Németh Miklós Attila: Makovecz Imre, a léleképítő című képes riportkönyve
2009-ben
jelent meg.
Imre
bátyám
nekem is dedikált egy példányt, amely híveimnek is szól: „Hálával és örömmel gondolok Szeredára s a templomra, melyet együtt
építettünk. Remélem, lesz még Erdélyben dolgom, lesz még templom, mely rám vár.
Tisztelettel Darvas-Kozma Atyának Makovecz Imre.” 2010. november 20-án pedig
abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Makovecz Imre születésének 75. évfordulójára
rendezett kiállításon mint meghívott vehettem részt. A délelőtti kerekasztal
beszélgetéskor mondta Imre bátyám, hogy mesterének Gaudít tekinti, mert „Gaudí az építészet Dantéja.”
Makovecz
Imre minden művében a vallási szimbolizmust és szépséget kereste. Az a vágy
vezérelte, hogy az alkotások a szemlélődés által Istenhez vezessenek. Minden
építészeti művét vallási jelképpel és a nép világában gyökerező formaelemekkel
koronázta meg. Hívő ember volt. Erről így vallott: „Isten léte evidens. Nézzen meg egy
falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi.
Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer
működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen
van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan
méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is tőle, belőle vagyok… Ott van
mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája,
egyben szülőszoba is: ott és csak ott születik a megismerés. Intellektuális
megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik - nem
tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a
tetszik - nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor
vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés.
Annyira evidens, hogy én “nem is hiszek”. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont,
aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”
2011. július
4-én a VI. Pál kihallgatási teremben XVI. Benedek pápa megnyitotta a pappá
szentelésének 60. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást. Hatvan világhírű
festő, szobrász, építész, ötvös, költő, zeneszerző, fotóművész és filmrendező
művei jelenítették meg – a kiállítás címének megfelelően – az igazság ragyogását s a szeretet szépségét. Magyarországot
Makovecz Imre képviselte. Ő egy kötetet vitt ajándékba XVI. Benedek pápának azokról
a kárpát-medencei templomokról, amelyeket ő tervezett. A kiállításra a
felső-krisztinavárosi templom "paneljeit" küldte el. A megnyitó
alkalmával a Szentatya felhívást intézett a jelenlévő művészekhez: „Ragyogtassátok fel műveitekben az
igazságot, hogy szépségük a szemlélők szívében vágyat gyújtson és igényt arra,
hogy széppé tegyék a létezést, minden létezést, s azzal a kinccsel gazdagítsák
azt, ami soha el nem múlik, ami az életet műremekké teszi, s minden embert
rendkívüli művésszé: a szeretettel.”
Felső.krisztinavárosi Szent Mihály templom makettje |
A
csíkszeredai Millenniumi-templom Makovecz Imre életművének fontos része,
a pápai felhívásra adott korábbi válasznak is felfogható. E templom nemcsak
ezer éves múltunkat tükrözi, hanem a többit is. Az oltár körül úgy jöhetünk
össze, ahogy a II. vatikáni zsinat atyái óhajtották, ti. Jézus Krisztusban
váljunk családegyházzá. E templom a mi gondolatainkat és Imre bátyánk formanyelvét
tükrözi. Munkáját ingyen adta!
Helytálló
ahogyan a L'Osservatore Romano c. vatikáni napilap (2011. szept. 29.) a halálhír kapcsán méltatta a
Kossuth-díjas építészt: „Templomai mind a
hit jelenvalóvá tételének szándékát fejezik ki, az Eucharisztia szent
történését idézik meg beszédes jelekkel, amik a híveket egy természetfeletti
esemény szívébe juttatják el.” Halálával tehát egy olyan építész távozott,
akit a Vatikánban is számon tartottak a legnevesebb egyházművészek között.
Mi pedig imáinkkal
kérjük az Élet Urát, hogy részesítse boldogító színelátásában mindazokat, akik
által több lett a harmónia, a fény és a szeretet a mi zord világunkban.
A
novemberi emlékezések nyomán mi is azzal a kinccsel gazdagítsuk világunkat,
ami soha el nem múlik: a szeretettel.