Hirdetés: 2019. december 1.

1. Advent első vasárnapja van, a karácsonyi készület ideje. Tartózkodjunk a zajos mulatságtól.

2. A ¼1-es mise után elsővasárnapi szentségimádást végzünk.

3. Ma 17 órakor a város adventi koszorúján ünnepélyesen meggyújtjuk az első gyertyát.

4. Hétköznap reggel 6 órakor tartjuk a roráté szentmisét, előtte és alatta gyónási lehetőség.

5. Dec. 3-án, kedden 18 órakor dr. Marton József professzor: Márton Áron igazi arca címmel tart előadást a Városházán.

6. Csütörtökön az esti 6 órás misére megérkezik a Mikulás. Szeretettel várjuk a gyerekeket.

7. A plébániai hittanórákra várjuk a gyerekeket. Pénteken az elsőáldozásra és bérmálásra készülőket.

8. A 2019. évi Katolikus Falinaptár kapható. Ára 4 lej.Figyelmükbe ajánljuk a „Márton Áron a mi “szent” püspökünk – Napló egy csodáról” című könyvet, már cask 90 példány kapható. A Katolikus Kincses Kalendáriumot és a Katolikus Kalendáriumot is szeretettel ajánljuk Mikulásra, karácsonyra.

9. Adventben a kegytárgyüzlet 9 órától du. 5 óráig tart nyitva. Vasárnap 9-13 óráig. Az egyházi hozzájárulást ott is ki lehet fizetni.

10. Szombaton ministránsképző 10 órakor. 
A Szent Kereszt templomban a Búzamag közösség advemti lelkinapja 9,30 - 13 óréig.

11. December 7-8. Szombaton és vasárnap kerül sor a XVIII. Csángó Nap Csíkszeredában rendezvényre. Szombaton 15 órakor HR Megyei Tanácsa, Amfiteátrum termében ünnepélyes megnyító és előadások. Vasárnap 11 órakor A moldvai csángókért szól a harang, ünnepi mise. Közreműködnek a Csángó Továbbtanulók Közösségének diákjai.

Advent - Rorate coeli

Az advent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise, liturgikus szóval a roráté adja meg, amely még a középkori hazai liturgia maradványa. A hajnali sötétben amint várjuk a napfényt, úgy mint hajdan a próféták, úgy várjuk a Messiást is. 

Nem esik nehezünkre a korai fölkeléssel, néha hóval, faggyal járó áldozat, mert örök vágyaink vannak.

Ádám bűnével áthúzta Isten tervét, ami az emberiség megszentelésére vonatkozott. A kegyelem és igazságosság állapotába helyezett ősszülők bűnös állapotba zuhantak, magukkal rántva az emberi nemet. 

A legnagyobb bűn, az eredeti bűn, minden más bűn ennek az elburjánzása. Századokon és ezredeken át, nyögünk a bűn súlya alatt. Ez a bűn áthághatatlan szakadékot jelentett az emberiség és Isten között. Az ember ebben a mélységben hever, képtelen a fölemelkedésre. 

„Aki a hűséget összetörte, az nem hozhatja azt helyre, csak úgy, ha a hűséget újból felkínálják neki” (H. Pfeifer).

Isten, hogy megtegye, amire az ember képtelen, vagyis hogy legyőzze a bűnt, és visszaadja neki a kegyelmet, megígéri az Üdvözítőt. Ezért Isten irgalma által az ember megpróbáltatása nem végződik pusztulással. 

A századokon át hangzó ígéret nem korlátozódik csak Izrael népére; érdekelve van benne az egész emberiség. Ezt már Izajás is megsejtette: „Számos nép tart felé és így szól: Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira” (2,3). Isten imádása egyetemes lesz, a nemzetek Isten felé tartanak, akit Jeruzsálemben imádnak. Tőle jön az igazságosság és béke. Kinyilatkoztatásának világosságában majd meglátják, hogy a kardokból érdemes ekevasat készíteni. 

Jézus pedig nyíltan kijelentette: „Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában” (Mt 8,11). A pogány százados szolgájának meggyógyítása már elővételezi a pogány népek felkarolását és az egyetemes megváltást. 

Isten áldását és segítségét őszinte alázattal és hittel kell fogadni, ahogy a kafarnaumi százados tette: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”… 

A kegyelem ott működik, ahol az ember Isten mindenhatósága elé járul.

A keresztény élet segít minket, hogy a kegyelmi életet bárhol vagyunk is, éljük. Segít, hogy az én-központúságból a Krisztus-központúságba lépjünk. Segít, hogy testvéri közösséget alkossunk egymással és környezetünkkel, mert a közösségben Krisztus él, s „színes, pompás az emberi világ, ha Krisztusnak él”. 

A Krisztusban élő közösség élete mindig vonzó a kívülállók számára. Te is, amikor megtértél, akkor befogadott egy vonzó közösség. 

Tudjuk, hogy elvész a megtért ember, ha nem talál közösségre. A közösségnek éltető „magzatvize” van, és ez nem más, mint a kegyelemben élő emberek. 

Környezetünk átalakítása végett szükségünk van erre a „mikrokörnyezetre”, amelyben elveink megvalósulnak, és amely véd bennünket a külvilág negatív befolyásától. Röviden: szükségünk van a csoportra vagy lelki családra. A csoport éltet, feltölti és pótolja erőnket, amit elvesztettünk vagy meggyengítettünk az élet küzdelmeiben. 

Közösségünkben senki sem tökéletes, de ha egymást segítjük, biztosan vándorolhatunk az örök Atya háza felé.

Adventben vagyunk.

Hosszak az esték, de alkalmasak a találkozóra, a közösségápolásra. Mond testvérem, akarsz-e Jézus barátjaként tenni valami igazit és szépet kis környezetedért, a „csoportért”? 

Te, aki megismerted Krisztust, ébredj fel, szólítsd meg Őt s keresd meg „rég nem látott” csoportod. Krisztus számít rád! 

Ne fáradj, ne lankadj, menjünk előre, tovább, tovább, e napon, míg el nem érjük az örökkévalóságot.

Az adventi időben keressük Isten irgalmát, mert általa szívünk eltelik örömmel.

Mire készülünk Csíkban?

Örök célunk felé - Nemcsak a történelemben, hanem életünkben is adódnak kínos helyzetek. Egy ilyenbe kerültem, amikor a hargitafürdői élményparkba moldvai magyar gyerekeket vittem. A gyerekek mindjárt a nehéz pályát akarták választani, holott még a kis pályán sem mentek végig. Végül is fokozatosan haladtak előre. Az egyik lánynak a kötélpálya 7 méter magas szakaszán tériszonya támadt, bepánikolt, sírni kezdett. Ekkor figyelmeztettem, hogy hagyja abba a sírást, ne féljen és mindenben kövesse utasításaimat: ne nézz le, hanem nézd a fejed fölött levő kötelet, kezeddel azt fogjad, azon araszoljál, talpaddal tapogasd le az alsó kötelet, és apránként lépkedj előre. Őt így sikerült levezényelnem a magasból.

Az új egyházi év kezdetén biztatóan csengenek az Írás szavai, hogy az emberiség sorsa Isten gondviselő akarata szerint a megdicsőülés irányába halad. Pedig földi világunk hiradásai a nagy kavarodásról, vándorlásról, itt-ott jelentkező gazdasági hanyatlásról, háborúkról, katasztrófákról szólnak. Mindezek hatására hamar egykedvűvé, érdektelenné, közönyössé tudunk válni. Vannak olyanok, sőt tömegek, akik nemcsak ideig-óráig tartó menedéknek, hanem végleges megoldásnak tekintik a közönyt. Esznek, isznak, nősülnek, férjhez mennek, anélkül, hogy valami magasabb rendű feladatra vagy valami értelmes cél felé törekednének. (Mt 24,37-44) Pedig az emberi lét eredetének megmondója a teremtő Isten, és így életünk értelmét és célját is ő adja tudtunkra. 

Izajás próféta meghívása Kr. e. 740-ben, a zavargások idején történt. A vezetők csak emberi síkon gondolkodtak, megfeledkeztek arról, hogy az Úr szövetségesük, természetfölötti támaszuk, és ő tőle jön az igaz tanítás. (Iz 2,1-5) Jákob háza, azaz az Istennel küzdők, Istent keresők az Úr házába indulnak, az Úr hegyéhez, és a nemzetek mind eljutnak Isten országának örök békéjére. 

A messiási jövendölés Jeruzsálem utódjában, az újszövetség Egyházában teljesedett be igazán, amely Isten magasra emelt jele a világban, melyet Jézus és a Szentlélek vezet. Adventi felszólításunk így hangzik: „Gyertek, járjunk az Úr világosságában.” Aki csak a világra figyel, rövidlátó vagy alvajáró lesz. Ezért ébreszget Pál apostol: „Itt az óra, hogy felébredjünk álmunkból! Üdvösségünk közelebb van... Múlóban az éjszaka...” (Róm 13,11-14) 

Az első advent vége, amikor Isten Fia történetileg megérkezett és megváltott minket. 

A második advent is biztos, amikor dicsőségesen eljön a világ végén, de az időpontot nem ismerhetjük. A köztes advent pedig a miénk, ami egyszerre készület és várakozás. 

Lássuk meg az utunkban álló próbatételeket, de a segéd eszközöket is. Az Úrhoz való hűség pedig növelni fogja éberségünket. A felebaráti szeretet és Isten parancsainak megtartásával viszont kiérdemelhetjük az üdvösséget.

„Az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.” Mt 24,44.

Mester! Mi jót tegyek? 2.

"Mester! Mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? - Jézus azt mondta: Tartsd meg a parancsokat." (Mt19,16k)  

Az első parancsolat: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Mit jelent az, hogy „Én vagyok az Úr, a te Istened”? (Kiv 20,2) Mivel a mindenható úgy mutatkozott meg nekünk, mint Istenünk és Urunk, ezért semmit sem szabad fölé helyeznünk, nála fontosabbnak tartanunk, és semmi más dolgot vagy személyt nem szabad elé sorolnunk. Istent megismerni, neki szolgálni és őt imádni – ez abszolút legelső teendőnk az életben. Ezért írja Szent János: „Szeressük tehát, mert Isten előbb szeretett minket” (1Jn 4,19).

Isten elvárja, hogy teljességgel higgyünk benne, teljes reményünket belé helyezzük, és a szeretet minden erejével felé forduljunk. Az istenszeretet parancsa a legfontosabb az összes parancsolatok között, és ez az összes többinek a kulcsa. Ez áll a Tízparancsolat elején.

XVI. Benedek pápa mondja: „Ahol Isten nagy lesz, ott nem lesz kicsi az ember. Ott az ember is nagy lesz, a világ pedig érthető.” Teremtett voltunkra utal Dosztojevszkij megállapítása: „Az ember nem tud meglenni anélkül, hogy ne imádna valamit.”

Miért imádjuk Istent? 

– Istent azért imádjuk, mert van, és mert az alázat és az imádás a megfelelő válasz az Ő megjelenésére és jelenlétére. Isten imádása azonban hasznára is van az embereknek, mert megszabadítja e világ hatalémainak szolgálatáttól. Ahol Istent nem imádják, és nem tartják élet és halál urának, ott más kerül a helyére, és ott az emberi méltóságot játékszernek tekintik.

Lehet-e kényszeríteni az embert, hogy higgyen Istenben?  

– Nem. Az embernek senkit, még a saját gyermekeit sem szabad a hitre kényszeríteni, mint ahogyan hitetlenségre sem szabad senkit kényszeríteni. Az embernek teljes szabadsággal kell döntenie a hit mellett. A keresztényeknek azonban hivatásuk, hogy szóval és példájukkal segítsenek másoknak megtalálni a hit felé vezető utat. Szent II. János Pál pápa mondja: „Krisztus hirdetése és tanúságtétel mellette nem sérti a szabadságot, ha tekintettel vagyunk a lelkiismeretre... A hit az ember szabad beleegyezését kívánja, de föl kell ajánlani”.