„Nagy öröm van ma az égben, örvendezzünk, keresztények. Szenteljük e dicső
napot Mindenszentek ünnepének. Gyülekezzünk szívesen, énekeljünk lelkesen:
Mindenszentek üdv tinéktek!” Mindenszentek hónapja elnevezés november
első ünnepnapjától kapta nevét, mely ünnepet kötelező módon megtartani, az
1092-ben tartott szabolcsi zsinat írta elő. Az egyház nagy családjának azon
tagjait ünnepeljük, akik már eljutottak Isten boldog színelátására. A tisztelet
elsősorban a bennük működő győztes kegyelemnek szól, így a szentek tisztelete
Isten tiszteletének egy formája. Mi, a földön élő tagok, másképpen kifejezve a
küzdő egyház, segítségüket kérhetjük. Hitünk szerint van egy közbülső állapot a
földi élet és a mennyei boldogság között, ez a purgatórium vagy tisztítótűz;
itt tisztulnak meg az igazak, akik nem egészen tisztán távoztak a földi
életből. A túlvilági tisztulás lehetőségét hivatalosan tanítja a bázeli és a
trienti zsinat. A határozatban benne van, hogy a halál után még maradhatnak
ideigtartó büntetések, és ezektől elegettevő szenvedéssel meg lehet szabadulni.
Ugyanis az örök boldogság feltételezi az ember személyes tökéletességét:
gondolatvilágának, erkölcsi felfogásának és szeretetének olyannak kell lennie,
hogy méltó legyen Isten örök barátságára. Viszont még a jóindulatú emberek
legtöbbje sem mentes az ösztönösség, önzés, hiúság, szeretetlenség
gyarlóságaitól. A zsinat tanítása szerint egészen különleges kiváltság nélkül
még a szentek sem tudnak mentesek maradni a bocsánatos bűnöktől. Azonkívül
minden tettünknek és viselkedésünknek szociális következményei is vannak.
Bűneink teljes bocsánata után is tovább gyűrűznek a világban a bűnök hatásai,
akár kimutatható lelki kár formájában, akár az Egyház morális szentségének
kevesbítése formájában. Azzal, hogy valaki a földi létből átmegy az örök létbe,
nem szűnnek meg életének áldó és ártó hatásai, hanem tovább élnek és működnek.
Ezért szabad tetteink káros következményeit csak szabadon vállalt elégtétellel
semlegesíthetjük. Ilyen meggondolások és a Szentírásból kikövetkeztetett indirekt
bizonyítékok szólnak a tisztító: Makkabeus Júdás áldozatot mutatott be, mert jó és üdvös
dolog a holtakért imádkozni, hogy bűneiktől föloldozást nyerjenek (2Mak 12,42-45). A földön élők tehát
segítségére lehetnek a meghaltaknak a végső tisztulásban. Jézus olyan bűnről
tesz említést, amely nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem a másvilágon
(Mt 12,32; vö. Mk 3,29; Lk 12,10.58-59). Jézus szavaiból az következik, hogy
vannak más bűnök, amelyek a túlvilágon bocsánatot nyerhetnek. Szent Pál az
apostoli munkával kapcsolatban mondja, hogy egyszer majd kitudódik: ki mit
épített a krisztusi alapra; aranyból, ezüstből ... vagy szalmából készített-e
épületet. Az Úr napja ugyanis tűzzel jön el, és akinek épülete tűzálló, az
jutalomban részesül. „De akinek műve
elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.” (1Kor 3,12-15) Akárhogy is magyarázzuk a tűz hasonlatát, a
képben benne van az, hogy a túlvilágon még bizonyos terhektől meg lehet
szabadulni, bizonyos dolgoknak az emberből ki kell égnie. Az Egyház életében és
liturgiájában a megholtakért imádkoznak és áldozatot mutatnak be. Tanítja, hogy
az Egyház élő tagjai imádsággal, áldozattal és búcsúkkal segíthetik a meghaltak
tisztulását.
A szentek közösségének szép megvallása, mikor Mindenszentek napján
szentmisével ünnepeljük a megdicsőült egyházat, és délután kimegyünk a temetőbe
világítani, hogy a szeretet virágai, és a hitet jelző mécsesek mellett
felajánljuk a teljes búcsú kegyelmeit a tisztulás állapotában levő halottainkért.
A búcsú kegyelmei nyolc napon át elnyerhetők a meghaltak javára.
Kedves Olvasó, anyaszentegyházunk gondviselő szeretete oszlasson el minden
aggodalmat, ha arra gondolnánk, hogy halálunk után feledésbe merülünk.
A
szentek segítségét kérve, köszöntöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése