2016. 05. 13.

A csíksomlyói kegyhely születése



A hatályos egyházi törvénykönyv szerint „kegyhelynek azt a templomot vagy más szent helyet nevezünk, ahová különleges vallásos okból számos hívő zarándokol el a helyi ordinárius jóváhagyásával.” (CIC 1985, 1230. kán.) A vallásos ok általában egy csoda vagy történelmi vonatkozás, ami miatt a hívők sokasága oda zarándokol a helyi ordinárius vagy a Szentszék jóváhagyásával. A kegyhelyen (sanctuarium) bőségesebben kínálják fel a hívőknek az üdvösség eszközeit, Isten igéjének buzgó hirdetésével, a liturgikus élet megfelelő előmozdításával, főleg az eucharisztia és a bűnbánat szentsége útján, valamint a népi vallásosság jóváhagyott formáinak ápolásával.

A régészeti feltárások bizonyítják, hogy a 12. század előtt Csík lakói egyházilag megszervezett vármegyei területen éltek. Több település templomáról kiderült, hogy az alapok 11–12. századiak.  A Somlyó-hegy nyugati, kisebbik csúcsán állott egy kolostor, várszerűen megerősítve, 150 lépés hosszú fallal körülvéve. Belül falhoz épített cellák sorakoztak, középen kápolnával. A So(mlyó)vár és a kolostor még a nagy tatárjáráskor elpusztulhatott. (Léstyán 2000, I. 248.) A Szent Lukács kápolna végül is a kuruc-labanc harcok martaléka lett P. Györffy Pál ferences kusztosz összefoglaló, tájékoztató jelleggel megírta az erdélyi ferences kusztódia történetét az 1729. évi milánói nagykáptalanra. Györffi nem tesz említést a Szent Lukács kápolnáról, mert az ő szempontja csak a jelenre, a meglévő dolgokra irányul, amint írja: „Azokról a régebbiekről, amelyek már nem léteznek, mit használ tovább említést tenni?" (Györffi 1989, 69.)  Györffy a csíksomlyói kolostor alapításáról ezt írta: „ezen konventnek első alapját, valamely más, régebbi rend tagjai részére vetették meg. – „Hogy ki alapította vagy emelte először, arról nem tudunk biztosat mondani. Hogy pedig mikor és milyen alkalomból került hozzánk, nem tudjuk megmondani”. (Györffi 1989, 70.)  Két ferences történész, Losteiner és Gegő Elek szerint a csíksomlyói kolostort 1352-ben alapították.  
Marad a megválaszolatlan kérdés, melyik szerzet fiai voltak a Sóvárban? 

II. Géza (1142-1162) uralkodása alatt behívott jánoslovagok, a „kereszteseknek” hívott rend fiai a király akaratából megjelentek a Székelyföldön is. Hargitán a tetőn és beljebb a Kereszhegyen, Csíksomlyón, keletebbre a Tatros és Szulca patakok szögében a Keresztes-hegyen és a Kárpátokon kívül. Ez időben nemcsak a kunok beütésével kellett számolni, hanem a bizánci előnyomulással is. Kolostoruk volt Gyulafehérvárt, Tordán, Székelykeresztúron. (Marton 1993, 29.) Ispotályokat és fürdőket tartottak fenn, ahol nemcsak elaggottakat, hanem betegeket és utasokat ápoltak, vigyáztak a közbiztonságra. A nép vörös barátoknak nevezte, vörös köpenyükről, melyen fehér lovagkereszt volt. A  Lábas-ház "feliratos köve", amelyen 1208 CC áll - a ferences hagyomány szerint - a Hargitáról került Somlyóra, és ez a keresztesek emléke. A 14. század elején a keresztesek egy része, mint valamivel előbb a magyar templomosok Károly Róbert akaratából beolvadtak a pálos rendbe. 

Nagy Lajos király a tatárok betörését megelégelvén, Lackfi András székely és szász ispánt, a lovasság teljhatalmú parancsnokát, bátyjával Lackfi István vajdával együtt a tatárok földjére küldte. Lackfi 40.000 székellyel az élen, 1345. február 2-án háromnapos véres küzdelemben legyőzték a tatár seregeket, majd 1352-ben. Lajos király a győzelem és trónra lépésének tizedik évfordulója emlékére, 1352-ben Márianosztrán pálos kolostort alapított Nagyboldogasszony tiszteletére, és börzsönyi birtokának egy részét a pálos rendnek adományozta. Ezzel példát adott kortársainak a cselekvő istenes életre. (Kisbán 1938, I. 95–96.)

Pálos kolostorok építése először is azért volt lehetséges, mert Piaszt Erzsébet anyakirályné közbenjárására VI. Kelemen pápa 1349-ben megengedte, hogy új pálos monostorokat alapítsanak, főleg az ország azon vidékein, ahol még nem voltak rendházaik. A pápai kegy folytán letelepedésük még abban az esetben is érvényes, ha a megyéspüspökök nem járulnak hozzá. 
Másodszor ami megkönnyítette a pálos monostorok építését az a székelyek életterében és gazdasági erejében rejlett. Mivel nem kelhettek versenyre a nagybirtokkal rendelkező nemzetségek építette monostorokkal – mert az fölülmúlta volna erejüket –, viszont kapóra jött egy olyan szerzetesrend, amely a maga szerényebb körülményei között képes biztosítani és ellátni a székely vidék szakrális teendőit, ugyanakkor javadalmazása nem igényel nagyobb birtokokat, nem kíván erőn felüli megterhelést az alapítóktól. (vö. Guzsik 2003, 70.)
Az írott források, a régészeti kutatások, a liturgiatörténet és a néphagyomány alapján megállapíthatjuk, hogy a csíksomlyói konvent első alapjait 1352 körül fogadalomból rakták le, mégpedig a tatárok fölött aratott győzelem és Nagy Lajos király trónra lépésének tizedik évében, Lackfi András (Endre) székely ispán, Lázár Egyed csíki kapitány és a székely nép jóvoltából.

Az 1396. évi nikápolyi csatavesztést követően, a török betörések Erdélybe rendszeressé kezdtek válni. Csíkban az első nagy pusztítás 1421-ben következett be, amikor Murád vezetésével a török és tatár seregek – a békeszerződést megszegve – Brassót felégették, a Barcaságtól Háromszéken át egészen Csíkig mindent feldúltak, akár csak Fogaras vidékét.  
A legsúlyosabb csapás 1432-ben történt, amikor a török vezette csapatok feldúlták Moldvát, Besztercét, a Székely- és a Szászföldet. Ekkor megnőtt az erdős területen levő remeteségek szerepe, mert az emberek testi-lelki menedéket az ellenség elől az erdőkben találtak. A csíksomlyói pálos monostor sorsa a kifosztással és felgyújtással megpecsételődött. Ugyanis a törökök mindent a földig romboltak. A túlélő szerzetesek a Salvator remeteséget tartották meg.

A törökök elpusztította csíksomlyói pálos monostort a király nevében, mint erdélyi vajda és vajdatársa Újlaki Miklós testvére, Újlaki Dénes ferences vizitátor, pápai megbízott, joghatóságuk alapján rendelkeztek úgy, hogy a csíksomlyói lerombolt pálos monostort 1442-ben átadják az obszerváns ferenceseknek.


A csíksomlyói obszerváns elöljáró a pápának címzett, 1443-ban kelt folyamodványában beszámolt az újraépülő monostor és templom állapotáról, ugyanakkor hivatkozott a kolostorhoz fűződő és körülötte kialakult hitéletről, melyet a bulla így idéz: „ingens fidelium multitudo devotionis causa confluere consueverit, ac dietim non cessat confluere” vagyis ahova a hívek nagy sokasága fogadalomból szokott összeseregleni, és naponta sem késlekedik összegyűlni. 1448-ra a konvent elkészült.
 A Salvator-hegyi pálosok sorsán nagyott lendített VIII. Ince pápa 1484-ben a pálosoknak pünkösd szombatra és vasárnapra búcsút engedélyező bullája.  Teljes búcsút engedélyezett örökre mindazoknak „akik a keresztény fejedelmek egyetértéséért, az eretnekség kiirtásáért és az Egyház felmagasztalásáért imádkoznak, ha előzőleg azonban pünkösd előtti szombaton, pünkösd napján valamely pálos templomban a szentgyónáshoz és áldozáshoz járulnak.” (Kisbán 1940, II. 187.)  

János Zsigmond alatt a csíkiak 1567. május 17-én, pünkösd szombatján hitüket „saját vérükkel és véres fegyverekkel megvédték, megtartották. ... A Csíkiak buzgósága az igaz hit állhatatossága mellett nem merül feledésbe”, mert azóta minden év pünkösd szombatja a búcsú és hitvédelmi harc napja, új fogadalmi nap – „mint régi összejövetelük és győzelmük évfordulója”.


Középajtai Benkő József (1740–1814) református lelkész, tanár, történész 1776-ban Csíksomlyón járt és a következőt írta nagy művében: „A Kissomlyó hegy tetején áll a Salvator kápolnája, ahova a katolikusok buzgó serege évente népes körmenetben felvonul pünkösd vasárnapját megelőző szombaton kb. délután két órakor, sőt pünkösd vasárnapján reggel hat órakor is”. (Benkő 1999,  II. 239.) Így az új napon ismét teljes búcsút nyerhettek és indulhattak hazafelé.


Orbán Balázs vallja, hogy „a búcsújáratok központja a Kis-Somlyón levő Salvator, népiesen Silator kápolna... Ezen kápolna, mint mondók, a búcsújáratok központja, ide igyekszik a hívők mindenike”. 
(Orbán 1991, 5. 12–13.)


Napjainkban is zászlós keresztek alatt vonulunk pünkösd szombatján a Salvator-hegyre, hogy lelkünk megteljen Isten szeretetével. Ha tehetjük a kápolna oltárát megkerüljük térden állva háromszor, szeretetünk jeléül megsimítjuk nyírfaággal a Szűzanya lábát. A búcsú kegyelmeit megköszönjük, és zászlós keresztek alatt indulunk hazafelé, zengőének és katonás léptekre sarkalló csengők ütemén. Otthon pedig szívesen megosztjuk a rituális dráma búcsús élményét, a szívek-lelkek egységének pünkösdi örömét. A búcsúág, a nyírfaág pedig emlékeztet, hogy a Szentlélektől vezérelve, katolikusok és katolikus gyökerűek találkoztunk egymással a Szép Szűz képe körül, és részesültünk az Isten Fia örök életet adó áldozatában. 
A csíksomlyói kegyhely ezt a közösséget, kommuniót szolgálja 1352-től fent a hegyen és lent a templomban, ma és örökké. A Szentszék 1936. május 7-én  naponta egyszer elnyerhető teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik meglátogatják a kegyhelyet és eleget tesznek az előírásoknak. 



Forrás:
Darvas-Kozma József: A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete, Csíkszereda 2011.
Színes nyomtatás. Ára: 2500 Ft, vagy 32 RON.

Darvas-Kozma József: A pálos rend története Erdélyben, Partiumban, Bánátban és Kárpátalján. 2. bővített kiadás, Csíkszereda 2016. Színes nyomtatás.
Ára: 3500 Ft vagy 45 RON.

Megvásárolható a Kegytárgyboltban.






Pünkösdre ajánlott cikkek:
Csíksomlyó búcsú történetének egyházi vonatkozásai
A csíksomlyói pünkösdi búcsú - rövid története -
Csodákkal jeleskedő Csíksomlyói Szűzanya
Csodákkal jeleskedő csíksomlyói Segítő Mária
Visszük a csíksomlyói Madonna képmását
Csíksomlyóra zarándokolunk
A csíksomlyói pünkösdi búcsú
Csíksomlyói Sarlós Boldogasszony
Csíksomlyón vitéz nagybányai Horthy Miklós

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése