2012. 08. 18.

Aug. 26. - Kinek és hogyan szolgálsz?

A negyven éves pusztai vándorlása alatt, az Ígéretföldje felé tartó nép bizonyos mértékig egymásra figyelt, vigyázott, összeszokott. Kánaán földjének elfoglalása idején közösen küzdöttek, majd annak felosztását elintézték törzsi alapon. Az új hazájukban viszont sok kihívással találkoztak: széttelepülve nem érzik a közösség megtartó, segítő erejét, nehézséget jelent az életmódváltás. Kihívást jelentett a pásztorkodó, nomád életformáról rátérni a helyhez kötött, részben földműves életmódra. Az Istennel megélt gazdag és gondtalan múlt, amikor Isten különös gondoskodását élvezték – most őket kísérti. A jelen és önálló élet szokatlan számukra, a jövő pedig ismeretlen és az átmenet nem szembetűnő. Környezetükben új népekkel, vallásokkal és bálványimádással találkoztak.
Isten és Mózes akaratából, Józsue az új vezető világosan tudja, hogy a nép igazi feladata Isten szolgálat, értékek közvetítése kell, hogy legyen. Mindezt neki egyedül tudni és eszerint élni nem elég, hanem ezt a jövőképet - víziót - mindenkinek ismernie és vállalnia kell. (Előbb-utóbb, de nagykorúvá kell érniük az Isten mellett, mint a gyerekeknek a szülők mellett.) Vízió, jövőkép nélkül elvész a nép!
E nép rendkívüli küldetése előzmények nélkül jött létre, mivel ez az egység sem politikai, sem nemzeti, hanem hitbeli és vallásos jellegű. Isten törvényeihez kell igazítsák életüket, hogy mindennapjuk Istenszolgálat legyen. Akkor életükben fokozatosan kibontakozik és beteljesülnek Isten ígéretei, feltárulnak az Úr útjai. A célok tisztázása végett, Józsue amolyan országgyűlés félét hívott össze, melynek célja, hogy egységes keretet, szervezetet adjanak életüknek, s ha a körülmények úgy hozzák, akkor kölcsönösen segítsék egymást. Ennek az óhajtott egységnek egyetlen biztos alapja van, az őket meghívó és a Sinai hegyen velük szövetséget kötő Istenben való hit. Józsue ezért a nép véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit az Úr színe előtt felszólítja: Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, válasszatok most, kinek akartok szolgálni: az ősmúltat jelentő Mezopotámiai isteneknek vagy a még itt lakó amoriták isteneinek? (Józs 24,1-2a. 15-17,18b)
A nép mielőtt válaszolna, Józsue hitvallást tesz családja nevében: „Mi, én és házam népe az Úrnak szolgálunk.” A család egysége az Úrban gyökerezik (Ef 5,21-32). A nép józanságára jellemző, hogy távol tartja magát a hűtlenségtől. Hűsége tényeken nyugszik. Felidézik: az Úristen vezetett ki Egyiptomból, csodákat művelt, oltalmazott az egész úton, ahol átvonultunk. Ezután a nép megújítja szövetségét: „Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk.” E hitvallás tudatosítása hozzájárult a mindennapi állhatatossághoz és alapja lett Izrael elkövetkező évszázadainak. Isten az ember lelki fejlődésének bizonyos szintjén újabb döntés elé állította népét. Ez az idők teljében megtörtént, amikor a világba küldte Szent Fiát, hogy általa életünk legyen és bőségben legyen. Ma Ő teszi fel ezt a kérdést: „Ti is el akartok menni?” (Jn 6,60-69) Péterrel válaszolom: Uram, kihez menjünk?  Az örök élet igéi nálad vannak
„Tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje!” Jn 6,69

2012. 08. 17.

Szent István

Géza nagyfejedelem és Sarolt fia Esztergomban született 969-ben. Vajk a keresztségben Szent István első vértanú nevét kapta, akár csak apja. Gyermekkorában megismerte az életre vezető igaz utat (Péld 4, 10-15. 18-27). Az ifjú herceg fejlődősében fontos szerepet játszott Szent Adalbert prágai püspök, aki megismertette az ország állapotát, Kelet és Nyugat fenyegetését.  István dinasztikus házasságot kötött a bajor fejedelem lányával, Gizellával. Az eljegyzésnél Adalbert asszisztált Seyernben. Szent Wolfgang Regensburg püspöke gondosan kiválasztott, jól képzett és példás életű papokat küldött Gizella kíséretében a magyarokhoz. A házasságot Esztergomban kötötték 996-ban. István ifjú aráját hercegsége központjába, Nyitra várába vitte. Házasságuk első éve életük megalapozását szolgálta (Ef 4, 17-24). Hitték, ha Krisztust követik, akkor jó szolgálatot tesznek és boldogok lesznek. István megért az ország vezetésére, és a hit plántálására. Amikor Géza 997-ben meghalt, István lett a nagyfejedelem. Háromszori (997, 1003, 1008) hadjárattal kellett megvédenie jogait és a kereszténységet. 
Első hadi vállalkozásához, amit Koppánnyal vívott, Szent Márton segítségét kérte. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Hódító hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke irányába vezette, és a szállásterületén mozgó, nomád életvitelű népet a helyhez kötöttségre szoktatta. Azért lett jó uralkodó, mert kialakította népe vízióját, és felkészült annak megvalósítására. István mivel maradandó művet akart, házat és hazát Krisztusra, a Szegletkőre építette (Mt 7, 24-29). Életének első korszaka 997-től 1019-ig tartott. 
Koppány legyőzése után neki fog az ország- és egyházszervezésnek. Fia, Imre lelki irányítását Szent Gellértre bízta. Közben Nyugat és Kelet irányába nyit,  megszervezi a Szentföld és Ravenna felé vezető zarándokutak hazai szakaszát: vendéglátást, kedvező átvonulást és zarándokházakat biztosít. A menekültek és sorsüldözöttek segítője. Építi a nemzetközi kapcsolatokat, ami által új segítőtársakra talál. Uralkodása második korszakára több kolostor alapítása esik, amelyek kihatással vannak az ország életére. Új királyi központot hoz létre Székesfehérvárt. A Szűz Anya tiszteletére szentelt bazilika országlásának központja, majd temetkező helye. 
1031-ben, Imre halála után a befelé fordulás, az imádság, az ország és egyház dolgaival való törődés időszaka. 1038. Nagyboldogasszony ünnepén az ország vezetőinek és püspökeinek társaságában végrendelkezik: országát, koronáját és lelkét Szűz Mária oltalmába ajánlja és örök létre szenderült. Szentté 1083-ban avatták. Szent István ezer évvel ezelőtt a magyar nemzet gerince lett világos látásával, határozott tenni akarásával és mélységes krisztusi hitével.

Szent István Intelmei Imre herceghez és fennmaradt 56 törvénye egy jó vezető vallomásait tartalmazza, amit érdemes mai is tanulmányozni, ami kiállta az idő próbáját és megalapozta a magyar államiságot. 
A nagy francia író és diplomata, Paul Claudel írta a 20. század elején: „Az imént kezembe került Szent István király könyve, az ő Intelmei fiához. A nagyszerű gondolatok olvasása közben éreztem, minő nagy nemzet ez a magyar nép, amelynek már kilencszáz évvel ezelőtt, a mai európai emberiség hajnalán ilyen hallatlan eszű királya volt. Én Szent Istvánt a messzi középkor legnagyobb diplomatájának tartom... S én, a francia diplomata, a hívő katolikus erőm fogytáig hirdetem, hogy a Duna-medencében csak a Szent István-i úton lehet keresni a gyógyulást.”

2012. 08. 16.

Szent István balkáni háborúja

Géza (970 k. – 997) magyar nagyfejedelem házasságaiból (1. felesége Sarolt, a 2. Zjemomysl lengyel fejedelem leánya, Adelhaid, Géza öccse, Mihály özvegye) öt leány és Vajk (keresztségben István) fia született.  Az első lánya Gysla – Géza lánya néven emlegetik –, férjhez ment a kabar törzsfő Aba Sámuelhez, a későbbi magyar királyhoz. Judit férjhez ment I. Boleszláv lengyel herceghez. Ilona a velencei dózse, Orseoló Ottó felesége lett, fiuk Péter, magyar király. Ágota (?) a későbbi angol királyhoz, Edmund herceghez ment feleségül. Margit (a bolgár források Márgaritá Ungárszká, Magyar Margit néven említik) nevű lánya pedig Sámuel (ur. 980–1014) bolgár cár trónörökös fiának, Gavril Radomirnak (Romanosz) lett a felesége. A hercegi pár öt évig élt együtt, mert 1001-ben Radomir eltaszította magától várandós feleségét, hogy maga mellé vehesse ”a Larisszában foglyul ejtett, csodaszép Eirénét.” 
Margit visszatért Magyarországra, István bátyjától birtokokat kapott, itt szülte meg fiát, a későbbi bolgár cárt, Delján Pétert (ur. 1040–1041). Szent István uralkodása kezdetén független politikusként szövetséges jó viszonyt ápolt a németekkel, a lengyelekkel, az oroszokkal, a görögökkel és a bolgárokkal is. Amikor Sámuel bolgár cár fia Radomir eltaszította magától a magyar király hugát – elég nagy szégyen! –, ezzel megsértette a magyarokat. Erről szól a szakirodalomban nem ismert új forrás, az athoszi Athanasziosz munkája. Ekkor Szent István is bekapcsolódott a bolgárok elleni harcba. Két ízben is hadjáratot vezetett éspedig 1014 körül és 1018-ban, II. (Bolgárölő) Baszileiosz (ur. 976–1025) bizánci császár szövetségesként. A görög császár már korábban, 1004-ben elfoglalta Vidint, ezzel közvetlen területi érintkezés jött létre a Bizánci Birodalom és Magyarország között. Az 1064 körül írt Fundatio S. Albani Namucensis írójának a frank-lotharingiai származású Loedvin bihari püspök számolt be, amikor haza látogatott Löwenbe. 
Elmondta, hogy Szent István hadaival együtt Nisen át benyomult bolgár területre. Amikor elfoglalták Cesarije (Szkopje, Üszküb) városát, majd Ohridot, István nem vett részt szövetségesei oldalán az elfoglalt bolgár város kirablásában, inkább a cári templom ereklyéit hozta el a szentek földi maradványaiban egyelőre szűkölködő országba, az építendő fehérvári bazilika és az általa alapított egyházak számára. 
Megszerezte Szent György és Szent Miklós hitvalló ereklyéit. István király Szent György ereklyét adott a csanádi székesegyháznak, amely a szent nevét viseli. István király Loedvintől Szent Miklós ereklyét küldött Belgiumba is. 
Magyarföldön Szent György és Szent Miklós tisztelete Szent István korában jelent meg.

2012. 08. 14.

Nagyboldogasszony


"A Boldogságos Szűzanya az Úristen különleges kegyelméből földi életének végeztével Isten mennyei országának lett lakója. Nem csupán a lelke vonult be az örök dicsőségbe, nem csak a lelke jutott el Isten színelátására, miként hitünk szerint a szenteké. Mária az egyetlen földi lény, aki testével, megdicsőült emberi testével is részesedik az örök boldogságban. Mennyei fényességben, romollhatatlan emberi testével áll ott a mi Urunk mennyei trónusa előtt." Szűz Mária mennybevételének hittitka azt az igazságot foglalja magában, hogy Jézus anyja, a Boldogságos Szűz Mária, halála után testestével-lelkével a mennyei dicsőségbe felvétetett.Ősi hite ez a keresztény világnak. Már az efezusi zsinat (431) Szűz Máriát „theotokosz”-nak, istenszülőnek nevezte. Jeruzsálemben már az 5. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, a szentséges Szűz elszenderülése névvel illették. A 6. században egész Keleten elterjedt az ünnep. Rómában a 7. században, s itt a 8. századtól Assumptio beatae Mariae, a Boldogságos Szűz menybevételének nevezték. Századokon keresztül mégsem volt kihirdetett hittétel, dogma. 1950. november 1-jén hirdette ki ünnepélyesen XII. Pius pápa és ezzel  az egész Egyház számára kötelező hittétellé vált.
Szűz Mária mennybevételének hittitkát a kinyilatkoztatás nyomán népünk megkeresztelkedése óta mindenkor vallotta. Népünk Szűz Mária tisztelete igazolhatóan, Szent István királyunkig nyúlik vissza. A Nagyboldogasszony-kultusz alapja egyrészt Szűz Mária istenanyasága, másrészt a Szeplőtelen fogantatása.
A Mária-tisztelet fokozza szeretetünket égi Édesanyánk iránt, szinte szemlélteti és erősíti a feltámadásba vetett hitünket, vágyat kelt lelkünkben a természetfeletti élet, röviden szólva - Isten után. 
Most pedig vegyük fontolóra Isten hozzánk intézett szavait.
1. Az emberek örök vigasza a Napbaöltözött asszony (Jel 11, 19a; 12,1. 3a-6. 10ab). „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” Így köszönti Máriát a liturgia. A Jelenések könyvének látnoka azt a gyermeket váró asszonyt szemléli, aki harcban áll az Isten és az emberek örök ellenségével a sárkánnyal. Ez a küzdelmet és dicsőséget mutató kép annak a messiási ígéretnek a megvalósulására utal, amely a bűnbeesés után Isten ajkáról hangzott el: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” Mindez Jézus Anyja, Mária által valósult meg, aki Fia által a sátánt legyőzte. A győzelemnek, hogy igazán örvendhessünk, nekünk is naponta küzdenünk kell. Ebben a harcunkban Krisztusba és a kegyelmébe vetett hit segít, de mellettünk áll anyai oltalmával Szűz Mária is, aki közbenjár azokért, akik Isten országáért dolgoznak. Ezek a Bárány vére által győznek, akinek a Szűzanya adott életet. Mária, az Üdvözítő anyja által jött el „Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma”.
            Miután a Fiú megdicsőült az Isten trónján, a menekülő asszonynak Isten helyet készített, ez pedig Mária felvételét jelképezi Isten örök dicsőségébe. A Szűzanya a teremtésben az első, aki teljesen átadta magát az Üdvözítőnek és egyedülálló módon együttműködött Vele a gonosz legyőzésében. A Fiú is megosztja elsőként édesanyjával dicsőségét, testével és lelkével felveszi a mennybe.
2. Krisztus a feltámadottak zsengéje (1 Kor 15, 20-26). Szent Pál Krisztusról szólva állítja, hogy ő a feltámadás elsőszülöttje. És mindenki, aki Krisztushoz tartozik egy nap részt kap  az ő megdicsőüléséből. A legszorosabban Mária tartozott Krisztushoz, mert soha nem érintette a bűn. Erről kifejezetten szól Isten angyala, amikor köszöntésében Máriát kegyelemmel teljesnek és az asszonyok között egyedül áldottnak nevezte. Aki a mennybe felment megtehette és megtette, hogy Szűz anyját lelkestől-testestől megdicsőítette. „Aki a Teremtőt, mint gyermekét keblén hordozta, annak az Isten örömében kell laknia” – mondja Damaszkuszi szent János (+750).
3. A szentség útja egyszerű, ha hittel és alázattal Istenre bízzuk magunkat (Lk 1, 39-59). Mária nemcsak Istennek válaszol szeretettel, hanem rokonát is felkeresi, hogy segítségére legyen. Mária názáreti élete nem volt különb, mint a mi életünk. Lelkületét a világ számára az Isten tárta fel, és attól kezdve sem tudjuk kimerítően szemlélni Máriát. Ki tudná megszámlálni azokat a költőket, írókat, festőket, szobrászokat, zenészeket, liturgiavezetőket, templomépítőket, búcsús zarándokokat, szülőket, akiket Mária lelki szépsége valamilyen formában megihletett.
Erzsébet asszony Mária nagy hitét magasztalja, amellyel elfogadta az isteni akaratot. Mária dicsőítő énekében Istenre mutat, aki nagy dolgokat cselekedett benne. Rövid pillanatra a maga kicsinységét szemléli, hogy magasztalhassa Isten irgalmát, aki a kicsik, az alázatosak és a szegények életében megmutatja hatalmát. Mária Isten végtelen szeretetére adott válasza, változatlanul az, mit az angyalnak adott: „tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék”.
Isten szolgálójának lenni, teljes lelki nyitottságot és benső készséget jelent. Isten pedig részesítette őt Fia kínszenvedésében és dicsőségében. Szűz Mária Krisztussal teljesen azonosult, követte őt a halálban is, de mentesítette őt a halál következményeitől: testét nemcsak megőrizte a feloszlástól, mint egyes szentekét, hanem a világvégi feltámadást megelőzve, Máriát halála után testben is megdicsőítette. Ezért „boldognak hirdeti” minden nemzedék.
A mennybe felvett Máriában hatalmas szószólót és példaképet kaptunk. Tőle tanuljuk meg: - hogy alázatosan ismerjük el kicsinységünket, és teljes készséggel adjuk magunkat Isten szolgálatára;
- hogy megingathatatlan hittel higgyünk Isten irgalmas, mindenható szeretetében;
- hogy van túlvilági élet, ahol Isten, a Szűzanya és a szentek koszorúja vár;
- hogy a földön élve természetfeletti beállítottságúak legyünk.

Kérd Istent értünk, bűnösökért, Szent Szűz,
sírva könyörgünk, adj erőt, segíts meg,
bármi veszélyben biztató reményként
csak te ragyogsz fel.

Áldjuk örökké a Szentháromságot,
ő adta néked koronádat, szép Szűz,
ő tett meg téged a mi Királynőnkké,
s Édesanyánkká. Ámen.

A Mária-tisztelet nemzeti gyökerei


Szűz Mária mennybevételének hittitka azt az igazságot foglalja magában, hogy Jézus anyja, a Boldogságos Szűz Mária, halála után testestével-lelkével a mennyei dicsőségbe felvétetett. E hittételt a kinyilatkoztatás nyomán az Egyház mindenkor vallotta. Az efezusi zsinat (431) Máriát „theotokosz”-nak, istenszülőnek nevezte. Jeruzsálemben már az 5. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, a szentséges Szűz elszenderülése névvel illették. A 6. században egész Keleten elterjedt az ünnep. Rómában a 7. században, s itt a 8. századtól Assumptio beatae Mariae, a Boldogságos Szűz menybevételének nevezték.
A magyar Mária-tisztelet nemzeti gyökerei a nép hitén, Géza nagyfejedelem álmán, a hithirdető Gellért tanításán és Szent István király országfelajánlásán alapszik. A Mária-tisztelet gyors elterjedésének és felvirágzásának hátterében ezek állottak.
Szent Gellért püspök kisebbik és nagyobbik legendája is arról tudosít, hogy a magyar nemzet Krisztus anyjának nevét ki nem ejti, hanem csak Úrnőnek mondja, hisz Pannóniát is Szűz Mária családjának nevezte Szent István király, aki lobogóira Mária képét festtette. A szent király országos törvénynapját minden évben augusztus 15-én, azaz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepén tartotta Székesfehérváron. Égi segítségére számított, mert ekkor Mária által szoros kapcsolatban van a mennyel.      
A nagyobbik Gellért-legenda szerint, István király épp egy Nagyboldogasszony-napi prédikációja miatt szerette meg Gellértet, aki a Napbaöltözött Asszonyról beszélt. István pedig a kéréseknek nem tudott ellenállni, ha azokat az „Irgalmasság Anyjának” nevében tették fel neki. Az akkori ezredfordulós, Krisztussal új időszakba lépő magyarság úgy érezte, hogy rászorul az Irgalmasság Anyjának segítségére.
Boldogasszony kifejezésünket sokan a kereszténykor előtti pogány női istenalakra vonatkoztatják. Barna Ferdinánd és Kálmány Lajos, a Szeged környékén sokat kutató római katolikus pap voltak e nézet első képviselői. 
Megállapítják, hogy a Boldogasszony egy ősi asszonyistenség neve lehetett, amelyet valószínűleg Szent Gellért püspök tanácsára alkalmazhattak a hittérítők Szűz Máriára. Eszerint a boldogasszony kifejezés nem állt túl messze a Szent Mária (Sancta Maria) névtől, ahogyan a latin hívja gyakran Máriát, akinek neve helyett az úrnő (=asszony) szó használata lehet a tisztelet vagy a névmágia jele is.
A korabeli magyar nyelv vallási szókészlete meg volt, amelynek segítségével eleink a keresztény tanításokat ki tudták fejezni. Ezt a nyelvi anyagot Vargyas Lajos néprajzkutató vonta alapos elemzés alá. Keresztény szókészletünk tekintélyes része, mégpedig az egyházszervezetre és a szertartásokra utalók latin, görög, szláv nyelvekből való átvétel. Ám a keresztény tanítás és erkölcs kifejezésére őseink magyar szavakat alkalmaztak, azaz rendelkeztek megfelelő fogalmi készlettel. E fejlett réteghez tartozó szavak: jonh (lélek), áld és átkoz, imád, menny, id (szent), Isten, ördög, üdvözít, üdvösség. Ehhez kapcsolódott még a mind világi, mind vallási vonatkozásban használt szavaink csoportja: böjt, vétek-vétkezik, bűn, bocsát, búcsú, hisz, hit, teremt, örök. Ezekből a kereszténység szókincse bomlik ki előttünk, s jelentésük tehát nem lehetett messze a keresztény tartalmaktól, ezért alkalmazhatták rájuk. A magyarság világképe tehát az ezredforduló körüli években alkalmas volt a kereszténység nyelvi megjelenítésére. Nem véletlenül írta Luitprandt cremonai püspök 950 körül, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt, hogy "gens hungarorum videlicet christiana..." azaz "a magyar nemzet nyilvánvalóan keresztény".
A magyarországi latinban, közvetve a magyar nyelvben azonban a latin regina (királynő) mellett megtaláljuk a domina (asszony, úrnő) és a magna domina (nagyasszony) kifejezést is. Dümmerth Dezső történész úgy gondolja, a Szent István király legendáját író Hartvik püspök tudta, hogy a magyar nyelvben létezik egy kifejezés „a boldogasszony (úrnő, uralkodó úrnő, asszony)”, amelyet Máriára vonatkoztatva valamiféleképpen vissza akart adni a fordítás során. Ezért használta a fenti latin fogalmakat.
A honfoglalás után, az államalapítás idején a nyelvi alap készen állt egy ilyen kifejezés befogadására. A halványuló pogány vallási képzetek találkoztak a Mária-tiszteletben erősödő keresztény vallásossággal, amely egybeesett a rendi megújulással. Ez kellő alapot adhatott a Mária-kultusz felerősödéséhez és rohamos elterjedéséhez.

2012. 08. 13.

Légy jó vezető!


Feladatot és szolgálatot kell teljesítenünk, mégpedig szeretetből. 
A keresztény vezető az a személy, aki ismeri hivatását, a kapott talentumokat, s azokat a legnagyobb mértékben kamatoztatja a kereszténység szolgálatában. 
Úgy dolgozik, mintha minden rajta múlna, hogy Krisztus szeretete uralomra jusson. A világot kell közelebb vinni Istenhez. Ez a keresztség-, a bérmálás-, a házasság- és egyházi rend szentségéből ránk háruló feladat: Légy vezető! 
Jézus nekünk is ezt mondja: „Én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle” (Jn 15, 16). 
Vezetni annyi, mint másokra hatással lenni. 

Vezető az: - aki személyével és viselkedésével másokra hatást gyakorol,
- akinek döntéseit követik,
- akinek hozzáállása követendő példa,
- akitől mások segítséget, tanácsot, irányítást várnak,
- aki bátor és mer egyedül Istenért és Istennel cselekedni.
Vezetőnek lenni magatartás. Aki vezető, vagy akit vezetővé tettek (ti vagytok a világ világossága), annak mindennapi kötelessége tudatosítani a célt, megfogni a munka végét, és a tagokat közös cselekvésre sarkallni.
A vezetőnek természetes és természetfeletti tulajdonságokkal kell rendelkeznie.
A természetes tulajdonságok tanulással, neveléssel megszerezhetők. A vezetői felelősség alól ezért senki sem bújhat ki. Vezetni akarni kell. Az ember értékét az akarat adja – mondta Szent Ágoston. „Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél” (1Tim 5, 8).
A vezető természetes tulajdonságai:
- Kezdeményező: ismerje az eszményt, az utat és tudja, mikor és mit kell tennie. Nyitott szívvel és nyitott szemmel járjon az emberek között.
- Kockázatvállaló: Krisztusért személyes érdekeit tegye félre és számítson a kudarcra is.
- Felelősségtudó: cselekedjék következetesen és határozottan.
- Nagylelkű: fenntartás nélkül gyöngéden és őszintén adja magát.
- Hiteles: amikor ő az, aminek mondja magát.
Kezdeményezés, kockázatvállalás, személyi felelősség, nagylelkűség nélkül nem lehet a vezető hiteles.
A vezető természetes tulajdonságai mellett a természetfeletti tulajdonságok olyanok, mint a vezetékben az elektromos áram: nem látható és mégis hatékony. A kegyelem rendelkezésünkre áll, csak rá kell kapcsolódnunk a fővezetékre, Krisztusra.
A vezető természetfeletti tulajdonságai:
 - Az élő hit: hittel és Istenre hagyatkozó gyermeki bizalommal kér és cselekszik.
- A remény: Isten verhetetlen, jelen van és segít megoldani gondjainkat.
- A szeretet: tudatos elfogadás-odaadás. Ha szolgálok, akkor szeretetben vezetek.
- Az alázat: tudja, hogy minden Isten ajándéka (Jak 4, 6b). Féken tartja hiú dicsőségvágyát, nem emeli magát senki más fölé, és az erényeket gyakorolja.
Keresztény vezető az, akiben a természetes és természetfeletti tulajdonságok együtt vannak, hogy a közösségben dolgozni tudjon, akit nem kap fel a szél, és nem forgat szélkakas módjára. Tudja, hogy Krisztusban, Krisztussal és Krisztusért, hol, kivel, mit kell tennie. 
És azok hatnak a világra, akik nem csak szükségeket vagy igényeket elégítenek ki, hanem életcélt adnak az embereknek, formálják a gondolkodásukat és a világképüket.
Szent István Intelmei Imre herceghez és fennmaradt 56 törvénye egy jó vezető vallomásait tartalmazza, amit érdemes mai is tanulmányozni, ami kiállta az idő próbáját és egy évezredre megalapozta a magyar államiságot. A nagy francia író és diplomata, Paul Claudel írta a 20. század elején:  
„Az imént kezembe került Szent István király könyve, az ő Intelmei fiához. A nagyszerű gondolatok olvasása közben éreztem, minő nagy nemzet ez a magyar nép, amelynek már kilencszáz évvel ezelőtt, a mai európai emberiség hajnalán ilyen hallatlan eszű királya volt. Én Szent Istvánt a messzi középkor legnagyobb diplomatájának tartom... S én, a francia diplomata, a hívő katolikus erőm fogytáig hirdetem, hogy a Duna-medencében csak a Szent István-i úton lehet keresni a gyógyulást.”
Szent István élete nyomán ismerjük fel hivatásunkat és akarjunk környezetünk jó vezetői lenni: először otthon, utána a munkaközösségben és a társadalomban. Alapozzuk életünket Krisztusra, mint Szent István király. „Vessük le magunkról a régi embert, és kősziklára építsünk országot és életet, hogy minden vihart rendületlenül álljunk.”

Szent István a vezető!


Az első keresztény ezredfordulót nem a rémület, félelem és világvégvárás jellemezte, hanem a remény és a bizakodás. A magyarság történelmének legdöntőbb fordulója ebbe a mozgalmas korba illeszkedik. Itt található az a kiemelkedő személyiség, aki a történelmi változások tevékeny részese, irányítója: Szent István király, Magyarország fővédőszentje. Miközben feladatát teljesítette – írja dr. Török József -, túlnőtt téren és időn, „odafönt” gyűjtött kincseket. Ezzel kiérdemelte a szent jelzőt, eszményi ember lett.
Szent István ezer évvel ezelőtt a magyar nemzet gerince lett világos látásával, határozott tenni akarásával és mélységes krisztusi hitével. Géza és Sarolt fia, Vajk az első térítési hullám idején született 969-ben. A keresztség szentségében a passaui egyházmegye védőszentjének Szent István vértanú nevét kapta, akár csak apja Géza nagyfejedelem. Gyermekkorában megismerte az életre vezető igaz utat (Péld 4, 10-15. 18-27). Az ifjú herceg hitét, a későbbi Szent Adalbert Prága püspöke mélyítette el és bérmálta meg. A családi házban megismerte az ország állapotát, valamint Kelet és Nyugat fenyegetését.
Dinasztikus házasságra készült, a bajor fejedelem lányával, Gizellával. Az eljegyzésnél Szent Adalbert aszisztált Seyernben. Szent Wolfgang Regensburg püspöke gondosan kiválasztott, jól képzett és példás életű papokat küldött Gizella kíséretében a magyarokhoz. A házasságot Esztergomban kötötték 996-ban. István ifjú aráját Nyitra várába, hercegsége központjába vitte. István és Gizella keresztény hite és szeretete kiteljesedésre vezette mindkettőjüket. Úgy ismerték meg Krisztust, akit egyedül érdemes követni, aki az ember képességét a kegyelem segítségével kibontakoztatja, és boldoggá is teszi. István házasságának első éve ezt az életalapozást szolgálta. Ekkor készült fel egészen az ország vezetésére, az igaz hit plántálására. Amikor édesapja, Géza 997-ben meghalt Esztergomban, István lett a nagyfejedelem. Háromszori (997, 1003, 1008) hadjárattal kellett megvédenie jogait és a kereszténységet. Első hadi vállalkozásához, amit Koppánnyal vívott, Szent Márton segítségét kérte. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke irányába vezette, és a szállásterületén mozgó, nomád életvitelű népet a helyhez kötöttségre szoktatta. Azért lett jó uralkodó, mert kialakította népe vízióját, és felkészült annak megvalósítására.
Szent István mivel maradandó művet akart, házat és hazát Krisztusra, a Szegletkőre építette (Mt 7, 24-29). Tudta, hogy aki Krisztushoz köti életét, az megtalálja jövőjét. Sőt már itt a földi élet viharaiban is helyt tud állni, s az ítéleten sem inog meg. A keresztény élet nemcsak reményt ad itt a földön, hanem tartalommal tölti ki az életet. Életének két korszakát a hegyi beszéd, s annak is a Jézus szava szerint cselekvő „okos ember” határozta meg, aki a házát sziklára építette. Az első korszak 997-től 1019-ig tart. A kényszerű háborúskodás után az ország- és egyházszervezés befejezésével bátran nyit Nyugat és Kelet irányába. A Szentföld felé vagy Ravenna irányába vezető zarándokutak hazai szakaszát széleskörűen megszervezte: vendéglátást, kedvező átvonulást és hoszpiciumokat biztosított a zarándokoknak. A nemzetközi kapcsolatait bővítette, ezáltal új segítőtársakra talált. Az ország határain kívül is nagy tiszteletnek örvendett, egyrészt történelmi szerepe miatt, másrészt a menekültek és sorsüldözötteknek nyújtott segítségéért.
Szent István uralkodásának második korszakára több új egyházi alapítás esik. Bencés monostorokat, apátságokat épít, melyek kihatással vannak az ország életére. Új királyi központot hoz létre Székesfehérvárt, és a Szűz Anya tiszteletére szentelt bazilikával országlásának központja, majd temetkező helye lett. Férfivá cseperedett fia, Imre lelki irányítására Szent Gellértet bízta meg, majd Csanád püspökévé nevezte ki. Szent Imre halála után a befelé fordulás, az imádság, az ország és egyház dolgaival való törődés időszakának bizonyult.

Szent István Krisztusba öltözve az Isten gyermekeinek az útját járta (Ef 4, 17-24). Magára öltötte az új embert, „aki Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény.” Minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte” - jegyzi fel róla a nagy legenda. 
1038. Nagyboldogasszony ünnepének vigilíáján István király az ország vezetőinek és püspökeinek társaságában végrendelkezett. Utolsó tette is olyan, mint Jézusé a kereszten. Kire bízhatná jobbra fiatal keresztény országát, koronáját, népét, lelkét, mint akire a mennyei Atya Egyszülöttét merte bízni, Máriára. És ezzel a tettével fejezi be földi pályafutását és költözött át az örökkévalóságba. Íme, példaképünk egy igazi vezető: Szent István király.
A magyar nép tudta, hogy István király személyében a dinasztia megalapítója, a kimagasló uralkodó és államalapító, az erős és igazságos király, aki a szigort szelídséggel tudta párosítani elhunyt. Az utána következő gyenge vezetők miatt, népünk énekben fogant fájdalommal szólítgatta évszázadokon keresztül Szentkirályát: „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben, teelőtted sírván.”
Negyvenöt év után (1083. aug. 20) István király nagyságát egyik méltó utóda a szentség fényényébe állította: Magyarok fénye, ország reménye, 
légy áldott Szent István király! 
Szent hitben tarts meg, Jézusnál áldj meg, 
Légy áldott Szent István király!

2012. 08. 12.

Nagyboldogasszony - A jövő reménye

Az Európa Tanács - amelyet 1949-ben hoztak létre azzal a feladattal, hogy küzdjön az emberi jogokért és támogassa az európai kultúrát - viták sorozata után fogadta el a ma is használatos, kék alapon kör alakban elhelyezkedő 12 aranysárga csillag tervét. Az Európa Tanács beleegyezésével - a tizenkét csillagos zászló 1986. május 26-ától az Európai Unió hivatalos zászlaja.
            A heraldika meghatározása szerint az európai zászló azúr háttéren 12 aranysárga csillag által alkotott kör, ahol a csillagok sarkai nem érintkeznek.
A jelenlegi - kék alapon 12 arany csillagos koszorú - annak a kikeresztelkedett zsidó Paul Lévynek a munkája, aki az 1950-es évek elején az Európa Tanács információs igazgatójaként tevékenykedett. 1955-ben az Európa Tanács közös zászlójáról folyt a vita. 
Egy napon Lévy egy csillagkoszorúval ékesített Mária szobor előtt ment el. A nap megvilágította az aranyló csillagokat a kék ég előtt. Ekkor benne megszületett a gondolat. Nyomban felkereste Graf Benvenuti velencei kereszténydemokrata politikust, aki abban az időben az Európa Tanács főtitkára volt, és javasolta neki a 12 arany csillagot kék alappal, mint Európa zászlaját, amit általánosan el is fogadtak.
Lévy erről így tájékoztatott: „Csodálatos ez, mi e jelképet éppen Mária Mennybemenetele ünnepének kezdőénekében találtuk meg. Jelenések könyvében szerepel: Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” A 12 arany csillag keresztény szimbólum: Szűz Mária csillagkoronáját idézi. A kör pedig az egység jelképe. (Der Sonntag, Kirchenzeitung für das Bistum Limburg, So. 11.10.1998, S. 7).
A kék mezőbe a csillagok közé nekünk kell erényes életünkkel belerajzolnunk a mi örökös Királynőnk gyönyörű alakját. Így lesz teljes a jövő reménye. Ezt nekünk magyaroknak kell megtennünk. Ez a keresztény magyar hivatása.
Szent István nagyon akart üdvözülni és azon fáradozott, hogy népét is hozzásegítse a szép, tartalmas földi élet után egy még sokkal szebb örök élethez. Ezért fordult bizalommal a Nagyasszonyhoz. 
Nem csalódott: népe ezer éven át megmaradt, él és állama van.

- Jövője is van?
- Ugyanúgy megalapozott a második keresztény magyar évezred is, mint az első, de már nem egy személy, hanem minden magyar őszinte Isten- és emberszolgálatával, és Nagyasszonyunk egyöntetű, bizalmas szeretetével. Ez elsőrendű feladatunk.
Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

2012. 08. 06.

JÉZUS SZENT ARCÁNAK TISZTELETE

 JÉZUS SZENT ARCÁNAK TISZTELETE
Két alkalommal (1995. február 17-én és március 15-én) vérzett az itt látható Szent Arc-kép Cotonou-ban (Benin), Nyugat-Afrikában.

1995. februárjában Cotonou-ban (Benin), Nyugat-Afrikában egy 18×24 cm nagyságú bekeretezett Szent Arc kép vérezni kezdett. Amikor a sürgősen odahívott orvos megérkezett, nem tudott vérmintát venni, mivel a vér közben megalvadt. Mindez 13 szemtanú jelenlétében történt, akik jelen voltak, amikor egy hang így szólt: „Ismét eljövök és az orvos be fogja tudni fejezni a vizsgálatot.” Kémcsöveket készítettek ki, hogy a vért felfogják.
1995. március 15-én kb. 17 órakor a Szent Arc ismét bőségesen vérezni kezdett, és a vért sikerült felfogni. A kémcső negyed részig volt tele, amikor ezt hallották: „Elég, magam fogom feltölteni.”
Az orvos megállapította, hogy a kémcső negyedéig volt tele, majd kb. 45 perc múlva teljesen tele lett. Hogyan történt ez? Nem tudta megmagyarázni, csak csodálkozott. 12 tanú volt jelen. Oly erősen vérzett a kép, hogy a Szent Arc vonásait alig lehetett felismerni. A vért megvizsgálták, és az eredmény a következő volt: emberi vér. A vércsoport: AB, Rh pozitív.

Ima:
SZERETETT JÉZUSOM IMÁDÁSRA MÉLTÓ ARCA!
IMÁDLAK ÉS SZERETLEK TÉGED LELKEM MINDEN EREJÉVEL.
ALÁZATTAL KÉRLEK, HOGY ISTEN KÉPÉT ÁLLÍTSD HELYRE BENNEM.
TISZTA SZÍVET TEREMTS BENNEM, ISTENEM!
NE VESS EL ENGEM SZÍNED ELŐL!
MINDEN ÁLTALAD TÖRTÉNJÉK BENNEM,
ÉRTED, Ó JÉZUSOM, A TE DICSŐSÉGEDRE,
IRÁNTAD VALÓ SZERETETBŐL. AMEN.

ÖRÖK ATYA! FELAJÁNLOM NEKED SZERETETT FIAD IMÁDÁSRA MÉLTÓ ARCÁT,
SZENT NEVED DICSŐSÉGÉRE ÉS A LELKEK ÜDVÉRE. AMEN


Krisztus halotti leplet 1572 óta TURINBAN /Olaszország/ őrzik. Erre mint egy fénykép lemezre kirajzolódott KRISZTUS URUNK holttestének képmása negatív képben. De ezt csak 1898-ban fedezték fel,miután a fényképezést feltalálták s egy olasz ügyvéd lefényképezte a turini leplet és amikor a lemezt előhívta,azon Jézus Krisztus holttestének pozitív képet kapta meg.
Megállapították,hogy a halotti lepelként használt vásznon levő negatív kép annak az aloé és mirhakeveréknek a vegyi hatására jött létre,amivel a temetéskor bekenték az Úr Testét. A turini leplen, az Úr kezein és lábain a szögek sebhelyei,valamint az oldalán a lándzsaszúrás sebe, és az ostorozás és ütlegelések által ejtett sebek is mind megtalálhatók. De a pozitív képen, a homlokon és a hajzaton, valamint a Test más helyein is látható fehér foltok negatívja nem vegyi hatásra jött létre a lepedőn, hanem az Úr Testén ejtett sebekből kiömlő Vér ráalvadt a lepedőre és sötét foltokat hagyott rajta. Ezért vannak világos foltok a pozitív képen. Ez bizonyság arra, hogy a töviskorona mely, vérző sebeket ejtett az Úr fején és hogy az Úr Teste nemcsak a töviskoronától, nem csak a szögek és lándzsaszúrás helyein, hanem az ostorcsapásoktól és az ütlegelésektől is több helyen vérzett. Az orron, a jobb arcon és az állon látható daganat ütlegeléstől származik.
II Leo a vallásosság felélesztése eszközének mondta a felfedezést. X Piusz kifejezte kívánságát, hogy Jézus Szent Arcát mindenütt megismerjék és minden keresztény családban tiszteljek. XI Piusz kijelentette: „Személyesen tanulmányoztuk a leplet és meg vagyunk győződve hitelességéről.“
De a Szent Arc tisztelete nem csak a halotti Arcra, hanem a kereszthalál előtti Jézus és a feltámadt Krisztus Arcának tiszteletére is vonatkozik. Nem a turini leplen levő kép felfedezésével kezdődött a Szent Arc tisztelete, hanem sokkal korábban. Maga az Úr alapította meg szentéletű apácáknak adott kinyilatkoztatásaival, hogy értékes eszközt adjon nekünk a bűnösök megtérítésére, és hogy a Veronika-lelkeknek most is alkalom nyíljék Krisztus szenvedő Arcának letörlésére.
A XIII. században Szent Gertrúd és Szent Mechtild apácafőnöknőknek, valamint a XIX. század első felében a Szent Peterről nevezett Mária karmelita nővérnek /Tourus/ adott az Úr mindenkinek szóló kinyilatkoztatásokat Szent Arcának tiszteletéről. Az alábbi 10 pontból álló ígéret e három szentnek adott kinyilatkoztatásokból van kivonatolva.
ÍGÉRETEK, MELYEKET JÉZUS AZOKNAK ADOTT, AKIK SZENTSÉGES ARCÁT TISZTELIK
1. Akik emberségem képmását tisztelik, azok lelkük melyen Istenségem képmását nyerik el és attól megvilágosítást kapnak. Arcomhoz való hasonlóságuk által fénylőbbek lesznek az örök életben, mint mások.
2. A bűn által a lelkükben eltorzított Istenképet halálukban ismét helyreállítom.
3. Akik Szent Arcomat az engesztelés szellemében tisztelik, oly kellemesek nekem, mint Veronika, ugyanazt a szolgálatot teszik nekem most, mint akkor Ő. Hálából Arcom isteni vonásait a lelkükbe vésem.
4. Imádásra méltó Arcom mintegy az Istenség pecsétje,és az a tulajdonsága,hogy azokba a lelkekbe, akik hozzá folyamodnak, belevési Istensége képét.
5. Mentől jobban szorgoskodtok azon, hogy istenkáromlásoktól eltorzult Arcom vonásait helyreállítsátok, annál inkább gondját viselem bűntől eltorzult lelketeknek. Képemet ismét lelketekbe vésem és oly széppé teszem lelketeket, mint a szent keresztség felvételekor volt.
6. Akik Szentséges Arcomat a Mennyei Atyának engesztelésül felajánlják, lecsillapítják Szent haragját és mintegy mennyei érmet nyernek azáltal, mellyel a bűnösök megtérését megvásárolhatják.
7. Szentséges Arcom felajánlóitól semmit se tagad meg az Ég. Én magam nyitom meg ajkamat, hogy szándékaikat a Mennyei Atyám elé vigyem.
8. Csodák történnek Szentséges Arcom tisztelete által. Arcom képmásának tisztelőit szeretetemmel övezem, megvilágosítom és a jobban állhatatossá teszem.
9. Sose hagyom el Szentséges Arcom tisztelőit.
10. Mindazokat, akik ebben az engesztelő műben Ügyemet szóban, imával,vagy írásban támogatják, Mennyei Atyámnál megvédem, haláluk óráján lelkük képét minden szennytől megtisztítom, és eredeti szépségét visszaadom.

Részletek a Magyar Katolikus Püspöki kar 1946-os karácsonyi (engesztelésről szóló) körleveléből, amelyet 1947. január elsején tettek közzé.
(A körlevelet 14 főpásztor írta alá Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsekkel az élen.)
„…Ha már a földi remények megint így elhervadtak, a békét ott kell keresnünk a Béke Fejedelménél és a Béke Királynőjénél; keresnünk, sürgetnünk, kérnünk kell érte szünet nélkül (Ap. csel. 12, 5), amíg meg nem kapjuk, amíg meg nem találjuk, és amíg a béke országa meg nem nyílik nekünk (Máté 21, 23). Mi, hívők, vegyük kezünkbe a béke szent ügyét, úgyhogy ostromoljuk meg az eget milliók és milliók alázatos, állhatatos imádságával és imádsággal egészen átitatott élettel…”