Főtisztelendő Plébános atyák! Gyászoló
Család! Gyászoló Testvéreim!
Jézus
Szent Szívének főünnepén Isten emberszeretetét ünnepeljük, ami abban érte el
csúcspontját, hogy Egyszülöttét adta nekünk, aki a végtelen szeretet eszközévé
tett „emberi szívvel” szereti a világot. Szent II. János
Pál pápa 2004-től Jézus Szívének ünnepét a Papok Megszentelődésének
Világnapjává tette. Azóta megszentelődésünket is ünnepeljük. A megszentelődés
az a folyamat, amikor Isten életét öltjük magunkra. Az életszentség Istenhez
való hasonlóság Jézus Krisztus követésében, ezért nekünk az ő belső életét kell
magunkra öltenünk. S ezt jelenti Jézus Szívének tisztelete. Ezen a főünnepen temetjük özv. Báró Apor
Csaba testvérünket. Ez nem véletlen, hisz a Jézus Szíve tisztelete élő volt az
Apor családba. 1945. április 2-án, húsvétvasárnap
Győr vértanú püspöke, Báró Apor Vilmos a szovjet golyók által hazaindult az
örökkévalóságba. Utolsó szavait papjai
írták le: ,,Még egyszer üdvözlöm papságomat. Legyenek
hűek az Egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsenek romjaiból
fölépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény
félrevezetett népünket!
Fölajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját
bűneimért, de fölajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embereiért és
ellenségeimért. Kérem Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit
elvakultságukban az Egyház ellen tesznek. Fölajánlom szenvedéseimet az édes
magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény
magyarokért!
Istenem, Atyám, a te kezeidbe ajánlom testemet, lelkemet!
Jézus, Mária, Szent József legyetek énvelem most és halálom óráján! Jézus
Szentséges Szíve, bízom benned!...”
Gyászoló
Család! Gyászoló Testvéreim! Anyaszentegyházunk
a beavatás szentségénél hit válaszunkat kéri, amit a kisgyermekek esetében a
szülők és keresztszülők tesznek, a megkeresztelt majd az elsőáldozáskor és a
bérmáláskor öntudatosan tesz hitvallást. A liturgiában minden vasár- és
ünnepnak elhangzik a helyi egyház tagjainak közös hitvallása. A temetési szertartásunkban
újra hitvallást teszünk: Hiszünk az Atyában, aki teremtett, hiszünk a Fiúban
aki megváltott, hiszünk a Szentlélekben aki megszentelt. Hiszünk a Krisztus
alapított egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, de a Credo
tetőpontját akkor éri el, amikor meghirdeti a halottak föltámadását az idők
végén és az örök életet.
Jézus
Krisztus búcsúbeszédében azzal nyugtatta tanítványait: „Nem hagylak árván
benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti
azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd
megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és
teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is
szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” Nem hagylak
árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok... S a Vigasztaló, a Szentlélek,
akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe
juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet
adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a
szívetek, s ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de
visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek” (Jn
14,18… 26-28).
Erősen
hisszük és ezért reméljük: amint Krisztus valóban föltámadt a holtak közül és
örökké él, úgy haláluk után az igazak is örökké élni fognak a föltámadt
Krisztussal, és Ő föltámasztja őket az utolsó napon (Jn 6,39k).
Föltámadásunk, miként Krisztusé, a Szentháromság műve lesz: „Ha pedig
bennetek lakik annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Jézus
Krisztust föltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti
bennetek lakó Lelke által” (Róm
8,11).
Testvéreim! Amikor
koporsót látunk az eredeti bűn következményét, a halált is látjuk. Fáj, hogy ő,
aki hozzánk tartozott, akit szerettünk, most élettelenül koporsóban fekszik. Ilyekor
sokféle kérdés támad bennünk, melynek végén kikristályosodik a válasz: sic
transit gloria mundi – így múlik el a világ dicsősége!, de a mi hazánk a mennyben van!
A 20. század egyik konvertitája, a francia
filozófus, drámaíró, zeneszerző, a keresztény egzisztencializmus megalapítója, Gabriel
Marcel (1889-1973) mondta önmagáról: „úton
lévő filozófus vagyok... menetelünk...” – Már a megtérésében is segítette
őt az az alapvető kérdés, amellyel minden ember találkozik egyszer: „Mi lesz a
halottak sorsa”? Nincsen más megnyugtató válasz, mint Jézus Krisztus
kinyilatkoztatása: a halhatatlan örök élet és a feltámadt élet.
A
ma embere két világnézettel szembesül, az egyik hamis, a másik igaz. József
Attila is azt mondja a Thomas Mann
üdvözlése című versében, hogy „…az
igazat mondd, ne csak a valódit”, azaz beszélj a dolgok leírhatóságán túli
jelentéséről, a dolgok szelleméről is, a kép csak így teljes.
Két
fotót hoztam, két székely művész üzenetével, amely két világnézetet mutat be.
Az egyik a mindennapok felszínét láttatja, az értelmetlen emberi munkával,
ezt fejezi ki Gyarmathy
János: Sziszüphosz szobra. A másik fotó id. Imets László Húsvét c. fametszetét mutatja, és az igazsághoz vezet. A
Sziszüphoszi életvitel az értelmetlen emberi kínlódásról szól, amely a születéstől a
halálig lát. Jézus a húsvéttal felragyogtatta a feltámadt test örök életét,
melyben részesít - ezt hírdeti a fametszet.
1. A kereszthalálra készülő Jézus apostolaival közölte: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony bizony,
mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad,
de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,23-24).
Isten, aki a mérhetetlennek
tűnő világunkat megalkotta, aki minket e földgolyón megteremtett, nem a
megsemmisülésre teremtett, hanem az élet szolgálatára, szeretetére és dicsőségre.
Gyermekévé fogadott, megáldott, életpályájánkat boldognak gondolta el. Isten,
aki úgy gondolta el, hogy a búzaszem a földben a helyi adottságaira legyen
nyitott, érzékeny és szaporodjon. A csírasejtekben levő gének, mint az
átöröklés eszközei közvetítsék a búza életét. De először el kell halnia, fel
kell bomlania, hogy új életeket fakasszon. Isten hasonlóan a búzaszemhez, az
ember életét is átvezeti a változásokon: 1) magzati élet; 2) földi élet; 3)
örök élet; 4) föltámadt élet, ez bekövetkezik, amikor dicsőségben visszatérő
Krisztus testünket is új életre támasztja fel. Az Úr Jézusnál a négy
változás:1) márc. 25-től dec. 25-ig magzati élet; 2) karácsonytól nagypéntekig
földi élet; 3) naygpéntek du. 3 órától örök élet; 4) feltámadt testtel
húsvétvasárnap reggel. Negyven napon át tanítványai megbizonyosodtak a megdicsőült
Jézus életéről, amelyben nekünk is részt ad. Ez a végső célünk.
2. Már sokszor láttuk
beteljesedni Jézus szavait: „Aki szereti életét, az elveszíti, de aki
kevésbé szereti életét ebben a világban, az megmenti az örök életre” (Jn
12,25).
Az Üdvözítő itt a keresztény életről beszél, amely sok lemondással
jár. Hány ember menekül előle. Hány ember összetöri a tízparancsolat kőtábláit.
Menti... menti az életét, és egyszer csak azt veszi észre, hogy elveszítette. Zinovjev
Sztalin embere, amikor kegyvesztett lett
1936.
augusztus 25-én Moszkvában a sírgödör elé állították, felkiáltott: Hallad,
Izael, az Úr, a mi istenünk az egyetlen Úr…” Kivégezték.
Aki viszont vállalja Kr
követését, aki bátran ellene tud mondani mindenféle kísértésnek, akire a nem hívő
emberek azt mondják, bolondok, mert nem élvezik az élet lehetőségeit és
gyönyöreit, ezek az emberek megnyerik. Krisztus kegyelme vezeti őket és erősíti
az emberhez méltó életben.
Özv. Báró Apor Csaba életútja: 1921. szeptember
21-én látta meg a napvilágot a Maros megyei Dedrádszéplakon. 1924-ben került
Torjára, az Apor család birtokára, itt járt három elemit, a negyediket már
Marosvásárhelyen a ferenceseknél járta ki. Középiskolai tanulmányait
Kolozsváron a piaristáknál, majd a Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban végezte.
1940 júniusában érettségizett Brassóban.
Hivatásos
katona, repülős szeretett volna lenni, de édesapja, id. Báró Apor Péter azt
mondta: „édes fiam, olyan pályára kell menni, amiből békeidőben is meg
lehet élni”. Már gimnazista diák korában nagybátyjától, Vilmos bácsitól megkapta a politikai felkészítőt.
A bécsi döntés után, szeptemberben beiratkozott a kolozsvári Mezőgazdasági
Főiskolára, és 1944. április 24-én diplomázott
agrármérnökként. 1944 októberében be kellett volna vonulnia katonának, de nem
vitte rá a lelkiismerete, hogy Szálasira letegye az esküt. Elmentek
Vilmos bácsihoz a győri pp-höz, és a közeli Szanyba húzták meg magukat. Onnan
Debrecenbe és megfogadta gróf Haller István tanácsát: »Itt kell maradni
Erdélyben! Te légy a legjobb suszterként vagy mérnökként, de itt, Erdélyben«”. 1945.
január 16-án hazatért Torjára, ahol mindent kifosztva talált. Amit meghagytak a
németek, azt elvitték az oroszok. Január volt, hideg, tél és szegénység. Bár nyomorúság fogadta
itthon, de kékebb volt az ég, és szebbek a hegyek.
Szülei
is hazakerültek. Nekiálltak és keményen dolgoztak. Közben végig kellett tűrni
és elviselni a sok zaklatást, letartoztatást. 1949. március 2-án elkezdődött a
család még nagyobb kálváriája. A kommunista hatalom az elsők között kényszerlakhely
vitte: egy évet Sepsiszentgyörgyön és tizenhárom évet Balázsfalván töltöttek.
Indok: akadályozták a kollektív gazdaságok létrehozását. A dél-erdélyi Küküllőszegre,
azaz Balázsfalvára érkezésük után néhány hónappal, 1950 februárjában alakult a
településen egy zöldségkertészet, és százhektárnyi zöldséges gondozását bízták
Apor mérnökre, ősszel már mintakertészetként szerepeltek a filmhíradóban. Majd Sáromberkére az
állatfarmra került, hogy rendbehozza a gazdaságot.
1955-ben
megnősült, feleségül vette a csíkszeredai dr. Pál Gábor (1883-1968) ügyvéd,
publicista, szenátor (román) és országgyűlési képviselő (magyar) lányát, Pál Verát, aki hűséges sorstársa lett.
Őket Isten három gyerekkel áldotta meg. Több
állami
gazdaságnál a szakmájában dolgozhatott, így
Nyárádtőn is. Ott ismertem meg 1981-ben. Nyugdíjazásakor Marosvásárhelyen
telepedett le. A
’89-es rendszerváltást ott élte meg, ahonnan rövid időn belül, 1990 márciusában
visszatért ősei birtokára, és elkezdte kitartó és fáradhatatlan küzdelmét, az
1991-ben napvilágot látott 18-as földtörvény alapján, a perek sokaságát az
egykori Apor-birtok visszaszerzéséért. Az erdélyi magyar történelmi családok
közül neki sikerült a legnagyobb arányban
visszaszereznie az 1949-ben államosított nemesi birtokot. Az
első 40 hektáron kezdett dolgozni, s több mint húsz éven át maga vezette a
gazdaságot.
Báró
Apor Csaba négy évig Torja önkormányzati képviselője volt, és 2007. szeptember
10-én Torjáért-díjban is részesült. Ő volt az erdélyi magyar történelmi
családok szervezetének, a Castellum Alapítványnak az első elnöke. Élete utolsó
éveit feleségével együtt már nem Torján, hanem Marosvásárhelyen töltötte, ahol
megérték házasságuk 67 évét. 2022. áprilisa óta özvegyként Vilmos fia családja
szeretetében élt. A tavaly nyáron beszélgetéseinkben arra kért, hogy legyek
segítségére Boldog Apor Vilmos püspök 1944. július 29-én kelt Végrendeletének végrehajtásában.
Úgyanis az első boldoggá avatott székely, Apor Vilmos győri vértanú püspök
végrendeletileg általános örökösévé a mérnök urat tette meg. Idézem:“Minden
családi ingatlan vagyonomnak általános örökösévé altorjai Báró Apor Csaba
torjai lakost, id. Báró Apor Péter torjai (Háromszék vm) lakos másodszülött
fiát teszem meg, fenntartva azonban testvéreimnek a holtukig való
haszonélvezetet.” Nagy megtiszteltetés volt ez akkor egy 23 éves unoka öcssnek,
ugyanakkor az ifjú emberi kvalitásainak is az elismerése. Életelve volt: ha életünk legfőbb
törvénye a Tízparancsolat, nagy baj nem lehet. A földi bajok február 10-én
véget értek, és végakarata szerint földi maradványai itt, a
középtorjai Mária-kápolnában fognak pihenni, az Apor család számos tagja
közelében.
Kedves Mérnök
úr, vagy Báró úr, vagy Csaba bácsi ahogyan szólítottunk: köszönjük példás életed, nem könnyű, de
helytálló katolikus, magyar szolgálatodat.
A jézusi szeretet gyakorlásának utolsó aktusa volt,
hogy életkorod keresztjeit és szenvedésedet egyesítetted Jézus szenvedésével.
Szentségekkel ellátva költözött át lelked a mennyei hazába, de tested itt pihen
a torjai földön. Mindnyájunkat és a téged gyászolókat, megvigasztal az Úr Jézus
ígérete: „eljön az óra, amikor mindnyájan,
akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, és előjönnek: akik jót tettek
az élett feltámadására...” (Jn 5,28).
Vigasztalásunkra
szolgál, az Úr tanítása, hogy a búzaszemnek el kell halnia..., de
arról is, hogy aki életében tette a jót, az az Ő munkatársává vált. „Aki nekem szolgál, ... ahol én vagyok, ott
lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya” (Jn 12,26).
Jézusunk örök országot és boldogságot ígért nekünk. Most lelkünket hozzá
emeljük és kérjük, hogy fogadjon be országába, és testedet alkossa újjá az
utolsó napon.
Most
búcsút veszünk tőle. Búcsúznak gyermekei: Vera, Vilmos, Csaba és családjuk, a 4
unoka és a 3 dédunoka, közeli és távoli rokonok, ismerősök, szomszédok és nem
utolsó sorban Torja község lakói.
Gy. T.! Fönséges, szép és csodálatos az ember misztériuma a
krisztusi kinyilatkoztatás fényében. Krisztus által és Krisztusban világosság
derül a szenvedés és a halál rejtélyére, amely Jézus evangéliuma nélkül
összezúzna minket. Krisztus feltámadt, halálával legyőzte a halált, és lelki
békével, örök élettel ajándékozott meg, hogy mint fiak a Fiúban, kiáltsuk a
Szentlélek ösztönzésére: Abba, Atya! (Róm 8,15)
Krisztusban
megboldogult Csaba testvérünk, Isten veled, a viszontlátásra a mennyországban! Ámen.
Elmondta: Ft. dr. Darvas-Kozma József
Torja, 2023. június 15.