A boldogságos Szűz
Mária születését ünnepeljük. A születésnap nevezetes dátum minden család
életében. Szeretteinket köszöntjük, hosszú és örömteli életet kívánunk nekik.
Hasonló örömben van
részünk nekünk papoknak is, amikor fiatal szülők sugárzó arccal jelentik be,
hogy gyermeküket keresztvíz alá akarják tartani. Ilyenkor látni a boldog szülők
izzó szeretetét. Minden születésnap jó alkalom, hogy ezt a szeretet felszítsák
és átéljék.
Egy születésnapi
megemlékezés alkalmával barátaim az ünnepi torta mellett mondták el három éves kisfiúknak,
hogy szép, boldog volt életük akkor is mielőtt ő megszületett volna, de amikor
megszületett, azóta több az örömük. A mosolya, a nézése, kitáruló keze, hozzuk
simuló feje, első szavai és lépései mind-mind örömet fakasztott. A szülők
vallomása és köszöntése után a kisfiú is örömmel fújta el a három szál gyertyát.
Utána arra gondoltam,
hogy szüleink is hasonlóan örülhettek nekünk. Elfogadtak bennünket Istentől
olyannak amilyenek voltunk. Isten pedig csak egyet kért tőlük, hogy szeressenek
minket.
Mi sem
válogathattunk abban, hogy mikor, hol, milyen társadalomban, népben és
néprétegben akarunk beleszületni. Életünk és mindenünk Isten nagy ajándéka, ami
kötöttségekkel, felelősséggel és lehetőséggel jár.
Szent Ágoston
mondta: Aki megteremtett megkérdezésed
nélkül, nem fog üdvözíteni közreműködésed nélkül. Ezen elgondolkozhatunk és
ráeszmélhetünk arra, hogy emberi méltóságunkat és hivatásunkat nem a külső
keretek, kötöttségek adják, hanem Isten. Amikor örök szeretetében elhatározta
Isten, hogy embert teremt, akkor megdicsőülésünket is akarta. Igaz, hogy szabad
akaratot adott nekünk az érdemszerzésre – amivel könnyelműen meg is hiúsíthatjuk
Isten ránk vonatkozó örök tervét –, ha pedig közreműködünk vele, akkor egy
csodálatos élet kibontakozásának leszünk a részesei.
A mai ünnepen a
kegyelem és szabad akarat együttes csodáját szemléljük Szűz Mária életében, aki
által mi a földi haza gyermekei az égi haza családtagjai lettünk. Köszöntjük
égi édesanyánkat születése napján, aki üdvösségünk szerzésének részese, aki
Krisztus után elsőként jutott el testestül-lelkestül abba a dicsőségbe, ahová
öröktől fogva minket is meghívott mennyei Atyánk.
Az
istengyermekségünket kegyelemből kaptuk a keresztség szentségében. Vállalásunk
kötelez minket, hogy kövessük Krisztust, tanítását váltsuk életté, akkor az ő
dicsőségét is magunkra ölthetjük a föltámadáskor.
A megváltás
fényében ünnepeljük a Szűzanya születését. Mert Isten hívására Mária életével
válaszolt. Ha Isten hívására mi is úgy válaszolunk mint a Szűzanya, akkor
nyugodtan járhatunk „a halál sötét völgyében” - mert utunk az égi magasságok
felé visz, s az istengyermekség minden örömét és gazdagságát kiteljesíti
Krisztus az Atyánál, a bennünk lakó Szentlelke által.
Hálaadó lélekkel
vegyünk részt az Eucharisztikus lakomán, melyet Szűz Mária fia készített
számunkra, hogy ilyen módon is bevonjon végtelen szeretetébe.