A Szentírásból megtudhatjuk, hogy
hogyan kell Isten szándéka szerint élni (vö. Róm 13,13-14). A Szentírást
csak úgy tudjuk értékelni, ha magunk is olvassuk. A Biblia megértésében segítségünkre van az Egyház, ha azt
közösségben olvassuk. Olvashatjuk Biblia-órákon vagy pap által irányított
kisebb közösségben. A bibliaolvasás sok
módszere közül most „a hét lépcsős” módszert ajánlom. Még a kiválasztott szentírási rész elolvasása
előtt hívjuk segítségül a Szentlelket.
1. Egy valaki felolvassa a kiválasztott szöveget.
2. A felolvasás után 3-5 perces csendben figyelünk arra, hogy a felolvasott szövegben melyik az a gondolat vagy mondat, ami megérintett?
3. Ezután megosztjuk a gondolatot vagy mondatot, röviden, minden magyarázkodás nélkül.
4. Amikor befejeződött a megosztás, akkor újra elolvassuk hangosan a választott szövegrészt. Másképpen fogjuk hallani.
2. A felolvasás után 3-5 perces csendben figyelünk arra, hogy a felolvasott szövegben melyik az a gondolat vagy mondat, ami megérintett?
3. Ezután megosztjuk a gondolatot vagy mondatot, röviden, minden magyarázkodás nélkül.
4. Amikor befejeződött a megosztás, akkor újra elolvassuk hangosan a választott szövegrészt. Másképpen fogjuk hallani.
5. Ekkor 5 perces csendben vizsgáljuk meg, hogy milyen viszony van az előbb megragadott
üzenet és az én életem között?
6. Ezután, amit elmondhatunk a közösségben arról személyesen beszámolunk, így mindenki gazdagodik és gyarapodik Isten igéjének ismeretében.
7. Végül újra felolvassuk a választott szakaszt. Most már egészen személyesen fog hangzani. Befejezésül vállaljunk valamilyen apostoli munkát, és zárjuk imádsággal a találkozót.
6. Ezután, amit elmondhatunk a közösségben arról személyesen beszámolunk, így mindenki gazdagodik és gyarapodik Isten igéjének ismeretében.
7. Végül újra felolvassuk a választott szakaszt. Most már egészen személyesen fog hangzani. Befejezésül vállaljunk valamilyen apostoli munkát, és zárjuk imádsággal a találkozót.
Választott szöveg: Jézus követése Lk 9,57-62.
57Amint
mentek az úton, valaki megszólította: „Követlek, bárhová mész is.” 58Jézus azonban ezt mondta: „A rókáknak van
vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét
lehajtania.” 59Egy másikat
felszólított: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb
elmenjek és eltemessem apámat.” 60„Hagyd
a holtakra, hadd temessék halottaikat – mondta neki –, te meg menj, és hirdesd
az Isten országát.” 61Egy harmadik ezt
mondta neki: „Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a
családomtól.” 62Jézus így válaszolt:
„Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten
országára.”
A tanitványság ára (9,57-62).
57. az úton: A tanitványságot, mint Jézus követését az
úton, három hiperbolikus mondással szemlélteti, hogy segítsen az embereknek az
életet értelmezni, megmutassa, milyen összefüggések mozgatják a világot, pl.
egy óra alvás éjfél előtt annyit ér, mint kettő éjfél után; jobb ma egy veréb, mint
holnap egy túzok.
Az 58, 60, 62. versek
mondásaiban Jézus hiperbolát vagy túlzást alkalmaz,
hogy kizökkentse a hallgatókat megszokott világértelmezésükből, hogy egy
teljesen új nézőpontból szemléljék az életet – a tanítvány szemszögéből, aki
válaszol arra, ahogyan Jézus Isten országát hirdeti. Ha szó szerint vennénk
ezeket a mondásokat, megfosztanánk őket erejüktől.
58. A
hiperbola megvilágítja Jézusnak, az Emberfiának szegénységét.
60. hadd temessék el a halottak halottaikat: Ez a
mondás olyan sikeresen kérdőjelezte meg azt, ahogyan az emberek általában
berendezik erkölcsi világukat, hogy Isten országának útjai nem feltétlenül
hozhatók harmóniába a mi emberi útjainkkal. A mondás azt jelenti, hogy a
lelkileg halottak temessék el a fizikailag halottakat.
62.
az eke szarvára: a nagyon könnyű palesztinai ekét egy kézzel
irányították, míg a másikkal az ökröket nógatták. A mondás megkérdőjelezi várakozásainkat arról, hogy ki alkalmas arra, hogy Isten uralmát életébe befogadja.