A Szent
László-emlékévben folyamatosan szólunk, a napjainkban is különös tiszteletnek
örvendő, Szent László király személyéről. Szentté avatása 825. évfordulója és
ünnepének hónapja figyelmünket ereklyéinek tiszteletére is tereli.
Az ereklye tisztelet. Az olyan személyek részéről, akiket
nagyon szerettünk, haláluk után szívesen őrizünk emléket legyen az fénykép,
vagy valamilyen tárgy, akár ránk hagyott örökség. Emberi természetünk ugyanis
szükségét érzi annak, hogy ami egy tiszteletreméltó személlyel közvetlen
személyes vonatkozás volt, titokzatos módon tovább éljen és szelleméből
sugározzon valamit.
Valahogy így érzi Egyházunk is a
szentekkel kapcsolatban, amikor holttestüket, megmaradt testrészüket,
használati tárgyaikat, öltözéküket vallásos tiszteletben részesíti. Ezeket
nevezi ereklyéknek. Az őskeresztény kortól kezdve tisztelettel vette körül az
emberiség Megváltójának, Jézus Krisztusnak jászol-maradványait, szent
keresztjét, szemfedőjét, varratlan köntösét, Veronika kendőjét. De ilyen
tisztelettel vette körül a szentek épen maradt földi maradványait, testrészeit,
használati tárgyait, a vértanúk vértanúságának kínzó eszközeit. Sírjaik fölé
templomokat, kápolnákat vagy oltárokat építettek, ahol szentmisét mutattak be.
Az egyház tanítása szerint a szent
ereklyéket azért tiszteljük, mert a szentek testei egykor a Szentlélek
templomai voltak (1 Kor 3, 16-17), a dicsőséges feltámadás várományosai és
Isten kezében csodás tettek eszközei. Az ereklyék helyes tisztelete kiválóan
alkalmas arra, hogy ébren tartsa az életszentség eszménye és a természetfeletti
valóság iránti lelkesedést, növelje a természetfelettiség érzékét és a
feltámadás reménységét. Az Egyház szerint ez a tisztelet nem magának az
ereklyének szól, hanem annak a szentnek, akivel azt kapcsolatba hozzuk. Sőt,
ahogy Szent Jeromos mondja: „Tiszteljük a vértanúk ereklyéit, hogy imádjuk azt,
akinek ők a tanúi”. Az ereklyék tiszteletén keresztül is Isten iránti tiszteletünk és hálánk fejeződik ki.
Damaszkuszi Szent János a szent
ereklyéket üdvösségünk forrásainak nevezi, melyek által Istentől sok jótétemény
árad reánk. „Amint a pusztában a sziklából víz fakadt (Kiv 16, 35), mert Isten
úgy akarta, éppen úgy a szentek ereklyéiből is sok jótétemény fakad számunkra,
mert Isten úgy akarja”. Nem az ereklyék művelnek csodákat, hanem Isten aki
csodákat eszközöl általuk.
A szentek ereklyéit úgy tiszteljük,
hogy becsben tartjuk és zarándoklatokon keressük fel azokat.
Temesvári
Pelbárt ferences szónok nyomtatásban 1498-ban megjelent prédikációs könyvében
írta, amikor László király szerencsésen elköltözött Krisztusban, a magyar
országnagyok holttestét a fehérvári templomba akarták szállítani eltemetésre. A
napi utat megtéve egy vendégfogadóhoz értek és megszálltak. „Álmukból felserkenve látják, hogy eltűnt a
kocsi, amelyen Szent László holtteste volt. Szétszéledtek keresni ... Végül
rátértek a Várad felé vezető útra, és látták, hogy rajta halad a kocsi a rátett
holttesttel, magától, mindenféle állati vonóerő nélkül Várad felé: Isten
akaratából angyalok hordozták. Látva ezt a csodát, dicsérték Istent, s minden
habozás nélkül Várad felé vették útjukat.” Az újabb tudományos eredmények
is megerősítik azt a tényt, hogy László királyt Váradon temették el. A váradi templomban a szent test temetése
közben már elkezdődtek a csodák „azok
javára, akik magának Szent Lászlónak érdemeire hivatkoztak. ... Ugyanabban az órában, amikor szentté
avatták, különös ragyogású csillag állt meg egyenest azon monostor felett, ahol
szent teste nyugszik, mégpedig a napnak hatodik
órájától fogva csaknem két órán át. Igen nagy sokaság nézte hatalmas örömmel.”
László király életéről egy királygesta
a XI. század végén részletesen beszámolt. Ennek felhasználásával készült el a
kanonizáció előestéjén a László-legenda. III. Béla király szorgalmazására a
Szentszék engedélyezte László király sírjának felbontását és testének
felemelését, szentté avatását, amelyre 1192. június 27-én került sor, III.
Celesztin pápa legátusa, Gregorio de Santo Apostolo bíboros jelenlétében. Sírja
csodatevő zarándokhellyé vált. A sír fölé oltárt emeltek. Röviddel a szentté
avatás után elkészítették fejereklyetartó mellszobrát (hermáját), ezt kürtje és
csatabárdja mellett őrizték a székesegyházban a 15. század végéig. A szentté avatás
Szent László földi maradványainak tisztelete mellett a legendairodalom
fellendülését is előmozdította.
Szentünkhöz köthető ereklyék és tárgyi
emlékek a következők voltak: hermája a koponyacsonttal, ereklyéje az
állkapocscsonttal, ereklyéje jobb karcsontjával, ereklyéje bal karcsontjával, további
csontjai, melyek az elmozdítható fedelű díszes mennyezetes kőkoporsójában
voltak elhelyezve, ereklyés aranylánca, hosszúkás zafírkővel ékesített
aranygyűrűje, halotti leple, melybe szentté avatásakor földi maradványait
helyezték, kétélű csatabárdja és ezüst kürtje.
A szent lovagkirály hatása népe körében
az idők folyamán csak növekedett. Első aranyozott lovasszobrát az általa
épített váradi Szűz Mária székesegyház előtt állították föl, jobbjában
szekercét tartott, mintegy vágásra készen. Czudar János váradi püspök
megrendelésére a Kolozsvári-testvérek által készített alkotását 1390. május
20-án a királyi pár, Mária és Zsigmond jelenlétében avatták fel. A csodás
alkotásról Jannus Pannonius is megemlékezik versében. Várad lakossága pedig
nagyon tisztelte, legendák fonódtak köré. A törökök 1660-ban részben
elpusztították.
1. Szent László
király sírja
A Váradi Regestum 1219. évi
bejegyzéséből ismerjük Dénes kézműves nevét, aki Szent László király testének
felemelésekor kinyitotta a sírt, és tette miatt III. Béla kiváltságot adott
minden nemzetségének. Az emberek különböző ügyeikben naponta mentek, hogy a
váradi káptalan előtt esküt tegyenek „Szent László király sírjára és
ereklyéire.”
A mohácsi vész után kezdett terjedni
Erdélyben is a reformáció, főleg Fráter György megölése (1551. dec. 16/17)
után. Az új hit követői bálványozásnak tekintették a szent király tiszteletét.
A protestánsok 1565. május elején a gyulafehérvári székesegyházat elvették a
katolikusoktól, ezen a váradi protestánsok felbátorodva június 22-én szétdúlták
Szent László sírhelyét, csontjait kidobálták a szarkofágból és
márványkoporsóját összetörték. A sírban talált értékeket elrabolták, s a szent
király csontjait a sárba taposták.
A gyalázat hírére Szegedi Benedek
váradhegyfoki kanonok a helyszínre ment, s az ereklyék egy részét megmentette.
Szent István, Szent Imre és Szent László ereklyékből Báthori András ispánnal az
esztergomi székesegyháznak küldött. Az eredeti adakozási irat is ránk maradt.
Az 1566. március 10-i tordai
országgyűlésen János Zsigmond az országból kiutasítja a katolikusokat. A váradi
káptalannak az áttérésre virágvasárnapi határidőt adott. A fejedelem emberei
által fanatizált protestánsok – amikor április 7-én, virágvasárnapján a váradi
papság és a hívek a szokásos virágvasárnapi körmenetre kivonultak a
székesegyházból – ezalatt lefoglalták a templomot, a híveket oda visszamenni
többé nem engedték. Ezzel kezdetét vette a székesegyház haldoklása, amely
1618-ig folytatódott, amikor Bethlen Gábor parancsot adott a vár újjáépítésére,
elrendelve a székesegyház lebontását és köveinek a várba való beépítését.
2. Szent László
fejereklye
A szent király majdnem teljes koponyája
1192-ben a szentté avatásakor leválasztásra került, és nem sokkal utána
elkészült az első nemesfém fejereklyetartó, az első Szent László herma. Erről először Ladomér váradi
püspök 1273. évi oklevele tesz említést, és szerepel az 1375-ben összeállított
Váradi Statutumokban is. Zsigmond király 1406. október 20-án kelt megújított
adománylevelében írja: „bensőnk üdvös és
gyümölcsöző indulatától hajtva személyesen Váradra jöttünk a legszentebb László
király sírjának és ereklyéinek meglátogatására, hogy ... kérjük az üdvösség
írját...” Ezután a megemlékezik a néhány évvel azelőtt a székesegyházat ért
tűzvészről, amely során a sekrestyében őrzött kincsek, kiváltságlevelek és
írásos emlékek elégtek és hamuvá lettek. „Csakugyan
egyedülálló csoda ... a sekrestyében a tűz alattomos növekedéssel elharapózott,
anélkül, hogy bárki is tudott volna róla, bizonyos éghető tárgyakat
elpusztított, a legszentebb király fejének és ereklyéinek tartóját is
felolvasztotta, mégis olyannyira elvesztette természetének sajátosságát, hogy
tulajdon erejét meghazudtolva nemcsak az elégéstől kímélte meg sértetlenül az
ereklyét, hanem messze elkerülve még csak füsttel sem illette, érintetlenül
hagyta... a halandó szemek előtt el nem égve jelent meg.”
A megmenekült fejereklye számára
színes, áttetsző sodronyzománccal és csillag formájú pajonokkal díszített,
aranyozott ezüst ereklyetartót toszkán művész alkotásának tartják, megrendelője
pedig az 1410-1426 között regnáló váradi püspök, a firenzei származású Andrea
Scolari lehetett. A hagyomány szerint e herma készítőjét Szent László
lovasszobra ihlette.
E második Szent
László herma történetét is sok kaland és több csodás megmenekülés színesíti. Az 1443-as
földrengés során a váradi székesegyház leomló tornya maga alá temette az
ereklye őrzésének kápolnáját, beszakítva annak boltozatát, de a herma épségben
megmaradt. Ezután az ereklyét a főpásztor hálaadó körmenetben vitte át a váron.
Ez a Szent László király tiszteletére tartott első, középkori írásokban is
szereplő körmenet, egy máig tartó liturgikus körmenet kezdete.
1556-ban János Zsigmond vezére, Varkoch
Tamás elfoglalta a várat. A váradi székesegyház kincseinek egy részét Ecsedre
menekítették. Az 1557-es tordai országgyűlés elrendelte a visszahagyott
textíliák és ötvöstárgyak összeírását és őrzését. A hermát az összeírás szerint a Szent
László-kápolnájában őrizték. Az 1565. június 22-i protestáns dúlás
következtében a hermát az ecsedi várba vitték, majd Gyulafehérvárra. Báthori
Zsigmond 1597. május 1-jén Erdély megyéspüspökének Naprágyi Demetert nevezte ki és visszaállította a püspökséget. A
püspök 1599 és 1601 között Báthori
András fejedelem és az őt követő Mihály vajda cs. kormányzó kancellárja volt. A
gyulafehérvári székesegyház 1600. május 18-án kelt inventáriumában szerepel
Szent László hermája. Naprágyi püspököt, aki az ország egyesítésének volt a
híve, az országgyűlés 1601. január 21-én száműzte. A püspök a királyi
Magyarországra menekülvén, a hermát is magával vitte. Amikor 1607-ben győri
püspök lett, Szent László hermáját a székesegyháznak ajándékozta, amely azóta
az ereklyetartó otthona. Nyugat-Magyarországot 1763. június 28-án súlyos
földrengés rázta meg. A város megmenekülését Győr lakói, élükön Zichy Ferenc
püspökkel, Szent László közbenjárásának tulajdonították. Az akkor tett
fogadalomnak köszönhetően azóta minden esztendőben, június 27-én megtartják a
híres győri Szent László napi körmenetet Szent László hermájával.
A harmadik
Szent László hermát 1776-ban, amikor Várad barokk székesegyháza majdnem
készen állt, Zichy Ferenc győri püspök Szent László koponyájának egy kisebb,
leválasztott darabját (nyakszirtcsontot) egy augsburgi készítésű barokk ezüst
szelencébe helyezve Patachich Ádám váradi püspöknek és egyházmegyéjének
ajándékozta. A szent király kanonizációjának 700 éves emlékünnepe közeledtével
Várad püspökei a püspökség alapítójához méltó ereklyetartó készítésén
fáradoztak. Végül is Schlauch Lőrincre hárult a feladat. A szenttéavatás hetedik centenáriumára, 1892-re elkészült a
27 kg súlyú, gazdagon aranyozott ezüstlemezből készült Szent László hermát.
Mestere a budapesti Link István ötvösművész, aki az eredetihez hasonló, a
magyar Szent Koronával ábrázolt büsztöt készített, s ebben helyezték el a
Győrből kapott ereklyét, barokk kazettájával együtt. A színes sodrottzománc,
igazgyöngy és csiszolt féldrágakő berakásokkal ékes talapzat előlapján kis,
kápolnát mintázó fülkében a térden állva Szent Lászlóhoz imádkozó Schlauch püspök
alakja látható, két oldalán a magyar királyi és a saját püspöki címerével.
Nagyvárad népe minden esztendőben Húsvét 5. vasárnapján tert körmenetet Szent
László fejereklyéjével.
3. Szent László
csontereklye Bolognában
A 14. században Esztergomban őrizték
Szent László életnagyságú régebbi fej-ereklyetartóját, melyen eredetileg korona
volt. Valószínűleg Szent László állkapcsát őrizték ebben a vert rézből készült,
aranyozott hermában, amelyet 1406-ban Stibor vajda Esztergomból elrabolt és
Trencsénbe vitt. A több békekötésben főszerepet játszott vajda ajándékozhatta
el. Az ereklyetartó üres, és a Magyar Nemzeti Múzeumban található. A 15. század
végétől Szent László állkapcsának egy részét a bolognai dómban őrzik, míg a másik részét ugyanott, a Szent
Jakab-templomban.
4. Szent
László karereklye Raguzában
(Dubrovnik)
A raguzai ferences templom őrzi Szent
László karereklyéjét a 15. századtól. A talán legmagasabb magyar király jobb kezének
töredéke ez. Egy arannyal díszített ezüst kézfoglalatban, körülötte a felirat:
„Manus Sancti Vladislaus Martiris Regis Ungarorum.”
5. Szent László karereklye Zágrábban
Ez volt az a kéz, amely meghódította
Horvátországot, Zágrábban püspökséget is alapított. A karcsont-ereklyét a zágrábi
székesegyházban őrzik. Foglalata újabb mű, mert mint fölirata mutatja, 1600-ban
készült. Az ezüst lemezt két smaragd- és marin-kő ékesíti; markában a Szent
Lászlót jellemző bárd.
6. Szent László
csontereklye Gyulafehérváron
Amikor Naprágyi Demeter erdélyi
püspököt 1601 elején az országgyűlés kiutasította, valószínűleg ekkor
választották le a koponyáról azt a csontereklyét (fogat), amely számára a 18.
század végén gróf Batthyany Ignác erdélyi püspök egy copf stílusú ezüst tartót
készíttetett. Azóta a gyulafehérvári székesegyházban őrizzük, tiszteljük Erdély
fővédszentjének ereklyéjét.
7. Szent László
csontereklye Esztergomban
Amikor Simor János győri megyéspüspök
1867. január 20-án esztergomi érsek lett, emlékül hozta Szent László
csontereklyéjét (fogát). 1868-ban gótikus úrmutatók stílusában aranyozott
sárgaréz ereklyetartót készíttetett Bécsben. Az ereklyét magában foglaló
üveghenger mellett fiálés pillérek, fölötte kis kápolnában Szent László álló
szobra, hegyes tetején kereszt.
8. Szent István, Szent Imre és Szent László ereklye
Esztergomban
1565. június 22-én a fanatizált
protestánsok szétdúlták Szent László sírját és szent királyaink ereklyéit a
sárba taposták. A gyalázat hírére Szegedy Benedek váradhegyfoki kanonok a
helyszínre ment, s az ereklyék egy részét megmentette.
Szent István, Szent Imre és Szent
László ereklyéket Báthori András ispánnal az esztergomi egyháznak küldte. Az
ereklyetartókat a különböző hadi beszolgáltatások idején elvitték. Scitovszki
János hercegprímás rendeletére készült 1854-ben egy aranyozott ezüst, vert,
vésett, öntött, zománcos, neogótikus ereklyetartó. Felül Szent István, középütt
Szent Imre, alul Szent László ereklyéje.
Szent
László-év jó alkalom, hogy felidézzük, megismerjük, megismertessük Szent László
király életét. A lovagkirály hatása népünk körében az idők folyamán csak
növekedett, s eleink szent hagyatékát őrzik katolikus és protestáns templomok
freskói, ahol eszményként áll Szent László daliás alakja a nemzedékek hosszú sora
és a látogatók előtt. Ereklyéi pedig szent örökségünk, melyek tisztelete
kegyeletadásunk annak a dicső királynak, aki mindhalálig szerette, védelmezte
népünket és szolgálta hazánkat.
Előző részek: