Mese az EU Parlamentben

Aiszóposz mesél az EU Parlamentben: Egyszer időtöltésből bementem egy hajóépítő műhelybe. Mikor a hajóácsok gúnyolódtak velem, és mindenképpen szóra akartak bírni, a következőt mondtam: 

"Valamikor régen létrejött az űr és a víz; de Zeusz létre akarta hozni a szárazföldet is, és ezért megparancsolta az űrnek, hogy háromszorra igya ki a tengert. Az bele is kezdett, és először a hegyek jelentek meg; mikor másodszor hörpentett, a síkságok is előbukkantak. De ha kedve támad még harmadszorra is inni a vízből, a ti mesterségetek feleslegessé válik." 

**

A mese azt bizonyítja, hogy akik náluk kiválóbbakat gúnyolnak, elfeledkeznek arról, hogy a rövidebbet húzhatják velük szemben. 

Az EU-ban, ha tovább gúnyolódnak a keresztény értékekhez ragaszkodó tagállamokkal és továbbra is lekezelik őket, akkor ezek egy pillanatban megelégelik az agresszív magatartást és kilépnek az EU-ból, létrehozva a Dunamenti Népek Föderációját. A bizalom, ha oda lesz, az EU fogja a rövidebbet húzni.

Ferenc pápa és Simon Peresz Izael államelnöke

Április 30-án, kedden délelőtt 11 órakor a vatikáni Apostoli Palotában Ferenc pápa fogadta Simon Pereszt, Izrael Állam elnökét, aki ezt követően találkozott Tarcisio Bertone vatikáni bíboros államtitkárral és Dominique Mamberti érsekkel, a Vatikán államközi kapcsolatainak titkárával.
A szívélyes légkörben zajló megbeszélés során a felek a Közel-Kelet társadalmi és politikai helyzetéről folytattak eszmecserét, ahol számos konfliktushelyzet dúl. Kifejezésre jutott annak reménye, hogy az izraeliek és palesztinok között mihamarabb megindulnak az egyeztetések annak érdekében, hogy bátor döntések és mindkét fél hozzájárulása, valamint a nemzetközi közösség támogatása által olyan megegyezés születik, amely a két nép jogos elvárásait tiszteletben tartja, és ezzel határozottan hozzájárul a térség békéjéhez és stabilitásához. A megbeszélés alatt Jeruzsálem helyzetéről is szó esett. Nagy aggodalom kísérte továbbá a Szíriában zajló konfliktust, ahol a kiengesztelődés és a párbeszéd logikáját támogató politikai megoldást remélik.
Néhány olyan kérdésről is tárgyaltak, amely Izrael Állam és a Szentszék, valamint az állami hatóságok és a helyi katolikus közösségek közötti kapcsolatokra vonatkoznak. Nagyra értékelték továbbá az Állandó Kétoldalú Munkabizottság jelentős előrelépéseit egy közös érdekeket képviselő megegyezés létrejöttének távlatában, amelynek lezárására remélhetőleg mihamarabb sor kerül – olvasható a Szentatya és Simon Peresz izraeli elnök találkozójáról kiadott sajtóközelményben.

(hh) VR

Aki a garast a fogához veri

A magyar nyelvnek van egy érdekes szava, amellyel a nyelvészek hosszú időn keresztül nem tudtak mit kezdeni: a „fukar” szó. Egy szemfüles nyelvész végül is kiderítette, hogy ez voltaképpen családnév, mely Magyarországon is elterjedt volt, de egész Közép-Európában híres bankár családnak, Fugger-nek volt a neve, amely nálunk kellemetlen mellékízt kapott, a fukarság jelzőjévé válva.  Magyarországon a Thurzó-családon keresztül a fekvidéki rézbányászat jövedelme a Mohácsot megelőző évtizedekben a Fugger-családot gazdagította. II. Lajos kétségbeesett kísérletére, amikor a bányákat saját kezelésébe vette a Fuggerek pénzügyi blokáddal válaszoltak (1525-26), ezzel jelentősen nehezítve az amúgy is kétségbeejtő helyzetben lévő ország felkészülését a várható török támadás elhárítására. A ténykedésük körül kialakult negatív közhangulatot jellemzi, hogy a magyar nyelv „fukar” szava a család nevéből származik. Pedig amúgy sem volt a magyar nyelv szegény ennek az örök emberi tulajdonságnak a megjelölésében. Valósággal fokozatokat lehetne a különböző, hasonló jelentésü szavakból felállítani. A lépcső alján állna a takarékos ember, aztán következne a fösvény, majd a zsugori, utána a kapzsi, s a végére kerülne az idegen eredetű, de azért talán még jellemzőbb „smucig” jelző. Mindezek a szavak azonban elmaradnak egy gyönyörű magyar kifejezés mellett, amely a legjobban fejezi ki ezt a jellembeli hiányosságot: a fukar ember az, „aki a garast a fogához veri”.

Két rabszolgád lesz

Kyrenei Aristippus (Kr. e. 435-356) Socrates szűk tanítványai közé tartozott. A Kyrenei hedonikus iskolának lett a megalapítója, amely az élet legfőbb javának az élvezetet, örömet tekintette. Ő volt az első, aki előadásaiért pénzt fogadott el. 

Egy alkalommal a róla elnevezett bölcseleti iskolába látogatott  egy édesapa, és arra kérte Aristippust: Vedd fel iskoládába a gyermekemet. 

Szívesen - válaszolta a bölcs -, de 500 drahmát kell fizetned iskoláztatására. 

Az édesapa kicsit soknak tartotta a kért összeget és bátorkodott megjegyezni: Ezért a pénzért akár egy rabszolgát is vásárolhatnék.  

- Nohát, vegyél - felelt a bölcs -, mert ebben az esetben két rabszolgád lesz.