Aki 30 évig nem hitte el, hogy vége a háborúnak

2014. jan. 17-én Tokió egyik kórházában meghalt Onoda Hiroo második világháborús veterán, aki Japán kapitulációja után csaknem három évtizeden át bujkált a Fülöp-szigeteki dzsungelben, folytatta harcát az ellenség ellen, mert nem hitte el, hogy vége a háborúnak. Kilencvenegy évet élt.
Onodát 1944-ben küldték a Fülöp-szigeteki Lubang sziget dzsungelébe azzal a feladattal, hogy vegye fel a harcot az amerikai csapatokkal. Azt a parancsot kapta, hogy sose adja meg magát, és tartson ki a japán katonák megérkezéséig. Az osztag létezésére 1950-ben derült fény, miután Onoda egyik katonája megszökött. Azt követően röpcédulákat dobtak le repülőgépből a dzsungelbe, hogy az osztagparancsnok tudomására hozzák, a japán császári hadsereg öt éve vereséget szenvedett és véget ért a háború. Onoda azonban az ellenség dezinformációjának tartotta ezt, ezért egysége folytatta az „ellenség" katonai létesítményeinek figyelését, sőt néha harcba is bocsátkozott. Miután az osztag egyik tagja meghalt, Onoda utolsó, életben maradt bajtársával együtt folytatta a harcot, Tokió és Manila pedig tíz éven át hasztalan kereste őket. A kutatást 1959-ben abbahagyták, mert meg voltak győződve róla, hogy mindketten meghaltak. Tizenhárom évvel később, 1972-ben azonban a kétfős osztag újabb támadást hajtott végre katonák ellen. Onoda bajtársa életét vesztette, de ő életben maradt. Tokió egy kutatócsoporttal együtt egyik családtagját küldte a Fülöp-szigeteki őserdőbe, hogy rábeszélje Onodát a harc feladására, de az alhadnagy neki sem hitte el, hogy már rég véget ért a háború. Ezután Tokióban megtalálták egykori közvetlen parancsnokát, aki 1974-ben az akkor már nem létező japán hadsereg egyenruhájában megérkezett Lubang szigetére, és megparancsolta az alhadnagynak, hogy adja meg magát, és tegye le a fegyvert. Onoda engedelmeskedett, Tokió kérésére pedig Manila megkegyelmezett neki.

Onoda Hiroo esete nem volt példa nélküli. Jóval Tokió kapitulációja után még néhány tucat japán katona folytatta a harcot az ellenség ellen különböző ázsiai országokban, mert nem hitt Japán vereségében. Onoda volt közülük az utolsó, legállhatatosabb harcos. Miután 1974-ben hazatért, azt mondta, hogy a harminc évig tartó dzsungelharc során csak egy gondolat vezérelte: a parancs végrehajtása. Onoda Hiroo a „háború" után néhány könyvet írt, és sikeres vállalkozó lett, népszerű kiképzőiskolát működtetett, amely túlélési technikákra tanította a gyerekeket.

Akik kifizetik lakomáink számláit

Amikor Isten jelenléte megszűnik az emberek között, akkor elveszítjük a bűn iránti érzéket. Ekkor nagy árat fizethetünk „keresztény középszerűségünkért” – mondta Ferenc pápa január 31-én, reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. A pápa arra buzdította a híveket: kérjük Istentől a kegyelmet, hogy soha ne csökkenjen bennünk Országának jelenléte.

Egy súlyos bűn, mint például a házasságtörés, pusztán „megoldandó problémává” fokozódik le. Dávid király választását, amelyről az első olvasmány szól, Ferenc pápa tükörként állított minden keresztény lelkiismerete elé.

Dávid beleszeret Batsebába, egy katonája, Uriás feleségébe. Magához veszi az asszonyt, Uriást pedig ütközetbe küldi, oda, ahol a leghevesebb a harc. Ezáltal halálát okozza, lényegében gyilkosságot követ el. Azonban sem a házasságtörés, sem a gyilkosság nem rendítik meg a királyt. Dávid súlyos bűnt követett el, de nem érzi a bűnt – jegyezte meg a pápa. Nem jut eszébe, hogy bocsánatot kérjen. Azt gondolja: hogyan oldjam ezt meg?

Ez mindnyájunkkal előfordulhat – folytatta homíliáját a pápa. Mindnyájan bűnösek vagyunk, és ki vagyunk téve a kísértéseknek. A kísértés mindennapi kenyerünk. Ha valaki közülünk azt mondaná: nekem soha nem voltak kísértéseim, akkor vagy egy angyal vagy, vagy egy kicsit ütődött. Érthető.. Az életben normális a küzdelem és az ördög nem nyugszik, ő akar győzni. De ennek az olvasmánynak a legsúlyosabb problémája nem annyira a kísértés és a kilencedik parancsolat elleni vétek, hanem az, ahogyan Dávid cselekszik. Dávid itt nem beszél bűnről, hanem egy problémáról, amit meg kell oldania. Ez egy jel! Amikor Isten országa nincs jelen, amikor Isten országa csökken, ez annak az egyik jele, hogy elveszítjük a bűn iránti érzéket.

Minden nap, amikor elimádkozzuk a Miatyánkot, azt kérjük, hogy „jöjjön el a te országod”, ami azt jelenti, hogy növekedjen a te országod. Mikor azonban elveszítjük a bűn iránti érzéket, akkor elveszítjük az Isten országának érzékét is, és helyébe egy nagyhatalmú antropológiai nézet lép, ami azt jelenti, hogy „én mindent megtehetek”.

Az ember hatalma Isten dicsősége helyébe lép! Ez a mindennapi kenyér. Ezért imádkozunk minden nap Istenhez: jöjjön el a te országod, növekedjen a te országod, mert az üdvösség nem a mi ravaszságunkból, agyafúrtságunkból, üzleti érzékünkből származik. Az üdvösség Isten kegyelméből fakad és abból a mindennapi gyakorlatból, amit mi ezzel a kegyelemmel teszünk keresztény életünkben.

„Napjaink legnagyobb bűne, hogy az emberek elveszítették a bűn iránti érzéket” – idézte Ferenc pápa XII. Piusz híres mondatát, majd Uriásra fordította figyelmét. Az ártatlan férfit a bűnös király a halálba küldi. Uriás így be nem vallott kevélységünk minden áldozatának jelképévé válik.

„Megvallom nektek – folytatta személyes hangon Ferenc pápa - amikor ezeket az igazságtalanságokat, ezt az emberi gőgöt látom, amikor látom annak a veszélyét, hogy ez velem is megtörténhet, az a veszély, hogy elveszítem a bűn iránti érzéket, jót tesz, ha a történelem annyi Uriására gondolok. Azokra az Uriásokra, akik ma szenvednek keresztény középszerűségünk miatt, amikor elveszítjük a bűn iránti érzéket, amikor hagyjuk, hogy összedőljön Isten országa. Ők el nem ismert vétkeink vértanúi. Ma jót tesz nekünk, ha imádkozunk: az Úr mindig adja meg a kegyelmet, hogy ne veszítsük el a bűn iránti érzéket, ne csökkenjen bennünk Isten országa. Vigyünk egy spirituális virágot napjaink Uriásainak a sírjára, ők azok, akik kifizetik a magukat biztonságban érző keresztények lakomáinak számláit” – mondta péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa.

(vm) VR

A közösségi dimenzió

"Senki sem üdvözül saját magától. A keresztény élet közösségi dimenziója nélkülözhetetlen."

Nessuno si salva da solo. La dimensione comunitaria è essenziale nella vita cristiana.

Nemo solus salvatur. Communio potius necessaria est ad Christiane vivendum.

Nadie se salva solo. La dimensión comunitaria es esencial en la vida cristiana.

Nikt nie zbawia się sam. Wymiar wspólnotowy należy do istoty życia chrześcijańskiego.

No one saves oneself. The community is essential.

Niemand rettet sich von allein. Die gemeinschaftliche Dimension gehört wesentlich zum christlichen Leben.

Ninguém se salva sozinho. A dimensão comunitária é essencial na vida cristã.
Personne ne se sauve tout seul. La dimension communautaire est essentielle dans la vie chrétienne.


لا لأحد ينال الخلاص بمفرده. فالبُعد الجماعي في الحياة المسيحية هو أساس

Gyurcsány és a püspök?

- Talán bérmálkozni akar?

A delmagyar.hu Gyurcsánnyal beszélgetne a püspök címmel közli,

- Atyám, hazudós vagyok...

hogy beszélgetésre hívja a farsangi időszakban Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök Gyurcsány Ferencet, a DK elnökét és Orosz Gábort, a párt szegedi ügyvezető alelnökét.
A DK helyi szervezete tavaly decemberben „vicces, mulatságos” levélben szólította meg a püspököt, aki a maga részéről szívesen fogadja, hogy a kampányba kerüljön egy kis humor is, a püspökség advent idején azonban komolyabb, nagyrészt karitatív tevékenységekkel, programokkal volt elfoglalva.

Látják szemeink a felszabadítást?

Templom és ... ? 
Kérdőjeles az iskola. Miért? Forrong a tanügy, bojkottálnák a félévet, mert a tanfelügyelőket, iskolaigazgatókat és általános iskolai tanítókat egyaránt hátrányosan érintő intézkedések lépnek, illetve léphetnek életbe. Alkotmányos jog az oktatás, mégis a kormány mellőzni látszik ezt, amikor csak a gazdasági mutatókat néz, és fogyasztónak tekinti a tanügyet. Sorvad az iskola, züllik az oktatás, mert nem kell kultúrember.
Így megy tönkre az ország, ha középszerűek vezetik. Erre az állapotra Goethe utolsó szavai találóak: Mehr Licht! Több fényt! Több világosságot! 

Ma Gyertyaszentelő van. Ünnepélyes és örvendező hangnem jellemzi liturgiánkat. Az örvendetes rózsafüzér negyedik titkáról elmélkedünk: Akit te szent Szűz a templomban bemutattál. Ünnepünk alaphangja, Malakiás próféta jövendölése: „hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám már jön is!” (Mal 3,1-4) A megtestesült Fiú minden tekintetben hasonlóvá akart válni hozzánk (Zsid 2, 14-18). Isteni mivoltában igaz ember akar lenni, ezért illeszkedik történelmünkbe, vállalta a törvény megtartását is. Annyira sorstársunk lett, hogy a halált is vállalta. A mai ünnep középpontjában Jézus Krisztus áll, akit születése után a negyvenedik napon a mózesi törvény előírása szerint Szűz Mária és Szent József felvittek a templomba. A Nikánor-kapu mellett a Zsidók Udvaráig mentek, ahol a tisztulásukért áldozatot bemutató vagy gyermekeiket a Templom papságának megmutató anyák állottak. A kegyelemmel teljes Szűz Mária, áldozatot mutat be a többiekkel együtt, egy gerlepárt. Azután pedig, minthogy minden elsőszülöttet meg kellett váltani a papi szolgálatból, annak is eleget tettek (Lk 2,22-40). 

S ekkor hozzájuk lépett Simeon ben Hilel, időskorú férfi, elkérte tőlük és karjára vette a Gyermeket, és parlandóban elénekelte, mint Messiás fölött egy nem szokásos áldást. Lukács nem említi meg e Simeon apjának nevét, mint akinek oka van a tapintatból való hallgatásra. A jövendölés Simeonjának a sírja mai napig megvan Jeruzsálemben, zsidók és keresztények látogatják. Az ő fia, Gamaliel rabbi mondta: „Ha ez a mozgalom Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni” (ApCsel 5,38-39). Anna prófétaasszony a Zsidók Udvarának egyik nevezetessége - aki nem akart megválni a Templomtól, éjjel-nappal böjttel-imádsággal szolgált Istennek -, jött oda hozzájuk Jézusnak a Templomban való bemutatásakor, s magasztalta Istent és szólt róla mindenkinek, akik várták a Messiás eljövetelét. Engedelmeskedünk-e Isten és az Egyház parancsainak, mert keresztény életet akarunk élni? Szülők, meg van-e keresztelve gyermeketek? Őket elhozzátok-e a templomba, mint a Szűzanya tette Jézussal? Ha Isten hívja gyermekedet szolgálatára, el tudod-e bocsátani? Ez már iskola.

„Ím látják szemeim a Rabszolgák Felszabadítását.” Lk 2,30

Nem érthető a keresztény

„Nem érthető egy keresztény az egyház nélkül” – állapította meg Ferenc pápa csütörtök reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén

A pápa az egyházhoz való tartozás érzésének három pillérét jelölte meg: alázat, hűség és ima az egyházért. Homíliájában Dávid király alakjából indult ki, amelyet az első olvasmány mutat be (2Sám 7,18-19.24-29). Olyan ember ő, aki úgy beszél az Úrral, mint ahogy egy fiú beszél apjával és örömmel fogadja el azt is, ha kérésére nemleges választ kap. Dávid erős érzelmekkel kötődik Isten népéhez. Ez arra késztet bennünket, hogy megvizsgáljuk: mi mennyire érezzük, hogy az egyházhoz tartozunk, mennyire érzünk együtt az egyházzal, mennyire érezzük, hogy az egyházban vagyunk? – tette fel a kérdést a pápa.

A keresztény nem az, akit megkeresztelnek és utána a saját útját járja. A keresztség első gyümölcse, hogy az egyházhoz tartozóvá tesz bennünket, Isten népének tagjává válunk. Nem érthetjük meg a keresztényt egyház nélkül. Ezért mondta a nagy VI. Pál, hogy abszurd dichotómia – kettősség – szeretni Krisztust az egyház nélkül; hallgatni Krisztust, de az egyházat nem; Krisztussal lenni az egyház peremén. Nem lehet. Abszurd dichotómia. Az evangéliumi üzenetet az egyházban kapjuk, és életszentségünk is az egyházban alakul ki, a mi utunk az egyház. A másik út egy ábránd, vagy, ahogy VI. Pál mondta, abszurd dichotómia.

Az „egyházi érzék” (sensus ecclesiae) azt jelenti, hogy az egyházban érzünk, gondolkozunk, cselekszünk. Három tartóoszlopa van az egyházi érzéknek, az egyházhoz való tartozás érzékének: az első az alázat, annak tudatában, hogy nagy kegyelemként váltunk egy közösség tagjaivá.

Aki nem alázatos, az nem érezhet együtt az egyházzal. Azt érzi, ami saját magának tetszik. Ez az alázat figyelhető meg Dávid esetében: „Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam?” Azzal a tudattal kell rendelkeznünk, hogy az üdvtörténet nem velem kezdődött és nem ér véget, amikor meghalok. Nem. Az egész az üdvösség története: az Úr, születésedkor kiválaszt, elkísér az úton, végül magához hív és a történet folytatódik. Az egyház története előttünk kezdődött és folytatódik utánunk is. Alázatosság: egy nagy nép kis része vagyunk, amely az Úr útján halad.

A második tartóoszlop a hűség, amelyet az engedelmességhez kell kapcsolni. Hűség az egyházhoz; hűség tanításához; hűség a Hitvalláshoz; hűség a tanhoz, meg kell őrizni ezt a doktrínát. Alázat és hűség. VI. Pál is arra emlékeztetett bennünket, hogy az evangéliumi üzenetet ajándékként kaptuk és ajándékként kell továbbadnunk, de nem úgy, mint ha a sajátunkat adnánk: olyan ajándék, amelyet kaptunk, és amelyet továbbadunk. Ebben az átadásban hűségesnek kell lennünk. Mert kaptunk egy evangéliumot és azt tovább kell adnunk, mert nem a miénk, hanem Jézusé és ő azt mondja, hogy nem válhatunk az evangélium uraivá, a kapott tanítás uraivá, hogy azt saját kényünkre-kedvünkre használjuk fel.

A harmadik tartóoszlop egy sajátos szolgálat: imádkozni kell az egyházért. Hogyan állunk mi az egyházért mondott imáinkkal? – tette fel a kérdést a pápa. Imádkozunk az egyházért? „A szentmisén minden nap, de otthon, amikor imáinkat mondjuk? Imádkozzunk az egyházért a világ minden részén! Az Úr segítsen minket, hogy ezen az úton haladjunk előre, hogy elmélyítsük az egyházhoz való tartozásunkat, és egyházi érzékünket, az egyházzal való érzésünket” – fejezte be csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.


(vm) VR

"Notre Dame" Egyetem küldöttségéhez

Ferenc pápa január 30-án, csütörtökön délelőtt fogadta az egyesült államokbeli katolikus egyetem delegációját, akik abból az alkalomból érkeztek az Örök Városba, hogy felavatásra került az egyetem római székhelye. A Notre Dame egyetemet P. Edward Sorin, a Szent Kereszt Kongregáció tagja alapította 1842-ben.

A kezdetektől fogva az egyetem jelentősen hozzájárult az egyház életéhez az Egyesült Államokban a fiatalok katolikus nevelése illetve egy olyan tudás átadása által, amelyet a hit és az értelem közötti harmóniába vetett bizalom ösztönzött az igazság és az erények keresése terén.

A római székhely megnyitása alkalmat ad a fiatalok számára, hogy kapcsolatba kerüljenek az Örök Város történelmi, kulturális és spirituális gazdagságával.
Egyben megnyitja értelmüket és szívüket Péter és Pál hite, a különböző korok hitvallói és vértanúi közötti folytonosságra, valamint a hitre, amelyet családjuk, az iskola és a plébániák közvetítenek számukra.

Edward Sorin atya elképzelése, amelynek jegyében létrehozta az egyetemet, továbbra is központi szerepet tölt be a XXI. század változó körülményei között is az intézmény identitása szempontjából és az egyház illetve az amerikai társadalom szolgálatában végzett tevékenysége terén. Ebből a szempontból fontos, hogy kompromisszumok nélkül tanúságot tegyenek a katolikus egyetemek az egyház erkölcsi tanításáról és a szabadságának védelméről, amelyet intézményeiben és azokon keresztül gyakorol.

Végül annak a kívánságának adott hangot, hogy a "Notre Dame" Egyetem továbbra is tegyen nélkülözhetetlen és félreérthetetlen tanúságot alapvető katolikus identitásáról, különösen a bárhonnan érkező erőfeszítések esetén, amelyek ennek a tanúságtételnek a felhígítására irányulnak.

Emlékeztetünk rá, hogy az elmúlt években a "Notre Dame" Egyetem a katolikus értelmiség körében vita tárgyává vált, amikor 2009-ben jogi díszdoktori címet adott Barack Obama elnöknek, annak ellenére, hogy politikai álláspontja szerint pártolja az abortuszhoz való jogot.

(sv) VR

A római „Szuperpápa”-graffiti alkotója nyilatkozott

Ferenc pápát hivatalosan is szuperhőssé nyilvánították.

Mauro Pallotta művész alkotása

A graffitin a pápa fegyvere egy nyakában függő rózsafüzér, egy Értékek feliratú aktatáska, valamint egy sál, amelyet kedvenc focicsapata színei díszítenek.
Ez a graffiti – amely a pápát repülés közben ábrázolja – egy Vatikánhoz közeli negyedben, Borgo Pio-ban tűnt fel a falon, és rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. A Maupal néven alkotó művész, Mauro Pallotta arról nyilatkozott, miért ábrázolta a Szentatyát szuperhősként:
„Számomra ő az egyetlen, valóban hatalommal bíró ember a földön, egyike azon keveseknek, akik az emberek érdekében használják fel hatalmukat azért, hogy jót tegyenek. Tények alapján cselekszik, és nem törődik azzal, ki mit gondol az egyházról és a vallásról. Azt gondolom, hogy egy szuperhős szerepét öltötte magára.”
A római művész azt is hozzáfűzte: szerinte a kép nem lenne teljes a San Lorenzo focicsapat sálja nélkül. És az sem véletlen, hogy ez a sál a pápa Értékek feliratú táskájából kukucskál elő: „Egyszerű fekete aktatáskája van a kezében, tele minden lehetséges keresztény értékkel. Ugyanakkor benne van az az emberi vonás, hogy szereti a focicsapatát és szurkol nekik – ez nagyon emberközelivé teszi őt.”
Maupal nagyon elégedett művével, de azt sem bánja, ha az önkormányzat úgy dönt, hogy eltüntetik alkotását a falról. A helyiek azonban ezt nagyon zokon vennék: ragaszkodnak hozzá, hogy a Ferenc pápa-graffiti megmaradjon.
Sebastiano Faraci, helyi lakos úgy nyilatkozott: „Láttunk reggel egy önkormányzati autót, kíváncsiak voltunk, mit akarnak. Azt mondták: a rendőrség hívta őket, hogy tüntessék el a graffitit. Azt feleltem nekik: szó sincs róla, rengeteg nagyobb gond van Rómában, miért pont egy Ferenc pápát ábrázoló művet tüntetnének el?”
Még nem tudni, mi lesz a sorsa a Szuperpápának. De annyi biztos: ilyen rövid idő alatt máris belépett a pápának emelt pop-emlékművek sorába.

Rome Reports/Magyar Kurír

Előző cikk: A római grafittisek Ferenc pápája

A római grafittisek Ferenc pápája

Ferenc pápa, a szuperhős

A Népszabadság 2014. jan. 30. (2.o.) Ferenc, a Superman, a Magyar Hírlap (15.o.) A római grafittiseket is megihlette Ferenc pápa, a Magyar Nemzet (14.o.) Ferenc pápa, a szuperhős címekkel számolnak be arról, hogy Supermanként ábrázolja a pápát egy római falra festett graffiti. A kitűnő technikával kivitelezett rajzon a fehér ruhás Ferenc pápa Supermanként repül a levegőben, arcán mosoly, jobb karját előrenyújtja, bal kezében szorítja híres fekete táskáját, amelyen spanyol nyelvű felirat olvasható: „valores”, vagyis értékek.

Az emberek fotóztatják magukat a grafitti alatt

Az erősen kopott falon látható grafika annyira ízléses, hogy a Vatikán maga osztotta meg a Twitter mikroblogon ezzel a képaláírással: „Megmutatunk egy graffitit, amelyet egy Vatikánhoz közeli római falon találtunk.” A Magyar Nemzet emlékeztet rá: Ferenc pápát tavaly a Time politikai hetilap az év emberének választotta, és a Rolling Stone amerikai zenei magazin legfrissebb, pénteken megjelenő számának borítóján is az ő arca látható.

Itt látható egy két és fél perces klip a graffitiről, hallható a szerző néhány gondolata - és háttérben ott vannak az eltávolítására máris megérkezett meglepően buzgó köztisztaságiak:
http://www.ansa.it/web/notizie/videogallery/italia/2014/01/29/Papa-Francesco-superman-murales-vicino-Vaticano_9983873.html

Pálosok Erdélyben - videóval

Pálosok Erdélyben: Az Istenbe vetett bizalom és remény jele – VIDEÓVAL

2014. 01. 29. 19:04 Magyar Kurír
Mint korábban már hírt adtunk róla, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Tamás József segédpüspök áldották meg a Hargitafürdőn újonnan alapított pálos kolostort január 26-án. A Szent István-templom kertje és annak környéke már a mise kezdete előtt benépesedett. Az új kolostor megáldása után a templomban került sor az ünnepi szentmisére, melyen tizennégyen koncelebráltak: egyházmegyés papok mellett négy pálos testvér, valamint ferences és piarista szerzetesek.

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet Boldog Özséb alapította a 13. század közepén. Első követői Benedek és István voltak, akik magányos, szemlélődő életre vágyva a Pilis hegyei közé vonultak. A rend, miután 1308-ban megkapta a pápa jóváhagyását, virágzásnak indult. Az 1400-as években Magyarországon 170 rendházban több mint háromezer pálos élt. Erdélyben és Kárpátalján 40 kolostoruk volt. 1786-ban II. József sok más szerzetesrenddel együtt a pálos rendet is feloszlatta. Ezután maradtak még ugyan pálos testvérek Erdély területén egyházmegyés szolgálatban, de a rend több mint két évszázadra eltűnt Erdélyből.
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kérdésünkre válaszolva elmondta: a pálosok visszatérésére az 1990-es évek eleje óta készültek. Még Bálint Lajos, akkori gyulafehérvári érsek hívta meg a „fehér barátokat”, hogy telepedjenek le újra Erdélyben. Ez több mint két évtized után most megvalósulhatott.
A főpásztor hangsúlyozta, hogy a pálosok Erdélybe, Székelyföldre „hazatértek”, hiszen többek között például a csíksomlyói Salvator-kápolna is az övék volt hajdan.
A visszatérést az évközi 3. vasárnapon ünnepelték, amikor a szentleckében Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt levele egyik részletét olvasták: „Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.” Ez a részlet szépen jelképezte az ünnep lényegét is: a pálosok visszatérését ünnepelték azzal a hittel és reménnyel, hogy az erdélyi szerzetesrendek között gyümölcsöző együttműködés valósul meg, hiszen a „a rendek között nem lehet széthúzás” – így segítik majd az egyházat és szolgálják az erdélyi híveket, megvalósítva és tanúságot téve egyházunk egységéről – fogalmazott Jakubinyi érsek.
Az erdélyi kolostoralapítást a pálos generális tanácsadó testülete, a rendfőnöki tanács – élén P. Izydor Matuszewsky generálissal – hagyta jóvá. II. József rendelete után ugyanis Lengyelországban maradhatott fenn a szerzetesrend. Központja jelenleg is Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van.

„A pálosok visszatelepülése sok embert megmozgatott Erdélyben, a január 26-i ünnep az egység megélésének nagy ünnepe volt. Az újbóli letelepedés az Istenbe vetett bizalom jele, reményt ad a hivatások gyarapodására is” – mondta Bátor Botond, a pálos rend magyarországi tartományfőnöke az erdélyi visszatelepedés jelentőségéről.
Az újonnan alapított Szent István-kolostorban egyelőre egy kis, két főből álló szerzetesi közösség él és szolgál majd a magyarországi rendtartomány támogatásával és segítségével – válaszolt kérdésünkre a tartományfőnök. Ezzel egy több évszázados hagyomány folytatódhat, hiszen az 1786-os rendeletet megelőzően mintegy 25 pálos rendház működött Erdélyben, többek között Tordán, Tövisen, Illyefalván, illetve a Partiumban Nagyváradon.

A Csíkszeredához tartozó Hargitafürdőn lévő plébániaépületben alakították ki a rendházat, az egyházmegye pedig a pálos testvérekre bízta a plébánia vezetését, akik emelett missziókat, lelkigyakorlatokat tartanak majd szerte az egyházmegyében, összhangban a rend szellemiségével, mely szerint összekapcsolják a szemlélődő és a tevékeny életet.
Darvas-Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia plébánosa sok segítséget nyújtott a pálosoknak az újbóli letelepedés és kolostoralapítás körül. Ennek jelképes mozzanataként egy téglát ajándékozott a Hargitafürdőre költöző szerzetesrendnek, amely Klastrompusztáról, az első pálos monostor padlójából származik.

A pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. Hivatalos neve: Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje, latinul: Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae, OFSPPE. A magyar tartomány székhelye Pécsett van. Jelenleg Budapesten (a Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplomban), Márianosztrán és Petőfiszálláson élnek hazánkban pálos közösségek.

Magyar Kurír
(bh)
Pálosok Erdélyben: Az Istenbe vetett bizalom és remény jele – VIDEÓVAL

Az uzsora ellen szólt a pápa

2014. jan. 29-én, szerdán délelőtt, az általános kihallgatás végén Ferenc pápa a következő felhívást intézte az uzsora csapása ellen: „Azt kívánom, hogy az intézmények intenzívebben kötelezzék el magukat az uzsorások áldozatai mellett. Az uzsora drámai társadalmi csapás.

Amikor egy családnak nincs betevő falatja, mert vissza kell fizetnie a kölcsönt az uzsorásoknak, - ez nem keresztény, ez nem emberi!

Ez a drámai társadalmi csapás megsebzi a személy sérthetetlen méltóságát” – fejtette ki a Szentatya.

(vm) VR

Ajándék, amely segít bennünket

„A bérmálás Isten ajándéka, amely segít bennünket, hogy valódi keresztényként éljünk” – a pápa katekézise az általános kihallgatáson

A rendkívüli hideg ellenére január 29-én, szerdán délelőtt több ezer hívő jelent meg a Szent Péter téren, hogy részt vegyen az általános pápai kihallgatáson. Ferenc pápa a szentségekről szóló harmadik katekézisét a bérmálásnak szentelte. Ez a szentség – más néven konfirmáció, vagyis megerősítés - folytatása a keresztségnek, amelyhez szorosan kapcsolódik. Ez a két szentség, az Eucharisztiával együtt egyetlen üdvözítő eseményt képez – ezek a keresztény beavatás szentségei, amely révén a meghalt és feltámadt Jézus Krisztusban új teremtményekké és az egyház tagjaivá válunk.

Ezért van az, hogy a kezdetekben ezt a három szentséget egyidejűleg szolgáltatták ki, a katekumenális út végén, amely általában véve Húsvét vigíliája volt. Ez pecsételte meg a felkészülési folyamatot és a keresztény közösségbe való fokozatos beilleszkedést, amely néhány évig is eltarthatott. Lépésről lépésre történt, hogy a katekumenek felvehessék a keresztség szentségét, majd eljussanak a bérmálkozáshoz és az Oltáriszentség vételéhez.

A bérmálás szentsége a megkenést jelzi és fejezi ki. Valóban, a szent krizma, a szent olaj révén a Szentlélek erejében még inkább hasonulunk Jézus Krisztushoz, aki az egyedüli valóban felkent, a Messiás, Isten Szentje. A „konfirmáció” szó arra emlékeztet, hogy ez a szentség növeli a keresztségben kapott kegyelmet: erősebben egyesít Krisztussal, tökéletesebbé teszi kapcsolatunkat az egyházzal; megadja nekünk a Szentlélek sajátos erejét, hogy Krisztus igazi tanúiként terjesszük és védelmezzük a hitet, bátran megvalljuk Krisztus nevét és soha többé ne érezzünk szégyent a kereszt miatt (vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1303. pont).

A pápa rögtönzött szavakkal hozzátette: „Ezért fontos, hogy gondosan neveljük gyermekeinket, hogy részesüljenek ebben a szentségben. Mindnyájan gondoskodunk arról, hogy meg legyenek keresztelve. Ez jó, de talán nem teszünk meg mindent azért, hogy bérmálkozzanak is: így félúton maradnak”. Ez a szentség nagyon fontos a keresztény életben, mert erőt ad nekünk, hogy előre haladjunk! Gondolkozzunk egy kicsit el: valóban törődünk-e vele, hogy gyermekeink részesüljenek a bérmálás szentségében? Ez nagyon fontos.

Ha vannak olyan gyermekeitek, serdülőkorúak, akik még nem bérmálkoztak, és olyan korban vannak, hogy a szentséghez járulhatnak, tegyetek meg mindent, hogy részesüljenek a teljes keresztény beavatásban és megkapják a Szentlélek erejét! Ez nagyon fontos! Természetesen fontos, hogy a bérmálandók megfelelő felkészítést kapjanak, amelynek az a célja, hogy személyesen csatlakozzanak a Krisztusba vetett hithez és felébredjen bennük az egyházhoz való tartozás érzéke.

A bérmálás, mint minden szentség, nem az emberek, hanem Isten műve – folytatta katekézisében a pápa. Isten gondját viseli életünknek és Fia képmására kíván átalakítani bennünket, hogy képesek legyünk szeretni, mint ahogy Ő szeretett minket. Eláraszt bennünket Szent Lelkével, akinek cselekedete áthatja személyünket és életünket, mint ahogy ez kitűnik a Szentlélek hét ajándékából, amelyet a Hagyomány, a Szentírás fényében mindig hangsúlyozott.

A pápa ezután felsorolta ezeket az ajándékokat – hozzátéve – „nem akarom megkérdezni, hogy emlékeztek-e rájuk, így nevetekben én mondom el”: 1. Bölcsesség, 2. Értelem, 3. Jótanács, 4. Tudomány, 5. Lelki erősség, 6. Jámborság, 7. Istenfélelem. Ezeket az ajándékokat a Szentlélek adta nekünk a bérmálás szentségében – mondta Ferenc pápa, majd bejelentette, hogy a szentségekről szóló katekézisek után ezekről az ajándékokról fog tanításában szólni az általános kihallgatásokon.

„Amikor befogadjuk szívünkbe a Szentlelket és hagyjuk, hogy cselekedjen, akkor maga Krisztus válik jelenvalóvá életünkben és általunk maga Krisztus fog imádkozni, megbocsátani, reményt és vigaszt nyújtani. Ő szolgálja a testvéreket, ő áll közel a szükséget szenvedőkhöz, az utolsókhoz, ő teremt szeretetközösséget, ő hinti el a béke magvait. Gondoljátok csak el, hogy ez milyen fontos: a Szentlélek által maga Krisztus teszi mindezt közöttünk és értünk. Ezért fontos, hogy a gyermekek, a fiatalok részesüljenek ebben a szentségben”.

Ferenc pápa végül ezekkel a szavakkal fejezte be olasz nyelvű katekézisét: „Kedves testvérek, emlékezzünk rá, hogy mindnyájan részesültünk a bérmálás szentségében! Emlékezzünk rá, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjunk az Úrnak ezért az ajándékért, és kérjük: segítsen, hogy valódi keresztényekként élhessünk, hogy mindig örömmel haladjunk előre a Szentlélek szerint, amelyet nekünk adott”.

Utalással a hideg, esős időre a pápa hozzátette: „Látszik, hogy az utóbbi szerdákon, a kihallgatás felénél megáldanak bennünket az Égből: de ti bátrak vagytok! Haladjunk előre!”

(vm) VR