Szárnyaló októbert

Szárnyalni Szűz Mária lelkületével

Sokszor megcsodáljuk a magasban keringő madarakat. Szárnyaik segítségével emelkednek a magasba, mi emberek is a lelkünk erejével… Szárnyalni sokféleképpen lehet. Lehet nagy erőfeszítéssel, mint a hattyúk, vagy könnyedén, mint a fecskék. Lehet alacsonyan röpködni, mint a verebek, vagy szédületes magasokba emelkedni, mint a sasok. Repülni lehet csapatostul, mint a seregélyek és a varjak, vagy szabályos alakzatban, mint a vadludak és a darvak. És vannak emberek és madarak is, akik csak a földön hajlandók járni, mint a pingvinek és a struccok, pedig szárnyuk nekik is van! Ezenkívül a madaraknak korlátlannak tűnő, mégis sajátos légterük van, amelyben szárnyalni szeretnek. 

A madarak királya, a sas, szélesebb környezet adottságaira nyitott, berepül minden madár légterébe. Őt egyedül a holló meri megtámadni, amikor lejjebb ereszkedik megszokott magasságából. Felülről a hátára repül, karmaival belekapaszkodik és csőrével próbál kárt tenni benne. A sas nem támad vissza, egyszerűen elkezd a magasba emelkedni. Olyan magasságba repül hirtelen, ahol a hollónak már nem elég az oxigén, így aléltan hull alá a sas hátáról.

Ha az emberek között járva valaki megtámad, panaszkodik, meg akar bántani, fel akar dühíteni, rossz gondolatokat, érzéseket, félelmet akar kelteni benned, egyszerűen csak kezdj emelkedni. Belső szárnyalással, Szűz Mária lekületével emeld lelkedet szeretetteljes szívvel az Istenhez. 

Az üdvtörténet nagy eseményei, a rózsafüzér húsz titka mind megannyi légtér, melyben szemlélhetjük megváltó Jézusunk misztériumait. Miközben élő hittel, bízó reménnyel és önátadó szeretettel ezt tesszük, magunkba fogadjuk Krisztust, s ezzel lassanként kialakul bennünk Krisztus lelkülete. Közben megfigyelheted, hogy ebben a lelki térben potyogni kezdenek a téged támadók, mint Szent Domonkos támadói annak idején…

A Szűzanya, Jézus legkiválóbb tanítványa, aki nemcsak hallgatta, hanem tettekre is váltotta Isten igéjét, megtanít minket az istengyermeki életre a rózsafüzér imádkozása által. 

Édesanyám a 12. dédunoka keresztelésén 2017.

Családunkban négy generáció óta – ami több mint 150 év –, imádkozzuk a rózsafüzért. Édesanyám, a félárva tízéves kislány álmában kapta a biztatást Lisieux-i Szent Teréztől: „bízzál bennem, megsegítelek, csak imádkozd a rózsafüzért.” Már nyolc évtizede eltelt, hogy naponta elimádkozza a rózsafüzér koszorút.

1945. október 7-én Mindszenty József hercegprímás arra kérte népünket, hogy „legyünk most az imádság nemzete. Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni!” És kaptunk erőt, túléltük a veszedelmeket és napjainkban is Nagyasszonyunk oltalma alatt bizakodunk. Szent Mihály napján Isten Szolgája Márton Áron püspökre emlékeztünk halála 40. évfordulóján.  Felelevenítettük a a mennyország felé szárnyaló főpásztor utolsó mondatát: „Édesanyám, megyek hozzád.”

Október folyamán a hívekkel, a lelkiségek tagjaival, a Mária Légió és a Rózsafüzér társulatokkal vagy a Mária Rádióval együtt imádkozzuk a rózsafüzért, lépjünk személyes kapcsolatba a Szűzanyával. Október 18-án pedig az „Egymillió gyermek együtt imádkozza a rózsafüzért” venezuellai kezdeményezéshez társulva, iskolás gyerekekkel együtt imádkozzuk a rózsafüzért.  

Csíksomlyón arra kért Ferenc pápa, hogy imádkozzunk –„járjunk együtt az úton, kérve az Úrtól a kegyelmet, hogy a régi és a mostani sérelmeinket és bizalmatlanságainkat változtassa új lehetőségekké a közösség érdekében.” Most a világjárvány idején ez a kérése kapjon nagyobb figyelmet, és közösen mondjuk: „Édesanyánk, taníts meg minket összevarrni a jövőt...” 

Béke királynéja, te számtalanszor békével ajándékoztad meg népeinket, adj békét nekünk! 

Minden kedves Olvasónak, munkatársaim nevében is békés, Istenhez szárnyaló októbert kívánok,

a Krisztus világa főszerkesztője

Választók a választottak!

Kedves Olvasó! Választhatunk és választhatók vagyunk. A választások nyomán jó elgondolkodni, hogy nemcsak választók vagyunk, hanem választottak vagyunk.

Politikus: Kedves Barátaim! Barátok vagytok, mert érdekel titeket a személyem, és  velem vagytok, támogattok.

Jézus: Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam mennyei Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. (Jn 15,15)

Politikus: Választás van, válasszatok engem!

Jézus: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket. (Jn 15,16a)

Politikus: Adjatok esélyt négy évre.

Jézus: Arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Jn 15,16b)

Politikus: Tegyétek meg, amit mondok.

Jézus: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. (Jn 15,9)

Politikus: Amit lehet azt megteszem értetek.

Jézus: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. (Jn 15,13) Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. (Jn 10,17)

Politikus: Most már veletek vagyok négy évig.

Jézus: Veletek vagyok mindennap a világ végéig! (Mt 28,20)

**

Füle Lajos: Mégis 

Egyedül Te ismersz, Uram,

Sokkal jobban, mint én magam,

S lelkem örök öröme ez:

Ismersz engem, mégis szeretsz!

**

Szentmihályi Szabó Péter: Térdre, magyar!

Megfojtanak, megfojtanak,
kígyóznak, mint a szennypatak,
sziszegve szólnak szép szavak:
hiszen szabad vagy, ó, szabad!
Te választottál engemet,
te bamba, arctalan tömeg,
elszívom lassan életed,
nem lesz házad, se gyermeked,
nem lesz hazád, nem lesz hited,
minden szavam elhiszed,
mindenhol szózatom sziszeg.
Imádd a hűvös bankokat,
ott intézik a sorsodat,
ne vidd vásárra bőrödet,
kerüld a puskás őröket!
Szemétdomb város ez: tiéd,
tiéd, az összegyűlt szemét!
Villánk s a svájci bankbetét
érted van, s téged véd, cseléd!
Ha már kihalt a nagy család,
ha már éhenhalt jó anyád,
ha nincs honod, se otthonod,
ha már szökésed fontolod,
sziszegve szól, ki jót akar:
fuss, merre látsz, szegény magyar!
Ellopnak minden ünnepet,
ők adnak mindennek nevet,
egymást ezért kitüntetik,
hát áruló, ki tüntet itt,
ki másról másként szólni mer,
nem elvtárs és nem is haver,
akit riaszt a pénz szaga,
bizony, nem jó demokrata!
Hóhéroddal ne alkudozz,
kirablódnál ne tiltakozz,
majd eltakar a pesti kosz,
megszoktad már, megszökni rossz.
Nyugodj meg hát, Petőfi népe,
És térdre, magyar, térdre, térdre!

                          1996. március 15.

 

Rákosi Mátyás műtétje

„A múlt század közepén Budapesten dolgozott Czeyda-Pommersheim Ferenc főorvos (Újarad 1981. júl.8. - Bp 1974. szept.24), aki számos sikeres pajzsmirigy-operációt végzett. Minden napját a Rókus-kórház kápolnájában kezdte, és az ima után ment a kórházi műtőbe. (Élete során több, mint 14 ezer pajzsmirigyműtétet végzett el.) Amikor Rákosi elvtársat utolérte ez a betegség, kérték a specialistát, operálja meg a vezért. 

Azt mondta, rendben van, három feltétellel. 

Az első: a kereszt marad a műtő falán, a második: a beavatkozás előtt továbbra is a Rókus-kápolnában imádkozik. A harmadik pedig, hogy két ávós orvos asszisztáljon, és ha olyan mozdulatot tenne, ami nem tetszik nekik, a műtétet fejezzék be ők. Rákosi elvtárs a feltételeket elfogadta, a műtét sikerült, a beteg meggyógyult.”

(Kásler Miklós miniszter úr nyilatkozata, 2020.01.13-án.)

Az erkölcsi lelkiismeret

1. A lelkiismeret: Egy kikutatandó titok

A lelkiismeret „az embernek legtitkosabb hangja és szentélye, ahol egyedül Istennel találkozik, akinek hangja visszhangzik bensejében” (GS 16).

• Fontos megtudni, milyen tevékenységek által működik, és mi módon nevelődik, fejlődik bennünk; a lelkiismeret formálása valóban fontos feladat.

• A lelkiismeret hangjavisszhangzik bennünk kétségtelenül titokzatos módon; csodálkozást kelt, de számtalan problémát is okoz. Kant a nagy német bölcselő 1700 körül azt mondta, hogy „két dolog mindig új csodálkozással tölt el: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem…: én magam előtt látom őket és közvetlenül összekapcsolom létezésem tapasztalatával és kutatásra ösztönöznek engem.”

• Az erkölcsi törvény titkos működése a keresztény hit fényénél nézve kutatja és megmutatja Istentől, a mi Atyánktól elgondolt és akart titokzatos szépségeket mindnyájunk javára. A szíveket vizsgáló Isten szereti az embert és azt akarja, hogy mindnyájan együtt dolgozzunk az üdvösség tervének megvalósításán, amely tőlünk függ ugyan, de mégis leginkább Tőle. A bibliai látomásban az ember lelkiismerete mindig kettős hűségre nyer felszólítást: önmagához való hűségre, azaz önmaga történetéhez és önmaga tervéhez és Istenhez való hűségre, üzenetéhez és sugalmazásaihoz való hűségre.

„Lelkiismeretem semmivel sem vádol” - mondhatja Szent Pál a korintusiaknak (lKor 4,4).

 

2. A lelkiismeret a Bibliában

A „lelkiismeret” szó csak nagy ritkán található a Bibliában (Bölcs 17,10), egyszer sem fordul elő az Evangéliumokban, ezzel szemben 31 alkalommal található az apostoli iratokban (Szent Pál).

Az Ószövetségben – Ótestamentumban a „lelkiismeret” szónak ezek a kifejezések felelnek meg: szív, lélek, szellem, ember, törvény.A „lelkiismeret” szó elmaradása tehát nem jelenti az ember erkölcsi értékeinek is elmaradását.

• Az Ótestamentum embere az isteni Szónak folytonos hallgatásában, amely őt áthatja, felruházza, tudójává teszi mindannak, amit cselekszik és segíti őt, hogy különbséget tegyen jó és rossz között; „szívembe rejtem szavaidat, nehogy vétkezzem ellened” (Zsolt 119,11).

• A szív, éppen az ember bensője, ahová az Istennek Szava elér, mint ítélet. A próféták felszólítják Izrael népét a szív megtisztításának szükségességére, hogy Istennek lelki áldozatokat ajánljon föl és ne csak anyagi áldozatokat: a bűnbánó szív, „az új szív”, a megtért szív, amely befogadja az Igét és minden vallásos elhatározásnak, minden erkölcsi értékelésnek legbensőbb forrása lesz; a megkeményített szív viszont, a süket, az elhomályosult szív, ahol az Ige nem kelt visszhangot, az a szív, amely nem ismeri már az erkölcsi értéket.

• Az egész viselkedés a szív elhatározásától függ: Istent szívből szeretjük (vö. MTörv 6,5) és Őt a szívből áruljuk el (vö. Ez 6,9).

Az Isten Szavára éber szív, avagy az ő megbocsátására megtért szív tanúja az ember erkölcsi értékének Isten jelenlétében. Az az Isten, aki a lelket és a szíveket vizsgálja (vö. Jer 17,10), aki panaszkodik, hogy népe csak ajkával tiszteli, míg szíve távol van Tőle (vö. Iz 29,13), aki új szívet ígér: „kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek” (Ez 36, 26); Ő ugyanaz az Isten, akit Dávid a bűn után arra kért: „Teremts új szívet belém” (Zsolt 51,12).

Az embertelenség határáig - Márton Áron - Erdély püspöke - Magyar Nemzet 2020

Márton Áron – Erdély püspöke a nácizmus és a kommunizmus ellen is harcolt  - Fáy Zoltán írás. Magyar Nemzet,2020. szept. 26.

Negyven évvel ezelőtt, 1980. szeptember 29-én a gyulafehérvári székesegyház papsága és a hívek már készülődtek Szent Mihály arkangyal napjának ünnepi szentmiséjére. Sokan azonban a hajnal óta haldokló Márton Áron ágya körül imádkoztak. A mise előtt a püspök még egyszer felnyitotta szemét: „Édesanyám, megyek hozzád” – suttogta sírva. Ezek voltak utolsó szavai. Mire a szertartás elkezdődött, a sok szenvedést megélt főpap halott volt.

Márton Áron erdélyi püspök betegségéről sokan tudtak, 1974-től veseproblémáktól szenvedett, s talán ezek vezethettek a rákhoz is. Számítani lehetett a halálára, egy ideje már tolószékbe kényszerült, mégis egész Erdély megrendült a 84 éves püspök eltávozásának hírétől 1980 szeptemberében. Rengetegen ismerték, mindenkivel, még a neki ártókkal is jó kapcsolatot igyekezett ápolni. Fáradhatatlan, egyenes székely ember volt. Szent Mártontól vett püspöki jelmondata is erre az egész életét átható vállalásra utalt: non recuso laborem – nem futamodom meg a munkától. Ahogyan a szenvedéstől, börtöntől, házi őrizettől sem.

Márton Áron papságig vezető útja éppolyan emberi volt, mint egész élete. Talán már gyerekkorában megfordult a mélyen vallásos csíkszentdomokosi családban felnövekvő székely legény fejé­ben Isten szolgálatának a gondolata, de a teológiára huszonnégy éves korában jelentkezett, ami ebben az időben a „kései hivatás” kategóriájába tartozott. A világháború az ő életét is megváltoztatta. A harcok második évében, 1915-ben bevonult katonának, szolgált az olasz fronton Doberdónál, majd az orosz frontot is megjárta. Négyszer sebesült meg, főhadnagyként szerelt le.

Majd hazaköltözött Csíkszentdomokosra, segített apjának a gazdaságban, élte a vidéki ifjak életét, dolgozott szülei gazdaságában. Egyik életrajzírója szerint még udvarolt is egy falubeli leánynak. Édesanyjával üzente meg neki, hogy karjaiból Jézus karjai közé rohant, és kérte, imádkozzon érte, hogy hűséges tudjon maradni.
Gróf Majláth Gusztáv Károly gyulafehérvári püspök szentelte pappá 1924-ben. A fiatal pap különleges képességeit mutatja, hogy a marosvásárhelyi főgimnáziumban igazgatóhelyettes lett, két évig az egyházmegye levéltárosa, 1932-től püspöki titkár, Kolozsváron pedig a hallgatók kérésére egyetemi lelkész és hitszónok. Hamar világossá vált számára, hogy az erdélyi magyarság megmaradása szempontjából kulcsszerepe van a nevelésnek.

A templomnak és az iskolának.

Negyvenkét éves, amikor a tudós XI. Piusz pápa 1938-ban püspökké nevezte ki a fiatalon elhunyt Vorbuchner Adolf utódaként. Rendkívül nehéz időszakban kezdte meg püspöki tevékenységét: az első világháború és Trianon óriási lelki pusztítást is végzett az erdélyi magyarság körében. Tömegek menekültek el Erdélyből.

A liberalizmus és a baloldali ideológiák már több évtizede tépázták a katolicizmust. Az elszakított országrészben szüntelenül látogatta plébániáit, bérmálta a fiatalokat.

A második bécsi döntés után, 1940-ben sokan úgy gondolták, hogy a két részre osztott erdélyi püspökség északi felébe teszi át székhelyét Márton Áron, hiszen ott ekkor még nagyobb számban éltek katolikusok. Nem így történt. Székhelye a román kézen maradt Gyulafehérvár volt továbbra is, onnan irányította az egyházmegyét egyre nehezebb körülmények között. 1944 tavaszán Kolozsváron bérmált, és ezt az alkalmat is megragadta a zsidóüldözés elítélésére.

Márton Áron kőkoporsója az újratemetési ceremónián a gyulafehérvári székesegyházban, 2016. Fotó: MTI–Czeglédi Zsolt

A rendőrfőkapitány már másnap magához hívatta Baráth Béla plébánost, és rajta keresztül nyíltan megfenyegette a püspököt. Amikor kolozsvári barátai aggódva felkeresték szállásán, Márton Áron a jelenlétükben azonnal levelet diktált Sztójay Dömének: „Az egyházmegyém népével együtt megdöbbenve kellett tapasztalnom a felelőtlen intézkedést, hogy a zsidóságnak még az életét sem kímélik meg, az embertelenségnek az utolsó határáig mentek el. Tisztelettel, de felelősségemnek teljes tudatában figyelmeztetem, hogy ilyen tényért egy embernek, még ha miniszterelnök, vagy egy kormánynak sem elég a felelőssége, mert ennek terhét egy egész nép viseli, éppen ezért kérem, hogy ezt a rendelkezést azonnal vonja vissza…” Kolozsvári papjait utasította a zsidóság szervezett mentésére.

Egyházmegyéjének helyzete 1944. augusztus 23-a után sem javult, amikor Románia átállt a Szovjetunióhoz. A Vörös Hadsereg elvonulása után a román hatóságok megtorlási akciói kezdődtek börtönnel és helyenként, például a püspök szülőfalujában, Csíkszentdomokoson vérengzéssel. Márton Áron minden tekintélyét latba vetve igyekezett megfékezni a túlkapásokat, kiszabadítani a jogtalanul bebörtönzötteket.

Az igazi megpróbáltatások azonban az újabb román fennhatósággal kezdődtek. Márton Áron memorandumot küldött Petru Groza miniszterelnöknek, amelyben a politikus kijelentéseit cáfolta. A magyarság helyzete sokat romlott Erdélyben, de az 1946-os állapotokhoz képest néhány év múlva a magyar élet folyamatos devalválódását kellett megtapasztalniuk. Erdélyben is bekövetkezett az egyházi iskolák államosítása. Romániában a papok, püspökök nyugdíjazása is a kényszerintézkedések közé tartozott. Hamarosan Márton Áront is letartóztatták, és 1951-ben életfogytiglani fegyházbüntetést kapott.

Nem kért kegyelmet, de lefogása után négy évvel, 1955-ben felfüggesztették a büntetését, március 25-én Gyulafehérvárra is visszatérhetett. Körlevélben értesítette papjait, hogy átvette az egyházmegye vezetését, s többek között a békepapi mozgalommal kapcsolatban is kifejtette véleményét. Ezután kezdődtek híres bérmaútjai Székelyföldön, ami miatt a hatóság 1957-től 1967-ig szigorú házi őrizetben tartotta. Lakhelyén kívül csak a székesegyházba mehetett, de oda is felügyelettel. Hogy ezután mennyire volt szabad, legalábbis kérdéses. Minden lépését figyelték, minden beszélgetését, telefonját lehallgatták.

A szent életű püspök halála óta eltelt negyven év nagy idő, de szerencsére még sokan élnek közöttünk, akiknek sorsa Márton Áron apostoli működésének a nyomát viseli. Ilyen például Darvas-­Kozma József csíkszeredai plébános. Először Márton Áron házi őrizete alatt találkozott a püspökkel 1967 őszén. Kisszeminarista volt, és a székesegyházban a Veni Sanctén látta az egyházmegye első emberét. A nagyobb egyházi ünnepeken a székesegyházban tartott miséin megjelentek a diákok. 1968 pünkösdvasárnapján Márton Áron püspöktől kapta meg a keresztény nagykorúság szentségét.

Darvas-Kozma Józsefet 1972-ben kezdte a román titkosrendőrség alaposabban megfigyelni. A teológián házkutatás történt, és Márton Áron ennek hírére a korábbiaknál is alaposabban foglalkozott az egyházmegye kispapjainak sorsával. A kispap ettől kezdve rendszeresen beszámolt püspökének a zaklatásokról. A szent életű pásztor megkönnyítette dolgát: megmondta neki, hogy nem kell sem a titkártól, sem az irodaigazgatótól időpontot kérnie. Három rövid csengetés volt a jel, erre beengedte. Hiszen mindenkit lehallgattak, így lehetett elkerülni az állami ellenőrzést. 1989 után derült ki, hogy a falak tele voltak a lehallgatókészülékek vezetékeivel. A legbizalmasabb beszélgetéseket a kertben valószínűleg nem tudták rögzíteni.

Darvas-Kozma Józsefet 1977-ben azzal vádolták, hogy külföldi rádióadókat hallgat. A szentelése előtt csaknem mindennap berendelték ellenőrzésre. Mindez a megfélemlítés eszköze volt. A teo­lógia rektora mindig elkísérte a kihallgatásokra. „Több mindent megtapasztaltunk – mondja a plébános. – Előfordult, hogy csak intett, annak jelzésére, semmit se mondjak. – József atya akkor diakónus volt, a titkosrendőrség a pappá szentelést akarta megakadályozni. – Ekkor Áron püspök úr azt mondotta: közöld velük, fiam, hogy te minden egyes kihallgatás után eljöttél hozzám, beszámoltál a történtekről, s tudok róla. Fejezzék be a háborgatást, hanem én megyek Bukarestbe. Törvény van rá, hogy ha nincs tettenérés, tilos vizsgaszesszióban a diákok háborgatása.” A szent életű, idős főpap így mentette meg klerikusát.

Amikor Márton Áron három évvel később elköltözött az örökkévalóságba, holttestét a székesegyházban ravatalozták fel. A temetésre szombaton került sor. Hatalmas tömeg gyűlt össze.

A gyászistentiszteletet Lékai László esztergomi bíboros végezte. A temetés idején Erdély katolikus templomaiban megkondult a harang, sokan úgy tudják, a református templomokban is. A püspök szemfedelére valaki piros-fehér-zöld kokárdát tűzött, de az sokáig nem maradhatott rajta, mert a román titkosszolgálat embere, egy szekus letépte.

Fogoly úr

Még manapság is nehéz úgy járni-kelni Erdélyben, hogy ne találkozzunk Márton Áronnal. Hol egy szobor, hol egy idősebb emlékező, hol egy rácsos ablak idézi föl a püspök alakját és emlékezetét – azt az embert, aki többek szerint a XX. század legnagyobb magyarja volt. És akit Illyés Gyula egyszerűen emberkatedrálisnak nevezett. Amikor harminc éve gyűjtőutakra kezdtünk járni a gyimesi csángókhoz, hogy megismerjük táncaikat, meséiket, titokzatosan félpogány, de annál szenvedélyesebb istenhitüket, alig akadt olyan porta, ahol a középkorú férfiak ne beszéltek volna a püspökről, aki 1949-ben lóháton, feszes tartással vonult be Csíksomlyóra, ahol a csángók körbevették a főpapot, és testükkel alkottak pajzsot, hogy a kommunista pribékek el ne hurcolhassák őt. Amikor az elmúlt években a dél-erdélyi Marosújváron kutattuk a Teleki grófok nyomait egy pusztuló kastély árnyékában és egy Árpád-kori templomnál, amelynek falai között ma birkákat tartanak, akkor is Márton Áronra találtunk, aki az ellene koholt perben minden felelősséget magára vett, menteni igyekezvén többek között Felsőmarosújvár kastélyának utolsó urát, gróf Teleki Ádámot is. És amikor nemrégiben Máramarossziget börtönmúzeumában forgattunk, felkerestük azt a nyomorúságos cellát is, ahol a püspök raboskodott, és bár társai kímélni akarták a piszkosabb munkáktól, ő ragaszkodott a küblipucoláshoz és a legrosszabb fekhelyhez. Ma persze nem sok minden emlékeztet rá ebben a múzeumban…

Annál inkább megteszi ezt Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla­ honismereti albumsorozatának újabb darabja, a püspök halálának negyvenedik évfordulójára megjelent kötet (Emberkatedrális – Márton Áron és bölcsőhelye. Csíkszentdomokos hitvallója, PéterPál Könyvkiadó, 2020). 

Az Erdély művelődéstörténeti, néprajzi, természeti értékeit szinte kőről kőre feldolgozó házaspár eddig többtucatnyi fotóalbumban mutatta be a történelmi Magyarország keletibb régióit, illetve e régió nagy alakjait, akik példát adtak a kisebbségi sorba taszított magyarságnak. E két vonulatot egyesíti a mostani gyűjtemény. Váradi Péter Pál gazdag képanyagával és Lőwey Lilla személyes hangvételű, de ismeretterjesztő eltökéltségű szövegével „járja be” Márton Áron szülőföldjét, a felcsíki Csíkszentdomokos falut, valamint a püspök életének főbb állomásait. Ha valahogy, így lehetne közelebb hozni e kor fiatalságához is azt az embert, akit még a XX. század sem tudott megrendíteni, hitétől, hivatásától eltántorítani.