A BÉRMÁLÁS SZERTARTÁSA

Cél: A szertartások ismertetése által összefoglalni a fontosabb tudnivalókat.

Egyházmegyénkben a bérmálás kiszolgáltatása ünnepélyesen történik a bérmakút keretében. Az egyházmegye nagyságára való tekintettel a Főpásztor öt évenként járja be az egyházmegye minden plébániáját, hogy kiszolgáltassa a bérmálás szentségét. A bérmálás az egész egyházközség ünnepe. A felnőttek számára jó alkalom a bérmálásban kapott kegyelmek megújítására, az egyházközség számára pedig püspöki vizitáció, amikor a püspök számba veszi az egyházközség lelki és anyagi helyzetét.

A bérmálás alkalom a bérmálkozók és hívek számára, hogy találkozzanak a Főpásztorral. Amint láttuk, a Főpásztor a bérmálás szentségének a rendes kiszolgáltatója, a papok csak segítik, vagy helyettesítik ezen feladatában. A Főpásztor az egész egyházmegye Krisztus által megbízott lelkipásztora, az egyházmegyei lelkipásztorkodás felelős irányítója, ami liturgikus jelvényeiben is kifejezésre jut.

SÜVEG (mitra): a püspöki méltóságot jelképezi.

PÁSZTORBOT: a Jó Pásztorra emlékeztet és a püspöki hatalmat szimbolizálja. Régen a bírák viselték, bíráskodás közben.

MELLKERESZT: Krisztusra emlékezteti a Főpásztort, hogy mindent Krisztus szellemében kell tennie.

GYŰRŰ: az egyházmegyéhez való hűségre figyelmezteti a püspököt

Az evangélium után a plébános a következő szöveg mintája szerint bemutatja a bérmálandókat a püspöknek.

Főtisztelendő Püspök Atya! Mint az XY ... egyházközség lelkipásztora bemutatom ... hívemet (és a más plébániákból ide bérmálkozni jött híveket, összesen ... hívőt), akik előkészültek a bérmálkozásra és a szentség kiszolgáltatását kérik.

a püspök homiliája után, következik a keresztségi ígéret megújítása és még három ígéret letétele az alábbi módon:

Püspök: Kedves bérmálkozók! Mielőtt megkapnátok a Szentlelket, újítsátok meg a keresztségi fogadalmat. Idézzétek emlékezetbe azt a hitet, amelyet a keresztség felvételekor megvallottatok, illetve, amelyet szüleitek és keresztszüleitek vallottak meg egykor az Egyházzal egységben. Feleljetek együtt arra mindnyájan, amit az Anyaszentegyház nevében kérdezek tőletek:

Püspök: Ellene mondotok-e a sátánnak, minden cselekedetének és minden csábításának?

Bérmálandók: Ellene mondunk!

Püspök: Hisztek-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében?

Bérmálandók: Hiszünk!

Püspök: Hisztek-e Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, kínhalált szenvedett, akit eltemettek, de feltámadt a halálból, és ül az Atyának jobbján?

Bérmálandók: Hiszünk!

Püspök: Hisztek-e a Szentlélekben, Urunkban és Éltetőnkben, akiben a mai napon a bérmálás által különleges módon részesültök úgy, mint Pünkösdkor az apostolok részesültek?

Bérmálandók: Hiszünk!

Püspök: Hiszitek-e a katolikus Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test föltámadását és az örök életet?

Bérmálandók: Hisszük!

A püspök a hitvallást elfogadja ezekkel a szavakkal:

Ez a mi hitünk. Ez az Anyaszentegyház hite is, amelyet boldogan vallunk Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Bérmálandók és hívek együtt válaszolnak: Ámen!

Püspök: Beveszek még tőletek az egész keresztény élet vállalására vonatkozó három ígéretet: Ígéritek-e, hogy a katolikus szent hitet mindenkor hűségesen megtartjátok és attól semmi csábításra, avagy földi érdekből el nem pártoltok?

Bérmálandók: Ígérjük!

Püspök: Ígéritek-e, hogy majdan házasságotokat Isten és az Anyaszentegyház törvényei szerint kötitek, hogy családotokat, gyermekeiteket katolikus szellemben nevelitek?

Bérmálandók: Ígérjük!

Püspök: Ígéritek-e, hogy a katolikus keresztény elvekhez mindenben és mindenkor hűségesek maradtok, hogy a közéletben is mindenkor Isten törvényeinek és az Egyház tanításának szellemében dolgoztok?

Bérmálandók: Ígérjük!

Püspök: Most a szülőkhöz, bérmaszülőkhöz fordulok:

            1. Szülők és bérmaszülők! Ígéritek-e, hogy gyermekeiteket szóval és példával segítitek, hogy az elhangzott fogadásaiknak megfelelően mindig keresztény módon éljenek és viselkedjenek?

Szülők és bérmaszülők: Ígérjük!

Püspök: Most pedig az összes már megbérmáltakhoz fordulok. A mostani bérmálás emlékezteti őket egykor tett fogadásaikra és felelősségükre, hogy a bérmálkozókat maguk közé befogadják és a keresztény életben segítsék!

            2. Akarjátok-e bérmálásotok kegyelmeit magatokban feléleszteni és ígéreteiteket hűségesen megtartani?

Megbérmáltak: Akarjuk!

Püspök: 3. Ígéritek-e, hogy a bérmálkozókat az egyházközségi életbe magatok közé befogadjátok és őket, mint nagyobb testvérek a keresztény életben segítitek?

Megbérmáltak: Ígérjük!

Püspök: Erősítsen meg benneteket a Szentlélek Isten hét ajándékával, hogy keresztségi fogadalmaitokat és ezen ünnepélyes ígéreteiteket hűségesen megtartsátok.

Miután a püspök imádságban lehívja a Szentlelket, krizmával megkeni a bérmálkozókat, akiket a helynek megfelelően felállítanak a templomban vagy a templomon kívül.

A püspök szavaira: Vedd a Szentlélek ajándékának jelét!,

A megbérmált feleli: Ámen.

Majd a püspök szavaira: Béke veled!,

Feleli: És a te lelkeddel.

Tanítsuk meg a bérmaszülőket is, hogy a krizmával való megkenés alatt jobb kezüket a bérmagyermek jobb vállára tegyék fel, így fejezve ki bérmaszülői kötelességük vállalását.

Válaszolj az alábbi kérdésekre!

1. Mikor és melyik szentségben szakítottunk a gonosszal és csatlakoztunk Istenhez?

2. Mit jelent a keresztségi fogadalom megújítása? Mit jelent katolikusnak lenni?

3. Miben áll a keresztény élet vállalására vonatkozó ígéret?

4. Mit jelent, hogy szentségi házasságot kötsz és gyermekeidet katolikus szellemben neveled?

5. A közéletben hogyan fejezed ki keresztény voltodat?

6. Nagykorú keresztény lettél, megtaláltad-e helyedet a közösségben? 

Kapcsolódó cikkek:
Csak bérmálkozóknak! 1. rész
Csak bérmálkozóknak! 2. rész
Csak bérmálkozóknak! 3. rész
Csak bérmálkozóknak! 4. rész

Bérmálkozók szülei és bérmaszülők 

Ossza meg ezt a cikket ismerőseivel: ©Darvas-Kozma József

Bérmálkozás idején

Fráter György 1551-ben igyekezett távol tartani az országtól a háború pusztításait, elkerülni azt, hogy Erdély földjén ütközzenek össze az egyenlőtlen erők, nehogy odavesszen az ország. Október 9-én általános hadfelkelést hirdetett Erdélyben, és összehívta az erdélyi rendeket Tordára. Felismerte, hogy amelyik nemzet nem megy zárt sorokban és fegyverrel a kezében az életét fenyegető veszedelem elé, az rabszolgaként az ellenség lába alá kerül. A nemzet sorsát eldöntő küzdelemből maga a nemzet nem maradhat ki. A hetven éves György barát, aki önfeláldozóan küzdött népe sorsáért, orgyilkosság áldozata lett. Fráter György bölcsessége mindig időszerű: A nemzet sorsát eldöntő küzdelemből maga a nemzet nem maradhat ki. Az embereket a szív mélyén csak az istenhit kapcsolja össze. Boldog az az ember, akinek van hite. Boldog, mert nem kérdez válasz nélkül. Boldog, mert nem szenved vigasz nélkül. Akinek hite van, annak felelete is van a lét gyötrő kérdéseire,  mégpedig Jézus Krisztustól. A hit olyan választ ad, amelynek nyomán éltető öröm s megnyugvás ömlik el a lelken. Ez a hit nemcsak szóbeli hitvallás, hanem hit szerinti élet. A hit életforma és életalakító erő. Jézus előre jelzi, hogy megdicsőülése után milyen módon kapcsolja magához a benne hívőket. Ő a szőlőtő, vagyis a kegyelem forrása, a Szentlelket közli mindenki számára. A keresztség által természetfeletti kapcsolatba kerülünk a Szentháromság egy Istennel, ugyanakkor elszakíthatatlan kapcsolatba kerülünk egymással is, mert a hívőkben Jézus élete folytatódik (Jn 15,1–8). A szőlőtő Krisztus, istenfiúsága az Atyától, a szőlőművestől ered, aki megtisztogatja a szőlőt. A vessző csak a tőkének részeként marad életben, és annak növekednie, gyümölcsöt kell teremnie. Aki Krisztusban marad, annak istentisztelete, imádsága és cselekedete mindig gyümölcsöző lesz, mert a Szentlélek teszi azzá. A nemzet jövőjét, sorsát eldöntő küzdelemből maga a nemzet nem maradhat ki. A pünkösdi búcsú is ebben segít. Segít, hogy felismerjük: csak az Egyház és a nemzet részeként van életünk és jövőnk.

Pünkösddel megkezdődnek a bérmálások. Miért is van szükségünk a bérmálásra? A mindennapi életben, amikor elhatározást teszünk valamire, feltesszük a kérdést: Miért teszem ezt? Miért van erre szükségem? És ezután mérlegeljük, mit kell tennem, hogy ezt a célt elérjem? A pályaválasztó ilyen kérdésre próbál válaszolni: miért akarok én …. lenni? Mit kell tanulnom, milyen tulajdonságokat kell magamban kialakítanom, hogy jó …….  lehessek?

A bérmálás szentségét kérőnek kérdése: miért akarok bérmálkozni? Miért van szükségem a bérmálásra? Aki komolyan veszi a vallásos életet, az tudja, hogy a bérmálás is szentség, amelynek a felvételére elő kell készülni. Meg kell gyónni, tiszta lélekkel kell felvenni. Meg kell tanulni, mi is ez a szentség, de mindenekelőtt azt, hogy miért vesszük fel. Ha igazi öntudattal vesszük fel, akkor valami változást idéz elő, valami újat, többet ad nekünk. A keresztségben Krisztusba oltódtunk, Isten gyermekei lettünk. Magként megkaptuk Istentől a kegyelmet. Ezért Isten boldog életének örökösei vagyunk, amiért egy életen keresztül kell munkálkodnunk hitünk tanítása szerint. Megkeresztelésünk óta szüleink igyekeztek eleget tenni annak, amit megígértek. Hitoktatásra küldtek, ahol megtanultuk, hogyan éljünk keresztényként. Az előáldozáskor megfogadtuk, hogy mint igazi keresztények ellene mondunk a bűnnek és a gonoszlélek csábításainak, megígérvén, hogy mindig hű gyermekei leszünk a katolikus Anyaszentegyháznak. Most, mint serdülők vagy éppen felnőttek, már önállóan gondolkodunk, és így mi magunk határozzuk meg, hogyan akarunk élni, és hogyan akarjuk rendezni a vallásos életünket. Itt az ideje, hogy öntudatosan szembenézzünk a keresztény élettel. Mivel az Úr Jézus példája szerint élni, valamint Őt követni  egyáltalán nem könnyű: „tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem” (Lk 9,23). A keresztény élet rengeteg önfegyelmet kíván, ezért Krisztus maga rendelte a bérmálás szentségét, hogy általa megerősítsen az öntudatos keresztény életben. Ezért a latinban confirmationak nevezik, ami megerősítést jelent. 

Ez a megerősítés pedig a SZENTLÉLEK közreműködésével történik. A változás nem más, mint a lelki megerősödés a Szentlélek kegyelme által. Ugyanakkor az Egyház közösségéhez való tartozásban is megerősít, hogy közreműködjünk a kapott kegyelemmel, és öntudatos keresztények legyünk az élet minden területén. 

Azért bérmálkozunk: 

- hogy a Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igéket; 

- hogy öntudatos keresztényekké váljunk; 

- hogy felnőtt és tanúságtevő keresztényekké váljunk; 

- hogy hitünk szerinti élettel áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta szüleink és keresztszüleink, valamint az egyházközösség értünk tettek.