Magyarország egyik legbecsületesebb embere, ugyanakkor a világ első számú és mindmáig legsikeresebb öttusázója, az öttusasport
történetének egyik legnagyobb alakja, a Nemzet Sportolója, Balczó András (Kondoros, 1938). 1955-ben
egy országos versenyen Benedek Ferenc fedezte fel az akkor 17 éves, vékony fiút,
aki miután érettségizett, sportolni kezdett. Tehetsége hihetetlen akaraterővel
párosult, amely 1957-től országos, világ- és olimpiai bajnokságokon
sikert-sikerre aratott. Az 1972-es
müncheni olimpia egyéni bajnoka, csapatban második – pályája csúcsán negyven
napra magányba vonult, hogy átgondolja életét. Elmélkedése kezdetén megkapta
válaszát a Bibliából, és otthagyta a sportot. Házasságot köt Császár Mónikával. Az állam nem részesítette a
bajnokot megillető támogatásban. S mivel az MSZMP-be sem lépett be,
sportvezetői karrierje elé is akadályokat gördítettek. Tanul a Testnevelési
Főiskolán, két diplomát szerzett, és a magyar öttusasport irányításához
szükséges minden lehető képzést elvégzett. Ezt követően sem engedik edzőként
dolgozni. Magának talált munkát és feleségével szeretetben és békességben nevelték
12 gyermeküket Budakeszin.
B. A. családja körében |
Pályafutásáról 1976-ban Kósa Ferenc Küldetés
címmel filmet készített, melynek nagy sikere volt a mozikban. Mivel portréfilmjében
komoly kritikát fogalmazott meg a kommunista rendszerrel szemben, ezért három
hét után a hatóság levetette a mozik műsoráról. „Ha valaki azt képzeli, hogy
Isten nélkül is meg tudja oldani az életét, hogy a céljai elérése majd
boldogítja, nagyot téved. A boldogság nem függ a sikerességtől. A nem nyerés
félelme állandóan gátolja az örömérzetet. De amikor már nem akar mindenáron
nyerni, abban a pillanatban szabaddá válik.…” A testi és a lelki szomjúság egyaránt érlelik emberségünket. Amikor
szeretetre, igazságosságra vagy vízre szomjazunk, akkor megismerhetjük magunkat
és Istent.
„Adj nekünk ivóvizet!” –
mondta az ingerült nép Mózesnek (Kiv 17, 3-7). A tétovázó Mózest Isten indítja,
üssön a kősziklára, hogy igyék a nép. Az életben nincs olyan helyzet, ahol Isten
ne tudna segíteni. Jézus Jákob kútjánál „hittanórát”
tart a szamariai asszonynak „örök életre szökellő vízről” (Jn 4, 5-42). Az
asszony felismerve Jézusban a messiást, otthagyva korsóját és
hírnök lett: örömet vitt a városba, nem vizet. Jézus otthagyja az apostolok
vásárolta élelmet, és az Atya üdvözítő akaratáról beszél. A szamaritánusok
otthagyják árnyékos lakásukat és Jézushoz sietnek. Hallgatják, hisznek
benne, befogadják őt, az örök életre szökellő vizet. A nekünk ajándékozott
Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete (Róm 5, 1-2. 5-8). Megszabadulhatunk
bűnös kötelékeinktől, hogy igazságban és lélekben, akarással és kegyelemben imádhassuk az Atyát.
„Tudjuk, hogy
valóban ő a világ Üdvözítője.” Jn 4,42.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése