az a római-hellenista szokás áll, hogy a császárkultusz főpapjának hivatali ideje letelte után joga volt saját szobrát a császár templomában felállítani és ráírni arra saját nevét, apja nevét és szülővárosának nevét.  Isten a teremtésben nevet adott mindennek, tehát az övé a világ. Az új név adása az új világrendet jelenti, azt, hogy a keresztséggel bekebelezik Krisztusba és az új Jeruzsálem, az Egyház polgára lesz. Jézus ’új neve’, amely ismeretlen volt a régi világ előtt: „Királyok Királya, Uraknak Ura” (Jel 19,12., 16).  
A levél üzenete, hogy a kicsiny, emberi mértékkel mérve erőtlen közösség, ha megőrzi a rábízott evangéliumot, ha tanúságot tesz Jézusról, ő a Királyok királya megőrzi az üdvösségre és Jézus Krisztus részestársa, Isten országának megbecsült oszlopa lesz. 
Krisztus király ünnepe ezt fejezi ki, amelyet XI. Pius pápa 1925-ben vezette be, hogy mindenkit a világháború okozta gyűlöletből, Krisztus isteni irgalmára és végtelen szeretetére hívjon. 
Krisztus a Lét és az Élet örök Királya: „Isten őbenne alkotott meg mindent, és benne áll fenn minden. Ő az élet forrása.” Benne teremtett mindent, és minden benne áll fenn. Benne lakik a teljesség, hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben. (Kol 1,12-20) 
A megkeresztelt és még inkább a megbérmált ember „helyet kapott Isten szeretett Fia országában”, nem mint szolga, hanem a titokzatos test, az egyház tagja. Ha ennyire egy vagyunk vele, benne valamennyien  a Lét és Élet királyai vagyunk. Ennek beteljesedését ígérte meg a bűnbánó Jobblatornak (Dizmas) ezzel a kijelentéssel: „még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,35-43). 
A Megváltó azért lett emberileg „egy vérből” velünk, hogy az őt Királlyá kenő kegyelem eláradjon bennünk (2 Sám 5, 1-3). Akiben Krisztus királysága él, annak is részt kell vennie az emberiség, elsősorban saját népének vezetésében. Nem uralkodva, hanem szolgálva. „Ma minden embernek politizálnia kell, ez a népi demokrácia lényege.” Nem pártoskodva, hanem a maga helyén és tehetsége szerint felelősséget vállalva népünk ügyeiért. Vállalva, hogy egy legyen Krisztus Királlyal.

„Jézus, emlékezzél meg... „ Lk 23,42.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése