Ferenc pápa beszédet mondott XVI. Benedek
mellszobrának felavatása alkalmából a Pápai Tudományos Akadémia
plenáris ülésén, a Vatikáni Kertekben lévő, IV. Piusról elnevezett
épületben október 27-én délelőtt.
XVI. Benedek nagy pápa
Mialatt lehullt a lepel a mellszoborról, örömteli érzés töltötte be a
szívemet. E mellszobor mindenkiben feleleveníti a szeretett Ratzinger
pápa személyét és arcát, és emlékeztet lelkületére is: tanítása,
példája, munkássága, az egyház iránti buzgalma és jelenlegi
„monasztikus” élete lelkületére. XVI. Benedek nagy pápa: nagy
éleselméjűsége miatt, nagy a teológia alakulásához való jelentős
hozzájárulása miatt, nagy az egyház és minden ember iránt tanúsított
szeretete miatt, és nagy erényessége és vallásossága miatt – emelte ki
beszédében Ferenc pápa.
A tudomány szeretete a tudósok iránti
megkülönböztetés nélküli figyelmességében nyilvánul meg. A tudomány, a
bölcsesség és az imádság kitágították szívét és lelkét – mutatott rá a
Szentatya. –
Hálát adunk Istennek azért, hogy megajándékozta az egyházat
és a világot Benedek pápa létezésével és pontifikátusával.Ferenc
pápa a plenáris ülés végén köszönetet mondott az akadémikusoknak a
tudomány fejlődése és a népek életkörülményeinek javulása érdekében
végzett munkájukért. „A természet fogalma fejlődésének végtelenül
bonyolult témáját elemzitek. Hangsúlyozni szeretném, hogy Isten és
Krisztus velünk járják utunkat, és jelen vannak a természetben, ahogy
Pál areopagoszi beszédében kijelenti: »mert benne [Istenben] élünk,
mozgunk és vagyunk« (ApCsel 17,28a)” – fogalmazott a Szentatya, és
kiemelte, hogy Isten megteremtette az élőlényeket, és hagyta, hogy azok a
szintén Istentől származó belső törvényeik szerint fejlődjenek, és
elérjék saját teljességüket. Isten autonómiát ad teremtményeinek, és
ezzel egy időben biztosítja őket folyamatos jelenlétéről, amely minden
valóságnak életet ad.
Az ősrobbanás, avagy „Nagy Bumm”, amelyet
ma a világ kezdeteként tartanak számon, nem áll ellentmondásban egy
isteni teremtő beavatkozással, sőt megkívánja azt. Az evolúció nem áll
szemben a teremtéssel, hiszen az evolúció olyan élőlények teremtését
feltételezi, amelyek fejlődnek – mutatott rá a pápa. – Isten az embernek
másfajta autonómiát adott, mint a természet többi részének, mégpedig
szabadságot: a teremtés felelősévé teszi, hogy uralkodjon a teremtények
fölött, és támogassa fejlődésüket az idők végezetéig. Az ember
cselekedeteivel részesedik Isten teremtőerejéből, és így képes arra,
hogy létrehozzon egy emberséges világot minden ember számára, nem pedig
csak kiváltságosok egy csoportja részére.
Igaz azonban az is,
hogy amikor az ember szabadsága autonómiává válik – és ez nem szabadság,
csak autonómia –, akkor cselekedetei elpusztítják a teremtést, és az
ember a Teremtő helyére lép. És ez a súlyos bűn a teremtő Isten ellen –
hangsúlyozta a Pápai Tudományos Akadémia plenáris ülésén mondott
beszédében Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: ANSA
Magyar Kurír