Hol van az igazi arc?

Amikor egy virágot vagy növényt megcsodálunk úgy érezzük, hogy a valóságot látjuk, mert azt mutatják, amik és nem mást. A kis állatoknál is valami hasonlót érzünk. A nagyobbaknál már óvatosak vagyunk, mivel nem ismerjük eléggé belső törvényüket. Pofájukról biztosat nem tudunk leolvasni. Hát az emberekkel hogyan állunk? Mindenki az igazi arcát mutatja-e? Netán elfogadjuk Shakespeare, Ahogy tetszik című vígjátékában Jacques mondását: „Színház az egész világ!” Ő nem a színházcsinálókra értette, hanem akik naponta álarcot hordanak. Az álarcnak két olyan oldala van, amelynek senki nem örül. 

Az egyik oldalon a hencegők, fölényeskedők, beképzeltek, rátartiak, míg a másik oldalon a talpnyalók, simulók, lapulók, bábok találhatók. Mindezek taszítóak számunkra, mert mi az igazi arcot szeretnénk látni. Milyen az ember igazi arca? Erről az ószövetségi bölcs így beszél: „Fiam, alázattal vidd végbe tetteidet, és jobban szeretnek majd, mintha adakoznál.” Mindkét buzdítással: az alázatosságról és az alamizsnálkodásról szóló igével nehezen tudunk mit kezdeni, mert korunkban negatív értelmet nyert. Mégis egyetlen összetételben megmaradt dicsérő értelműnek az alázat szó: a tudomány és a tudósok alázata. Kifejezi először is a valósághoz való ragaszkodást, alkalmazkodást, másodszor az illető szerénységet, s végül a szolgálni akarást. 

Alázatos az a tudós, aki nem elméletekhez ragaszkodik, hanem az igazságot keresi, a valóságot akarja megragadni, és szívesen tanul másoktól, elismeri mások felfedezését, meglátásait. Alázatos az a tudós, aki a tudományt tekinti magánál nagyobbnak, aki szolgálni akarja a világot, a haladást, az emberiséget. Az alázatos a világban Isten ajándékát látja és megbecsüli. Az alázat azt jelenti, hogy elismerjük Isten nagyságát és meglátjuk a magunk kicsinységét, továbbá Isten kegyelmére szorulunk és megbecsüljük embertársainkat, mint Isten gyermekét. Az alázat által harmonikus viszony alakul ki Istennel, az emberekkel és a természettel. Az igazi arc, az alázatos arc megszerzi az embertársak megbecsülését és Isten szeretetét (Sir 3,19-21. 30-31). 

Számunkra ilyen arc az alázatos Jézusé (Zsid 12, 18-19. 22-24a). Az alázat, a tudatos szerénység a kevélység ellenszere. Most még nyárias az idő. Itt 25 Celsius-fok körüli meleg van. De 12000 méter magasan a repülőgépek mínusz 60 fok körüli hidegben szállnak. Mi itt jól érezzük magunkat, de fönt a magasban megfagynánk. Így vagyunk az alázatossággal és a kevélységgel is. Ha teremtményi voltunkat átérezzük, az alázatosság megszerzi az embertársak szeretetét, életünket családiassá és boldoggá teszi. A kevélység pedig kiüresít, eltávolít, hideggé tesz. Jézus egy baráti összejövetelt használta fel arra, hogy tanítást adjon az Isten országáról. Fejre állította nemcsak a vendéghívást, hanem az egész divatos gondolkodásmódot, helyébe a szolgáló szeretetet tette (Lk 14, 1.7-14). Ő segít kialakítani igazi arcunkat, csak maradjunk vendégei.

„Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem...” (Mt 11,29).                

+ Ft. Siklódi Sándor

2013. augusztus 26-án délelőtt 10 órakor a csíksomlyói ferences templomban szentmisével kezdődött a gyulafehérvári főegyházmegye Lelkipásztori Napok rendezvénye. A Hit éve bezárulásával kezdődik majd főegyházmegyénkben a "Plébánia éve". Ennek célja, hogy megvizsgáljuk hol van a helyünk a plébániai közösség életében? Milyen munkával gazdagítottuk a plébániát? És megkeressük azt a lehetőséget, amivel tudjuk segíteni, gazdagítani a plébániát.
A szentmise bevezetőjében Exc. Jakubinyi György érsek úr felhívta a koncelebráló papság és a hívek figyelmét, hogy a nap folyamán temetik Clevelendben az erdélyi főegyházmegye volt papját, aki utóbb a Cleveland Szent Imre magyar plébánia vezetője volt. A szertartást és igehirdetést dr. Gyulai Endre szeged-csanádi emeritus püspök végzi.
A szentmisét ekkor is felajánlottam Sándor atyáért, hisz sokat segített papi pályám alakításában. A gyulafehérvári RKKI-ben egy éven át magiszterünk volt. A délutáni szilencium alatt ott ült a katedrán, és ő, a kispap velünk együtt tanult, készült a következő napi skabellumra, miközben tekintélyével fegyelmet tartott. Ha valakik beszélgettek, azokat egy-két megszólítás után a sarokba állította könyvvel a kézben és úgy kellett tanulni. A kiállítottak voltak az un. díszpintyek. Azt hiszem mindannyian időközönként láttuk az osztályterem sarkát és a jómadár jelzőt rövid ideig viseltük.
Szerettük benne a közvetlen és határozott embert. Soha nem hánytorgatta fel hibáinkat. Amikor pap lett, akkor szívesen látott a csíkszeredai káplánszobában, barátságosan megkínált és elbeszélgetett velünk. Plébánosként is székely ember maradt. 1997 októberében három hetet az Egyesült Államokban tartózkodtam, ebből egy hétig Sándor vendége voltam Clevelendben. Meghordozott, láttam a Niagara vízesést, jóvoltából hajótúrán vettem részt. A Clevelandi Szent Erzsébet plébániára is átmentünk, ahol Antal András erdélyi atya szolgál. Meglátogattuk a Youngstownban (Ohio állam) az erdélyi ferencesek felépítette Amerikai Csíksomlyó kegyhelyet, a kolostort és elbeszélgettünk az idős atyákkal, akiknek hangja ismerős volt a Szabad Európa Rádió vallásos műsorából.
Plébániáján behívott a cserkészek összejövetelére, bemutatott az Opus Dei-seknek. Kórházban is jártunk egy 103 éves beteget ellátni. Elvitt a Cleveland-i temetőbe, megnéztük a magyarok temetőjét. Ott sok mindent megértettem, azt is, hogy miért olyan erős az Opus Dei. Igen, mert a síremlékek zömén ott díszeleg a körző és a szögmérő, és egyéb szabadkőműves szimbólum, s a Szent Jakab (?) templom pedig átadta helyét a holtaknak, mert mauzóleum lett, ahol automaták kínálják az üdítőket, sőt könyvtár is működik, ha a szabadkőműves egyén halottja porai mellett óhajt időzni, olvasni - mert náluk nincs imádság - és így a szívének vágyait tudja elterelni, nehogy megtérjen.
A földbe történő temetéskor a szertartás után mindenki elmegy, mert nem akarják hallani a koporsóra zúduló göröngyök keltette hangokat, nehogy a szívüket valami is megmozgassa, s eszükbe jusson, hogy nekik is meg kell halniuk! Hát ezért is csináltak a Mindenszentek és Halottak napi áhítatból egyféle halál cirkuszt, a pogány kelta Halloweent. Ezért is erős a fogyasztói szemlélet.
Szép és rendezettnek tűnt az amerikai világ, pláné a levegőből nézve. Amikor három hét után hazatértem, úgy éreztem magam az autóbuszon utazva Nagyváradtól Marosvásárhelyig, mintha egy óriás szemetesládában lennék bezárva. Azóta Romániában is történt némi változás, de innen inkább elmennek az emberek, mert valami hozzám hasonló élményben volt már részük.
Siklódi Sándor szerette híveit, küzdött azok életéért. A hívei is szerették őt, mert ő egy darab Erdélyt képviselt a maga edzett magyarságával és szívós kereszténységével a tengeren túli világban.
Kedves Siklódi Sándor (Gyergyóditró, 1947. április 20. - Cleveland, 2013. július 31.), az irgalmas Jézus jutalmazzon meg szolgálatodért az örök élettel, és árván maradt egyházközséged híveit Ő vigasztalja meg egy hozzád hasonló jó pásztorral.
A viszont látásra Istennél!
**
Gyászjelentő:  + Ft. Siklódi Sándor clevelandi magyar plébános
Temetésről fotók: www.csbk.org.

Fénykép beszámoló Sándor atya ravataláról, a gyászmiséről, a temetésről és azutáni állófogadásról a Cserkész Barátok Köre honlapján keresztül megtekinthető, www.csbk.org.

Mi tölti ki életed?

Egy érdekes történetet olvastam arról, hogy kinek is tartjuk magunkat. Egy kis amerikai város tréfacsináló polgára névtelen levelet adott fel postán ilyen címzéssel: „A város legostobább ügyvédjének. Helyben.” A postás élvezte a helyzetet, és sorba látogatta az ügyvédeket. Mind felháborodva utasította vissza. A 12. volt olyan szerény és alázatos, hogy átvette a levelet. Amikor felbontotta, egy 100 dollárost talált benne a következő szöveggel: „Szívből gratulálok! Ön korántsem olyan ostoba, mint ahogy kollégái képzelik.” 

– Az ókorban a nagy emberek lakoma közben szoktak az élet dolgairól beszélgetni. Jézus szintén egy lakoma közben, egy vezető farizeus házában tapasztaltak nyomán beszél az alázatról és Isten országáról. Hallgatóit arra inti, hogy ne emberi szempontok vezessék szándékaikat és tetteiket, amilyen a viszonzás, elismerés, hanem szeretetből, azaz ingyen tegyék a jót, és annak örvendjenek, hogy a mennyei Atya asztalához hívja. 

 – A természet nem szereti az űrt. Ha az ásványvizes palackból vizet öntünk ki, akkor a kitöltött vízmennyiség helyét levegő tölti ki. Így vagyunk az életben is. Ha a jó megtételére lehetőségünk kínálkozik, akkor azt nyomban tegyük is meg, akkor jó világot építünk. A jó megtételére ajándékba kaptuk a nap 24 óráját, és a napot mivel töltjük ki? Ha megnézed környezetedet, kicsi világodat, vajon mi uralkodik benne? Talán több jó is lehetne benne? Ha teszed a jót, akkor jó világot építesz. 

– 1686. szeptember 2-án felszabadult Buda a 150 éves török uralom alól. XI. Ince pápa élete fő céljának a keresztény Európa, de főként Magyarország megmentését tekintette. Erre hatalmas összegeket költött, még nemes fémből készült evőeszközeit is eladta, hogy annak árával segítse a magyarokat, míg maga a legszegényebben élt. 

Nagy örömmel élte meg Buda visszafoglalását, és a katolikus világra kiterjedően szeptember 2-át Szent István magyar király ünnepévé rendelte. Népünk a szentéletű főpapot szívébe zárta. Nagyságát Damkó József 1936-ban készített szobra (5,1 m) hirdeti a budai várban. 

– Jézus a szentmise rendelésével szeretetének örök erejét bízta ránk. Amikor részt veszünk a szentmisén, akkor válaszolunk méltóan Jézus szeretetére. Akkor Jézus szeretete, jósága eltölt, így erősít minket, hogy a jóság, a szeretet civilizációját építsük.

D-K. J.

           

Szent Mónika

Szent Mónika kitűnő példája a bölcs Salamontól magasztalt erős asszonynak. Erényekben gazdag fiatalsága, mintaszerű családi élete, s főleg fia lelkéért folytatott hősies harca az egyháztörténelem legkiválóbb nőalakjai közé emelik. Az afrikai Tagastéban született 331-ben keresztény családból. Szülei mértékletességre és józanságra tanították. Fiatal leányként a pogány Patríciushoz adták férjhez. Mónika készségesen alárendelte magát lobbanékony férje akaratának, szelídséggel, szolgálatkészséggel és nyájassággal próbálta őt jobb belátásra bírni. A családi béke kedvéért zokszó nélkül tűrte szidalmazásait és még hűtlenségét is elnézte, ezért a szomszédos asszonyok nem győzték őt csodálni. Türelmességével elérte, hogy férje önként beismerte hibáit. Anyósa részéről is sokat kellett tűrnie. Szelídséggel és tisztelettel megnyerte anyósa szívét, aki megkeresztelkedett és ezután a legmeghittebb viszonyba kerültek. Ettől fogva együtt imádkoztak Patrícius megtéréséért. Mindketten megérték, hogy Patrícius egy évvel 373-ban bekövetkezett halála előtt megkeresztelkedett. Özvegysége éveit három gyermekének szentelte. Erejét az oltárból merítette: egyetlen napot sem mulasztott el szentmise nélkül. Gyermekei közül kisebbik fia, Navigius, beteges, szelíd természetű volt; leánya, Perpétua pedig korán kolostorba vonult. Gondja csak nagyobbik fiával, Ágostonnal volt. Miután világra hozta kereszttel jelölte meg homlokát és sót tett a szájába, s így a kor szokásainak megfelelően katekumennek tekintette fiát. 

Ágoston egy darabig jó irányban haladt. Kitűnő képességei megmutatkoztak, ekkor atyja akaratából Karthágóba ment tanulni. Ott kicsapongó életet élt és a manicheusok szektájához csatlakozott. Fia megtéréséért sok könnyet hullatott és sokat imádkozott Istenhez. Szent Ambrus püspök szava: ”lehetetlen, hogy ennyi könny gyermeke elvesszen” - megerősítette kitartó imádságában. Ágoston 387 nagyszombat éjszakáján fiával, Adeodatussal és barátjával, Alypiussal együtt megkeresztelkedett. 

Mónika ünnepelt és hálát adott Istennek. Mónika fiaival még az ősz elején Afrikába indult, de útközben megbetegedett és Ostiában meghalt. Utolsó kívánsága: „földeljétek el bárhol ezt a testet. Csak arra kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, akárhol is lesztek.” Fiai az ostiai Szent Aurea-templomban helyezték örök nyugalomra.

(BR)

A pápa és a nyomornegyed egy papja

A pápa fogadta a Buenos Aires-i nyomornegyedek egy papját

Ferenc pápa augusztus 24-én, szombaton délelőtt magán kihallgatáson fogadta Josè Maria Di Paola argentin atyát, aki a latin-amerikai ország peremre szorultjainak szenteli életét Buenos Aires nyomornegyedeiben. Bergoglio bíboros a város érsekeként megduplázta az itt szolgálatot folytató papok számát. 2010-ben Bergoglio bíboros, Buenos Aires érsekeként kiválasztotta legjobb 20 papját, akiket a nyomornegyedek szegényei és drogfüggői közé küldött. A számára nagyon fontos lelkipásztori projekt koordinátorának Pepe atyát nevezte ki. Bergoglio bíboros maga is minden fontos ünnepet ezeken a helyeken töltötte.

A Pepe atyaként ismert pap a La Cárcova nevet viselő Buenos Aires szélén található egyik nyomornegyedben él és nagyon erős lelki kötelék fűzi Ferenc pápához. Tevékenységének következtében a drogkereskedők halálos fenyegetései üldözik, amelyeket egy 2010-ben kiadott dokumentumban bátran elítélt. A Vatikáni Rádiónak adott korábbi interjújában Pepe atya elmondta, hogy abban a nehéz időszakban is Bergoglio bíboros mindig papjai mellett állt.

Pepe atya a napokban részt vett az olaszországi egyhetes közéleti találkozóján, a Rimini Meeting-en egy kerekasztal beszélgetésen, amely során a „Ferenc pápa: A Lumen fidei enciklikával a lét perifériái felé” témával foglalkoztak.

Hatalmas bőrönddel érkezett a Vatikánba. A nyomornegyed lakói ugyanis a hír hallatán, hogy Pepe atyát meghívta Rómába a Szentatya, nagy lelkesedéssel kezdtek ajándékokat küldeni képviselőjük által a pápának szeretetük és közelségük jeleként – tájékoztat a Terre d’America, a Latin-Amerikával foglalkozó hírportál. Ezek között voltak pápai áldásra küldött rózsafüzérek, eljegyzési gyűrűk, vallásos tárgyak, valamint levelek, imaszándékok.

Két fiatal Juan José és Miriam is levelet írtak Ferenc pápának, akik élete korábban elveszettnek tűnt a kábítószer-függőség miatt, a Hogar di Cristo (Krisztus tűzhelye) elnevezésű központnak köszönhető gyógyulásuk után munkát, otthont találtak és családot alapítottak. A Hogar di Cristo központokban egy pap, egy pszichiáter és egy terapeuta dolgozik együtt. A drogfüggő fiatalok, egyszerre 10-en belépve hat hónapot töltenek az intézményben, miközben detoxikáló és lelki terápiát végeznek.

Jelenleg a két fiatal, sok más társukhoz hasonlóan, a nyomornegyed drogfüggőit gyógyító központban önkéntesként dolgozik. Mindketten tagjai voltak annak a hét személynek, akiknek 2008 Nagycsütörtökén Bergoglio bíboros a lábmosási szertartás során megmosta lábát. Bergoglio bíboros irodájában lógott Juan José két fényképe: az egyik, amikor belépett a Hogar központba és a másik, amikor egészségesen elhagyta azt.

(sv) VR