Kereszténydemokrácia 5.

A kereszténydemokrácia úttörői

Magát a „keresztény demokrácia” kifejezést először 1791-ben a francia nemzetgyűlésben a lyoni püspök, Antoine-Adrien Lamourette használta, a népi kereszténységet, a megalázottak egyházát, a keresztény testvériséget értve alatta. A „keresztényi demokrácia” olyan befolyást kívánt gyakorolni a társadalomra, amelynek következtében az igazságosság és a szabadság kerekedik felül a korlátlan kizsákmányolást jelentő „manchesteri kapitalizmussal” szemben. 

A forradalmat követően választott nemzetgyűlésben képviselő Henri Lacordaire atya híres aforizmája szerint „az erős és a gyenge, a gazdag és a szegény közötti viszonyban a szabadság elnyomóként jelenik meg, míg a törvény a felszabadító. A szociális katolicizmus és a kereszténydemokrácia úttörője Felicité de Lamennais breton abbé és munkatársai, Lacordaire és Montalembert. Felfogásuk szerint az egyház a modern világban is szabadon fejtheti ki tevékenységét, és amely önmagában is támadhatatlan érték. Ezt erősítette meg Lacordaire akadémiai székfoglalójában: „az európai demokrácia bálványozza azt, amit államnak nevez, és az embert már a bölcsőben áldozatként dobja oda a mindenható közhatalomnak”. Montalembert szerint “A demokráciát mérsékelni kell, mert a despotizmus forrása vagy a felforgatás egyik kiváltója. A szabadság jövője a közszellem formálásán múlik, s ez a katolikus egyház feladata.”

A kereszténydemokrata pártok Európában a 19. század végén és a 20. század elején alakultak XIII. Leó pápa szociális tanítása nyomán. Tömegbázisra és jelentős parlamenti képviseletre az általános választójog bevezetésével tettek szert. Az egyik legnagyobb a mérsékelt katolikusokat képviselő, 1919-ben Néppárt néven alapított olasz Kereszténydemokrata Párt (DC) volt, mely 1994-től Olasz Néppárt (PPI) néven működik. E hagyományt képviselte Németországban az 1870-ben életre hívott Centrum Párt, az 1918-ban alapított Német Nemzeti Néppárt és az 1945-ben Konrad Adenauer vezetésével alakult Kereszténydemokrata Unió (CDU). Ezeken kívül a legtöbb európai országban működnek kereszténydemokrata pártok.  Franciaországban Robert Schuman a kereszténydemokrácia nagy képvielője, aki a keresztény Európáért dolgozott. Vallotta, hogy “az állam saját magának okozna kárt azzal, hogyha nem ismerné el a vallás szerepét az állampolgári erények gyakorlásában, a társadalmat széthullással fenyegető erők elleni fellépésben, amely erők mindenütt jelen vannak. Mindenképp el kell ismerni az egyház hatalmas morális erejét és tanításának értékeit.”

Magyarországon Prohászka Ottokár püspök kezdeményezésére, 1894. november 14-én Katolikus Néppártot alapított gróf Zichy Nándor és gróf Esterházy Miklós Móric. Tevékenységük folytán 1905-ös választásokon a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párttal legyőzik  a Kiegyezés óta kormányzó Szabadelvű Pártot, amely egy év múlva felbomlott. A Néppárthoz csatlakozott Giesswein Sándor pápai prelátus, aki húsz éven át képviselte a keresztény szociális értékeket a Magyar Parlamentben. Utána kiemelkedő személyiség, Barankovics István, aki a Magyar Püspöki Kar felkérésére 1944. márciusában megalakítja a Demokrata Néppártot, melynek vezetője maradt 1949-ig, a feloszlatásig.

 

Erdélyben 1990-ben alakult meg a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, és 1999-től Mozgalomként, az RMDSz platformjaként működik, hogy az erdélyi magyarság társadalmi javát szolgálja. A RMKDM közéleti és szociális tevékenységében a keresztény értékrendet kívánja érvényre juttatni, amelynek alapja a szeretet, az igazságosság, a felelősség, a szabadság és a közjó szolgálata. 

A CDU-ba 1994-ben elsőként a RMKDP-ot vették fel a Kárpát-medencéből, és 1996-ban társulttagként, állandó meghívottként jelen van az Európai Néppártba az RMDSz-szel együtt.

A RMKDM-ra vonatkozóan itt: http://mkdsz1.freeweb.hu/n31/rmkdmbeszed.htm

Tisztelt Olvasó!

Azért írtam a kereszténydemokráciáról, mert "minden politika, de nem minden a politika" és azért, hogy akik az Egyház tanításáról érdeklődnek, azok némi útbaigazítást kapjanak.
A december 9-i választások közelednek, és jó lesz felkészülni arra is legalább annyira, mint a halálunk órájára. Senki se lehet közömbös a közjót és jövőnket illetően. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Ki mint vet, úgy arat.
Megértését előre is köszönöm. Tisztelettel, D-K. József