Ez a parancsolat arra tanít, hogy kívánságunk igénytelen maradjon, szívünk szegény és a lélek gazdag legyen.
•A helyes boldogság óhaja megszabadítja az embert a földi javak terhétől és gazdag lesz Isten szemlélésében. „Isten szemléletének ígérete minden vágyat felülmúl. A Szentírásban látni annyit jelent mint birtokolni. Aki Istent látja, megszerezte a legfőbb jót.” (Nisszai Szent Gergely)
•Isten megrója azokat a gazdagokat, akik boldogságukat a javak bőségében találják (vö. Lk6,24). „A büszke ember földi javakat űz, a lélekben szegény a Mennyek országát keresi.” (Szent Ágoston) A Gondviselésbe vetett bizalom megszabadít a holnap gondjától (vö. Mt 6,25-30). A bizalom Istenben a szegények öröme: „Ők meglátják az Istent.” A Mennybe csak egy út vezet: elszakadni a földi javaktól. Isten látása az ember igazi öröme. Az Isten utáni vágyat az örök élet vize oltja ki (vö. Jn 4,14).
A tizedik parancsolat kiegészíti a kilencediket és tiltja mások javának irigylését, mert az a lopás, a rablás, a csalás, az erőszak és a kapzsiság gyökere lehet; „tiltja a szemek vágyát” (lJn 2,16), amely az erőszakhoz és az igazságtalansághoz vezet. Másnak a megkárosítását is tiltja.
• A „ne kívánd” kifejezés figyelmeztet, hogy mások tulajdonát ne kívánjuk; létezik bennünk ugyanis egy titkos vágy mások java után: a birtoklás szomja. A Szentírás így ír róla: „Aki szereti a pénzt, annak soha nem elég a jövedelme.” (Préd 5,9) Sokan engednek a kísértésnek,hogy gyarapítsák vagyonukat: így tesznek a kereskedők, akik spekulálnakaz áruval az éhezők kárára; a gyárosok, akik háború idejéngyilkos fegyverek készítésére számítanak...
•Ki kell irtani az emberi szívből az irigységet: ez minden igazságtalanság gyökere. Nátán próféta Dávid megtérésére elmesélte egy pásztor történetét, akinek szegénységében csak egy báránya volt, de úgy szerette, mint saját leányát, valamint egy gazdag esetét, akinek számos juhnyája volt,irigységében mégis ellopta a szegény tulajdonát (vö. 2Sám 12,1-4). Mások vagyona szomorúságot okozhat és égető vágyat, hogy bár a miénk lenne. Főbenjáró bűn, amelyből a gyűlölet, a rágalom és a hazugság származik.
