2012. 09. 30.

Csoportos szentírásolvasás

Munkavázlat csoportos szentírásolvasáshoz – Szentírás Vasárnapjára
                                    A hit mint egyéni út és mint személyes elhívás
Közös szentírásolvasás az 1 Sám 3,2-20:
 1A kis Sámuel Éli felügyeletével szolgálta az Urat. Abban az időben az Úr ritkán hallatta szavát; jelenést sem lehetett gyakran látni. 2Az egyik nap mégis történt, hogy Éli a szokott helyén aludt. A szeme már kezdett gyengülni, nem sokat látott. 3Isten lámpája még nem aludt ki. Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája állt. 4Az Úr megszólította: "Sámuel, Sámuel!" "Itt vagyok" - felelte. 5Azután odafutott Élihez, és azt mondta: "Itt vagyok, hívtál." Az ezt válaszolta: "Nem hívtalak, feküdj le és aludj." Elment és lefeküdt aludni. 6Az Úr azonban újra szólította: "Sámuel!" És Sámuel fölkelt, odament Élihez és azt mondta: "Itt vagyok, hívtál." Ez azt felelte: "Nem hívtalak, fiam, feküdj le és aludj!" 7Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem volt része abban, hogy az Úr megnyilatkozzék neki. 8Az Úr most újra szólította Sámuelt, harmadszorra. Fölkelt, odament Élihez és így szólt: "Itt vagyok, hívtál." Erre Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút. 9Ezért azt mondta Éli Sámuelnek: "Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel!" Sámuel elment és nyugovóra tért a helyén. 10Akkor megjelent az Úr, elé állt és szólította, mint előző alkalommal: "Sámuel, Sámuel!" És Sámuel így válaszolt: "Beszélj, szolgád figyel!" 
és a Jn 1,35-40 alapján:  35Másnap megint ott állt János két tanítványával, 36s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!" 37E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. 38Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?" 39"Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. 40A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére.
a.)    Magyarázat a csoportvezetőknek
A szentírási szakaszt az idei Szentírás-vasárnapra javasoljuk közös szentírásolvasásra a Gyulafehérvári Főegyházmegye plébániai közösségei részére. E közös szentírásolvasás egyben ráhangol a főegyházmegyei Lelkipásztori Terv újabb szakaszára, és a Szentatya által meghirdetett hit évére is. A közös szentírásolvasás célja az egyéni hitünknek fejlődésként és útként való megélése, amihez hozzátartozik a keresés és a személyes elhívás, akárcsak az új kezdeményezések és javítások.
A kiválasztott két történet a hit útján való járásnak, s az ezt kísérő belső dinamikáknak tanulságos képe. A hitre való jutás sokszor keresés, bizonytalanság, előre nem látható, meg nem fogalmazható belső folyamatok eredménye, egy bejárt út „vége”.
Az evangéliumi elbeszélésben András már régóta úton van. Talán még azt is gondolja ő, hogy most már célba ért, megtalálta az igazságot, a hit teljességét. Ott találjuk őt Keresztelő János társaságában, akinek lelkes hallgatója, követője. Aztán egy napon, miközben András szokásos módon ott áll Keresztelő János mellett, elvonul mellettük egy Mester, akiről János ennyit mond: Íme az Isten Báránya! És Andrást valami annyira megérinti, hogy otthagyja a Keresztelőt, és az új Mester nyomába szegődik. Valószínűleg fogalma sincs, hogy mit is akar. Valószínűleg ő sem érti, hogy mi is történik vele, mit is keres most. És amikor Jézus megkérdezi, hogy mit akar, nem is tud rá válaszolni.
Nagyon jellemző Jézus kérdése: Mit akarsz? Mit keresel?
András visszakérdez: Hol laksz?
És Jézus nem kész válaszokat ad, nem konkrét alternatívákat vagy kész megoldást nyújt, hanem arra hívja az őt követő tanítványokat, hogy saját tapasztalatot szerezzenek, saját tapasztalatuk alapján lássanak majd és értsenek: Jöjjetek és lássátok! Jézus lehetővé teszi, hogy saját képet formáljanak, saját tapasztalatot szerezzenek Róla.
Az életben talán ritkán fordul elő, hogy olyan tisztán halljuk Isten hangját, mint ahogyan azt Sámuel hallotta. Annál ismerősebb lehet viszont Isten hangjaként valami halk, ismétlődő mondat, egy állandóan visszatérő nyugtalanság, ami útra indít.
A hit nem hull az ölünkbe készen, nem tökéletes, kiforrott formában kapjuk, hanem valami olyan dinamikus valóság, amely életünkkel együtt alakul, fejlődik. Épp ezért lenne annyira fontos késznek lenni mindig újra útra indulni a hit útján, mindig tovább keresni, és újra meg újra föltenni a kérdést: Mester, hol lakol? Hol vagy? Hol lakozol az én életemben? És jó lenne merni elindulni e kérdés nyomán, anélkül, hogy előre tudnánk, hogy hová vezet bennünket e kérdés, hová vezet bennünket a Mester.
A csoportos munka talán épp arra is lehetőséget ad a résztvevőknek, hogy ne kész válaszokat kapjanak, hanem saját tapasztalat alapján mélyíthessék el a témát: Jöjjetek és lássátok!
Középen: egy gyertya, körülötte a csoport létszámának megfelelő színes papírból kivágott kezek, amelyeknek a mutatóujja egy bizonyos irányba mutat.
1.    A szöveg megközelítése
A csoportvezető köszönti a csoportot és megnevezi a témát (lásd fenn).
Ének:
A csoportvezető utal az elhívástörténet kezdetére, a Jn 1,35-re, ahol Keresztelő Szent János két tanítványa számára utat mutat azáltal, hogy Jézusra utal, aki éppen a környéken jár, és ő felismeri benne „Isten bárányát”. Erre ők kíváncsian követik Jézust. A csoportvezető arra kéri a résztvevőket, hogy gondolkozzanak el azon, hogy ki vagy mi vált számukra útmutatóvá a hitük fejlődésének útján, és hogy ez az utalás milyen jellegű volt. Ezt felírhatják egy papírkézre és egy szomszéddal megoszthatják. Ezután aki szeretné, az megoszthatja gondolatait az egész csoporttal, majd visszateszi a papírt a körbe.
2.    Kiindulás a szövegből
A csoporttagok a két bibliai szöveget szerepekre osztva olvassák fel.
Szerepek az 1 Sámuel 3,1-10-ben: mesélő, Sámuel, az ÚR.
Szerepek az 1 János 1,35-40-ben: mesélő, Keresztelő Szent János, András és névtelen tanítvány, Jézus.
3 fős kiscsoportokban a résztvevők a következő kérdéseket dolgozzák fel:
-    Hogyan történik meg az elhívás a két történetben?
-    Hogyan jellemezhetnénk a keresőket ill. megszólítottakat?
-    Ők hogyan kezelik azt, hogy meg lettek szólítva?
Az eredményeket a résztvevők közösen a nagycsoportban osztják meg.
A csoportvezető kiegészít néhány gondolatot a két történethez, amelyeket a résztvevők nem említettek: Sámuel csendes, többszörös hívása, a felismerés bizonytalansága és ennek kezelése, az ismételt hívás és irányváltoztatás akárcsak Andrásnál, aki először követi Jánost, majd eljut Jézushoz, a tapogatózó keresés, ami nem képes megválaszolni, hogy mit keresünk, és még csak kérdésként fogalmazódik meg, hogy Jézus mellett döntsünk-e.
3.    Vigyük magunkkal az igét
Gyakorlat hármas csoportoknak, a János 1,37-39 kapcsán (kb.15-30 perc):
1.    Jelenet (mint a bibliai szövegben): Jézus két tanítványhoz fordul, akik őt követik és megkérdi tőlük, hogy mit keresnek. Ők a bibliai szöveg szerint válaszolnak és vele mennek.
2.    Jelenet: akárcsak az előző, de a tanítványok mai emberek és Jézus kérdésére, hogy mit keresnek a jelenlegi helyzetnek megfelelően válaszolnak (a résztvevők eldöntik, hogy mit szeretnének megosztani és mi az, ami túl személyes számukra, ahhoz, hogy megosszák).
Aztán a csoportvezető megkérdi azt a személyt, aki Jézus szerepét alakítja, hogy mit talál különlegesnek Jézusban.
Egyszer szerepeket lehet cserélni (ha sok idő áll rendelkezésre, akkor kétszer is), hogy valaki más is felölthesse Jézus szerepét.
Érdemes röviden megosztani a hármas csoportban és a nagycsoportban is, hogy ki hogyan érezte magát a szerepekben.
Forrás:  Gyfvár. IV. körlevél

Krisztus Világa 2012. október

Október a rózsafüzér hónapja. Minden este rózsafüzér ájtatosságot tartunk templomainkban. Gyermekkorunk sok élménye fűződik az októberi ájtatossághoz. Ilyenkor eszembe jutnak az osztálytársak, az utcabeli gyerekek, a házi feladat készítés, a tanulás, az állatok etetése és az is, hogy mennyire igyekeztünk a vecsernyére. Egymást szólítottuk és csapatosan mentünk a kerítésbe, ahol szinte minden gyermek ott volt. Itt aztán még egy kiadósat játszottunk, számháború, kergetőzés, birkózás, varjúlövés, fára mászás, nahát minden volt. Valósággal kitomboltuk magunkat. A beharangozás előtt rohantunk a sekrestyébe, hogy ministráljunk. A plébános úr a nagyobbakat beosztotta, hogy a rózsafüzér egy-egy tizedét imádkozzák. Akkor a templomban végzett szolgálat nagy kitüntetésnek számított. A litániát a papbácsi mondta, az Úrangyalát és a halottainkért is az ima. Utána az ájtatos sereg kieresztette ismét a hangját, betöltötte a kerítést és szerre az utcákat. Csoportosan mentünk haza fáklyával, töklámpával, de a kárbitdoboz sem maradt el. Ezzel jeleztük, hogy merre járunk. Ha hazaértünk, még egyet durrantottunk, utána csend és nyugalom ülte meg a falut. 
Az októberi vecsernyék közösségformáló hatása mellett, megtapasztaltuk a közösségépítő erejét is. Ugyanis, míg a kerítésben játszottunk igazából egymással barátkoztunk, amikor a templomban imádkoztunk, mindnyájan a Jóistennel beszélgettünk. Egy ilyen visszatekintés után megértjük, Bányász József, A vidéki életforma lehetséges területei c. írását. Azt is, hogy „a nemzet jövőjét a krisztusi keresztény házasság biztosítja, az első magyar szentcsalád példájára” (Jakubinyi). 
A család láttatja meg az igazi értékeket az ifjúsággal. Ha ezt teszik, akkor egy okosabb, emberibb és talán szebb világot tudnak felépíteni. „Adja az Úristen, hogy így legyen.” – írja Wass Albert, majd így szól az ifjakhoz: „Mindaz azonban azon múlik, hogy meg tudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különbözö „izmusok” özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban.” A szülők feladata továbbra is az, amiről az Erdélyi Nőszövetségek tagjai Hargitafürdőn három napon át értekeztek: „Arra vagyunk hivatva, hogy hitünkkel visszahozzuk Isten a világba.” (Márton Áron)

Ebben már nem vagyunk a vak Bartimeus, hanem meg van a kellő lelki látásunk, és tudjuk, hogy a hitből fakadó imának ma is meg van az ereje. Erre sarkallnak október jeles napjai: Rózsafüzér királynéja, Magyarok Nagyasszonya, továbbá az októberben született híres magyar művészek, tudósok, politikusok. Nyelvünk ápolója Kazinczy zengi: „Jót s Jól! Ebben áll a nagy titok.” Jót s jól! – még imádkozni is. Előbb azonban bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, mert „ez a döntés indítja majd el azt a gyógyulási folyamatot, amely során az érzelmeim lassan egyre inkább követni fogják a döntésemet.” Ekkor hasonul szívünk Jézus szívéhez. „Az Isten a szív imádságát szereti, és nem a szónkra figyelmez.” (Mikes Kelemen)
„Az elmélkedő vagy benső ima – írja Avilai Szent Teréz – nem egyéb, mint barátság Istennel, négyszemközti együttlét vele, aki szeret bennünket.” Az elmélkedő imában nem azért mondjuk ki ismételgetve vágyainkat, hogy befolyásoljuk Istent, hanem azért, mert szeretjük őt. Az elmélkedő imát, a szerető viszonyt kifejező imát nem lehet könyvből tanulni, hanem gyakorolni kell, imádkozni kell. A kisgyerekeket is szoktatják a szülők, és csak azután probálják megértetni. Így vagyunk az októberi rózsafüzérrel is. Imádkozó családban, közösségben lehet csak megtanulni imádkozni, elmélkedni. „Fekszünk majd s hallgatom éji füllel a szíveden alvó gond ütemét a sötétben.” (Radnóti) Ha ilyen odaadó szeretettel tudunk figyelni az imában hozzánk szóló Istenre, akkor népünknek lesz jövője. A rózsafüzér brit apostola mondta: „A jövő Egyházát azok a családok fogják alkotni, amelyek hűek maradnak a rózsafüzérhez.” (Hugh Thwaites) Keressük Isten barátságát a Szűzanya által és mindnyájan jövőt hordozó barátok és szent nemzet leszünk.

Krisztus Világa folyóirat megrendelhető e-mail: krisztusvilaga@yahoo.com címen.

2012. 09. 29.

Imádkozó nemzet

Dicsőséges édesanya, Szent Anna, Isten az áldott állapotban lévő anyák támaszául is rendelt téged. Bizalommal és állhatatosan kérünk, könyörögj a gyermeket váró édesanyákért és szívük alatt hordott gyermekükért! Isten óvja meg őket minden bajtól! 
Szent Anna, te állj mellettük majd akkor is, amikor világra hozzák gyermeküket! 
Esdj ki számukra erőt és türelmet, hogy áldozatos szeretettel fogadhassák azt, akit már most nagyon szeretnek! 
Két legdrágább édesanya, Szent Anna és Istenszülő Boldogságos Szűz Mária, könyörögjetek az áldott állapotú édesanyákért! 
Szűzanyám és Szent Anna, bízunk bennetek! Ámen.


A gyerekek esti imája:
Én Istenem, Jó Istenem,
lecsukódik már a szemem.
Amíg alszom vigyázz reám.
Vigyázz az én szüleimre,
meg az én jó testvérimre.
Mire a nap újra felkel,
csókolhassuk egymást reggel.

Ámen. 

Reggeli ima:
Szívem első gondolata,
Hozzád száll fel Istenem!
Te őriztél meg az éjjel,
Maradj ma is énvelem.

Téged áldlak és imádlak,
Mint szerető gyermeked,
Szívem csakis azt akarja,
Ami kedves Teneked.


Édes Jézus add kegyelmed,
S őrizz engem szüntelen,
Hogy egész nap Neked éljek,
Tiszta szívvel, bűntelen.


Szűz Mária, Jézus Anyja,
Te mindnyájunk Anyja vagy.
Oltalmazz meg minden bajtól,
Kísértésben el ne hagyj!

Amen. 



Hazérkező család imája:       
        
1. Ó én édes jó Istenem,
oltalmazóm, segedelmem,
vándorlásban reménységem,
ínségemben lágy kenyerem.



2. Vándorfecske sebes szárnyát,
vándorlegény vándorbotját,
vándor székely reménységét,
Jézus áldd meg Erdély földjét.

3. Vándorfecske hazatalál,
édesanyja fészkére száll.
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.  

Mementó 2009-ből II.




2009. szept. 28.
Holnap főegyházmegyénk és székesegyházunk búcsúja, Márton Áron püspök atya halálának 29. évfordulója.
Imádkozzuk a Szent Mihály imádságot, és istenszolgája Áron püspök közbenjárását kérjük: Istenünk, te Áron püspököt arra választottad ki, hogy ....
Kimondottan Áron püspök atya közbenjárását kérjük Zoli életéért.
Nagyon-nagy a részvét iránta a kórházban is. Sz-tel, D-K. József

Dr. Nagy József tanár – Gyfvár, 2009. szept. 28. 21:45
Rezső, Jóska, köszi a tudósításokat.
Én is csatlakozom hozzátok az imában, "égostromlásban": Legyen úgy, ahogy Isten akarja!
Nagy titok számomra az esete. Vívódásos volt az oltárhoz jutása, csak ilyen rövid lenne a szolgálati ideje?... Sajátos figyelemmel kísértem szemináriumi évei alatt: szerényen, csendben, de tudatosan készült, még ha tomboltak is néha körülötte a viharok. Tele volt mindig jóindulattal. Nem emlékszem arra, hogy valakit megsértett volna. Szentelése után is felhívott néha "csak úgy...". Amint így most áttekintem a dolgot: szembetűnő életszentségi vonások.
Ki tudja, miért ez az óriási áldozat éppen most a millenniumi záróünnepségünk előestéjén...
Kérjük a csodát! De legyen úgy, ahogyan Isten jónak látja! 
Nagy József (alias: Szaxi p.) 
P.S.: ha van valami újdonság, jelezzétek, kérlek! Köszi!


2009. szeptember 28.  22:35
Kedves Listatagok!
Ma délután 4 órakor újra meglátogattuk Zolit. A szülei mellett plébániánk munkatársai is jöttek, Rezső is eljött Brassóból.
Hangosan imádkoztunk. A Most segíts meg Máriát - önkéntelenül az édesanyja kezdte el. Majd csendben imádkoztunk.
Ezután kezemmel érintettem homlokát és a fülébe mondtam: Zoltán itt vannak szüleid, Rezső, és a többeket is név szerint felsoroltam.
Imádkozunk érted Szatmártól Brassóig. Most kérjük istenszolgája Márton Áron püspök atya közbenjárását érted a megszokott imával: Istenünk, te Áron püspököt... s mert főegyházmegyénk védangyala Szent Mihály, most őt is kérjük: Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelembe... még csendben imádkoztunk, majd hangosan megáldottam. Nyulas Terézke imádság közben figyelte a monitort. „Amikor odamentünk pulzusa 76 volt, amikor beszéltem hozzá akkor 85-re felment. Arca enyhén dagadt, és belázasodott.
Az asszisztens azt mondta, hogy a szervezete felvette a küzdelmet...” Én ehhez nem sokat értek. A folyóson Zelma szoc. testvérrel, plébániánk kórházi asszisztensével találkoztunk és arra kértem, hogy vizes gézzel törölgesse homlokát és arcát.
Este 8 órakor a szüleivel ismét a kórházba mentünk. Már arcszíne piros volt. Mélyen aludt. Az édesanyja beszélt hozzá. Majd hangosan imádkoztunk, Áron püspök atya közbenjárását kértük. Közöltem - azaz a füléhez közel mondtam, hogy nagyon sokan imádkozunk értek, számítunk rád. Most este van, haza kell mennünk, imádkozunk és reggel szüleid és Annamari kijönnek hozzád. Sőt László doktor állandó belépőt ad hozzád. Homlokára tettem kezem és imádkoztunk. Megáldottam. Karját megfogtam, hogyha érzi, érezze, hogy szeretjük. Az édesanyja most is azt tette mind délután, Zoli ballábfejét megcsókolta, - mint nagypénteken mi szoktuk a szentkeresztet. A jobblábszárán nyílttörés van, húzatják, annak lábujjait megsimogatta. A szeretet küzdelme a szeretettjéért. Elköszöntem. Vérnyomása 137/97. Pulzusa 100 volt.
Reggel 8 órakor CT-vizsgálatra viszik. Akkor össze tudják hasonlítani a tegnap esti paraméterekkel.
Az asszisztensnő kedvességét megköszöntem, és megkérdeztem: hogyan alakul Zoli állapota? Válasza, amit délelőtt is mondta: stabilizálódott. Szeretném, ha holnap este valamelyest jobb hírekkel számolhatnék be. Most készülök lefeküdni, mert hajnalban 4 busz és két kiskocsival megyünk a Gyfvári zarándoklatra. Zoli is jött volna, most viszont őt visszük a szívünkbe.
Kérjük a csodát, mert itt csak az segít, de legyen meg az Isten akarat.
Jó éjt mindnyájatoknak!
Szeretettel, D-K. József


Baricz Biborka – Fülöpszigetek, 2009. szept. 29.  13:51
Kedves atya!
Nem ebből az alkalomból szerettem volna első alkalommal levelet írni. Az igazat megvallva, nem is tudom, mit írhatnék, csak érzem, hogy egyszerűen írnom kell.
Hétfőn tudtam meg, hogy mi történt Zolival. Engem is nagyon megrázott… Tegnap a szentmisén nem is tudtam, hogy miért imádkozzak, mit kérhetnék Istentől: ami Zolinak a legjobb, vagy ami a szüleinek, a plébániának, az ismerőseinek? De ki vagyok én, hogy eldöntsem, hogy mi a jó valakinek is?! Így azért imádkoztam és imádkozok most is, hogy Isten azt engedje megtörténni, ami az Ő még nagyobb dicsőségére válik!
Nagyon távol vagyok otthonról, de úgy próbálom megélni ezt a helyzetet, hogy megteszem az itteni feladataimat, és szeretem ezeket az embereket, akik itt vesznek körül engem. És bízom Benne, tudom, hogy Ő megteszi mindazt, sőt még többet is, amit én esetleg most otthon tehetnék.
Kérem atyát, hogy nagyon vigyázzon magára, mert az embereknek, híveinek, barátainak szükségük van atyára! Bíborka



Szénégető István – Marosvásárhely, 2009. szept. 30. 10:39
Testvérek,
a tegnapi gyulafehérvári ünnepen többen is felajánlottuk imáinkat Mihály Zoli gyógyulásáért, kérve Isten Szolgája Márton Áron közbenjárását... a papság évében... a Márton Áron boldoggá avatásának döntő csodáját is kérve. 
Kérlek, ne lankadjatok, folyamatosan és sokan imádkozzunk! Ajánljatok fel szentmisét, kérjétek Kis Szt. Terézt, akinek nyolcadában vagyunk, vagy rózsafűzért... holnaptól a Szűzanya és a rózsafüzér hónapja. 
Jézus Krisztus Urunk, könyörülj rajtunk, és gyógyítsd meg őt! Isten Szolgája, Márton Áron  -  könyörögj érettünk! 
Sz. István


2009. szept. 30. 16:35
 Kedves Mindnyájan!
1. Szeptember 29. Szent Mihály arkangyal főegyházmegyénk védőszentje, főszékesegyházunk búcsúja, istenszolgája Márton Áron elszenderülésének 29 évfordulója, (fő)egyházmegyénk millenniumának záró napja. E napra különösen készültem, hisz együtt könyöröghetünk Zoli életéért. 29-dike Áron püspök atya 29. mennyei születésnapja. Hajnal fél 3 órakor keltem. 3 órakor fogadtam a 4 autóbuszt, és útnak indítottam Gyfvárra. Az egyik busz 45 ministránssal, hittanossal és Szecsete Zoltán, Rusti Sanyi tisztelendő úrakkal elindult. A zarándoklatra menet és haza jövet is imádkoztak, de nagyon sokan és sok felé imádkoztak Zoltánért. Jómagam felnőttek társaságában kiskocsival mentem. Két belépőt a plébániámról az igénylők nem vittek el. Induláskor magamhoz tettem, az egyiket L. Rezső t. úrnak adtam, hogyha szükséges útközben tegyünk jót másokkal. Az úton, mindegyre hívogattak a paptestvérek, érdeklődtek Zoli állapota felől. Amikor  Marosszentimre után az eltérőhöz közeledtünk, bizony várakozni kellett. Ekkor az egyik kitűzőt, amely nálam volt megfogtam és kiszálltam a kocsiból, hogy az előttünk levő HR rendszámú kocsinak felkínáljam. Odajönnek-e? - kérdeztem, kezemben tartva a belépőjegyet. Nem, volt a válasz. Akkor az előtte levő HR rendszámú kocsihoz léptem, mondom nekik is. Igen, csak ... tessék és odaadtam a kitűzőst. Ezt az előbbiek meglátták, és azonnal mondták, hogy ők is a szentmisére jönnek. Azonnal,  a Rezső kocsijához szaladtam és elkértem tőle a jegyet, azoknak is átadtam. Örvendtem, hogy segíthettünk, és egy jegy sem maradt használatlanul nálunk. A szentmisét hálából az 1000 évért és Zoliért ajánlottam fel, hogy Isten tartsa meg továbbra is népünket. A Te Deum alatt letérdeltem, mert ezt csak egyszer lehet megtenni ilyen formában. A szentmise felemelő, Istenben megnyugvást adó volt. Itt Istennel társalogtunk.
2. Az állófogadás, az elsőnek a folytatásaként az ember-ember közti kapcsolatok ápolása következett. Ez jó lett, amennyiben jó alapot vetettünk előbb. Igyekeztem, hogy hamar túl legyek a betevőn, hogy az emberi kapcsolatok ápolására többet tudjak fordítani. Rég nem látott külföldi ismerőseim hogylétem felől érdeklődtek, akiknek elmondtam, hogy én ugyan meg volnék hála Istennek, de most a káplánom balesete és kómás állapota nehezedik rám. Segíteni kellene, mert egy 27 éves pap megmentése többet ér akármilyen kápolna vagy templom megépítési összegénél. Most kellene a támogatás, hogy meg tudjuk menteni az életét.  Az erdélyi papok és világiak mindegyre Zoli sorsáról érdeklődtek. Kozma Imre atya, ajánlotta, hogy szerdán hívjam fel, akkor otthon lesz és beszélgessünk erről. Több ismerőssel beszéltem, többek közt Soós Károllyal, aki dr. Szabó Béla főkonzul úr társaságában volt. Ő ajánlotta, hogy Zoli esetét a főkonzul úrral is beszéljük meg. Szabó úr segítségét kértem, ő Füzes Oszkár nagykövet úrral és Szilágyi Mátyás főkonzul úrral hozott össze. Átgondolták a helyzetet és intézkedtek. Közben Kelemen Hunorral, Tamás püspök úrral és dr. Barta Tibor főorvossal is tudtam külön-külön beszélni. Utána haza indultam, szívemben reménnyel, tudva azt, hogy ennyi jóakarat és Isten tudja, hogy hány hívő odaadó imája nem vész el.
Nagyenyednél jártunk, amikor mindenünnen jöttek a mobil hívások. Egyből diszpécseres lettem. Hívtam a plébániámat, a kórházat, az orvosokat, mindeniktől a megfelelő információt kértem, hogy hívóimnak, akik „sürgős választ” vártak tudjam továbbítani. Úton vagyok és nem otthon, hogy hatékonyan tudjak intézkedni. Több mint kétórás ilyen állapot végén értem haza. Beszéltem a bp-i Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet főigazgató-helyettes Szita professzorral. Az ő utasítása alapján nyomban a Kórházba mentem. Először megnéztem Zolit, és rövid imával és áldással átadtam a sok-sok imát és távoztam tőle. Ezután dr. László Imre sebész-főorvossal és dr. Varga Péter intenzív osztályvezető főorvossal  együtt megbeszéltem a kínálkozott új helyzetet. Készültem lefeküdni 23 órakor, amikor Barta doktor Bp-ről hívott és jelezte, hogy a tegnapi diagnosztizálás szerint és a bp-i intézet felszerelése alapján van esélye Zolinak, hogy rendbe jöjjön. Ezután ki nem aludt volna el?
3. Reggel ismét Bp - Csíkszereda telefon beszélgetések. Fél 9 órakor a kórházban Zolinál. Zolit közben útra készítették, hogy mentővel az érkező helikopterhez vigyék. Az iratait rendeztük. Majd vártunk és fél 11-kor a mentőbe tették. Innen a Sportpályára szállították, mert a helikopter csak ott szállhat le. A pályán 2. és 3. osztályos gyerekek torna órája volt. Beszéltem a tanítónővel és a gyerekekkel, amíg a kaput kinyitották a mentő előtt. Elmondtam, hogy az úton szenvedett balesetet Zoltán tisztelendő úr, ezért vigyázzanak, amikor mennek át az úton. És már a helikopter zúgása megtörte a csendes légkört. A gép leszállt, a hordágyat oda tolták. Ekkor a gyerekekkel együtt elmondtunk egy Miatyánkot Zoliért. Úgy gondolom, hogy az a 20 perc mély nyomot hagyott a lelkükben, amíg a mentő és a helikopter ott tartózkodott. Munkatársaim, Szecsete Zoli, Rusti Sanyi, Annamari, Tünde és Anti bácsi, valamint Zoli szülei és a nem hibás sofőr és felesége is ott volt. Imádkoztunk, miután a mentő elment. A helikopteres csapat még tett-vett, várakoztak. Várták Balog György konzul úr érkezését, aki a befogadó kórház iratát hozta. Átadtuk, lekezeltünk a pilótával és egy perc múlva már a levegőben volt a gép.
4. Ne vegyétek rossz néven ezt a beszámolót, de így is nagyon rövid. Elmondhatom, hogy sok-sok jóakaró embert gyűjtött össze a tegnapi nap az Úr. Köszönjük Áron püspök atya, példád és tanításod világító jel ma is.
Szeretettel, Darvas-Kozma József


2009. szept. 30. 17:37
Kedves Mindnyájan, akik Zoli sorsa felől érdeklődtök!
Hál' Istennek 11 - 4 óráig Zoli megtette a távugrást és a magasrepülést, és szerencsésen megérkezett vele a zúgó vasangyal négy rohammentős földi angyalocska irányításával. 4 órakor azt a választ kaptuk, hívjanak egy óra múlva. 5 órakor hívtuk a bp-i OBSI-t és  közölték, hogy jelenleg a műtőben van. Vagyis már "reperálják".
Ugye továbbra is kitartunk érte?
Imádságos köszönéssel, D-K. József 

Dr. Nagy József 2009. szept. 30. 18:49
Jóska, köszi!
Így van: Kitartunk!
Nagy J./Szaxi p.

Koczinger Tibor – 2009. szept. 30. 21:05
Kedves Jóska!
Persze, hogy kitartunk mi szatmáriak is!
Isten áldás kísérje minden imád és cselekedeted, amit úgy látom tétovázás nélkül megteszel, végrehajtva azt amit a Szentlélek sugall!!!
...és írj nekünk mindannyiszor, mikor új hírek birtokába jutsz! Köszönjük!!! Köszönjük jóságod!!!
Kitartó szeretettel:
Tibor

Msgr. Dr. Kovács Gergely – Róma, 2009. szept. 30. 19:39
+!
Kedves Jóska! 
   Nemrég értem vissza Rómába Rodé bíborossal, illetve én ide, a szobámba. Épp csak kipakoltam s leültem a gép elé. (…)
   Zoliért imádkozva, szüleinek lelki erősséget kérve és Isten támaszát, szeretettel,
Gergely


Lakatos Gabriella – Mvhely, 2009. szept. 30. 21:28
Kedves Mindanyiotoknak! 
Későn olvastam el az emaileket. Imádkozom Zoliért, bár nem ismerem. A Budapesti OBSI-ban dolgozik egy kollégám, katolikus sebész és lelkigondozó, bizonyára ismeritek Dr. Egri Lacit, ő is tud segíteni, ha tud a helyzetről.
Szeretettel, Lakatos Gabriella, kórházlelkész Mvhely

Orvosi napló:
Mihály Zoltán Lajos - Esetszám: 3779907

Név: Mihály Zoltán Lajos
xxxxx

xxxx
Azonosító: 00000842993

2009.09.30.
Beteget előzetes megbeszélés alapján vettük fel Kórházunkba.
Három nappal megelőzően Csíkszeredán közlekedési baleset során sérült, mély eszméletlen állapottal járó mindkét oldali agyzúzódásokkal, kiterjedt subarachnoidealis vérzéssel és koponyaalapi töréssel, ill. I. fokban nyílt disztális lábszártöréssel (később fixateur extern behelyezése szóbajön)és kisebb bal oldali térdizületi sérüléssel járó politraumatizációt szenvedett.
Az átküldő intenzív osztályon lélegeztették, a súlyos koponya-agysérülés miatt barbiturát kezelést, a bázistörés miatt kombinált AB kezelést alkalmaztak (a rövid zárójelentésből egyéb számottevő információ sajnálatosan nem nyerhető, holnap további telefon konz. szükséges).
xxx