Egy üzenet az első világháború 100. évfordulóján

Az európai püspökök üzenete az első világháború 100. évfordulóján

Az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) képviselői zarándoklatot tettek az első világháború emlékhelyein Douaumont-ban és Verdunben, a centenáriumi megemlékezés keretében.

 
A zarándoklat végén az egybegyűltek nevében Reinhard Marx bíboros, München-Freising érseke és a Német Püspöki Konferencia elnöke felolvasott egy üzenetet, amely hangot ad az Európa békés jövőjébe vetett reménységnek.

Az európai egyházak képviselői személyes tapasztalatból tudják, hogy olyan országokból érkeztek Verdunbe, melyek közül néhány egy évszázaddal ezelőtt, de még a közelmúltban is háborúban állt egymással – mondta beszédében a német bíboros. „Egyházi emberekként alázattal elismerjük, hogy mi is engedtünk a konfliktusok tüzének és a nacionalizmus szenvedélyének. Ezek az emlékek sajnálkozással és szégyenkezéssel töltenek el bennünket. De emlékezzünk arra is, hogy XV. Benedek pápa állandóan kérte a konfliktusok megszüntetését, és sürgette a békét.”

Reinhard Marx bíboros hálával emlékezett az európai terv megvalósulására és az Európai Unió alapító atyáira, valamint azokra, akik az évek során elősegítették a népek közötti béke és egyetértés ügyét. Verdun 1916-ban az első világháború egyik leghosszabb és legvéresebb ütközetének volt a színtere. A püspökök zarándoklatuk során felkeresték a douaumont-i temetőt is, ahol 130 ezer ismeretlen katona földi maradványai nyugszanak. A sírok között imádkoztak a hősi halottakért, és meggyújtották az emlékezés mécseseit. A közös imádság a verduni székesegyházban a vesperással folytatódott.

Az európai püspökök üzenete egy ígérettel zárul: elkötelezik magukat Európáért, hogy a földrész újra rátaláljon önmagára, és örülni tudjon értékeinek, melyek valódi keresztény értékek. „Az evangélium örömhírétől inspirálva találkozónk a reménység jegyében zárul, a békés jövő reményével az egész emberiség javára” – írták. A verduni ütközet egy millió hősi halottjára emlékezve az európai püspökök megfogalmazták: „Ismét megrendített bennünket a háború tébolya és a mérhetetlen pusztítás. Ha a 20. század hajnalán az európai nemzetek sorsa egymásba fonódott volna, akkor az első világháború nem tört volna ki.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Flickr.com
Magyar Kurír

„Nem szabad leírnunk a holtakat, de az élőket sem” – interjú Bíró László katonai ordinárius

Bíró László tábori püspök szeptember 13-án, szombaton délelőtt koncelebrált Ferenc pápával azon a szentmisén, amelyet a Szentatya az I. világháború kitörésének centenáriuma alkalmából mutatott be az észak-olaszországi Redipuglia katonai emlékhelyen. Bíró püspök kiemeli a pápa homíliájának lényegét, rámutatva, hogy a közöny, az elszigeteltség vezet el a háborúhoz, míg a másik felé való nyitás a béke irányába mutat. A szív megtérésére van szükség, hogy elkerüljük a harmadik világháború fenyegetését, leküzdve a világban napjainkban folyó számos véres konfliktust. A főpásztorral jelen volt még hét katonalelkész, akik szintén koncelebráltak a Szentatyával. A pápai szentmisére 70 fős katonai zarándoklatot szervezett a Katolikus Tábori Püspökség. Szombaton a szertartás után a zarándokok felkeresték az Osztrák-Magyar temetőt, ahol Hende Csaba honvédelmi miniszter szólt hozzájuk, majd egy lelkész vezetésével imádkoztak a hősi halottak sírjánál. Ezt követően felkeresték a Visintiben található kápolnát, amelyet még az I. világháború idején magyar katonák kezdtek el építeni, és amelynek nemrégen fejezték be az újjáépítését. Bíró püspök emlékeztet rá: a kápolnát Szent Benedeknek, Európa fővédőszentjének szentelték. XV. Benedek pápa volt a „Nagy Háború” pápája, aki már a kezdetekben figyelmeztetett: a háborúnak csak vesztesei lehetnek. A főpásztor arra is utal: a magyarok számára különösen is jelentőségteljes volt ez a mai nap, hiszen számos családban a nagyszülők átélték az I. világháborút, sokan veszítették el életüket Doberdóban, Isonzóban. Kegyelettel kell megemlékeznünk ezekről a hősökről, akik valóban hazaszeretetből indultak el a háborúba, hogy megvédjék a nyugati végeket. A képen a következő felirat olvasható: Olaszok és magyarok ezeken a hegycsúcsokon hősiesen harcoltak, majd a halálban testvérekké váltak. (vm) VR

A háború őrültség. Ez a sírás órája – Ferenc pápa homíliája az első világháborús emlékhelyen

Szeptember 13-án, szombaton délelőtt tíz órakor Ferenc pápa a goríciai Redipuglia katonai emlékhelyen szentmisét mutatott be valamennyi háború áldozatáért. Megindító homíliáját teljes terjedelmében közöljük: „Miután megszemléltem e térség szép vidékét, ahol férfiak és nők dolgoznak, hogy eltartsák családjukat, ahol gyermekek játszanak és idősek álmodoznak…. itt, ezen a helyen, közel a temetőhöz csak azt mondhatom: a háború őrültség. Mialatt Isten folytatja teremtését és nekünk, embereknek az a hivatásunk, hogy együttműködjünk művével, a háború pusztít. Lerombolja Isten legszebb teremtményét is: az emberi lényt. A háború mindent felborít, a testvérek közötti köteléket is. A háború őrültség, fejlődési terve a pusztítás: a pusztításon keresztül akarja kifejleszteni önmagát! A kapzsiság, az intolerancia, a hatalomvágy… olyan mozgatórugók, amelyek háborús döntésre sarkallnak, és ezeket az indokokat gyakran egy ideológiával igazolják; de előbb ott van a szenvedély, ott van az eltorzult indíttatás. Az ideológia egy igazolás, de amikor nincs ideológia, akkor ott van Káin válasza: „Engem mit érdekel a testvérem?”, „Talán őrzője vagyok testvéremnek?” (Ter 4,9). A háború nem tesz különbséget senki: idősek, gyermekek, anyukák, apukák között … „Engem mit érdekel?”. Ennek a temetőnek a bejárata fölött lebeg a háború csúfondáros mottója: „Engem mit érdekel?” Ezeknek az embereknek, akiknek a maradványai itt nyugszanak, mind megvoltak a maguk tervei, álmai… de életüket szétzúzták. Mert az emberiség azt mondta: „Engem mit érdekel?”. Ma is, egy újabb világháború másodszori kudarca után talán egy harmadik háborúról beszélhetünk, amelyet „részletekben” vívnak, bűntényekkel, öldökléssel, pusztítással… Ha őszinték akarunk lenni, az újságok címlapján ennek kellene állnia: „Engem mit érdekel?”. Káin azt mondaná: „Talán őrzője vagyok testvéremnek?”. Ez a magatartás éppen az ellenkezője annak, amit Jézus az evangéliumban kér tőlünk. Hallottuk: Ő a legkisebb testvérünkben van jelen: Ő, a Király, a világ Ítélőbírája, az éhező, a szomjazó, az idegen, a beteg, a bebörtönzött… Aki gondját viseli testvérének, belép az Úr örömébe; aki azonban nem teszi ezt, aki mulasztásaival azt mondja: „Engem mit érdekel?”, az kívül marad. Itt és a másik temetőben sok áldozat nyugszik. Ma rájuk emlékezünk. Sírás van, gyász, fájdalom. És innen emlékezünk valamennyi háború összes áldozatára. Ma is sok az áldozat… Hogyan lehetséges ez? Azért lehetséges, mert a színfalak mögött ma is érdekek húzódnak, geopolitikai tervek, pénz- és hataloméhség, ott van a fegyvergyártó ipar, amely oly fontosnak látszik! És a terrornak ezek a tervezői, az összecsapások szervezői, mint ahogy a fegyverkereskedők is azt írták a szívükbe: „Engem mit érdekel?”. Bölcs emberre vall, ha beismerjük hibáinkat, fájdalmat érzünk fölöttük, megbánást érzünk, bocsánatot kérünk és sírunk. Azzal az „Engem mit érdekel?” felirattal a szívükben a háborús üzérek talán sokat keresnek, de romlott szívük elveszítette a sírás képességét. Káin nem sírt. Káin árnyéka beborít ma minket itt, ebben a temetőben. Itt látszik. Látszik a történelemben, amely 1914-től napjainkig tart. És látszik napjainkban is. Fiúi, testvéri, atyai szívvel kérem nektek és mindannyiunk számára a szív megtérését: térjen át az „Engem mit érdekel?”-ből a sírásra. A „hiábavaló öldöklés” minden elesettjéért, a háború őrületének összes áldozatáért, minden időben. Az emberiségnek sírásra van szüksége, és ez a sírás órája”. (gá) VR

A szív megtérésére buzdított Ferenc pápa az I. világháború centenáriumára emlékezve

Ferenc pápa szeptember 13-án, szombaton az észak-olaszországi Redipuglia katonai emlékhelyen szentmisét mutatott be az I. világháború kitörésének centenáriuma alkalmából és lerótta tiszteletét a harcokban elesett katonák előtt. A Vatikáni Rádió tudósítása.

A Szentatya szombaton reggel Róma Ciampino repülőteréről érkezett meg Friuli-Venezia Giulia észak-olasz tartomány repülőterére. 22 év telte el azóta, amikor II. János Pál 1992. május 3-án este felkereste a redipuglia-i temetőt, ahol 100 ezer katona holtteste nyugszik, közülük 60 ezren még névtelenek. Mindannyian a magyarok számára különösen fájdalmasan hangzó isonzói csatatéren, a lövészárkokban veszítették el életüket.

A Szentatya először a közeli Fogliano osztrák-magyar temetőjét kereste fel, ahol az akkor ellenségnek számító nemzetek áldozatai várják a feltámadást.

Ferenc pápa szentmiséjére mintegy 10 ezer hívő érkezett a környező országokból: Szlovéniából, Ausztriából, Horvátországból, koncelebrált Christoph Schönborn bécsi bíboros érsek, valamint Josip Bozanic zágrábi bíboros érsek. A koncelebrálók között volt Bíró László magyar katonai ordinárius és hét tábori lelkész.

A szertartáson jelen volt a Magyar Honvédelemben szolgáló katonák mintegy 70 fős csoportja a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében.

A pápa ez alkalommal nem nyitott autón közlekedett, hogy útját végig kísérje a mély áhítat és az emlékezet lelkülete.

Ferenc pápa június 6-án jelentette be személyesen Redipuglia katonai temetőjéhez vezető zarándoklatát az Olasz Csendőrség (Carabinieri) megalapításának 200. évfordulója alkalmából.

Magyar Kurír