2017. 06. 24.

Hirdetés: 2017. június 25.



1. Júniusi vecsernye ma 16,45 órakor, hétköznap 18,45 órakor.
2. Hétfőn Merdjugorjei imaest 17 órától a Segítő Mária dísztermében.
3.Csütörtökön Szent Péter és Pál apostolok főünnepe, szentmisét végzünk reggel 6,30; 7; délelőtt 11 és 19 órakor.
4. A gyulafehérvári székesegyházban papszentelés. Imádkozzunk a szentelendőkért és papi hivatásokért.
5. Szombaton július 1-jén Ezer Székely Leány Napja, gyülekező a Márton Áron téren 9 órakor.
6. Krisztus világa júniusi száma kapható.
7. Jövő vasárnap szentségimádás a ¼ 1-es misétől ¾ 5 óráig.
8. Ma du. fél 5 órakor indul a Czestochowai zarándokok autóbusza a Millenniumi templomtérről.

2017. 06. 21.

Szent Lászó-év 10. A közbéke megalapozója



Szent László-év 10. László király törvényhozásával részben a társadalmi bajokat akarta orvosolni, más részt a királyság gazdasági erőforrásainak biztosítására törekedett, hiszen a közbéke a nyugodt termelőmunka feltétele.  
Uralkodása kezdetén kiadott törvénye főleg a belviszályok miatt megbomlott társadalmi rend helyreállítását célozzák: szigorúan bünteti a tolvajlást, a szökevény szolgák kóborlását, szabályozza a bíráskodást (un. III. törvénye). 1077 után kiadják László király II. törvényét, melyben a tolvajlás és a kóborlás kérdései mellett gazdasági ügyeket is szabályoznak.
A nemzetközi helyzet nem kedvezett a távolsági kereskedelemnek. A király azonban nemcsak támogatta, hanem a maga hasznára is fordította a kereskedelmet. Az ország népességének túlnyomó többsége mezőgazdasági termeléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. 
A belkereskedelem legfontosabb termékei elsősorban a mezőgazdasági termékek mellett a hal, a bor és a só voltak. Igen jelentős tétel volt az erdélyi sóbányászat haszna is. A só kitermelését és a sószállítást a királyi udvarnak alárendelt sahtosok végezték. A sószállítás Dél-Erdélyből a Maroson történt, útvonala Gyulafehérvár, Csanád és Csongrád; Észak-Erdélyből pedig a Meszes hegységen és a Nyírségen át történt.
A lókivitel királyi monopólium volt. Külföldi kereskedő csak a királytól vehetett lovat. A királyi engedély nélkül kivitt lovat vagy marhát a határőrök elkobozták és a kereskedőt a határvár börtönébe zárták, amíg a határispán ki nem vizsgálta ügyét. A kereskedőnek nem volt szabad lovakat vagy ökröket vásárolni vagy eladni, csak amennyire saját magának szüksége volt. Azt is bűntették, aki határvidékre lovat visz eladni. Ha bűnösnek bizonyult, mint tolvajt ítélték el, a lovat viszont elkobozták. A határvidék ispánjait, ha a király engedélye nélkül az ország határain túlra engedtek lovakat vagy ökröket eladni, ispáni tisztüktől megfosztották. Ha a határok őrzői ispánjuk engedélye nélkül ilyesmit megengedtek, ha szegények, akkor szabadságukat veszítették, a vezetőjük pedig mindenét elveszítette, csupán fiaik és leányaik maradtak meg szabadságukban. Ha más országból jött vendég a határvidékre lóvásárlás vagy egyéb dolgok vétele céljából, az ilyenek az illető határvidék ispánjának a követével együtt mentek a királyhoz, és a király engedélye alapján, amit és amennyit neki megengedett, a király poroszlója előtt vásárolta meg. A szökött jószágokat (kóbor állatokat), főleg a lovakat az illető megyének a várába gyűjtötték, ha gazdája nem kereste, Szent Mihály napig ott őrizték és akkor a király poroszlója kétharmadot behajtott, egyharmadot az ispánnak adott.

A törvény engedélyezte az ökörkivitelt, természetesen a határvárakban fizetendő vám ellenében. E korai időből származik a harmincad vám. Az árú értékének 1%-a volt a vám, aminek 30-ad része az ispánt illette, 70-ed része pedig a kincstárt gyarapította. A székelyek archaikus társadalmi berendezkedése kezdetektől az egész középkorban fennmaradt. A székelyek „ökörsütés” címen a király koronázásakor, házasságakor és fiúgyermeke születésekor házanként egy ökörrel adóztak.
A királyi kincstár állandó jövedelmi forrása a pénzverésből és pénzváltásból származó haszon volt. A pénzverés Magyarországon már Szent István apja, Géza nagyfejedelem  uralkodásával indult meg. A pénzverés királyi felségjogok közé tartozott, az uralkodón kívül csak az önálló területi hatalommal rendelkező herceggel verettek pénzt. A pénzverés éa az azzal kapcsolatos ügyek a királyi kamara hatáskörébe tartóztak, amely Esztergomban működött. A szükséges nemesfémet a királyi kézen levő ezüst- és aranybányák szolgáltatták. A pénzverés jövedelmezőségét a pénzújításból származó „kamara haszna” biztosította. A pénzújítás az a gyakorlat, amelynek során a király bizonyos időközönként új pénzt veret és hoz forgalomba. Az alattvalók kötelesek voltak a régi érméiket az újra beváltani, mégpedig egyharmados felárral (3 régi dénár ért 2 újat). 
Az így szerzett királyi jövedelmet nevezték „kamara hasznának” -  lucrum camere-nek. A pénzújítást Salamon vezette be, László példáját követve, kétévenként új pénzt veretett. 
Tizennyolc évi uralkodása alatt tíz alkalommal veretett LADIS/LAUS RE/X feliratú új érméket. Az utolsó három veret reformot jelentett, mert 0,80 gramm körüli dénárok voltak, és a magyar dénárok súlyát olyan magasra emelte, hogy belőlük negyven darab (azaz egy penza=pénz) azonos értékű lett egy bizánci arany solidussal. És a magyar pénz ötszáz éven át nagyjából változatlan értékű görög aranyhoz, a kora-középkor nemzetközi aranyvalutájához való igazodást jelentette.
Az ország tájait utak kötötték össze, s ezek országhatárokon túlnyúló folytatásai kapcsolták be Magyarországot a környező világ vérkeringésébe. Szent István nyitotta meg 1018 táján a Nyugat-Európát Bizáncon keresztül a Szentfölddel összekötő jeruzsálemi utat. A Szentföldre tartó zarándokok a veszélyes tengeri út helyett a biztonságosabb szárazföldi utat választották. A zarándokok és a nyomukban haladó kereskedők hazánkban olyan „hadi úton” mehettek, amelyet királyi várak Győr, Székesfehérvár, Óbuda, Tolna, Baranyavár, majd Nándorfehérvár katonasága őrzött, és ellátásukról a napi járásra létesített hospiciumok és a várak alatt létesített piacok gondoskodtak. A korai úthálózatról Irdiszi leírásából négy főbb útvonal rajzolódik ki, köztük a Kijev felé vezető utat Vác, Eger és Ungvár jellemzi.
A nemzetközi helyzettől is függő távolsági kereskedelemmel szemben állandó jövedelmet biztosított a belkereskedelem, amely a vásárokon bonyolódott le. László idejében a hetivásár már nem volt naphoz kötve. Tovább éltek a tíz falu régi templomos helyein a vasárnapi vásárok, és az egészséges piacgazdaság végett megerősítette a Géza-kori szombat-napi vásárhelyeket. Megtiltotta, hogy új vásárt vasárnap tartani nem szabad, de támogatta a heti vásárokat.
Bevezette a vásárvámot és a révvámot, mely megyénként a vámosok és az ispánok útján a kincstárba folyt be. Ebből tett aztán jelentékeny adományokat az egyházaknak.
A közvetlen kereskedelmi bevételek mellett nem volt elhanyagolható a pénzváltással és kereskedelemmel foglalkozó, keletről beköltözött népelemek adója sem. Közéjük tartoztak a különböző eredetű muszlimok, akiket izmaelitáknak vagy böszörményeknek, üzbégeknek, részint kálízoknak neveztek. Ezek egy része katonáskodott, mások kereskedők vagy gazdasági szakemberek voltak. 
A magyarországi zsidókra vonatkozó adatok csak Géza király idejétől és László király alatt vannak. Ennek lenyomatai a szombathelyek kialakítása.  
Az országba bevándorló idegenek egy másik csoportját képezik a Nyugat-Európa különböző tájairól érkezettek, s a vendég (hospes) kifejezést elsősorban rájuk alkalmazták. Egy részüket olasznak (vallon latinusok-nak), újlatin nyelvet beszélőknek mondták. Olasz településterületek alakultak ki Sárospatak környékén, a Szerémségben és Eger vidékén, többségük földművesek. 
Nagyobb települések mellett pl. Esztergom, Székesfehérvár mellett kereskedőkolóniák létesültek. Ez utóbbi hospes közösségek jelentették a nyugat-európai típusú városi fejlődés csíráit Magyarországon. A német ajkúak – őket összefoglalóan szászoknak nevezték – csoportja is megindulhatott a 11. században, azonban csak a 12. század közepétől formálódott ki településterületük Erdélyben és a Szepességben.

Dr. Darvas-Kozma József

Előző részek:

Szent László-év 2017

Szent László-év 2.

Szent László-év 3.

Szent László-év 4.

Szent László-év 5.

Szent László-év 6.

Szent László-év 7.

Szent László-év 8.

Szent László év 9.

2017 - Szent László Év

Elhelyezték Szent László ereklyéjét a krakkói Wawelben

Szent László kültéri kiállítás Csíkszeredában

Ez történt képek, képek pünkösdpénteken

Szent László király

Kis-Pogányhavasi Szent László kápolna

Zarándoklat Szent László sírjához

 

 

 




Szent László év 9.



A Szent László-emlékévben folyamatosan szólunk, a napjainkban is különös tiszteletnek örvendő, Szent László király személyéről. Szentté avatása 825. évfordulója és ünnepének hónapja figyelmünket ereklyéinek tiszteletére is tereli.
Az ereklye tisztelet. Az olyan személyek részéről, akiket nagyon szerettünk, haláluk után szívesen őrizünk emléket legyen az fénykép, vagy valamilyen tárgy, akár ránk hagyott örökség. Emberi természetünk ugyanis szükségét érzi annak, hogy ami egy tiszteletreméltó személlyel közvetlen személyes vonatkozás volt, titokzatos módon tovább éljen és szelleméből sugározzon valamit.
Valahogy így érzi Egyházunk is a szentekkel kapcsolatban, amikor holttestüket, megmaradt testrészüket, használati tárgyaikat, öltözéküket vallásos tiszteletben részesíti. Ezeket nevezi ereklyéknek. Az őskeresztény kortól kezdve tisztelettel vette körül az emberiség Megváltójának, Jézus Krisztusnak jászol-maradványait, szent keresztjét, szemfedőjét, varratlan köntösét, Veronika kendőjét. De ilyen tisztelettel vette körül a szentek épen maradt földi maradványait, testrészeit, használati tárgyait, a vértanúk vértanúságának kínzó eszközeit. Sírjaik fölé templomokat, kápolnákat vagy oltárokat építettek, ahol szentmisét mutattak be.
Az egyház tanítása szerint a szent ereklyéket azért tiszteljük, mert a szentek testei egykor a Szentlélek templomai voltak (1 Kor 3, 16-17), a dicsőséges feltámadás várományosai és Isten kezében csodás tettek eszközei. Az ereklyék helyes tisztelete kiválóan alkalmas arra, hogy ébren tartsa az életszentség eszménye és a természetfeletti valóság iránti lelkesedést, növelje a természetfelettiség érzékét és a feltámadás reménységét. Az Egyház szerint ez a tisztelet nem magának az ereklyének szól, hanem annak a szentnek, akivel azt kapcsolatba hozzuk. Sőt, ahogy Szent Jeromos mondja: „Tiszteljük a vértanúk ereklyéit, hogy imádjuk azt, akinek ők a tanúi”. Az ereklyék tiszteletén keresztül is Isten  iránti tiszteletünk és hálánk fejeződik ki.
Damaszkuszi Szent János a szent ereklyéket üdvösségünk forrásainak nevezi, melyek által Istentől sok jótétemény árad reánk. „Amint a pusztában a sziklából víz fakadt (Kiv 16, 35), mert Isten úgy akarta, éppen úgy a szentek ereklyéiből is sok jótétemény fakad számunkra, mert Isten úgy akarja”. Nem az ereklyék művelnek csodákat, hanem Isten aki csodákat eszközöl általuk.
A szentek ereklyéit úgy tiszteljük, hogy becsben tartjuk és zarándoklatokon keressük fel azokat. 
Temesvári Pelbárt ferences szónok nyomtatásban 1498-ban megjelent prédikációs könyvében írta, amikor László király szerencsésen elköltözött Krisztusban, a magyar országnagyok holttestét a fehérvári templomba akarták szállítani eltemetésre. A napi utat megtéve egy vendégfogadóhoz értek és megszálltak. „Álmukból felserkenve látják, hogy eltűnt a kocsi, amelyen Szent László holtteste volt. Szétszéledtek keresni ... Végül rátértek a Várad felé vezető útra, és látták, hogy rajta halad a kocsi a rátett holttesttel, magától, mindenféle állati vonóerő nélkül Várad felé: Isten akaratából angyalok hordozták. Látva ezt a csodát, dicsérték Istent, s minden habozás nélkül Várad felé vették útjukat.” Az újabb tudományos eredmények is megerősítik azt a tényt, hogy László királyt Váradon temették el. A  váradi templomban a szent test temetése közben már elkezdődtek a csodák „azok javára, akik magának Szent Lászlónak érdemeire hivatkoztak. ... Ugyanabban az órában, amikor szentté avatták, különös ragyogású csillag állt meg egyenest azon monostor felett, ahol szent teste nyugszik, mégpedig a napnak hatodik órájától fogva csaknem két órán át. Igen nagy sokaság nézte hatalmas örömmel.”
László király életéről egy királygesta a XI. század végén részletesen beszámolt. Ennek felhasználásával készült el a kanonizáció előestéjén a László-legenda. III. Béla király szorgalmazására a Szentszék engedélyezte László király sírjának felbontását és testének felemelését, szentté avatását, amelyre 1192. június 27-én került sor, III. Celesztin pápa legátusa, Gregorio de Santo Apostolo bíboros jelenlétében. Sírja csodatevő zarándokhellyé vált. A sír fölé oltárt emeltek. Röviddel a szentté avatás után elkészítették fejereklyetartó mellszobrát (hermáját), ezt kürtje és csatabárdja mellett őrizték a székesegyházban a 15. század végéig. A szentté avatás Szent László földi maradványainak tisztelete mellett a legendairodalom fellendülését is előmozdította.
Szentünkhöz köthető ereklyék és tárgyi emlékek a következők voltak: hermája a koponyacsonttal, ereklyéje az állkapocscsonttal, ereklyéje jobb karcsontjával, ereklyéje bal karcsontjával, további csontjai, melyek az elmozdítható fedelű díszes mennyezetes kőkoporsójában voltak elhelyezve, ereklyés aranylánca, hosszúkás zafírkővel ékesített aranygyűrűje, halotti leple, melybe szentté avatásakor földi maradványait helyezték, kétélű csatabárdja és ezüst kürtje.
A szent lovagkirály hatása népe körében az idők folyamán csak növekedett. Első aranyozott lovasszobrát az általa épített váradi Szűz Mária székesegyház előtt állították föl, jobbjában szekercét tartott, mintegy vágásra készen. Czudar János váradi püspök megrendelésére a Kolozsvári-testvérek által készített alkotását 1390. május 20-án a királyi pár, Mária és Zsigmond jelenlétében avatták fel. A csodás alkotásról Jannus Pannonius is megemlékezik versében. Várad lakossága pedig nagyon tisztelte, legendák fonódtak köré. A törökök 1660-ban részben elpusztították.
1.   Szent László király sírja
A Váradi Regestum 1219. évi bejegyzéséből ismerjük Dénes kézműves nevét, aki Szent László király testének felemelésekor kinyitotta a sírt, és tette miatt III. Béla kiváltságot adott minden nemzetségének. Az emberek különböző ügyeikben naponta mentek, hogy a váradi káptalan előtt esküt tegyenek „Szent László király sírjára és ereklyéire.”
A mohácsi vész után kezdett terjedni Erdélyben is a reformáció, főleg Fráter György megölése (1551. dec. 16/17) után. Az új hit követői bálványozásnak tekintették a szent király tiszteletét. A protestánsok 1565. május elején a gyulafehérvári székesegyházat elvették a katolikusoktól, ezen a váradi protestánsok felbátorodva június 22-én szétdúlták Szent László sírhelyét, csontjait kidobálták a szarkofágból és márványkoporsóját összetörték. A sírban talált értékeket elrabolták, s a szent király csontjait a sárba taposták.
A gyalázat hírére Szegedi Benedek váradhegyfoki kanonok a helyszínre ment, s az ereklyék egy részét megmentette. Szent István, Szent Imre és Szent László ereklyékből Báthori András ispánnal az esztergomi székesegyháznak küldött. Az eredeti adakozási irat is ránk maradt. 
Az 1566. március 10-i tordai országgyűlésen János Zsigmond az országból kiutasítja a katolikusokat. A váradi káptalannak az áttérésre virágvasárnapi határidőt adott. A fejedelem emberei által fanatizált protestánsok – amikor április 7-én, virágvasárnapján a váradi papság és a hívek a szokásos virágvasárnapi körmenetre kivonultak a székesegyházból – ezalatt lefoglalták a templomot, a híveket oda visszamenni többé nem engedték. Ezzel kezdetét vette a székesegyház haldoklása, amely 1618-ig folytatódott, amikor Bethlen Gábor parancsot adott a vár újjáépítésére, elrendelve a székesegyház lebontását és köveinek a várba való beépítését.    
2.   Szent László fejereklye
A szent király majdnem teljes koponyája 1192-ben a szentté avatásakor leválasztásra került, és nem sokkal utána elkészült az első nemesfém fejereklyetartó, az első Szent László herma. Erről először Ladomér váradi püspök 1273. évi oklevele tesz említést, és szerepel az 1375-ben összeállított Váradi Statutumokban is. Zsigmond király 1406. október 20-án kelt megújított adománylevelében írja: „bensőnk üdvös és gyümölcsöző indulatától hajtva személyesen Váradra jöttünk a legszentebb László király sírjának és ereklyéinek meglátogatására, hogy ... kérjük az üdvösség írját...” Ezután a megemlékezik a néhány évvel azelőtt a székesegyházat ért tűzvészről, amely során a sekrestyében őrzött kincsek, kiváltságlevelek és írásos emlékek elégtek és hamuvá lettek. „Csakugyan egyedülálló csoda ... a sekrestyében a tűz alattomos növekedéssel elharapózott, anélkül, hogy bárki is tudott volna róla, bizonyos éghető tárgyakat elpusztított, a legszentebb király fejének és ereklyéinek tartóját is felolvasztotta, mégis olyannyira elvesztette természetének sajátosságát, hogy tulajdon erejét meghazudtolva nemcsak az elégéstől kímélte meg sértetlenül az ereklyét, hanem messze elkerülve még csak füsttel sem illette, érintetlenül hagyta... a halandó szemek előtt el nem égve jelent meg.”
A megmenekült fejereklye számára színes, áttetsző sodronyzománccal és csillag formájú pajonokkal díszített, aranyozott ezüst ereklyetartót toszkán művész alkotásának tartják, megrendelője pedig az 1410-1426 között regnáló váradi püspök, a firenzei származású Andrea Scolari lehetett. A hagyomány szerint e herma készítőjét Szent László lovasszobra ihlette.
E második Szent László herma történetét is sok kaland és több csodás megmenekülés színesíti. Az 1443-as földrengés során a váradi székesegyház leomló tornya maga alá temette az ereklye őrzésének kápolnáját, beszakítva annak boltozatát, de a herma épségben megmaradt. Ezután az ereklyét a főpásztor hálaadó körmenetben vitte át a váron. Ez a Szent László király tiszteletére tartott első, középkori írásokban is szereplő körmenet, egy máig tartó liturgikus körmenet kezdete.
1556-ban János Zsigmond vezére, Varkoch Tamás elfoglalta a várat. A váradi székesegyház kincseinek egy részét Ecsedre menekítették. Az 1557-es tordai országgyűlés elrendelte a visszahagyott textíliák és ötvöstárgyak összeírását és őrzését.  A hermát az összeírás szerint a Szent László-kápolnájában őrizték. Az 1565. június 22-i protestáns dúlás következtében a hermát az ecsedi várba vitték, majd Gyulafehérvárra. Báthori Zsigmond 1597. május 1-jén Erdély megyéspüspökének Naprágyi Demetert nevezte ki és visszaállította a püspökséget. A püspök 1599 és 1601 között Báthori András fejedelem és az őt követő Mihály vajda cs. kormányzó kancellárja volt. A gyulafehérvári székesegyház 1600. május 18-án kelt inventáriumában szerepel Szent László hermája. Naprágyi püspököt, aki az ország egyesítésének volt a híve, az országgyűlés 1601. január 21-én száműzte. A püspök a királyi Magyarországra menekülvén, a hermát is magával vitte. Amikor 1607-ben győri püspök lett, Szent László hermáját a székesegyháznak ajándékozta, amely azóta az ereklyetartó otthona. Nyugat-Magyarországot 1763. június 28-án súlyos földrengés rázta meg. A város megmenekülését Győr lakói, élükön Zichy Ferenc püspökkel, Szent László közbenjárásának tulajdonították. Az akkor tett fogadalomnak köszönhetően azóta minden esztendőben, június 27-én megtartják a híres győri Szent László napi körmenetet Szent László hermájával.
A harmadik Szent László hermát 1776-ban, amikor Várad barokk székesegyháza majdnem készen állt, Zichy Ferenc győri püspök Szent László koponyájának egy kisebb, leválasztott darabját (nyakszirtcsontot) egy augsburgi készítésű barokk ezüst szelencébe helyezve Patachich Ádám váradi püspöknek és egyházmegyéjének ajándékozta. A szent király kanonizációjának 700 éves emlékünnepe közeledtével Várad püspökei a püspökség alapítójához méltó ereklyetartó készítésén fáradoztak. Végül is Schlauch Lőrincre hárult a feladat. A szenttéavatás  hetedik centenáriumára, 1892-re elkészült a 27 kg súlyú, gazdagon aranyozott ezüstlemezből készült Szent László hermát. Mestere a budapesti Link István ötvösművész, aki az eredetihez hasonló, a magyar Szent Koronával ábrázolt büsztöt készített, s ebben helyezték el a Győrből kapott ereklyét, barokk kazettájával együtt. A színes sodrottzománc, igazgyöngy és csiszolt féldrágakő berakásokkal ékes talapzat előlapján kis, kápolnát mintázó fülkében a térden állva Szent Lászlóhoz imádkozó Schlauch püspök alakja látható, két oldalán a magyar királyi és a saját püspöki címerével. Nagyvárad népe minden esztendőben Húsvét 5. vasárnapján tert körmenetet Szent László fejereklyéjével. 
3.   Szent László csontereklye Bolognában
A 14. században Esztergomban őrizték Szent László életnagyságú régebbi fej-ereklyetartóját, melyen eredetileg korona volt. Valószínűleg Szent László állkapcsát őrizték ebben a vert rézből készült, aranyozott hermában, amelyet 1406-ban Stibor vajda Esztergomból elrabolt és Trencsénbe vitt. A több békekötésben főszerepet játszott vajda ajándékozhatta el. Az ereklyetartó üres, és a Magyar Nemzeti Múzeumban található. A 15. század végétől Szent László állkapcsának egy részét a bolognai dómban  őrzik, míg a másik részét ugyanott, a Szent Jakab-templomban.
4.      Szent László karereklye Raguzában (Dubrovnik)
A raguzai ferences templom őrzi Szent László karereklyéjét a 15. századtól. A talán legmagasabb magyar király jobb kezének töredéke ez. Egy arannyal díszített ezüst kézfoglalatban, körülötte a felirat: „Manus Sancti Vladislaus Martiris Regis Ungarorum.”
5.      Szent László karereklye Zágrábban
Ez volt az a kéz, amely meghódította Horvátországot, Zágrábban püspökséget is alapított. A karcsont-ereklyét a zágrábi székesegyházban őrzik. Foglalata újabb mű, mert mint fölirata mutatja, 1600-ban készült. Az ezüst lemezt két smaragd- és marin-kő ékesíti; markában a Szent Lászlót jellemző bárd. 
6.   Szent László csontereklye Gyulafehérváron
Amikor Naprágyi Demeter erdélyi püspököt 1601 elején az országgyűlés kiutasította, valószínűleg ekkor választották le a koponyáról azt a csontereklyét (fogat), amely számára a 18. század végén gróf Batthyany Ignác erdélyi püspök egy copf stílusú ezüst tartót készíttetett. Azóta a gyulafehérvári székesegyházban őrizzük, tiszteljük Erdély fővédszentjének ereklyéjét.
7.   Szent László csontereklye Esztergomban
Amikor Simor János győri megyéspüspök 1867. január 20-án esztergomi érsek lett, emlékül hozta Szent László csontereklyéjét (fogát). 1868-ban gótikus úrmutatók stílusában aranyozott sárgaréz ereklyetartót készíttetett Bécsben. Az ereklyét magában foglaló üveghenger mellett fiálés pillérek, fölötte kis kápolnában Szent László álló szobra, hegyes tetején kereszt.
 8.      Szent István, Szent Imre és Szent László ereklye Esztergomban
1565. június 22-én a fanatizált protestánsok szétdúlták Szent László sírját és szent királyaink ereklyéit a sárba taposták. A gyalázat hírére Szegedy Benedek váradhegyfoki kanonok a helyszínre ment, s az ereklyék egy részét megmentette.
Szent István, Szent Imre és Szent László ereklyéket Báthori András ispánnal az esztergomi egyháznak küldte. Az ereklyetartókat a különböző hadi beszolgáltatások idején elvitték. Scitovszki János hercegprímás rendeletére készült 1854-ben egy aranyozott ezüst, vert, vésett, öntött, zománcos, neogótikus ereklyetartó. Felül Szent István, középütt Szent Imre, alul Szent László ereklyéje.
Szent László-év jó alkalom, hogy felidézzük, megismerjük, megismertessük Szent László király életét. A lovagkirály hatása népünk körében az idők folyamán csak növekedett, s eleink szent hagyatékát őrzik katolikus és protestáns templomok freskói, ahol eszményként áll Szent László daliás alakja a nemzedékek hosszú sora és a látogatók előtt. Ereklyéi pedig szent örökségünk, melyek tisztelete kegyeletadásunk annak a dicső királynak, aki mindhalálig szerette, védelmezte népünket és szolgálta hazánkat. 

Előző részek: 

Szent László-év 2017

Szent László-év 2.

Szent László-év 3.

Szent László-év 4.

Szent László-év 5.

Szent László-év 6.

Szent László-év 7.

Szent László-év 8.