A szerzetesi élet kezdete 2.

Makariosz egy alkalommal ezt a kijelentést tette: ,,Ha a megvetést úgy tekinted, mint a dicséretet, a szegénységet olyannak, mint a gazdagságot, az ínséget, miként a bőséget, akkor nem halsz meg. Lehetetlen ugyanis, hogy aki valóban hisz és Isten félelmében tevékenykedik, áldozatul essen a tisztátalan szenvedélyeknek és a démonok ámításának.'' 
**
,,Az imádkozás alkalmával nincs szükség sok szóra - mondotta a testvéreknek. Arra van szükségünk csak, hogy így imádkozzunk: "Uram, amint akarsz és tudsz, könyörülj rajtam!'
**
A kísértésben pedig így kiáltsunk: "Uram, segíts!" -  Hiszen Ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségünk.''
**
Önmagát és tökéletességét nem sokra tartotta, s nem gondolta magát különbnek vagy jobbnak a világban élő egyszerű kereszténynél. Talán a legszebben mutatkozott meg az alázatossága abban, hogy teljesen lemondott arról, hogy bárkit is megítéljen, lett légyen az bár a legnyilvánvalóbb bűnös is. Szelídsége és nyájassága közmondásos volt; szófukar és elutasító csak akkor lett, ha valaki dicsérni kezdte. Tanítványainak ezt az életszabályt mondta: ,,Ne okozz fájdalmat senkinek; ne ítélj meg senkit! Ehhez tartsd magad, és megtalálod az üdvösséget."


Az előző rész:
Szerzetesi élet kezdete 1.