Kései zászlóhajtás P. Takács Gábor előtt

A történelem fintora, hogy egy-egy igazi nagyságot az utókor elfelejt. Ez a korok amnéziája, tudatkiesése. Ez abban nyílvánul meg, hogy az igazi szereplőket elfelejti és az utánuk jövőket helyezi előre. Így tettek Jegenyei András Ferenc (1619-1684) csíksomlyói kusztosszal, aki a Czeglédy István kassai református prédikátor meghurcoltatásakor az erdélyi katolikus papságnak Csíkszeredában 1670. nov. 22-én elkészített beadványával, melyben Czeglédy prédikátor szabadon bocsátását kérték, Rotthal János törvényszéki elnökhöz címzett levelével, és Damokosnak a kongregáció bíborosához írt üzenetével Jegenyei kusztosz Bécsbe ment. A státus urak pedig az Erdélyben működő jezsuitákon keresztül próbáltak hatni a Habsburg uralkodóra. Jegenyei küldetése sikerrel járt, amint 1671. február 20-án jelentette is Pozsonyból: „Jó hírt viszek, a prédikátor már kiszabadult a fogságból.” A 20. században a ferencesek tévesen ezt már Kájoni Jánosnak tulajdonították.

Hasonló sors jutott P. Takács Albert Gábor csíksomlyói ferences házfőnöknek is. P. Takács Budapesten született 1896. dec. 19-én. A ferences rendbe lépett 1912. szept. 30-án. Egyszerű fogadalmat 1913. okt. 1-jén, az örök fogadalmat 1917. április 29-én tett. Pappászentelték 1919. dec. 22-én. 1927-ben lett csíksomlyói házfőnök. A történelmi idő úgy hozta, hogy népi kultúránk védelmét felvállalta a Csíkszeredában működő Szociális Testvérek Társulatának egyik vezetőjével, Stettner Andrea testvérrel és a kolozsvári Katolikus Nőszövetséget képviselő Zakariás Flóra nővérrel. 1930-ban eltervezték az Ezer Székely Leány Napja rendezvény szervezését, amelyre 1931. június 7-én került sor az első alkalommal, hosszú hónapokig tartó előkészület után. Célja a székely népviselet, néptánc és népzene megőrzése. Ennek jelmondata: Hitében erős, erkölcsében tiszta, önazonosságában szilárd ifjúság nevelése.

A hagyományőrző találkozóra 42 településről jöttek el Csíkszeredába. 1932-ben a mozgalomba  új emberek  kapcsolódtak be, úgymind Domokos Pál Péter gimnáziumi tanár, aki a konferanszié szerepét vállalta és P. Lukács Manszvét ofm szónok. 1935-ben megtartott ötödik találkozó után a román hatóság betiltotta. Újraéledése 1940. október elején volt, amikor Csíkszeredába látogatott vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó. 
Az emberek hamar felejtenek, így történhetett meg, hogy az Ezer Székely Leány Napja rendezvény kezdeti szervezőjének Domokos Pál Pétert tekintik, mondják tévesen. Az igazi szervezőt, P. Takács A. Gábor ferences atyát, a rendezvény egyik lelkes kezdeményezőjét, szervezőjét a történelem szele Amerikába sodorta. Az Egyesült Államokban halt meg 1974. január 1-jén. E sorokkal szeretnék zászlót hajtani emléke előtt, remélve, hogy kortársaink kijavítják nagy tévedésüket.

---

Bálint Lajos érsekre emlékezve

2008 nyarán egy késő esti órában telefonon hívott a nyugalmazott érsek. Meglepődtem, mert nem szokott ilyenkor zavarni senkit. Nagyon tapintatos volt. Hirtelen betegségére gondoltam. Amikor megszólalt, határozottan a következőket mondta: “József, végy egy papírt, tollat és írjad, amit mondok: A múlt erős gyökér, a jelen, s a jövő belőle él!” Majd hozzáfűzte: “Nekünk a gyökér Gyulafehérvár!” Akkoriban főegyházmegyénk 1000 éves jubileumának az előkészülete javában folyt. Ő ilyen formán jelezte, hogy Gyulafehérvárra kell összpontosítani.

Első éves kispap voltam, amikor megismertem a csíkszentdomokosi plébánost, Bálint Lajost. Az 1972 januári vizsga szesszió után, Gyulafehérvárról haza felé utaztam, mikor a székelykocsárdi vasútállomáson észre vettem, hogy a szekuritáte két embere engem követ. Az egyik sinfalvi barátomnál házkutatást tartottak az előző nap. Leveleimet is elvitték. Amikor a gyergyószentmiklósi állomás déli részén jártunk le akartak tartóztatni, és akkor a mozgó vonatból kiugrottam. Egy-két jó ember segítségével valahogy eljutottam a csíkkarcfalvi plébániáig. Ahogy odaértem Bodó Péter papbácsihoz, nemsokára Bálint Lajos plébános is odajött. Elmondtam kalandos utazásomat, ő pedig felajánlotta, hogy a “bogárhátúval” elvisz Csíkszeredáig. Ezzel kezdődött ismeretségünk.

Papként hamar rájöttem arra, hogy nagyon tiszteli azokat az embereket, papokat és világiakat, akik a magyarság sorskérdéseivel foglalkoznak. Ismerősei által a magyarság értékeit feltáró könyvekhez jutott, azokat olvasta, ajánlotta és kölcsön adta. Erdélyre vonatkozó kevésbé ismert adatokat gyűjtött, jegyzetelt. Írt az erdélyi szórványokról, Báthori Endre bíborosról és legutóbb Boldog Rupert Mayerről. Segédpüspökként végig látogatta a szórványplébániákat és szolgálatával szívesen segített a lelkipásztoroknak.

1986-ban a mezősámsondi templom javítását irányította. Néhai Bálint Jenő marosszentgyörgyi, Portik-Bakai Sándor kerelőszentpáli, jómagam nyárádtői plébános és néhány ministránsunk, Lajos segédpüspökkel együtt dolgoztunk Mezősámsondon. Ástunk, betonoztunk, falat vertünk, diavetítéses hittanórákat tartottunk, miséztünk, imádkoztunk és esténként sokat beszélgettünk. Nyítottak voltunk és ő is az volt. Az a nyarunk felejthetetlen, mert akkor barátkoztunk meg Lajos püspökkel.

Mindjárt a rendszerváltás után az egyházmegye vezetése rá hárult. Megszervezte a népmissziót. Közben az új, sokrétű és szerteágazó feladatokkal kellett megküzdenie, amelyek gyenge szívét nagyon megterhelték. Három év és nyolc hónapi főpásztorság után, lemondását a Szentatya 1993. nov. 29-én elfogadta. Amíg hivatalban volt, kerültem a személyes levélváltást, de mikor nyugdíjas lett, karácsonyi köszöntőt küldtem. Válaszát így kezdte: József, te nem ismered azt a nótát, hogy Kidőlt keresztfának nem köszön már senki?

Nyugdíjas éveit Marosfőn és Székelyudvarhelyen remete módjára töltötte. Ha ottjártam szívesen fogadott, a látogatást néha viszonozta. Közös témánk mindig akadt, olyankor úgy tűnt, hogy megáll az idő. 2009-ben missziót vezettem Székelyudvarhelyen. Ott laktam és bejelentkeztem hozzá. Csak egy negyedórára mentem, mert gyengélkedett. És végül két és fél órás beszélgetés lett belőle, mert amikor készültem eljönni, érdekes, akkor még egy újabb kérdése akadt.

Népünk sorsa felett sokat töprengett, sok mindenért emésztette magát. Ő ilyen természetű volt. Életének 81. évében, papságának 53., püspökségének 29., nyugalomba vonulásának 17. évében, halálára öntudatosan készülve, húsvéti szentmiséjét bemutatva 2010. április 4-én, Húsvétvasárnap délután az Örökkévalóságba költözött. Végrendeletében köszönettel és bocsánatkéréssel búcsúzik tőlünk. Álljon itt egyik utolsó mondata: “Népemet, mert az enyém, a Szentháromságnak, lelkemet Üdvözítőnk irgalmába, a Szűz Anya és Szent József oltalmába ajánlom.” Élete olyan volt, mint egy szelíd virágé. Megtette kötelességét. Tanított, sebeket gyógyított, bérmaútjain és búcsúkon vigasztalt és bátorított. Jeremiás levele a száműzöttekhez bibliai részt, amelyet sokszor magyarázott, nem felejtjük el. Akik hallottuk, szívünkbe zártuk szavait és őt is.

Féltő szeretete mellé most imacsokrainkat csatoljuk. Érsek atyánk temetése 2010. április 7-én de. 11-től volt a csíksomlyói kegytemplomból a csíkdelnei Szent János temetőkertben. Adja Isten, hogy Lajos érseknek, aki a Feltámadást hirdette, legyen része benne, és sírja körül támadjon fel Szentjánosfalva, melyet a tatárok 1694-ben pusztítottak el.

Érsek atya, Isten veled! Viszontlátásra a mennyországban!

Csíkszereda, 2010. Húsvéthétfő.

Halottaknapja

”Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” (Jn 6, 38—40).

1. Mindnyájan a Jézusba gyökerező hittel járjuk a temetőket és mutatjuk be a szentmisét. Ma különösen azokért imádkozunk, akik a földi életből eltávoztak, akiknek üdvössége biztos, de még a tisztulás állapotában vannak. Ezzel máris kifejeztük az Egyház három állapotát. A II. Vatikáni zsinat Egyházról szóló dogmatikus konstitúciójában ez áll: „Amíg tehát el nem jön az Úr a maga dicsőségében és vele mind az angyalok (vö. Mt 25, 31), és a halál szétrombolása után alá nem lesz vetve Neki minden (vö. 1Kor 15, 26--27), addig tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak, és „tisztán látják magát a háromszemélyű egy Istent, amint van”; más fokon és más módon, de valamennyien egyek vagyunk Isten és a felebarát ugyanazon szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő himnuszt énekeljük Istenünknek.” (LG 49). Krisztus valamennyi híve összeolvad az egy egyházban, és egymáshoz kapcsolódik Őbenne. Jómagam nemcsak édesapámért, öcsémért vagy nagyszüleimért imádkozom, hanem összes felmenő rokonomért, akik 200, 500, 1000, vagy 2000 évvel ezelőtt éltek. De imádságomban jelen van az első embertől mindenki, mert Krisztusba fogott össze az Atya mindent. Ezért mindaz, amit a szeretet engesztelésképpen szét oszt, az nem rövidül meg, hanem gazdagabbá válik.

2. Időben bár az Egyház három seregre oszlik, mégis tagjainak egysége a legkevésbé sem szakad meg. „Mert Krisztus valamennyi híve az ő Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne (vö. Ef 4, 16). Az úton lévőknek és a Krisztus békéjében elszenderült testvérek egysége a legkevésbé sem szakadt meg, sőt erősebb lesz a lelki javak közösségében” (LG 49).

Melyek ezek a lelki javak?

A Szentek, az örök haza polgárai, ott vannak az Úrnál (vö. 2Kor 5,8), és őáltala, ővele és őbenne szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál,  bemutatván érdemeiket, melyeket a földön szereztek Jézus Krisztus, Isten és az emberek egyetlen közvetítője által (vö. 1Tim 2, 5). Nagy segítséget nyújt tehát gyöngeségünknek az ő testvéri gondoskodásuk, közbenjárásuk és bátorító példájuk.

A zarándok Egyház az első keresztény időktől kezdve nagy jámborsággal ápolta a holtak emlékét, és mivel "szent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46), közbenjáró imákat is ajánlott föl értük” (LG 50).

Mindenszentektől 8 napon keresztül s máskor is szentségekhez járulunk, imádkozunk, alamizsnálkodunk, és önmegtagadást végzünk. Íme a szentek megvalósulóban lévő egysége: a menny, a tisztulás és a föld szentjei. Jóllehet különböző fokban valamennyien szentek az őket éltető és egyesítő Krisztus kegyelme által.

3. Ennek a vigasztaló valóságnak távlatában a halál többé már nem pusztulás, hanem átmenet, sőt az örök életre való megszületés: „hogy ha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített” (2Kor 5,1). A test visszahull az atomok világába, a lélek azonban Istennél él, az idők végén pedig Krisztus által a test feltámad, megdicsőült állapotba kerül. Mi a zarándok egyház tagjai ezt a végső feltámadást várjuk, ami kiteljesedett mértékben részesít Krisztus misztériumában. Halottak napján nem a halált magasztaljuk, hanem abban Isten tervét látjuk, a horizontot, s ez lesz mennyei születésnapunk. Ha elfogadjuk a Krisztushoz tartozást, biztosak lehetünk, hogy övéi sorába tartozunk. Ha a kegyelem és a szeretet által őbenne és őérte élünk, így semmi, még a halál sem ragadhat ki Krisztus kezéből. Ő mondja: „Bízzatok, én legyőztem a halált!” Krisztus a halált és fullánkját is legyőzte, s visszatérve a sírból felragyogtatta előttünk a ”föltámadást és az életet”.

Ezzel a hittel minden sírnál és minden koporsónál nemcsak megvigasztalódunk, hanem képesek vagyunk másokat is megvigasztalni, mert Jézus igazolta, amit mondott: ”Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meghalt is, élni fog. Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg örökre” (Jn 11,25).

A német nép lelkiismerete

Rupert atyára emlékeztek Kosteleken

Dobos László | 2012.10.28. Csíki Hírlap

Minden év októberének utolsó szombatján P. Rupert Mayer német jezsuita atyára emlékeznek Kosteleken. Az 1987-ben boldoggá avatott pap az első világháborúban tábori lelkészként vett részt a Csíki-havasokban zajló harcokban, Kosteleken gránáttalálat érte, melynek következményeként amputálni kellett egyik lábát.

Kostelek főutcáján található a Rupert-emlékkő. A megemlékező szentmisét a szomszéd kertben tartották.
Bálint Lajos egykori gyulafehérvári érsek kezdeményezésére 2005 őszén emlékkő került Rupert atya balesetének helyszínére, melyre magyarul, románul és németül felvésték Pál apostol Timóteushoz írt második levelének egyik verssorát: „Isten igéje nincs megbilincselve”.
Személygépkocsival nehezen járható úton közelíthető meg a Csíki-havasokban rejtőző kis falu, a Gyulafehérvári Egyházmegye legkeletibb plébániája, Kostelek. A település nevét a hímbárányról kapta, és egykoron Szépvízhez tartozott, a második világháborút követően azonban Bákó megyéhez csatolták, jelenleg Ágas község része.
A ma 78 éves Salamon Antal 1978-ban vette át a kosteleki plébánia vezetését, és 34 éve ő itt a magyar szó követe, keresztel, esket, temet és misézik magyarul, tanítja anyanyelvükön írni és olvasni a gyerekeket.
A megemlékező szentmise előtt érkeztünk a kosteleki emlékkőhöz, a legelső helybelitől, Váta András bácsitól Rupert Mayer emléke felől érdeklődünk. „A falu őrzi az első világháborúban itt megsérült atya emlékét. A baleset a kosteleki fő utca és a Gyepecére vezető utak kereszteződésénél, a régi fahídon történt” – meséli Váta András. Tőle tudtuk meg, hogy az emlékmű feletti dombon állt egykoron a II. bajor hadtest tábori kórház-barakkja. Az épületet rég lebontották, helyét felnőtte az erdő.
Kosteleken az elmúlt szombaton, október 27-én megtartott ünnepi szentmisét a helyi plébános, Salamon Antal mellett Vass Nimród István gyimesfelsőloki és Salamon József gyimesbükki plébános celebrálta, a kántori teendőket a szép számban megjelent kostelekiek legnagyobb örömére Koncsag László gyimesbükki kántor látta el (Kosteleken jelenleg nincs szakképzett kántor). Salamon József szentbeszédében a hit gyakorlására, a családok védelmére és a hagyományok megőrzésére buzdította a  jelenlévőket, majd Rupert Mayer életpéldáját elevenítette fel.
Rupert Mayer (Stuttgart, 1876. január 23. – München, 1945. november 1.) német jezsuita szerzetes filozófiát és teológiát tanult, 1899-ban pappá szentelték, 1900-ban pedig belépett a jezsuita rendbe. 1912-től Münchenben végzett lelkipásztori és szociális munkát, majd 1914-ben önként jelentkezett tábori lelkésznek.

Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes kutatásaiból tudjuk, hogy 1916. december 30-án Rupert atyának gránátlövedék térden alul szétzúzta a lábát. Az elsősegély után, az erős katonai támadás közepette, a nyílt völgyön vörös csíkos fehér gyapjútakaróval betakarva hordágyon vitték a kötözőhelyre. Itt Carossa és Rouge orvosok amputálták a lábfejet. Négy liter konyhasóoldatot adtak be lassanként a vérbe, mire kezdte visszanyerni eszméletét. 1917. január 6-án szekérrel a gyimesi határállomásig, majd kórházvonattal Csíkszentmihályra, innen pedig a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium földszintjén kialakított hadikórházba szállították, ahol térdből újabb amputációra került sor. Ezt követően Kolozsvárra szállították, ahol ismét műtötték. Később hazavitték Németországba, itt falábat kapott.
A háború után a „falábú apostol” Münchenben folytatta lelkipásztori és szociális tevékenységét, beszédeit nagy tömegek hallgatták. Előbb a marxista-kommunista befolyás ellen küzdött, majd a nemzetiszocialista eszmék veszélye ellen emelt hangot. 1937-ben a Gestapo letartóztatta, majd kiengedték, de újra börtönbe, illetve koncentrációs táborba szállították, később bencés kolostorba száműzték. A második világháborút követően visszatért Münchenbe, itt halt meg, 1945. november 1-jén prédikáció közben agyvérzés érte. 1950-ben indították el boldoggá avatásának perét, 1987-ben pedig II. János Pál pápa boldoggá avatta. Csíkszeredában is ápolják Rupert Mayer emlékét, a Millenniumi templom alagsorában található a Márton Árpád festőművész által készített Rupert-falfestmény.

1956. október 23.

Tisztelt Megemlékezők!
Tisztelt rabságot viselt, üldözést szenvedett és szabadságban élő testvéreim!

Az emberiség megváltója, Jézus Krisztus mondotta: “Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6)  Jézus az út, akit követni kell naponta, ő az igazság – aki kinyilvánította, hogy az Atya öröktől fogva szeret minket, és jó életünk által örök életet akar adni. Jézus Krisztus az örök igazság tesz szabaddá, felnőtt emberré bennünket. Akikre most tisztelettel emlékezünk, végső soron mindnyájan az Isten adta szent szabadságért szembe szálltak a különféle gyarmatosító birodalmakkal.

2006-ban, a Nándorfehérvári győzelem 550. évfordulójára a MKPK egy körlevélben figyelmeztetett: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket!” Mindez igaznak bizonyult, mindjárt október 23-án, mert Isten nélkül mindig bajba kerül az ember.

Tisztelt Megemlékező Testvéreim!

2012. október 23-án két 56-ra emlékezünk. Először 1456-ra gondolunk, mikor II. Mehmet szultán megtámadta Magyarországot.

Másodszor megemlékezünk, az időben hozzánk közel álló 1956-os magyar forradalom és szabadságharcról. Az előbbi 556 évvel ezelőtt történt, az utóbbi 56 éve.

1456-ban a török birodalom akarta leigázni Magyarországot. Ezt három ember világosan látta: Hunyadi János Magyarország kormányzója, Kapisztrán János ferences népszónok és III. Callixtus  pápa. A pápa 1456. június 29-én kiadta az Imabullát, hogy a kereszténységben minden délkor háromszor harangozzanak, imádkozzanak, és böjtöljenek. Imádkozzanak, hogy Isten Magyarországot a török veszélytől mentse meg.

A szultán százhúszezer főnyi hada június végén körülfogta Nándorfehérvárt, amelyet Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védelmezett 7000 főnyi őrség élén. Az ostrom július 4.-én elkezdődött. Tíz nappal az ostrom kezdete után, július 14-én Hunyadi véres hajócsatában lángba borította a várat blokád alatt tartó török hajóhadat, és bejutott az ostromlott várba. A folyamatos ágyúzástól romhalmazzá változott Nándorfehérvár ellen a szultán július 21-én általános rohamot indított, bevenni azonban nem tudta. Másnap a Duna és a Száva között felállította keresztes hadat így indította Kapisztrán: „Ki a kezdetet megadta, a befejezést is meg fogja adni.” A véres öldöklésben a törökök olyan súlyos veszteséget szenvedtek, hogy az éjszaka folyamán minden felszerelésüket hátrahagyva, menekülésszerűen elvonultak. A török üldözésére már nem került sor, mert a táborban pestis tört ki, amelynek aug. 11-én Hunyadi is áldozatul esett. Kapisztrán Szent János pedig október 23-án Szerémújlakon hunyt el. A pápa aug. 6-án értesült a nándorfehérvári diadalról, és Urunk színeváltozása napját ünneppé nyilvánította.

1956-ban a gyarmatosító Szovjet hatalom ellen lázadt fel a magyar nép, s követelte az orosz csapatok teljes kivonását ésMagyarország függetlenségét.

1956. október 23-án a magyar nép lerázta az igát. Kiállt Nagy Imre miniszterelnök vezette kormány mellett, amely tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval, a szovjet csapatok teljes kivonásáról és Magyarország semlegességéről.
Miután a nyugati nagyhatalmak – az USA, Nagy-Britannia és Franciaország – elárulták Magyarországot, és biztosították a szovjet politikai vezetést arról, hogy nem nyújtanak segítséget a magyar kormánynak, a szovjet csapatok november 4-én hadüzenet nélkül háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt Magyarország több napon át folytatott hősi szabadságharca november 11-én végképp elbukott, negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve. A szabadságharc eltiprása után a brutális megtorlás következett, amely kiterjedt a Kárpát-medencére.

Ma október 23-án tisztelettel emlékezünk az 1456-os győzelem hőseire, és 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira, miközben egy láthatatlan új birodalommal, a pénzvilágának gyarmatosítóival kell farkas szemet nézni.

2011-ben a pénzoligarchák Magyarország ellen féléven keresztül szőnyegbombázást hajtottak végre az EU Parlamentjében és nemzetközi pénzpiacokon. A magyar nép többsége kiállt a nemzetegyesítő Orbán-kormány mellett, s azóta a gyarmatosító bankvilág szorításai ellen vívott szabadságharcunk reményteljes napokat hozott. 1456 és 1956 üzenete az, hogy bárhol is élünk mi magyarok a nagy világban, ápoljuk nemzetünk egységet, segítsük anyagiakkal, jó szóval és imádsággal a független Magyarország felemelkedését bátor és határozott kiállással szolgáló Orbán-kormányt. 

Könyörgés: Istenünk, az 1956-os hősök és áldozatok tiszteletére emelt kopjafánál úgy érezzük, hogy ők közénk tartoznak, közösségünk, családjaink tagjai voltak, akiknek nem jutott szemfedő, nem jelölte sírjukat kereszt, nem állt ott imádkozva hitves, gyermek vagy szülő.

Éppen ezért e kopjafa, melyet közösségünk állított az1956-os hősök tiszteletére, egyben az ő jelképes sírjuk is, hogy legyen ahol a rájuk gondolók, hozzátartozók meggyújtsák az emlékezés mécsesét, elhelyezzék a tisztelet virágait. Szent hely számunkra, amely nemcsak az emberi kegyetlenséget, békétlenséget, és azok áldozatait juttatja eszünkbe, de amely felhívás a szertetre, a békére, és egymás megbecsülésére. Most imádkozzunk mindazokért, akiknek sírját jelképezi ez a kopjafa, hogy Urunk, Istenünk fogadja be őket az örök béke honába.  Minket pedig segítsen Urunk, Jézus Krisztus a mammon elleni küzdelmben, mert Ő az Út, az Igazság és az Élet. 
Miatyánk... Üdvözlégy Mária... 

Elmondta: Darvas-Kozma József
Csíkszeredában 2012. okt. 23-án
a Kalász úti temetőben

Mementó 2009-ből I.

Mementó: 2009. szept. 28. 13:26

Kedves Listatagok!

Sem az este, sem a reggel nem volt erőm, hogy nektek írjak.

Mihály Zoli állapota válságos.

A reggel olyan jelt adott, mintha öntudatra ébredt volna. Lélegeztetőgépen van. A legsúlyosabb, hogy középagyi vérzést, kisagyi vérömlenyt mutatott a CT, amit műteni nem lehet.

A tegnap 18 órakor történt a baleset. Fél hétkor a szentkenet szentségét a liftben feladtam. Azóta sokan imádkozunk ért. Az este 10-kor jöttünk el.

Ma reggel László doktor még biztatóan szólt állapotáról. 10,30-kor a szüleit elkísértem a kórházba. Beszéltünk az intenzív osztály orvosával. Bementünk Zolihoz és imádkoztunk. Én a fülébe mondtam, hogy itt vagyunk és imádkozunk, de mások is imádkoznak érted. Ekkor egy nagyobb lélegzetet vett.

Az orvosok szerint is, csak az Isten rendes vagy rendkívüli megnyilvánulásától függ élete szála.

Hiszem, hogy az erő (Isten ereje) a mi erőtlenségeinkben nyilvánul meg. Megmaradása jel lesz mindannyiunk számára.

Elgondolkoztam a baleset óta, hogy mit is akar az Úr.

Talán nekünk szól, de nekem igen, hogy holnap Gyulafehérvári zarándoklatra se menet, se jövet ne hajtsak gyorsan. Egy életem van, és a főegyházmegyének rám is, de mindenegyes papra szüksége van.

A jövőt csak Istenre és egymásra figyelve tudjuk biztosítani. Oly kevesen kezdtünk lenni, hogy mindenkinek meg kell bocsátanunk, mindenkit szeretettel és imával kell átölelnünk. Mi nem vagyunk a magunké, hanem Krisztusé, Krisztus pedig az Istené (az Atyáé). Segítsen bennünket a vigasztaló Lélek, és gyógyítsa testi-lelki sebeinket.

Zoli szüleit nagyon megviselte ez az eset. Próbálom vigasztalni. Még nekem is nagyon nehéz türtőztetni magamat, hogy ne sírjak. Igaz, néha meg-megpiszkáltam jóindulattal. Benne van egyféle gyermeki bizalom. Bár visszaadná az Úr nekünk. Ha pedig szentfölsége másképp rendelkezik, megnyugszunk fájó szívvel abban, hogy akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.

Most Mária és Márta üzenetét tudom mondani: Uram, akit szeretsz beteg, jöjj, gyógyítsd meg.

Imádsággal,

Darvas-Kozma József, Zoli munkatársa

 ***

Ima népünkért:

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának, a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le. Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát. Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet. Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és a mi boldogulásunkra váljék. Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király - könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Ámen.

(Főegyházmegyei engedélyszám: 18-2012.)