Légy áldott, Szent István király

Szent István ezer évvel ezelőtt a magyar nemzet vezetője lett világos látásával, határozott tenni akarásával és mélységes krisztusi hitével. Géza és Sarolt fia, Vajk az első térítési hullám idején született 969-972 között. A keresztség szentségében a passaui egyházmegye védőszentjének Szent István vértanú nevét kapta, akár csak apja Géza nagyfejedelem. Gyermekkorában megismerte az életre vezető igaz utat (Péld 4, 10-15. 18-27). Az ifjú herceg hitét Szent Adalbert Prága püspöke mélyítette el és megbérmálta. A családi házban megismerte az ország állapotát.

Dinasztikus házasságra készült, a bajor fejedelem lányával, Gizellával. Az eljegyzésnél Szent Adalbert aszisztált Seyernben. Szent Wolfgang Regensburg püspöke gondosan kiválasztott, jól képzett és példás életű papokat küldött Gizella kíséretében a magyarokhoz. A házasságot Esztergomban kötötték 996-ban. István ifjú aráját Nyitra várába, hercegsége központjába vitte. István és Gizella keresztény hite és szeretete kiteljesedésre vezette mindkettőjüket. Úgy ismerték meg Krisztust, akit egyedül érdemes követni, aki az ember képességét a kegyelem segítségével kibontakoztatja, és boldoggá is teszi. István házasságának első éve ezt az életalapozást szolgálta. Ekkor készült fel egészen az ország vezetésére, az igaz hit plántálására. Amikor édesapja, Géza 997-ben meghalt Esztergomban, István lett a nagyfejedelem. Háromszori (997, 1003, 1008) hadjárattal kellett megvédenie jogait és a kereszténységet. Első hadi vállalkozásához, amit Koppánnyal vívott, Szent Márton segítségét kérte. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke irányába vezette, és a szállásterületén mozgó, nomád életvitelű népet a helyhez kötöttségre szoktatta. Azért lett jó uralkodó, mert kialakította népe vízióját, és felkészült annak megvalósítására.

Szent István mivel maradandó művet akart, házat és hazát Krisztusra, a Szegletkőre építette (Mt 7, 24-29). Tudta, hogy aki Krisztushoz köti életét, az megtalálja jövőjét. Sőt már itt a földi élet viharaiban is helyt tud állni, s az ítéleten sem inog meg. A keresztény élet nemcsak reményt ad itt a földön, hanem tartalommal tölti ki az életet. Életének két korszakát a hegyi beszéd, s annak is a Jézus szava szerint cselekvő „okos ember” határozta meg, aki a házát sziklára építette. Az első korszak 997-től 1019-ig tart. A kényszerű háborúskodás után az ország- és egyházszervezés befejezésével bátran nyit Nyugat és Kelet irányába. A Szentföld felé vagy Ravenna irányába vezető zarándokutak hazai szakaszát széleskörűen megszervezte: vendéglátást, kedvező átvonulást és hoszpiciumokat biztosított a zarándokoknak. A nemzetközi kapcsolatait bővítette, ezáltal új segítőtársakra talált. Az ország határain kívül is nagy tiszteletnek örvendett, egyrészt történelmi szerepe miatt, másrészt a menekültek és sorsüldözötteknek nyújtott segítségéért.

Szent István uralkodásának második korszakára több új egyházi alapítás esik. Bencés monostorokat, apátságokat épít, melyek kihatással vannak az ország életére. Új királyi központot hoz létre Székesfehérvárt, és a Szűz Anya tiszteletére szentelt bazilikával országlásának központja, majd temetkező helye lett. Férfivá cseperedett fia, Imre lelki irányítására Szent Gellértet bízta meg, majd Csanád püspökévé nevezte ki. Szent Imre halála után a befelé fordulás, az imádság, az ország és egyház dolgaival való törődés időszakának bizonyult.

Szent István Krisztusba öltözve az Isten gyermekeinek az útját járta (Ef 4, 17-24). Magára öltötte az új embert, „aki Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény.” Minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte” - jegyzi fel róla a nagy legenda. 

1038. Nagyboldogasszony vigilíáján, István király az ország vezetőinek és püspökeinek társaságában végrendelkezett. Utolsó tette is olyan, mint Jézusé a kereszten. Kire bízhatná jobbra fiatal keresztény országát, koronáját, népét, lelkét, mint akire a mennyei Atya Egyszülöttét merte bízni, Máriára. És ezzel a tettével fejezi be földi pályafutását és költözött át az örökkévalóságba. 

Íme, példaképünk egy igazi vezető: Szent István király.

Az utána következő gyenge királyok miatt, népünk énekben fogant fájdalommal szólítgatta évszázadokon keresztül a Szentkirályt: „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben, teelőtted sírván.” 

Negyvenöt év után (1083. aug. 20) István király szentségét a római egyház elismerte és példaképnek állította: Magyarok fénye, ország reménye, légy áldott Szent István király! Szent hitben tarts meg, Jézusnál áldj meg, Légy áldott Szent István király!

 

Magyarok tündöklő csillaga!

II. Szilveszter az első francia pápa, fontos szerepet játszott a magyar királyság megalapítá-sában. Ő küldte Szent István-nak a Koronát és a zászlós keresztet.  
Magyarország feldarabolása után egy francia író és diplomata, Paul Claudel (1868-1955)  kijelentette: „Az imént kezembe került Szent István király könyve, az ő Intelmei fiához. A nagyszerű gondolatok olvasása közben éreztem, minő nagy nemzet ez a magyar nép, amelynek már kilencszáz évvel ezelőtt, a mai európai emberiség hajnalán ilyen hallatlan eszű királya volt. Én Szent Istvánt a messzi középkor legnagyobb diplomatájának tartom... S én, a francia diplomata, a hívő katolikus erőm fogytáig hirdetem, hogy a Duna-medencében csak a Szent István-i úton lehet keresni a gyógyulást.”

Miért Szent István a középkor legnagyobb diplomatája? 

Mert Szent István Isten igaz rendjéhez igazodó uralkodó volt. Jézus Krisztus evangéliumához úgy viszonyult, mint alkotmányhoz. (Péld 4,10-15; 18-27) Az egyedi ember, aki Isten képe-mása, Istenhez igazodó életével tudja építeni földi és örök boldogságát. Nincs ez másként akkor sem, ha egy emberi közösség, egy nép teszi ezt, és uralkodója ennek szerez érvényt, ezen fáradozik. Nos, ilyen tökéletességre törekvő, okos király kevés volt. (Mt 7,24-29) Az első ezredfordulón, az életszentség szintjén ezt törekedett megvalósítani történelmünk nagy alakja, országalapító királyunk, Szent István király. Ő is esendő ember volt, mint – a Szűzanya kivételével – mindenki más. Járta a bűnbánat útját, hogy magára öltse az új embert – „aki Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény.” (Ef 4,17-24) 

A bencés hithirdetők révén megismertette Isten üdvtervét és megismerkedett az akkori Európa keresztény országaival. Azt is felismerte, hogy ami jó van a nemzetek életében, mindaz Jézus Krisztus evangéliumából nőtt ki. Ezért támaszkodott lelkes hithirdetőkre és államszervező munkatársakra. 

Koronáját II. Szilveszter pápától kérte és kapta, amely ma is államiságunk szimbóluma, Európa legrégibb koronája.

Megszervezte a ma is élő püspökségeket és a világi közigazga-tást. Templomok, iskolák, szociális-karitatív intézmények építését támogatta.

Politikai céljai azonosak voltak a pápa törekvésével, aki szerette Európa valamennyi népét, és köztük a humanitás jegyében egységet akart teremteni.

István is olyan királyságot épített, amelynek alapja a keresztény hit, s ilyen módon az ország képes beilleszkedni abba a keresztény egyházba, amely a birodalmak közösségének alapja. Erről tanúskodik Intelem Imre herceghez. Mindaz amit népünkért tett és örökségként ránk hagyott, az immár ezer esztendő óta tartó fönnmaradásunkat eredményezte. 

Utódlásának kérdésében, a történelemben elsőként Isten anyjának oltalmába ajánlotta nemzetét. Kérjük bizalommal Boldogasszony anyánkat:

„hogy minden vihart rendü-letlenül álljunk.” 

Darvas-Kozma József 


Ajánló:
A korona küldő pápa
A Magyar Szent Korona

 

Augusztusi örökség

 István király az Úr 1038. évében, Nagyboldogasszony ünnepe vigíliáján az ország vezetőinek és püspökeinek társaságában végrendelkezett: országát és koronáját, népét és lelkét a Szűzanyának ajánlotta fel. Kire bízhatta volna jobbra, mint akire a mennyei Atya az ő egyszülött Fiát, Jézusát bízta? Az örökkévalóságba való átmenete – tranzitusa – augusztus 15-én megtörtént. A magyar nép már ekkor tudta, hogy István személyében az Árpád-ház kimagasló uralkodója, államalapítója hunyt el, az erős és igazságos király, aki a szigort szelídséggel tudta párosítani. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta, mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett. Harcias nemzetét a gyümölcsöző béke világába vezette, és a szállásterületén mozgó, nomád életvitelről a helyhez kötöttségre szoktatta.
 Nagy tiszteletnek örvendett István király az ország határain kívül is, egyrészt történelmi szerepe miatt, másrészt mivel a sorsüldözötteknek menedéket nyújtott. A Szentföldre, Konstantinápolyba, Ravennába vagy Rómába zarándokló embereknek vendéglátást, hoszpiciumokat és kedvező átvonulást biztosított.
 A Szent Istvánt követő méltatlan vezetők miatt, népünk énekben fogant vágyakozással szólítgatta Szent királyát: „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben, teelőtted sírván.”
 Olyan ritka keresztény uralkodó volt, akiben a természetes és természetfeletti tulajdonságok mind együtt voltak. A közösségben és a közösségért úgy dolgozott, hogy nem kapta fel a szél, és indulatai nem forgatták szélkakas módjára. Tudta, hogy Krisztusban, Krisztussal és Krisztusért hol, kivel, mit kell beszélnie és tennie. Intelmei Imre herceghez és fennmaradt 56 törvénye a jó vezető vallomásait tartalmazza, amit érdemes ma is tanulmányozni, mert kiállta az idő próbáját, és egy évezredre megalapozta a magyar államiságot.

A nagy francia író és diplomata Paul Claudel írta: „Az imént kezembe került Szent István király könyve, az ő Intelmei fiához. A nagyszerű gondolatok olvasása közben éreztem, minő nagy nemzet a magyar nép, amelynek már kilencszáz évvel ezelőtt, a mai európai emberiség hajnalán ilyen hallatlan eszű királya volt. Én Szent Istvánt a messzi középkor legnagyobb diplomatájának tartom... S én, a francia diplomata, a hívő katolikus, erőm fogytáig hirdetem, hogy a Duna-medencében csak a Szent István-i úton lehet keresni a gyógyulást.”
 Gyönyörű vallomás egy szent királyról. Feladatunk pedig, hogy az ő gazdag élete nyomán ismerjük fel gyógyulásunk útját, hivatásunkat, és akarjunk környezetünk jó vezetői lenni. Először a családban, a munkaközösségben majd a társadalomban. Alapozzuk életünket újra Jézus Krisztusra, mint Szent István király. „Vessük le magunkról a régi embert, és kősziklára építsünk országot és életet, hogy minden vihart rendületlenül álljunk.”
 Halála negyvenötödik évében (1083. aug. 20.) egy másik emberi nagyság, László király szorgalmazására, az életszentség övezte István király eszményi magasságba került. Tartsunk kilencedet (aug. 6-15.) és kérjük mi, megújulni, egységben maradni akarók: „Magyarok fénye, ország reménye, légy áldott Szent István király! Szent hitben tarts meg, Jézusnál áldj meg, Légy áldott Szent István király!”

Szent István király

Szent István mivel maradandó művet akart, házat és hazát a Sziklára, Krisztusra építette (Mt 7, 24-29). „Ő megtanított, hogy levessük magunkról a régi embert, és kősziklára építsünk országot és életet, hogy minden vihart rendületlenül álljunk.”

Minek van maradandó értéke, mihez vagy kihez köthetjük sorsunkat? Aki Krisztushoz köti életét, az megtalálja jövőjét, az örök életet. Sőt már itt a földi élet viharaiban is helyt tud állni, s az ítéleten sem inog meg. A keresztény élet, vagyis élet Krisztusban, nemcsak reményt ad itt a földön, hanem tartalommal tölti ki az életet.

Szent István életének két korszakát a hegyi beszéd, s annak is a Jézus szava szerint cselekvő „okos ember” határozta meg, aki a házát sziklára építette. Az első korszak 997-től 1019-ig tart. A kényszerű háborúskodás után az ország- és egyházszervezés befejezésével bátran nyit Nyugat és Kelet irányába. A Szentföld felé vezető zarándokutak hazai szakaszát széleskörűen megszervezte. A nemzetközi kapcsolatait bővítette, ezáltal új segítőtársakat talált.

Szent István uralkodásának második korszakára több új egyházi alapítás esik. Bencés monostorokat, apátságokat épít, melyek kihatással vannak az ország életére. Új királyi központot hoz létre Székesfehérvárt, és a Szűz Anya tiszteletére szentelt bazilikával országlásának központja, majd temetkező helye lett. Férfivá cseperedett fia, Imre lelki irányítására Szent Gellértet bízta meg, majd Csanád püspökévé nevezte ki. Szent Imre halála után a befelé fordulás, az imádság, az ország és egyház dolgaival való törődés időszakának bizonyult.

Szent István Krisztusba öltözve az Isten gyermekeinek az útját járta (Ef 4, 17-24). Magára öltötte az új embert, „aki Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény.” Minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte” - jegyzi fel róla a nagy legenda. Utolsó tette is olyan, mint Jézusé a kereszten. Kire bízhatná jobbra fiatal keresztény országát, koronáját, népét, lelkét, mint akire a mennyei Atya Egyszülöttét merte bízni, Máriára. És ezzel a tettével fejezi be földi pályafutását és költözött át az örökké tartó életbe. Íme, példaképünk egy igazi vezető: Szent István király.

Jézus minket is vezetőnek akar. Feladatot és szolgálatot kell teljesítenünk, mégpedig szeretetből. A keresztény vezető az a személy, aki ismeri hivatását, a kapott talentumokat, s azokat a legnagyobb mértékben kamatoztatja a kereszténység szolgálatában. Úgy dolgozik, mintha minden rajta múlna, hogy Krisztus szeretete uralomra jusson. A világot kell közelebb vinni Istenhez. Ez a keresztség-, a bérmálás-, a házasság- és egyházi rend szentségéből ránk háruló feladat: Légy vezető!

Jézus nekünk is ezt mondja: „Én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle” (Jn 15, 16). Vezetni annyi, mint másokra hatással lenni.

Keresztény vezető az, akiben a természetes és természetfeletti tulajdonságok együtt vannak, hogy a közösségben dolgozni tudjon, akit nem kap fel a szél, és nem forgat szélkakas módjára. Tudja, hogy Krisztusban, Krisztussal és Krisztusért, hol, kivel, mit kell tennie.

Szent István Intelmei Imre herceghez és fennmaradt 56 törvénye egy jó vezető vallomásait tartalmazza, amit érdemes mai is tanulmányozni, ami kiállta az idő próbáját és egy évezredre megalapozta a magyar államiságot. A nagy francia író és diplomata Paul Claudel írta: „Az imént kezembe került Szent István király könyve, az ő Intelmei fiához. A nagyszerű gondolatok olvasása közben éreztem, minő nagy nemzet ez a magyar nép, amelynek már kilencszáz évvel ezelőtt, a mai európai emberiség hajnalán ilyen hallatlan eszű királya volt. Én Szent Istvánt a messzi középkor legnagyobb diplomatájának tartom... S én, a francia diplomata, a hívő katolikus erőm fogytáig hirdetem, hogy a Duna-medencében csak a Szent István-i úton lehet keresni a gyógyulást.”

Szent István élete nyomán ismerjük fel gyógyulásuk útját, vagyis hivatásunkat és akarjunk környezetünk jó vezetői lenni: először otthon a családban, majd a munkaközösségben és a társadalomban. Alapozzuk életünket Krisztusra, mint Szent István király. „Vessük le magunkról a régi embert, és kősziklára építsünk országot és életet, hogy minden vihart rendületlenül álljunk.”

Szent István a vezető!

Az első keresztény ezredfordulót nem a rémület, félelem és világvégvárás jellemezte, hanem a remény és a bizakodás. A magyarság történelmének legdöntőbb fordulója ebbe a mozgalmas korba illeszkedik. Itt található az a kiemelkedő személyiség, aki a történelmi változások tevékeny részese, irányítója: Szent István király, Magyarország fővédőszentje. Miközben feladatát teljesítette – írja dr. Török József -, túlnőtt téren és időn, „odafönt” gyűjtött kincseket. Ezzel kiérdemelte a szent jelzőt, eszményi ember lett.

Szent István ezer évvel ezelőtt a magyar nemzet gerince lett világos látásával, határozott tenni akarásával és mélységes krisztusi hitével. Géza és Sarolt fia, Vajk az első térítési hullám idején született 969-ben. A keresztség szentségében a passaui egyházmegye védőszentjének Szent István vértanú nevét kapta, akár csak apja Géza nagyfejedelem. Gyermekkorában megismerte az életre vezető igaz utat (Péld 4, 10-15. 18-27). Az ifjú herceg hitét, a későbbi Szent Adalbert Prága püspöke mélyítette el és bérmálta meg. A családi házban megismerte az ország állapotát, valamint Kelet és Nyugat fenyegetését.

Dinasztikus házasságra készült, a bajor fejedelem lányával, Gizellával. Az eljegyzésnél Szent Adalbert aszisztált Seyernben. Szent Wolfgang Regensburg püspöke gondosan kiválasztott, jól képzett és példás életű papokat küldött Gizella kíséretében a magyarokhoz. A házasságot Esztergomban kötötték 996-ban. István ifjú aráját Nyitra várába, hercegsége központjába vitte. István és Gizella keresztény hite és szeretete kiteljesedésre vezette mindkettőjüket. Úgy ismerték meg Krisztust, akit egyedül érdemes követni, aki az ember képességét a kegyelem segítségével kibontakoztatja, és boldoggá is teszi. István házasságának első éve ezt az életalapozást szolgálta. Ekkor készült fel egészen az ország vezetésére, az igaz hit plántálására. Amikor édesapja, Géza 997-ben meghalt Esztergomban, István lett a nagyfejedelem. Háromszori (997, 1003, 1008) hadjárattal kellett megvédenie jogait és a kereszténységet. Első hadi vállalkozásához, amit Koppánnyal vívott, Szent Márton segítségét kérte. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke irányába vezette, és a szállásterületén mozgó, nomád életvitelű népet a helyhez kötöttségre szoktatta. Azért lett jó uralkodó, mert kialakította népe vízióját, és felkészült annak megvalósítására.

Szent István mivel maradandó művet akart, házat és hazát Krisztusra, a Szegletkőre építette (Mt 7, 24-29). Tudta, hogy aki Krisztushoz köti életét, az megtalálja jövőjét. Sőt már itt a földi élet viharaiban is helyt tud állni, s az ítéleten sem inog meg. A keresztény élet nemcsak reményt ad itt a földön, hanem tartalommal tölti ki az életet. Életének két korszakát a hegyi beszéd, s annak is a Jézus szava szerint cselekvő „okos ember” határozta meg, aki a házát sziklára építette. Az első korszak 997-től 1019-ig tart. A kényszerű háborúskodás után az ország- és egyházszervezés befejezésével bátran nyit Nyugat és Kelet irányába. A Szentföld felé vagy Ravenna irányába vezető zarándokutak hazai szakaszát széleskörűen megszervezte: vendéglátást, kedvező átvonulást és hoszpiciumokat biztosított a zarándokoknak. A nemzetközi kapcsolatait bővítette, ezáltal új segítőtársakra talált. Az ország határain kívül is nagy tiszteletnek örvendett, egyrészt történelmi szerepe miatt, másrészt a menekültek és sorsüldözötteknek nyújtott segítségéért.

Szent István uralkodásának második korszakára több új egyházi alapítás esik. Bencés monostorokat, apátságokat épít, melyek kihatással vannak az ország életére. Új királyi központot hoz létre Székesfehérvárt, és a Szűz Anya tiszteletére szentelt bazilikával országlásának központja, majd temetkező helye lett. Férfivá cseperedett fia, Imre lelki irányítására Szent Gellértet bízta meg, majd Csanád püspökévé nevezte ki. Szent Imre halála után a befelé fordulás, az imádság, az ország és egyház dolgaival való törődés időszakának bizonyult.

Szent István Krisztusba öltözve az Isten gyermekeinek az útját járta (Ef 4, 17-24). Magára öltötte az új embert, „aki Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény.” Minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte” - jegyzi fel róla a nagy legenda. 

1038. Nagyboldogasszony ünnepének vigilíáján István király az ország vezetőinek és püspökeinek társaságában végrendelkezett. Utolsó tette is olyan, mint Jézusé a kereszten. Kire bízhatná jobbra fiatal keresztény országát, koronáját, népét, lelkét, mint akire a mennyei Atya Egyszülöttét merte bízni, Máriára. És ezzel a tettével fejezi be földi pályafutását és költözött át az örökkévalóságba. Íme, példaképünk egy igazi vezető: Szent István király.

A magyar nép tudta, hogy István király személyében a dinasztia megalapítója, a kimagasló uralkodó és államalapító, az erős és igazságos király, aki a szigort szelídséggel tudta párosítani elhunyt. Az utána következő gyenge vezetők miatt, népünk énekben fogant fájdalommal szólítgatta évszázadokon keresztül Szentkirályát: „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben, teelőtted sírván.”

Negyvenöt év után (1083. aug. 20) István király nagyságát egyik méltó utóda a szentség fényényébe állította: Magyarok fénye, ország reménye, 

légy áldott Szent István király! 

Szent hitben tarts meg, Jézusnál áldj meg, 

Légy áldott Szent István király!