2016. 07. 31.

Hereditas - Örökség!

Örökölni, ez a legkellemesebb dolgok egyike, de a legveszélyesebb is. Az egyik legveszedelmesebb bűnre vivő alkalom.  
Úgy hiszem, a kárhozottak nagy százalékának pokol felé vivő útja örökösödési ügyekkel kezdődött.
Ilyenkor feltámad a pénz ördöge. Kivirágzik az addig talán csendben meghúzódó kapzsiság. Ez a fajta ördög a legképtelenebb bűnökbe sodorja az embert. Képes lesz hazudni, áskálódni, gyűlölködni, irigykedni, a becsületességet megtagadni, minden méltányost felrúgni, rágalmazni, hamistanúkat keresni, csalni, hamisítani. Az öröklés olyan kulcs, amelyik szinte egyedül képes felnyitani az emberek lelkében azt a rekeszt, ahol a legocsmányabb indulatai vannak elzárva.
Aki nem akar elkárhozni, ezen a ponton legyen nagyon erős. Először is ne vegye nagyon könnyedén a dolgot. Még „gyermekeinek érdeke” ürügyén se legyen hajlandó letérni arról az útról, amelyet a becsületesség és méltányosság, sőt az engedékenység fémjelez. Inkább járjak valamivel rosszabbul, de én ne rövidítsek meg senkit. A szeretet nagyobb mindennél, a sok pénznél is. Semmi sem ér meg annyit, hogy gyűlölség legyen a testvérek, rokonok között. Aki ebben megállja a próbát, az nagy ember. Vigyázni kell: Ha úgy érzem is, hogy nekem van igazam, nekem ez és ez igenis jár, nem hagyhatom kinevettetni magamat, nekem a gyerekemre is kell gondolni stb., ezeknek az érzéseknek nem szabad beugrani. Ilyenkor a legjobb ember is elvakul, értetlenné, sőt becstelenné válik. Inkább vesszek el mindent, csak én magam el ne vesszek.
Egy szót azokhoz, akik örökségi ügyek folyományaként vannak haragban ezzel vagy azzal: Ennek véget kell vetni. Minden áron. Gyűlöletből egy csepp se mehet be Isten Országába. Ne áltasd magad, hogy te nem haragszol, csak az a másik, hogy te nem tehetsz róla stb. Biztos, hogy hibás vagy. Ne a másik hibáján rágódj, nem azt fogja tőled számon kérni az Úr. Ne feledd: Be kell bizonyítanod Istened és a saját lelkiismereted előtt, hogy te nem a Mammon imádója vagy. Ha anyagi veszteséggel jár, akkor is. Ha csak jóvátétel árán megy, akkor is. Ha meg kell alázkodnod, akkor is. Nincs nagyobb vád az ítéleten, minthogy a Pénz rabja voltál. Ez alól akkor is tisztáznod kell magad, ha az életedbe kerülne is. „Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet!”

Kinek szíve még éjjel sem tud nyugodni



Ha valaki az anyagiak miatt még éjjel sem tud nyugodni, annak legfeljebb egyetlen mentsége lehet, ha ti. nyomorog. Mindenki másnál bűn, ha ennyire betölti a vagyon gondja. Vagy azért bűn, mert nem egyenesen és nem becsületes pénzszerzései nyugtalanítják. Nem is éri meg. Okos ésszel már földi szempontból sem: hittel meg sehogyan sem. Nincs az az összeg, amelyért érdemes elkárhozni. És az ilyen természetű bűnökből talán a legnehezebb megtérni. Egyrészt, mert a legöregebb korban sem hagyják el az embert, sőt! (Déry Tibor, Kedves bóper!) Másrészt, mert ezen a területen a megtéréshez hozzátartozik a jóvátétel is. Ez meg aztán igazán nehezére esik mindenkinek.
De ha valaki meg is marad az egyenes úton, ha szíve a pénz miatt még éjjel sem tud megnyugodni, az bálványimádásra mutat. A Mammon rabja. Miért bűn ez? Mert túl sokat kell fizetni érte olyanból, ami nem az emberé, tehát nem költhet belőle tetszése szerint.
Először is fizetnie kell a túlságosan hajszolt anyagiakért az egészségével, az élet egy darabjával. A velejáró idegfeszültség talán károsabb a mértéktelen ivásnál vagy a paráznaságnál is.
Másodszor fizetnie kell más irányú kötelességeinek elhanyagolásával. Akinek mindig anyagiakon jár az esze, az nem tud kellőképpen eleget tenni pl. a hitvesi szeretet parancsának, a gyermeknevelés követelményeinek, de még vallási kötelességeinek sem.
A vagyonhajhászásért túl nagy a fizetség, hozzá képest mindenképp túlságosan kicsi a jövedelem, a kamat. A pénz után való futás közben nem jut idő az életre, szeretetre, üdvösségre. Egyetlen kamatozó dolog Istenben gazdagodni.

Szalai János dr.

Hivatás 3.



A hivatást inkább megsejtjük, nem tudjuk megmagyarázni. A magyarázat nem jeleníti meg a hivatást, csak az élet. Megmagyarázni nem tudjuk, de róla beszélni tudunk. A pusztai vándorlás alatt sokszor megszomjazott a zsidó nép, ilyenkor zúgolódtak, megkeserítették Mózes életét. „Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés híja és megkövez.” (Kiv 17,4) Az Úr vizet ad nekik a sziklából. – Ámosz próféta is csak azt tudta mondani a bételi szentély papjának: „pásztor voltam és szikomort gyűjtögettem. Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: „Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek! Halljad hát az Úr szavát!” (Ám 7,14-16).
A hivatás olyan, mint a szerelem, csak az élet jeleníti meg. Ha magyarázatot kérnek, akkor a tudatlanság, tehetetlenség érzése szakad ránk, s olyankor csak a vágyunk nő még erősebbé, hogy újra visszataláljunk az eredeti, érintetlen hívó hangok, szívbéli álmok, vonzalmak által a feladatokat adó Úr színe elé.
A meghívottat vezeti az Úr. Ez magatartásán mindig meglátszik és érezhető. Aki vállalja a meghívást, annak meg kell halnia a világ számára úgy, hogy a világban marad, de állandó kapcsolatban az Úrral. Amikor Mózes megkérdezte az Urat: „Mit tegyek ezzel a néppel?” Ő válaszolt: „Haladj a nép előtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál és menj. Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép.” (Kiv 17,5k)
A lengyel író, Krisztus vezetését így mutatja be a Rómából menekülő Szent Péter kérdésére: Quo vadis, Domine? - „Ha te elhagyod népemet, én Rómába megyek, hogy újra megfeszítsenek. Péter csakhamar felkelt, reszkető kezével felvette a vándorbotot, s egy szót sem szólva, visszafordult a város hét halma felé. Pál, János, Linus, meg a hívők valamennyien csodálkozva és annál nagyobb rémülettel fogadták… De ő minden kérdésükre nyugodtan és örvendezve csak ennyit felelt: Láttam az Urat. S még aznap este kiment az ostrianumi temetőbe, hogy tanítsa és megkeresztelje azokat, akik meg akartak mártózni az élet vizében.” (Sienkiewicz Henrik, Quo vadis, 553.)
Ószövetségi párhuzama, Franz Werfel, Halljátok az igét c. regény hősének, Jeremiásnak sorsában mutatja be. Cidkijah király szeme láttára gyors kardcsapással széthasították gyermekeinek fejét. Majd két izzó vastűt beledöftek a király gyönyörű szemébe. A próféta, Jirmijah, immáron nem félt többé s az Egyetlen nevében így szólt Mardukhoz a népek urához: „Alapkő és szegletkő lehettél volna… De most halott tömb vagy csupán és útban heversz… Nebukadnezár szája megvonaglott. Ajkai körül a vonaglás most rejtélyes mosollyá szelídült. Minden időkre biztosította a sértő életét és szabadságát: A hirdető tetszése szerint maradhat, és szabadon járhat-kelhet. Mondja és hirdesse azt, amit hirdetnie kell… Mert nagyon erős benne az ő Istene…” (568. old.)
A meghívottat boldoggá teszi az Úr. Jézus nagy ígérete: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig." (Mt 28,20) A kilátástalannak tűnő helyzetben is velünk van: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok.Aki meghallja szavam és ajtót nyit bemegyek hozzá, vele szem, ő meg velem.” (Jel 3,20) Ez pedig a teljes létközösség Istennel.
A hivatás kezdetén rányitunk az Istenre, de elérni Őt csak az áldozatos szeretet útján tudjuk. Jézus szeretete sodor minket, amíg utunk végén újból Reá nyitunk. És akkor látni fogjuk, amit szem nem látott, hallani fogjuk, amit fül nem hallott, s bírni fogjuk, akit emberi szív fel nem fogott.
D-K. J.

Vanitatum vanitas



Kölcsey Ferenc a világi dolgok fölött mond ítéletet a Vanitatum vanitas c. versében: 
„Itt az írás, forgassátok 
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon 
Minden épül hitványságon, 
Nyár és harmat, tél és hó 
Mind csak hiábavaló!” 
Nagy Sándor hódítása nyomán a görög bölcselők keserű cinizmusának szelleme behatolt Izraelbe, és először homályosítja el a zsidók optimizmusának fényét, amelyet a messiási reménység táplál. A névtelen prédikátor mohón szívja magába ezeket az új tanításokat, mint a ma kereszténye is foglalkozik a modern irodalom és filozófia pesszimista irányzataival, amelyeknek már semmi közük sincs a hagyományos bölcselethez. A Prédikátor könyve az egész Biblia legtitokzatosabb része, amelyet Kr. e. a 4. század végén vagy a 3. elején írtak. Szerzője egyenesen kiábrándult emberként jelenik meg előttünk: minden hiábavalóság, csupa hiábavalóság, mert a halál mindent elnyel. A földön minden hiábavaló. Az ember fáradozásának igazi értelme nem a földi dolgokban keresendők. (Préd 1,2; 21-23) A megoldás az élő Istennél van, benne kell bízni. Vallja, hogy az ember hite egy tisztító próbán megy át, mivel az önmagáért leélt – Istentől és egy magasabb rendű céltól elszakadt – élet csak csalódást okoz. Az emberiség létkérdéseire a megnyugtató megoldást Krisztus tanítása és feltámadása adja: minden földi valóságnak csak Istennel kapcsolatban van értéke és olyan mértékben, amennyire azokat az általa akart rend szerint használják. Erre mondja Szent Pál, ha Isten tervét megismertétek – „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján” (Kol 3,1-5. 9-11). A keresztény jól tudja, hogy életét nem zárja le a földi horizont, és bár jól el kell látnia a jelen élet kötelességeit, szívével mégis a végső cél felé tart. Ez a cél pedig az Istennel való örök életközösség. A keresztség életünket kiteljesítette a természetfeletti renddel, Krisztus dicsőségével. A földön élve is az éghez tartozunk és egykor meg fog nyilvánulni rajtunk az a dicsőség, amelynek már most részesei vagyunk. Ennek a méltóságnak nagysága minden földi különbség fölé emel. Jézus maga ad példát: Isten országának megvalósításán fárad, ezért nem foglalkozik a vagyon felett osztozkodó testvérek bajával. Inkább példabeszéddel világítja meg, hogy a földi élet csak út az örök haza felé. (Lk 12,13-21) A gazdagok életük biztosítékát a vagyonban látják, és ez a hamis biztonságérzet megakadályozza őket abban, hogy Istenben alapozzák meg jövőjüket. Éppen a halál ténye kell, hogy rádöbbentsen bennünket, mennyire nem biztosítható semmiféle földi eszközzel az élet. Minden mulandó és halandó! A jövő biztosításnak csak egy útja van: újjáalakulni Jézussal és Jézusban, így részeseivé válni az örök életnek és Krisztus dicsőségének.

„Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet.” Lk 12,20.

Búcsút ünnepeltek a pálos kolostorromnál

Idén 27. alkalommal gyűltek össze a hívek a Mária Magdolna tiszteletére rendezett búcsúban a Balaton-felvidéki Salföld közelében, az erdőben található pálos kolostorromnál.


A pálos kolostorrom látszólag Isten háta mögött, az erdő rengetegében van, mégis könnyen odatalálunk. A dombocskát és az épületet körüljárva más és más szögből mutatkoznak a templom falai, csúcsíves ablakai, a kolostorrész jelzésszerű falai, a helyiségek körvonalai. A templomhajó és a szentély tere vonz legelőször, a hiányzó boltozatot a fák lombkoronája pótolja. Csak hosszú percek után tud az ide látogató az épület részleteivel foglalkozni, olyan gyönyörű még romos állapotában is a kolostor és környezete.

Az ünnepi szentmisére gyalogosan az erdőn át, és autókkal, kisbuszokkal érkeztek a hívek. Sokan eljöttek a budapesti Sziklatemplom hívőközösségéből is. Az érkezőket Navratil Andrea népdalénekes gyönyörű éneke fogadta.
A szentmisét ebben az évben a pálos Balla Barnabás mutatta be, aki a pécsi kolostorból érkezett, ahol lelkipásztori szolgálatot teljesít. Beszédében többször figyelmeztetett rá, hogy Isten minden parancsát, Jézus egész tanítását meg kell hallanunk, és aszerint kell élnünk, mert egyedül ő vezet el ahhoz a boldogsághoz, amire mindannyian vágyunk.

A jövő évi Mária Magdolna-búcsú ideje: 2017. július 22., szombat, 18 óra.
Forrás és fotó: Pálosrend.hu
Magyar Kurír

Dédi a 10-zel

Ma édesapámért és öcsémért volt a szentmise. Összejött a közeli rokonság. Az unokák hozták magukkal a gyermekeiket. Tíz dédunoka volt jelen a 11-ből.
A szentmise után kimentünk a temetőben és imádkoztunk halottainkért. Utána elmondtam, hogy a nevek kikről szólnak és milyen feladatot teljesítettek.
Ott volt Dédi édesapja, a nagyapám neve, László János ménes huszár, aki több kitüntetés birtokosa volt, aki báró Podmaniczky Ernő ezredes (Farkasréti temető, Bp.,Parcella, Szakasz, Sor, Sír: VK 6, N/A, 8,  14) segédje volt az első világháborúban. A románok 1929-ben 3 évi munkaszolgálatra Beszarábiába vitték, amikor felesége, Kórodi Anna a 3. gyermekével volt várandós. Orvos nem volt, a bába részeg volt és a gyermekszülésben Dédi édesanyja belehalt. Dédi még csak 3 éves volt. A nagyanyja, László Gergelyné, Sándor Róza nevelte, aki 16 gyermeket szült és 12-őt felnevelt. 96 évet élt. Áldott lelkű asszony volt. A faluban így hívták: imádkozó László Gergelyné.
Sorra olvastam le a neveket. A kis Laura, amikor meghallotta hogy a Dédi édesanyja gyermekszülésben meghalt a kicsivel együtt, sírni kezdett és vigasztalni kellett. A legszebbet maga Jézus Krisztus mondotta: Senkinek nincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.
A síremlék minden nevét megismerve, átmentünk a kápolna előtti két márvány emlékműhöz. Megmutattam az egyik nevet, Endes József 48-as honvéd őrnagy (1812-1906). Ha valamikor tanultok az 1848/49-es szabadságharcról, akkor jusson eszetekbe, hogy egy 48-as honvéd őrnagy sírjánál is álltatok.
A temetőből kijövet elolvastam a kapu feletti feliratot:
Szegény, gazdag, úr és szolga,
e sírkertbe jössz majd sorra.
Itt pihen meg fáradt tested,
ha jól végzed be éltedet.
Onnan a Dédihez mentünk. A fiúk az udvaron futballozni kezdtek, nem érdekelte a ház előtti szőlő, amelyet Dédi ültetett, és amelyet gondosan ápol. Közel a fele termés lement a földre, de ennyi gyermek rég nem hancúrozott a Dédi udvarán.
A játék végén, hogy a Dédi is örüljön, a 10 dédunoka is leült a ház lépcsőjére egy fotó erejéig.
Isten éltessen Dédi - mondták a dédunokák, hiszen most volt Szent Anna asszony napja.
Én meg szerettem volna látni a hiányzó egyet, de ő Kolozsvárt van.


2016. 07. 30.

Hirdetés: 2016. július 31.



1. A Krisztus világa folyóirat július-augusztusi összevont száma kapható. Tartalmában gazdag, színes havilap ára 3 lej.
2. Kegytárgyak, könyvek kaphatók a kegytárgyasnál.
3. A csíkszeredai születésű Biró Ildikó festő „Erdély a tündérkert” c. kiállítását megnyitjuk a szentmise befejezés után az altemplomban. Szeretettel várjuk a kedves híveket. 
A kiállítás megtekinthető minden este a szentmise előtt egy órával.
4. Pénteken keresztelői felkészítő 18 órakor.
5. Szombaton ministránképző de. 10 órakor.