Temetőkbe - Templomokba járunk

Németh Miklós Attila: Makovecz Imre, a léleképítő című képes riportkönyve 2009-ben jelent meg. Imre bátyám nekem is dedikált egy példányt, amely híveimnek is szól: „Hálával és örömmel gondolok Szeredára s a templomra, melyet együtt építettünk. Remélem, lesz még Erdélyben dolgom, lesz még templom, mely rám vár. Tisztelettel Darvas-Kozma Atyának Makovecz Imre.” 2010. november 20-án pedig abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Makovecz Imre születésének 75. évfordulójára rendezett kiállításon mint meghívott vehettem részt. A délelőtti kerekasztal beszélgetéskor mondta Imre bátyám, hogy mesterének Gaudít tekinti, mert „Gaudí az építészet Dantéja.”

Makovecz Imre minden művében a vallási szimbolizmust és szépséget kereste. Az a vágy vezérelte, hogy az alkotások a szemlélődés által Istenhez vezessenek. Minden építészeti művét vallási jelképpel és a nép világában gyökerező formaelemekkel koronázta meg. Hívő ember volt. Erről így vallott: „Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is tőle, belőle vagyok… Ott van mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott és csak ott születik a megismerés. Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik - nem tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik - nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én “nem is hiszek”. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”

2011. július 4-én a VI. Pál kihallgatási teremben XVI. Benedek pápa megnyitotta a pappá szentelésének 60. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást. Hatvan világhírű festő, szobrász, építész, ötvös, költő, zeneszerző, fotóművész és filmrendező művei jelenítették meg – a kiállítás címének megfelelően – az igazság ragyogását s a szeretet szépségét. Magyarországot Makovecz Imre képviselte. Ő egy kötetet vitt ajándékba XVI. Benedek pápának azokról a kárpát-medencei templomokról, amelyeket ő tervezett. A kiállításra a felső-krisztinavárosi templom "paneljeit" küldte el. A megnyitó alkalmával a Szentatya felhívást intézett a jelenlévő művészekhez: „Ragyogtassátok fel műveitekben az igazságot, hogy szépségük a szemlélők szívében vágyat gyújtson és igényt arra, hogy széppé tegyék a létezést, minden létezést, s azzal a kinccsel gazdagítsák azt, ami soha el nem múlik, ami az életet műremekké teszi, s minden embert rendkívüli művésszé: a szeretettel.” 

Felső.krisztinavárosi Szent Mihály templom makettje

A csíkszeredai Millenniumi-templom Makovecz Imre életművének fontos része, a pápai felhívásra adott korábbi válasznak is felfogható. E templom nemcsak ezer éves múltunkat tükrözi, hanem a többit is. Az oltár körül úgy jöhetünk össze, ahogy a II. vatikáni zsinat atyái óhajtották, ti. Jézus Krisztusban váljunk családegyházzá. E templom a mi gondolatainkat és Imre bátyánk formanyelvét tükrözi. Munkáját ingyen adta!

Helytálló ahogyan a L'Osservatore Romano c. vatikáni napilap (2011. szept. 29.) a halálhír kapcsán méltatta a Kossuth-díjas építészt: „Templomai mind a hit jelenvalóvá tételének szándékát fejezik ki, az Eucharisztia szent történését idézik meg beszédes jelekkel, amik a híveket egy természetfeletti esemény szívébe juttatják el.” Halálával tehát egy olyan építész távozott, akit a Vatikánban is számon tartottak a legnevesebb egyházművészek között.

Mi pedig imáinkkal kérjük az Élet Urát, hogy részesítse boldogító színelátásában mindazokat, akik által több lett a harmónia, a fény és a szeretet a mi zord világunkban.

A novemberi emlékezések nyomán mi is azzal a kinccsel gazdagítsuk világunkat, ami soha el nem múlik: a szeretettel.

           

Összeszenderülünk

Michelangelo, Utolsó ítélet, Sixtus-kápolna

Időben bár az Egyház három seregre oszlik, mégis tagjainak egysége a legkevésbé sem szakad meg. „Mert Krisztus valamennyi híve az ő Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne (vö. Ef 4, 16). Az úton lévőknek és a Krisztus békéjében elszenderült testvérek egysége a legkevésbé sem szakadt meg, sőt erősebb lesz a lelki javak közösségében” (LG 49). Melyek ezek a lelki javak?

A Szentek, az örök haza polgárai, ott vannak az Úrnál (vö. 2Kor 5,8), és őáltala, ővele és őbenne szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál, bemutatván érdemeiket, melyeket a földön szereztek Jézus Krisztus, Isten és az emberek egyetlen közvetítője által (vö. 1Tim 2, 5). Nagy segítséget nyújt tehát gyöngeségünknek az ő testvéri gondoskodásuk, közbenjárásuk és bátorító példájuk.

A zarándok Egyház az első keresztény időktől kezdve nagy jámborsággal ápolta a holtak emlékét, és mivel "szent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46), közbenjáró imákat is ajánlott föl értük” (LG 50).

Fra Angelico, Mindenszentek

Mindenszentektől 8 napon keresztül, s máskor is ha szentségekhez járulunk, imádkozunk, alamizsnálkodunk és önmegtagadást végzünk. Íme a szentek megvalósulóban lévő egysége: a menny, a tisztulás és a föld szentjei. Jóllehet különböző fokban valamennyien szentek az őket éltető és egyesítő Krisztus kegyelme által.

Lev Tolsztoj: Két világ    

Különös, hogy a körülöttünk élő emberek között gyakran hallgatnunk kell,  olykor csak az időben és térben távol levőkkel (a lelki társakkal) beszélgetünk. Jóllehet, ez a szféra nem a világ látható és közvetlenül érzékelhető szintje, mégis létezik. Mert létezik egy világ, amelyben élünk, és létezik egy másik világ, amely által többek és jobbak leszünk az élhető világban.

Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe 

 

Apám ott fenn az égbe!
Gondolsz-e néha rám?
Mert én sokszor bámulva a légbe...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy ily korán meghaltál... Apám!
 
Sokszor, ha az élet rögös útjain,
Abba a gyakran emlegetett
Göröngyökbe botlik meg lábam...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy nem vagy velem... Apám!
 
Ha az élet zajgó tengerén -
Irányító, erős kéz kellene...
Hányszor, de hányszor megcsókolnám
A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,
Elgondolnám közben, hogy milyen kár...
Hogy árván hagytál – Apám!

Haramza László előadása a Millenniumi templomban

Haramza László, a Magyar Állami Operaház magánénekese - az Opera Nagykövetei elnevezésű program keretében - október 30-án 18,30 órakor a csíkszeredai Millennium templomban tart 30 perces ismeretterjesztő előadást Ókeresztény sírkamrák, reszponzóriumok címmel az esti szentmisét követően.

Haramza László Mohácson született 1961-ben. Az esztergomi ferences gimnáziumban érettségizett, a JPTE-n szerzett diplomát. Kilenc évig volt a Pécsi Nemzeti Színház bonvivánja és híres operák vezéralakja.  2004-től az Állami Operaház énekese Budapesten. Három gyermek édesapja.

Nagyváradon okt. 26-án

Az ezredfordulót követően Simara Lászlóval közösen készítettek egy filmet az ókeresztény sírkamrákról. 

Többek közt a gregorián énekekkel kiegészített vetítéssel több mint tíz éve bemutatókat tart, járja az iskolákat, múzeumokat és templomokat. 

Haramza László, október 26-án pénteken Nagyváradon  tartott négy különböző előadást.

Kedden este 18,30 órakor a Millenniumi templomban lesz vendégünk.

 

 

Idősek figyelmébe! - Mindenszentek napjára

1. Azon idősek, akik világítani szeretnének Mindenszentek napján Csíkszereda három temetője valamelyikében, szívesen oda- és hazaszállítjuk mikrobusszal. Jelentkezni lehet október 30-ig Száva Emesénél a 0746-959.006 telefonszámon.

2. November 1-je, csütörtök Mindenszentek napja. Kötelező ünnep, szentmisét végzünk reggel ½ 7, 7, de. 11 és este 6 órakor. Mindenszentek napján, csütörtökön du. 3 órakor vecsernyét tartunk a Róm. Kat. temetőben (Mérleg utca). 

Teljes búcsú nyerhető november 1-8. között naponta egyszer a halottak részére, ha szentségekhez járulunk, meglátogatjuk a temetőt vagy templomot, kápolnát és elimádkozzuk a Hiszekegyet, Miatyánkot a Szentatya szándékára.

3. Halottak napján, november 2-án, pénteken a szentmiséket halottainkért ajánljuk fel reggel  ½ 7, 7, de. 11 és este 6 órakor.

Tudomásukra: 2018. október 28.

1. Ma  hajnal 3 órakor elkezdődött a téli időszámítás, vagyis az óramutatót vissza kellett vinni. A vasárnapi miserend időpontja nem változik. Ezentúl hétköznap este 18 órakor misézünk.

2. Az októberi rózsafüzért hétfőn, kedden és szerdán este fél 6 órakor végezzük.

3. A héten az I-VIII. osztályosok plébániai hittanórája elmarad. A bérmálkozóknak péntek este 7 órakor felkészítőt tartunk.

4. Október 30-án, kedden a háromszéki Táncegyüttes előadja a "Vágják az erdei utat..." című műsorát a Csíki Játékszín nagytermében.

5. November 1-je, csütörtök Mindenszentek napja. Kötelező ünnep, szentmisét végzünk reggel ½ 7, 7, 11 és este 6 órakor. Mindenszentek napján, csütörtökön du. 3 órakor vecsernyét tartunk a Róm. Kat. temetőben. Az Apostolban a nap tévesen jelent meg, elnézésüket kérjük.

6. Teljes búcsú nyerhető november 1-8. között naponta egyszer a halottak részére, ha szentségekhez járulunk, meglátogatjuk a temetőt vagy templomot, kápolnát és elimádkozzuk a Hiszekegyet, Miatyánkot a Szentatya szándékára.

7. November 2-án Halottak napja, a szentmiséket halottainkért ajánljuk fel ½ 7, 7, 11 és este 6 órakor. Elsőpéntek, meglátogatjuk betegeinket.

8. A keresztelői felkészítőt ezentúl pénteken du. 5 órakor tartjuk.

9. Szombaton ministránsképző de. 10 órakor.

10. Figyelmükbe ajánljuk a keresztény sajtót.

Az a fény

Tapasztaljuk atyai jóságát - A Biblia nem értekezik Istenről, nem arra invitál, hogy beszéljünk róla, hanem hogy hallgassuk, és feleljünk neki azzal, hogy megvalljuk dicsőségét és szolgálunk neki. Ha megmaradunk az engedelmességben és a hálaadásban, akkor válik lehetővé megfogalmazni azt, amit a Bibliában Isten önmagáról mond. Isten nem egyformán beszél magáról az ó- és az újszövetségben, akkor, amikor prófétái és akkor, amikor Fia által szól hozzánk. 

A két szövetség közti különbség minden másnál jobban mutatkozik itt, és ezt okvetlenül tekintetbe kell vennünk, mert „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.” (Jn 1,18) 

Amennyire vissza kell utasítanunk az ószövetség »bosszúálló« és az újszövetség »jó« Istenének eretnek szembeállítását, éppen annyira fenn kell tartanunk, hogy egyedül Jézus Krisztus tárta fel előttünk a két szövetség egyetlen Istenének titkát. Isten »kezdettől« létezik, nincs eredete. Isten nem alakul.

Minthogy Isten az első, nincs szüksége arra, hogy »bemutatkozzék«: Isten voltának puszta tényével hatalmában tartja az embert is. Megismerni őt annyi, mint ismertnek lenni előtte (Ám 3,2) és saját létünk forrásánál fedezni fel. Ha menekülnénk előle, akkor is érezzük, hogy tekintete üldöz (Zsolt 139,7). Senki sem képes teljesen elzárkózni Isten elől. 

Isten személyisége, magatartása, szándékai már akkor jellegzetesek és világosak, amikor az ember kezdi megismerni önmagát. Igaz, hogy csupán önmaga erejéből nem képes áthidalni azt a mélységet, amely közte és Isten között tátong, de ha elindul Isten megkeresésére, rá fog találni, mert Isten közelebb van hozzá, mint gondolná. Valahogy úgy, ahogy József Attila írta: „Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot.” Ezért bátorította Pascal is kétkedő barátját: „A hit ostobaságával indulj el, és el fogsz jutni a megismerésre.” De a hit ostobaságára mindjárt a kezdetnél szükség volt, hogy a betlehemi jászolban fekvő gyermekben felismerjük a világ megváltóját. 

Biztosan állíthatjuk, hogy a hit nagyon halovány fénye is elegendő Isten felismeréséhez és életünk átalakításához. Miként Csanád Béla pap-költő írta egyik versében:  

„Holdas éji réten

ballagok magam.

Ki magára gondol,

mindig maga van. 

Csillagok a fűben:

jánosbogarak.

Ennyi fény elég, hogy

megtaláljalak.”  

Igaz, sokaknak ez a picinyke eligazító fény is hiányzik!

A választott nép maradéka örömében és bánatában sírva tér vissza, mert megtapasztalta Isten atyai jóságát. (Jer 31,7-9) Bánkódnak sok-sok hálátlanságuk miatt. Az Úr pedig kijelenti, hogy népe atyjává lett. A jövendölés az egyházban teljesedett be szellemi módon, amikor Jézus Krisztust megértő, együttérző és áldozatával közbenjáró főpappá tette. (Zsid 5,1-6) 

Mindaz, aki meg tudja látni Jézusban a Messiást, mint a jerikói vak (Mk 10,46-52), az már  Isten gyermeke.

„Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”  Mk 10, 47.