Tetelesthai – Kifizetve!

Loyolai Ignác (1491-1556) baszk nemesember, fiatal katonatiszt, aki dicső jövőről álmodozott. Lábtörése miatt hosszú időt kellett ágyban töltenie. Olvasnivaló csak Jézus élete és a Szentek élete volt kéznél. Először kedvetlenül lapozgatta őket, de aztán egyre jobban elámult, s végül egészen e művek hatása alá került. Amikor evilági gondolatokat forgatott magában, ezek pillanatnyi örömére voltak, de amint elterelődött róluk a figyelme, kedvetlen lett, és úgy érezte, mintha teljesen kiszáradt volna. Viszont, amikor a szenteknél olvasottakra gondolt, nemcsak addig talált vigaszt, míg ezeknél a gondolatoknál időzött, hanem utána is megelégedett és vidám maradt. És megtanulta, mi a különbség a Sátán lelke és az Isten Lelke között. Ez volt az első elmélkedése az isteni dolgokról. 

Manreza remeteségben egy álló esztendőt elmélkedett, ahol sok mindent felfogott és megértett a lelki életet, a hitet és a teológiát illetően. Itt született a Lelkigyakorlatos könyv, amely segítségére volt abban, hogy átformálja a világot. Tíz évet tanult és társaival megalapította a Jézus Társasága missziós rendet. A rendi Konstitúció megalkotása közben: naponta misézett és imádságba merülve gondolkodott rajta, figyelembe vette tapasztalatait, a társaival való tanácskozásokat, más rendek történetét és az emberi lelket. Elmélkedéseit is mindig könnyek közt fejezte be. Így született meg a rendi Szabályzat.

 Az imádság nem hiábavaló. Ábrahám is megtapasztalta, hogy Isten hajlik az ember szavára, a kérő imádságot meghallgatja, de nem rajta múlik, ha a kért ajándék még sem osztható ki. Ábrahám egyszerre kívánta Isten irgalmának kinyilvánulását és Szodoma meg Gomorra lakóinak megmentését. (Ter 18,20-32) Isten- és felebaráti szeretet összetartozik. Jézusban ezt ismerik fel a tanítványok, és ezért kérik: „Uram, taníts meg minket imádkozni!” (Lk 11,1-13) Mert a Jézusban való hithez, lelkülethez sajátos imádság illik. 

A Miatyánkban fejeződik ki az Atya és gyermekei szerető kapcsolata, bizalma. Ajándékainak kitartó kérését Jézus egy példabeszéddel világítja meg. Az Atya megadja a Szentlelket is, aki által egyre jobban Jézushoz tartozunk. Ugyanis Ő az ellenünk szóló adóslevelet, amit Ádám kezdte írni, s mi bűneinkkel folytattuk, Jézus a keresztre szegezte, helyettünk kifizette. (Kol 2,12-14) 

Jézus hatodik szava a kereszten ezt jelzi: „Beteljesedett!” (Jn 19,30). Görögül „tetelesthai”, szó szerint azt jelenti, hogy „kifizetve”, „minden kötelezettség teljesítve”. Kereskedők irataira írták rá, ami az ár teljes kifizetését, a számla kiegyenlítését jelentette. Ez Jézus diadalkiáltása, egy győzelmi felkiáltás. 

Ezt követően „a keresztségben Krisztusban temetkeztetek el, és benne támadtatok fel … vele együtt életre keltett”. Ezért legyen életünk és imádságunk bizalomteljes, hogy megdicsőítsük az Atyát.

„A fogadott fiúság Lelkét kaptátok, általa szólítjuk Istent, Atyának.” Róm 8,15.

Hirdetés: 2019. július 28.

1. Kedden július 30-án, és 31-én szerdán az esti szentmise után, Lányi Béla SVD missziónárius testvér, a Fülöp-szigeti Cebu város egyetemi professzora előadást tart „Délkelet-Ázsia új álmai” címmel. Szeretettel várjuk a kedves híveket és gyerekeket.

2. Szerdán jegyeskurzus 18 órakor azok részére, akik ősszel akarnak házasságot kötni. A kurzus helyszíne az altemplom.

Prof. Lányi Béla SVD

3. Pénteken keresztelői felkészítő 18 órakor a felső hittanteremben. Az elsőpénteki betegek meglátogatása most elmarad.

4. Szombaton 10 órától ministránsképző.

5. Szécsenyben megtartottuk a Szent Kinga búcsút. Köszönöm mindazoknak, akik eljöttek keresztaljával vagy magán úton.

6. Figyelmükbe ajánlom az Egyházközségi Apostolt és a Krisztus világa július-augusztusi számát. Ferenc pápa csíksomlyói tanítása és köszönő levele emlékeztessen e történelmi látogatásra. Olvashatunk a betegekhez való viszonyunkról, és milyen a jó beteg. A lap az iskolásoknak a nyári jótettekről, a fiataloknak az intimitásról, a kisgyerekeknek a Mese Birodalmának elhagyásáról szól. A Régi székely anekdoták mellett, a keresztrejtvényben megtaláljuk Páli Szent Vince üzenetét. A pápalátogatás fotói szítsák fel a szárnyaló szív szeretetét. A két havi lap ára 4 lej.

Felavatták Hunyadi János szobrát Belgrádban

Egy hadvezér, akit több nemzet is magáénak vall – Felavatták Hunyadi János szobrát Belgrádban 

2

Hunyadi János egész életét a haza védelmére és az oszmán hadak kiűzésére tette fel; nándorfehérvári diadalt követően a béke és az újjáépítés korszaka következhetett – hangsúlyozta Áder János köztársasági elnök július 22-én a Belgrádhoz tartozó Zimonyban, ahol a szerb köztársasági elnökkel, Aleksandar Vučić-csal együtt vett részt Hunyadi János szobrának felavatásán.

Áder János felhívta a figyelmet arra, hogy Hunyadi János zimonyi szobra felett két jelképes tárgy látható. „A kereszt a legendás hadvezér Európa védelméért hozott áldozatát, a harang az európai összefogást és a Hunyadi vezetésével aratott diadalt hirdeti” – emelte ki.
Hunyadi János leghőbb vágya a törökök kikergetése volt Európából – mondta a magyar államfő. 1456 nyarán, amikor a veszély Nándorfehérvár felé közeledett, Hunyadi hajóhaddal érkezett a Duna zimonyi szakaszára, ahová a most felavatott szobra tekint. „Jött, hogy szétzúzza a török hadiflotta gályáit. Dereglyéit szerb sajkások segítették. Magyarok és szerbek e csata megnyerésével utat nyitottak a szorongatott Nándorfehérvárhoz.” 
Áder János hozzátette, hogy a történelmi győzelem után a törökök 65 éven át meg sem kísérelték Nándorfehérvár ostromát, ez pedig katonák ezreinek és Hunyadi Jánosnak volt köszönhető, akik életüket adták a vár védelméért.
Áder János aláhúzta, „a minden délben megkonduló – először csak könyörgésre felszólító, majd a győzelemért hálát adó – harangok immáron 563 éve emlékeztetnek minden európait Hunyadi János és Nándorfehérvár védőinek bátorságára, hősiességére, áldozatvállalására, hitére”. A magyar köztársasági elnök végül ezzel zárta beszédét: „Hunyadi János, Kapisztrán János, Szilágyi Mihály és minden nándorfehérvári hős emléke mindörökre legyen áldott”.


Aleksandar Vučić szerb államfő felszólalásában úgy fogalmazott, nagyobb megtiszteltetés nem is érhetne egy hadvezért, mint hogy több nemzet is magáénak vallja, mint ahogy Hunyadi Jánost magukénak vallják a szerbek és a magyarok is. Mint mondta: a törökverő mindannyiunk szabadságáért harcolt, ő volt a középkor legnagyobb hadvezére.
Aleksandar Vučić kiemelte, Hunyadi János vágya mára teljesült, a szerbek és magyarok együtt, közös célokért, közös érdekekért harcolnak. „Számunkra ma az a fontos, hogy a nemzetek tisztelik és segítik egymást. Boldog vagyok, amikor együtt látom lengeni a szerb és a magyar zászlót, mindkettő a miénk, és ez mindig is így lesz” – húzta alá a szerb elnök.
Emlékeztetett arra, hogy a két ország vezetésének köszönhetően néhány év alatt sikerült a viszonylag rossz viszonyból soha nem tapasztalt jó kapcsolatot kiépíteni. Mindezért háláját fejezte ki Áder János államfőnek, Orbán Viktor miniszterelnöknek és Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének, aki segített hidat képezni a szerbek és a magyarok között. „Éljen Szerbia és Magyarország barátsága” – mondta Aleksandar Vučić.

* * *

Annak ötlete, hogy a szerb fővárosban szobrot állítsanak Hunyadi Jánosnak, 2013-ban merült fel. Az emlékműállítást a Professzorok Batthyány Köre kezdeményezte, és a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. támogatásával valósult meg.
Hunyadi János egészalakos bronzszobra Madarassy István Kossuth-díjas szobrászművész koncepciója alapján készült el. Az emlékmű megközelítőleg 40 millió forintba került. A jövőben a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács, valamint Belgrád város önkormányzata közösen gondozza az emlékművet.
Hunyadi János egyik kezében kard, a másikban pajzs van, ami egyszerre jelképezi a támadást és a védekezést, az emlékművön emellett megjelenik a kereszt és a harang az áldozathozatal, az összefogás és a diadal jelképeként. A talapzaton magyar és szerb nyelvű felirat hirdeti a törökverő tetteit.
Hunyadi Jánosnak Szerbiában eddig csak egy mellszobra volt, amely a nevét viselő csantavéri általános iskola udvarában található. Belgrádban két utca is viseli a törökverő hadvezér nevét.
A szerbek Hunyadi Jánost Sibinjanin Jankóként ismerik, és nevét a szerb emberek körében legalább akkora tisztelet övezi, mint a magyarokéban. A nándorfehérvári csatát – amikor a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira – a szerb történelemkönyvek a törökök ellen Hunyadi által vezetett magyar-szerb közös küzdelemnek nevezik. Hunyadi János Zimonyban halt meg pestisben, így nemcsak a nándorfehérvári csatának, hanem a hadvezér egész életének is emléket állít a zimonyi Duna-parton felállított szobor.
A szoboravató után Áder János és Aleksandar Vučić közösen koszorúzta meg a nándorfehérvári diadal emlékművét az egykori várban, a Kalemegdánon.
Forrás és fotó: MTI
Magyar Kurír

A mellékeset rendeljük alá a lényegesnek - 1456.VII.22.

Bevezető: A nikápolyi csatavesztés (1396) után a törökök be-be törtek Magyarországba. Murad szultán 1421-ben elfoglalta Brassót és seregei feldúlták a mai Székelyföldet Besztercéig, megontották kőtemplomait, és ezt tették Fogaras fele is. 1432-ben megismételték támadásukat. 1453. május 29-én II.Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt, ezzel az ezeréves Bizánci Birodalom megszűnt. Várható volt, hogy a török sereg hamarosan Magyarország ellen indul. 1455-ben egy 77 éves katalán bíboros III. Kallixtusz pápa néven foglalta el Szent Péter székét, aki elsőként ismerte fel az akkor széttagolt Európában a törökellenes harc világtörténelmi feladatát. Megesküdött arra, hogy mindent elkövet a kereszténység érdekében. Három legátust nevezett ki Európába - ezek egyike Széchy Dénes esztergomi érsek -, hogy a törökellenes hadjárat ügyét előmozdítsa. A prédikációs propagandát a ferences szónokok vállalták. A legtöbb eredményt s legnagyobb dicsőséget ezek között, Kapisztrán Szent János érte el.

Magyarországon a közvetlen török veszély két embert sarkallt azonnali cselekvésre: Hunyadi Jánost és III.Kallixtusz pápa megbízottját, Kapisztrán Jánost. 1456. július 4-től II.Mehmed szultán százezer főt számláló jól felszerelt hada Nándorfehérvárt ostromolja. A várat kezdetben Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védelmezte. Július 14-én sikerült Hunyadinak a dunai török flottát felégetnie és a várba bejutnia. Július 21-én a szultán általános rohamot indított, de a keresztények hősiesen visszaverték. Másnap, 22-én Kapisztrán János belső sugallatra megindította az ellentámadást, és döntő győzelmet arattak. A török mindent hátrahagyva az éj leple alatt elmenekült. A nándorfehérvári győzelem emlékét a déli harangszó, és Urunk színeváltozásának ünnepe hirdeti. A keresztény magyar védőket az Isten- és a felebarát szeretete hevítette. 

Erre az eseményre is emlékezünk, s azokra kik életüket adták, hogy a haza polgárai szabadságban élhessenek. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy a hét folyamán Isten- és felebarát iránti szeretet képezte-e életünk alapját?

            ---

A mai olvasmány és evangélium témája: Isten az emberek között lakik, illetve az emberek vendégül látják Istent. Erről az igazságról teszünk tanúságot mindnyájan, amikor részt veszünk a szentmisén. Az evangélium hallatán kereszttel jelöljük meg homlokunkat, ajkunkat és szívünket. Így fejezzük ki, hogy készek vagyunk Isten igéjét értelmünkkel befogadni, ajkunkkal megvallani és szívünkben megőrizni. Az igeliturgia után a felajánláskor életünket, mindenünket Istennek átadjuk, hogy a konszekráció után az áldozásban Jézust szentségi módon magunkhoz vehessük. Ha igéjét és személyét befogadjuk, akkor a Szentháromság egy Istennel kerülünk szent vendégségbe., kommunióba, közösségbe.

1. Isten élettel ajándékozza meg azokat, akik a felebaráti szeretetet élik (Ter 18,1-10a). Az első olvasmány arról szól, hogy Isten láthatatlan fönsége látható hordozói által megjelenik a déli pihenő idején Ábrahámnak. Ábrahám semmiképpen sem tudhatta, hogy ki az arra járó Idegen. Ábrahám a reá jellemző nagylelkűséggel (Lótnak felkínálja a legjobb földet, Lótot kiszabadítja, Melkizedeknek tizedet ad) behívja és fogadja az átutazókat, mint vendégeit. Mindent megoszt, mindent odatesz az asztalra, amit egy jólelkű gazdag ember a vendégbarátság gyakorlásában vendége megtisztelésére tehet. Az étkezés végén elhangzó ígéret – hogy Ábrahám és Sára előrehaladott kora ellenére gyermeket kapnak – világosan kinyilatkoztatja a három személy emberfeletti természetét. Most Istentől életet kap, megkapja hitének és áldozatos szeretetének jutalmát, Izsákot, aki által közelebb kerül az isteni megváltás az emberiséghez. Feltűnő, miközben Ábrahám három vendéget fogad, mégis egyes számban beszél: „Uram”. A szentatyák ebben a jelenetben látták meg a Szentháromság titkának ószövetségi előrejelzését.

2. A Fiúisten örök életet kínál minden embernek (Lk 10,38-42). Az evangélium az ember asztalához ült Istent mutatja be, de teljesen új körülmények között: a testet öltött Fiú eljött, hogy az emberek között éljen. Jézus útban Jeruzsálem felé, délidőben betért a betániai Mária, Márta és Lázár házába. A két testvér háziasszonyi feladatukat úgy osztották meg, hogy míg Márta a konyhában foglalatoskodott, addig Mária a vendégekkel társalgott.  Mindkét feladat kölcsönösen egymást kiegészíti, hogy egyforma vendégszeretettel fogadják Jézust. Márta háziasszonyi buzgalmában egy idő után túllő a célon, és méltatlankodni kezd. Ebben a pillanatban felborul a vendégszeretet békés egyensúlya. Jézus az aktivizmus veszélyére figyelmezteti Mártát.

Isten Országának várása abban áll, hogy a mellékes dolgokat alárendeljük a lényegesnek, ami Isten szavának a meghallgatásában, megszívlelésében és teljesítésében áll. Ez olyan magatartás kialakításához vezet, amely gyökeresen megváltoztatja az életet.

Ábrahám e két lányában a befogadás két aspektusát (az ó- és újszövetséget) láthatjuk: a vendégül látást, annak minden gyakorlati velejárójával – ahol a törvény teljesítésében látják a megigazulást -, melyet Márta képvisel; s a szerető figyelmet – ahol a megigazulás a Krisztusba vetett hitből fakad, azért kell az ő szavát hallgatni -, melyet Mária tanúsít. Egyik sem hiányozhat a keresztény életéből, ám a súlypont a belső figyelmen van, és azon, amit Isten adni akar.

Az embert nem a szétágazó, mindennek megfelelni akaró tevékenysége vagy népszerűsége üdvözíti, hanem az, hogy szeretettel hallgatja Isten szavát és azt hűségesen éli.

A Fiúisten szolgálni jött igéjével, egész életével. Ő nem lázas cselekvést kért, hanem szerető figyelmet, mert ez készít elő az Úrral való bensőséges találkozásra és akarata szerinti tevékenységre. A mulandó emberi kapcsolatainkat szintén - különösen a családban –, a figyelmes szeretet teszi széppé és értékessé. Így van ez az Istennel is. Mulandó tevékenységünkben az örökkévaló szeretetnek kell felragyognia, akkor szívünk mélyén megérint bennünket az Úr kegyelme, s feltárja nekünk isteni ígéreteinek kimeríthetetlen gazdagságát. Ez által válunk alkalmassá, hogy felfogjuk közlését: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10).

3. Amit az Istennel teszünk, üdvösségünkre válik (Kol 1,24-28). Szent Pál apostol 60-61 körül, amikor Rómában volt fogságban, híreket kapott a Kolosszei egyházközségről. Ezt a közösséget Pál egyik tanítványa, Epafrász alapította. Mivel Pálnak szívén feküdt az egész egyház sorsa, ezért levelében néhány kérdésre válaszolt. Krisztust, az Atyának képmását, a teremtés forrását, eszközét és célját, nemcsak mint az Egyház fejét mutatja be, hanem mint az egész teremtés, minden mennyei és földi lény fejét. Mivel egyedül ő a teremtő, egyedül neki van módjában az embereket gyökeresen megszabadítani, őket egymással és az Atyával kibékíteni.

Pál apostolnak a börtönben alkalma van elmélyülni Krisztus és egyháza titkában. Amikor nem tud elmenni Kolosszébe, akkor szenvedéseit, tétlenségre ítélt állapotát ajánlja fel az egyházért. „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az ő testének, az Egyháznak javára.” Mivel élete egységben van Krisztussal, az ő példája szerint, szenvedéseinek érdemszerző ereje által képes építeni és terjeszteni az Egyházat.

A szenvedők, az idősek és a betegek mind az élet hősei lesznek, ha szívükben felajánlják szenvedéseiket önmagukért és másokért. Krisztus nélkül a szenvedéssel nem tudnánk mit kezdeni. Teher lenne az életünk ilyen szakasza. Viszont Jézussal egyesülten szenvedve is építhetjük az Egyházat. Krisztustól kezdve napjainkig a szentek egész sora erről tanúskodik.

A világ plébánosaként ismert Szent XXIII. János pápa halála előtt egy héttel ezt mondta: „Ez az ágy az oltárom. Egy oltár pedig áldozatot követel. Kész vagyok meghozni. A zsinatért, a kereszténység egységéért, az egész világ békéjéért.” Amikor haláltusáját vívta a pápa, akkor titkára mindegyre biztatta: még egy fohászt, Szentatyám. Egy idő után a haldokló pápa azt mondta: „Kedvesem, maga szent emberkínzó.” Tanulság, ha életünk ott van az oltáron, akkor mutatjuk be legszentebb áldozatunkat, és olyankor legyünk csendben és figyeljünk Istenre.

Testvéreim, a mai olvasmányok arra tanítanak, hogy Isten a mi utunkon jár, de nekünk kell Őt behívnunk, másképp üres és szegény marad életünk. Továbbá az ajándék, amit Istennek adunk, az csak pillanatnyi, de az egy szükségeset – amit kegyelemnek mondunk, Isten Fia adja. Ha egységben maradunk Krisztussal, akkor Titokzatos Testének, az Egyháznak építése közben osztozunk az Ő szenvedésében és halálában, de a világ üdvözítésének örömében is. Mert a Krisztussal megélt életben mindig jelen van az öröm, vagyis a Krisztus dicsőségében való részesedés. A nyár folyamán úgy gyakoroljuk a vendégszeretet szép erényét, hogy tárjuk ki a szívünket és fogadjuk be a vendéget, s azután asztalunknál nyerjen teret a szellemi igény és a jézusi lelkiség.
(16. C. vasárnap) 

Ezüstmise családok körében – Pálos ünnep

Ezüstmise családok körében – Pálos ünnep Pálosvörösmarton

Bátor Botond pálos szerzetes, hargitafürdői plébános július 20-án a Heves megyei Pálosvörösmarton, a Mária parkban mutatott be ezüstmisét, mely egyben hálaadás volt a családokért. A szentmise végén megáldották a jelen lévő családokat. A szentmise elején Iváncsy Balázs abasári plébános, címzetes kanonok mondott köszöntőt, hálát adott Botond atya huszonöt éves papi szolgálatáért, és Isten áldását kérte rá és minden jelenlévőre.

Bátor Botond a Mártáról és Máriáról szóló evangéliumi szakaszhoz (Lk 10,38–42) fűzte gondolatait a prédikációban. Emlékeztetett, Jézus itt a lényegre hívja fel a figyelmet, arra, hogy Mária azzal foglalkozik, amit soha nem fog elfelejteni. Huszonöt év távlatából a jubiláns számára is egyértelmű: a pap, a szerzetes, de minden keresztény legnagyobb kincse az, hogy hisz abban az Istenben, aki szeret bennünket.

Mindennek az alapja, hogy belül, a szívünkben, hol van Istennek a helye. Tudunk-e hallgatni rá? – tette fel a kérdést Bátor Botond. Majd felidézett egy kedves anekdotát. A székely gyermek odamegy a pap bácsihoz, és megkérdezi: Maguknak tényleg nincs feleségük? – Most már te is jársz hittanra, tudod, hogy a papok nem nősülnek – válaszolja az atya. A gyerek eltűnődik, hümmög, ránéz a pap bácsira és megkérdezi: Na de akkor ki mondja meg magának, hogy mit kell csinálnia?
Az életben mindig van valaki, aki megmondja, hogy mit kell csinálnunk. Ha viszont a hitben járunk, a fülünk egyre inkább kihegyeződik a lényegre, arra, hogy Isten mit akar, mit kíván tőlünk – mutatott rá a pálos szónok. – Ő mondja meg, hogy mit kell tennünk.

Ennek a folyamatnak legkiemelkedőbb állomása volt a pálos atya emlékei szerint életében az, amikor öt év papi szolgálat után Pécsett egy szentmise végén fölment a lépcsőn a tabernákulumhoz, hogy az utolsó éneket meghallgatva térdet hajtson, és akkor ez villant be neki:

"Azért jó, hogy pap vagy, mert mindennap kezedben tarthatod az Istent; azt az Istent, aki megmondja, hogy mit kell tenned."

Botond atya felidézett egy közelmúltbeli eseményt is. Lelkigyakorlatot tartott egy szovátai közösségnek. Bevallotta nekik, ha tudta volna huszonöt évvel ezelőtt, hogy milyen lesz, nem biztos, hogy vállalta volna a papi, szerzetesi szolgálatot. – Miért, olyan rossz volt? – kérdezte valaki csodálkozva. Bátor Botond azonban nem erre gondolt. Elmagyarázta: ha előre lát mindent, ami várt rá, akkor megijedt volna. „Ezért jó, hogy az Isten nem köti az orrunkra, hogy mi lesz holnap vagy holnapután. Amikor azonban odaérsz, a feladatod egyértelmű, küzdj meg az adott problémával, oldd meg, vagy adott esetben tanulj meg együtt élni vele. Isten az ilyen helyzetekben nagyon sok áldással, ajándékkal, kegyelemmel halmozott el” – mondta az ezüstmisés.

Az is igaz – folytatta –, hogy ha valaki elköteleződik, vállal valamit vagy valakit, legyen szó házasságról, papi életről vagy szerzetesi közösségről, akkor erre valamilyen formában „rámegy” az élete. Azonban éppen azáltal teljesedik ki az emberélet, hogy teljes szívvel-lélekkel vállalni tud valakit vagy valamit. Az Úr mondta: ha nem leszel olyan, mint a búzaszem, akkor nem tudsz gyümölcsöt hozni, nem tud belőled kinőni egy újabb termés. Az evangéliumi történetben a tevékenykedő Márta és az Urat hallgató Mária tulajdonképpen egy ember két oldala. A keresztény ember életében fontos, hogy tevékenykedjen, de csak akkor hoz gyümölcsöt a ténykedése, ha ott tud lenni csöndben az Istennél.
Bátor Botond felelevenítette, hogy a pálos atyák sokszor elmondták neki, hogy nem az a fontos, hogy jó pap, jó szerzetes legyen, hanem, hogy mindig maradjon meg embernek. Így biztatott a jubiláns:

"Kedves testvérek, ez a legnehezebb ebben a mai, embertelen világban: megmaradni embernek. Lehet, hogy komoly szakmai sikereink vannak, márkás autónk, szép házunk, nyaralónk, de embernek maradni a legnehezebb. Isten azért testesült meg, azért jött el közénk, hogy segítsen nekünk ebben. Nagyon nehéz, de gyönyörű küldetés ez."

Ide kapcsolódóan Botond atya felolvasta Dsida Jenő Itt a helyem című versét:
Itt a helyem, itt kell állanom
egyenesen az élen.
Mint a betűknek is megvan a helyük
a könyvben s állniok kell.
Valami szörnyű nagy arc
mered fölénk az ismeretlenből;
bárányfellegek bodroznak az égen
s zajtalanul surran a hold.
Jól esik mosolyogni csöndesen.
Ha most lezuhannék a hegyről,
kiesne egy parányi, fekete betű
az Isten regényéből.
Az Isten regényében te egy fekete betű vagy. Ez a regény ettől olvasható. Se több, se kevesebb nem vagy, de ott vagy. Akire szükség van. És akkor is ott vagy, ha már elköltöztél ebből az életből. Mert ha az emberséged, a szereteted által itt hagytál valamit, akkor a regény olvasható tovább – fűzte hozzá a pappá szentelése 25. évfordulóját ünneplő Bátor Botond.

A szentmise végén Borsos József emeritus pálos tartományfőnök megáldotta a családokat. Imájában emlékeztetett rá, hogy a három személyben szeretetközösséget alkotó egy és oszthatatlan Isten elgondolása és akarata az, hogy az ember is közösségben, egy férfi és egy nő életre szóló szeretetközösségében, családban éljen.
Minden megfogant emberi életbe Isten leheli a halhatatlan lelket. Évtizedek óta érezzük, hogy az emberi családközösség válságban van. Nemcsak a házastársak, hanem még inkább a felnövekvő gyermekek sínylik meg ezt, válnak sérültekké a megbomlott családokban. A fogantatásunkkor a szeretet lelkét kapjuk és azt a szülők és a nevelők szeretetszolgálata által nekünk kell nevelni, tökéletesíteni, hogy jó lelkű tagjai legyünk a családunknak és a házunknak. Úgy érzem, hogy minden válság legmélyebb okozója, hogy a családok nagy része csak a testet táplálja és gondozza, csak az evilági és pusztulásra szánt tudományokat sajátítják el, de az örökélet kegyelmi táplálékával nem élnek.

Jézus szavai szerint: aki csak testében vet, az a testéből is arat majd, romlást, aki lélek szerint vet, az lelkéből arat majd, boldog örök életet

– fogalmazott Borsos József. Emlékeztetett arra is, hogy a nagy egyháztanító, Órigenész édesapja, a vértanúhalált halt Szent Leonidasz esténként mindig megcsókolta a gyermekét a szívénél, és azt mondta: itt lakik benned a Szentháromság.

Az alig hétszáz lelkes Pálosvörösmart Heves megyében, Mátrafüred és Abasár között fekszik, gyönyörű természeti környezetben. Talán legszebb része a 2015-ben átadott Mária park, a Mária Út egyik állomása. A kert közepén található Varga Gábor szobrászművész alkotása, mely azt a pillanatot örökíti meg, amint Szent István felajánlja a Szent Koronát Szűz Máriának.

Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír