2011-12. év, a Misszió Éve - Nehemiás terv.
- 21 éve annak, hogy visszanyertük szabadságunkat,
- 11 éve megtartottuk Főegyházmegyénk Zsinatát,
- 2 éve megünnepeltük Főegyházmegyénk 1000 évét.
- Van pasztorális tervünk.
- Közben körülöttünk minden átalakulóban van.
- Erkölcsi és gazdasági válságban vagyunk.
Küldetésünk:
Menjetek tehát és tegyetek tanítványommá minden népet! (Mt 28,19a)
Ha főegyházmegyénkre tekintünk, akkor olyan érzésünk támad, mintha „néma csendben, áhítatban” leledzene.
- Hiányzik az életkedv, a pezsgő egyházi élet.
- Bizonyára sok féle oka van. Három okot kapásból bizonyára te is megtudnál fogalmazni.
- Akkor mit tehetünk ilyen helyzetben?
- Mit tudna tanácsolni az élet menedzsmentje, amikor a helyzet mindennap változik?
Mivel Isten igéje nem változik, ezért először Isten igéjét hívjuk segítségül: „Bizonyságaid örömömre vannak, útmutatásod a tanácsadom.” Zsolt 119,24.
Azt, hogy hogyan lehet kilábalni a közönyből, arra itt van Isten bizonysága, Nehemiás példája (Kr. e. 445-433-ig Jeruzsálemben tartózokdik). Ugyanakkor útmutató lehet a Misszió évében.
A babiloni fogságból Cirusz perzsa uralkodó Kr. e. 538-ban kiadja a rendeletet és megengedi a zsidóknak, hogy Jeruzsálembe visszamenjenek és felépítsék a templomot. A templom munkálatai a szamariaiak miatt megszakadtak és csak I. Darius alatt folytatódtak. Az építést 515-ben fejezték be. A következő félévszázadban erőfeszítéseket tesznek Jeruzsálem falainak a felépítésére, amit szintén akadályoznak a szamariaiak. A nép pedig elcsüggedt.
Most nézzük a történetet.
1. Artaxerxesz király a téli szálláson Szuzában tartózkodik, amikor pohárnokát, Nehemiást felkereste édestestvére Hanani több ember kíséretében. Hanani a jelen kilátástalanságát mondta el testvérének – Jeruzsálem falának felépítéséről.
2. Amikor ezeknek hírét vettem, leültem, sírtam és napokig gyászoltam, böjtöltem és könyörögtem az ég Istenének színe előtt… Ó, Uram, halld meg szolgád könyörgését, s szolgáidnak a kérését, akik szívesen félik nevedet. Hadd legyen ma szerencséje szolgádnak, engedd, hogy kegyelmet találjon ez előtt az ember előtt!
3. Egyszer éppen borról kellett gondoskodnom. Fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Azelőtt sohasem voltam szomorú. De a király akkor megkérdezte: „Miért szomorú a tekinteted? Beteg vagy talán? Nem, biztosan csak a szíved fáj.” Nagyon megijedtem, és így szóltam a királyhoz: "Örökké éljen a király! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tűz emésztette meg." A király erre így szólt hozzám: "Mi a kívánságod?"
Segítségül hívtam az ég Istenét, és így válaszoltam a királynak: "Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem." A király, aki mellett ott ült a királyné, megkérdezte tőlem: "Mennyi időre tervezed utadat, és mikor térnél vissza?"
Meghatároztam egy időpontot. Ez megfelelt a királynak, s megengedte, hogy elmenjek. Akkor így szóltam a királyhoz: "Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a folyamon túli kormányzók számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg el nem jutok Júdeáig, továbbá levelet Aszafhoz, a királyi erdők felügyelőjéhez, hogy adjon nekem épületfát a templomhoz tartozó erőd kapuihoz, valamint a város falához, s ahhoz a házhoz, ahol majd lakni fogok." A király mindent megadott, mert fölöttem volt Istenem jóságos keze.
4. Megérkeztem Jeruzsálembe, és három napig ott maradtam. Akkor éjnek idején fölkeltem és megvizsgáltam körös-körül a várfalat, aztán visszatértem. A vezetők nem tudtak róla, hova mentem, sem arról, hogy mit akarok tenni.
5. Összehívtam a papokat, az előkelőket, az elöljárókat, és a többieket. Akkor így szóltam hozzájuk: "Látjátok, milyen nyomorúságban vagyunk. Jeruzsálem romokban hever, kapuit tűz emésztette meg. Gyertek, építsük fel Jeruzsálem falát, és többé nem gúnyolnak bennünket miatta!" Elbeszéltem nekik, hogy fölöttem volt Istenem jóságos keze, s a király hozzám intézett szavait is. Így válaszoltak: "Menjünk és fogjunk hozzá az építkezéshez!" S nekiláttunk ennek a derék munkának.
6. A szamariaiak gúnyolódtak. Mi pedig tovább építettük a falat, és a munka félig elkészült. A nép ugyanis szívvel-lélekkel dolgozott.
7. Az ellenségek összeesküdtek, hogy felvonulnak Jeruzsálem ellen.
8. Láttam, hogy a nép fél, ezért fölemelkedtem, és szózatot intéztem az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: "Ne féljetek tőlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségetekért s házatokért." Amikor ellenségeink megtudták, hogy értesültünk a dologról, és Isten meghiúsította tervüket, visszavonultak, mi pedig visszatértünk a falhoz, mindenki a maga munkájához. Ettől a naptól kezdve az emberek egyik kezükkel munkájukat végezték, másik kezükkel a fegyvert szorították.
9. Egy váratlan támadás esetére is biztonságot akartam, ezért így szóltam a néphez: "Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol: gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk." Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig.
10. Ötvenkét nap alatt elkészült a fal: 8—10 m magas, 4-6 m széles és 2500 m hosszú. Amikor ellenségeink és a körülöttük levő nemzetek látták, nagy csoda volt a szemükben. Mindezt a művet Istenünkkel vittük véghez.
Nehemiás Istenben bízó ember, aki
- ismeri a reábízott feladatokat és embereket;
- képes és kész csapatban dolgozni;
- nem futamodik meg a nehézségek láttán;
- imádkozik és cselekszik;
- elmondja a viziót és munkára hívja honfitársait;
- Isten + Nehemiás + közösség = csoda!
Mi erre képesek vagyunk-e?
II. rész
Főegyházmegyénket és plébániákat tekintve, hasonló helyzetben vagyunk, mint Nehemiás Kr. e. 445-ben.
1. Szent Istvántól a reformációig
- 1009-ben Szent István alapította az Erdélyi püspökséget.
- A 14. század elején 1.100 plébánia.
2. A 16. század végén
- 48 plébánia és 28 pap.
- Csíksomlyói ferences kolostor és iskola.
- Kolozsmonostoron megjelennek a jezsuiták.
3. A katolikus megújhódás 1716 – 1848
- 1848-ban 474 pap + szerzetesek.
- 236.455 hívő, ebből filiában és szórványban 57.295.
- 208 plébánia, 83 filia és 1250 szórvány.
4. 1913-ban a világháború előtt
- 230 pap és 96 szerzetes. Piaristák 1, minoriták 4, ferencesek 15, mechitaristák 1 házzal. A női szerzetes rendekben 337 nővér.
- 378.834 hívő, ebből filiában és szórványban 74.812 lélek.
- 239 plébánia, 1572 filia és szórvány.
5. Az 1986-os Gyfvári Név- és címtár alapján
- 289 aktív pap
- 228 plébánia, 40 üres plébánia.
- 575.000 hívő.
6. A 2004-ben
- 312 aktív pap és 67 kispap.
- 231 betöltött plébánia, 55 üres, 370 filia kápolnával.
- 480.000 hívő.
7. 2011-ben
- 223 betöltött plébánia (1 örmény), 54 (3 örmény) üres.
- 264 aktív pap, 24 aktív és nyugdíjas, 48 nyugdíjas.
- 1945-49 között született aktív papok száma 29
- 1950-54 között született papok száma 33
- 1955-59 között született papok száma 49
- A kispapok száma: 61
- Látjátok, hogy milyen nyomorúságban vagyunk?
- Jöjjetek, építsük fel!
- Ez a misszió, vagyis a mi missziónk.