Nagyböjti szent eszközök - Hamvazószerdával
kezdődik a nagyböjti szent idő. Az Úr Jézus megkeresztelkedése után a pusztába
ment, ahol negyven napon keresztül böjtölt, és imádkozott. Szentesítette az
engesztelés eme formáját, a böjtöt.
Hamvazószerda, a
templomi szertartás egyik mozzanatáról kapta nevét. Az előző év Virágvasárnapján
megszentelt barkaágakat húshagyat idején elégetjük, és ezek megáldott hamujával
hintjük meg fejünket. Egyházunk így fordul hozzánk: Emlékezzél meg ember, hogy
porból vagy és porrá leszel! vagy Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az
evangéliumban.
---
Kérünk, irgalmas
Istenünk, engedd, hogy a mai nap szent böjtjével megkezdjük a küzdő Egyházban
az éber őrködést, és amikor csatákat vívunk a gonosz lelkekkel, az önmegtagadás
legyen segítségünkre – e könyörgéssel kezdtük nagyböjti szent időnket. Az
olvasmányban Joel próféta Kr. e. az V. században nemcsak a bünbánat, a böjt és
az ima prófétája, hanem a Szentlélek kiáradásáról is szól a messiási korban. „Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek
vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket
szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez,
mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület.” (Joel
2,12-18) Ehhez a buzdításhoz társul Szent Pál apostol is: „Krisztus követségében járunk, ... mint az ő munkatársai
figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába”. (2Kor
5,20-6,2)
Isten kegyelmét
vegyük komolyan. Ezért hadd idézek egy tanulságos történetet. (Elutasított
kegyelem) Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, a kocsmában
verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu
nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt
írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig
nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először
ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon neki kegyelmet.
A király amikor
kezébe vette ezt a kérvényt, nagyon meghatódott. Milyen lehet az az ember, aki
mellett az egész falu bizonyságot tesz, és annyi ember kér kegyelmet. Azt
mondta, kegyelmet adok neki, de én magam fogom elvinni, hadd lássam azt az
embert.
Abban az
országban a bíró fekete talárban járt és ebben az öltözékben ment be az
uralkodó az elítélt cellájába. A fiú felemelte a fejét és ránézett arra aki
bejött, azt gondolta, itt a pap. Persze holnap meghalok, küldik a papot.
Az uralkodó azt
mondta: - Fiatalember, jó hírt hoztam magának.
- Köszönöm, nem
kell a maguk jó híre, holnap úgyis meghalok - nem érdekel a jó hír.
- De fiatalember
az életéről van szó, a kegyelmet hoztam.
- Nem kell a
kegyelmük, tartsák meg maguknak. A király tanácstalanul állt ott, és kérte:
legalább hallgasson meg engem.
- Senkit nem
hallgatok meg, ha azonnal el nem hagyja a cellám hívom az őrt és kidobatom.
A király
megrántotta a vállát és elment. Azonnal utána kíváncsian jött a börtönőr: - Na,
itt volt a király, mit hozott, kegyelmet?
- Jaj, nem
tudtam, hát a király volt itt? Azonnal adjanak papírt ceruzát, írni akarok a
királynak. És írta: Felség, bocsánat, nem tudtam - kell a kegyelem!
Gyorsfutár vitte
a levelet. A király egyetlen mozdulattal széttépte. - Ez az ügy nem érdekel
tovább. A következő hajnalon kivégezték a fiút. Ahogy ott állt a bitófa alatt
kérte, hagyjanak szólni, az utolsó szó jogán mondani akarok valamit. Aztán
belekiáltott a tömegbe: - Emberek, nem azért halok meg, mert öltem, én nem a
bűneimért halok meg, azért halok meg, mert visszautasítottam a kegyelmet.
Itt van a kegyelmi idő és Jézus a megtérést segítő alamizsnáról, az
imáról és a böjtről szól. (Mt 6,1-18) Mindhárom esetben először óv a
képmutatástól, majd elmondja, mi hogyan tegyük, s végezetül a visszatérő
motívum: „Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked”. Isten minden neki
tetsző áldozatot megjutalmaz. Nagylelkűségben őt nem lehet felülmúlni.
Mindnyájunk megtérése egy állandó folyamat. A most kezdődött nagyböjt is e
folyamat része, amikor belső készséggel hallgatunk Krisztusra, és iránta való
szeretetből mindennap tesszük a jót.
1. A megtérést segítő első út az áldozat. A magyar Katolikus Egyház plakátján olvashattuk a kijelentést: Jót tenni jó (mert az Isten jó!) Tegyünk
jót, hogy mások megtapasztalhassák szeretetünket. Szenvedésből, rosszból amúgy
is bőven kijut. Azért tegyük a jót, hogy Isten lelkületét kövessük. Ha
valakiben nincs meg a lelki készség az imádságra, akkor tegye a jót. Segítsen
olyannak, aki rászorul és nem tudja viszonozni. A jó tett nyomán megváltozik az
ember. Magam is megtapasztaltam, hogy amikor nehezen tudtam imádkozni, akkor igyekeztem
tenni a jót, és utána könnyedén tudtam imádkozni. A jótett nyomán szívünkről
lehull a lakat, s kinyílik a zár. A jótett által Istennel kerülünk közvetlen
kapcsolatba.
2. A második út az imádság.
Jézus figyelmeztetett, hogy az imádságban ne legyünk képmutatók, mivel az ő
korában úton, útfélen imádkoztak az emberek. És ma? Sajnos még otthon sem
imádkoznak. Döbbenetes. Pedig imádság nélkül nincsen keresztény élet, nincs
megszentelődés. Az imádság a hívatás éltetője. A pap se tud meg lenni imádság
nélkül, mert az igehirdetés alapja az elmélkedő ima.
Az imádság a boldog
családi élet ereje. Nélküle a családok meggyengülnének. Ahol a családban imádkoznak,
ott a családtagok szabadon, örömmel, szeretettel segítik egymást. Ima nélkül a
hitvesi kapcsolata is olyanná lesz, mint a favágás télvíz idején. Kínszenvedés!
Viszont biztonságban van az a család, amely összekulcsolt kézzel áll naponta
Isten elé. Jézus mondta, ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő nevében, ott ő
is jelen van. Már pedig a család Jézusban lesz egyé. Amikor együtt vagytok az
asztal mellett, legalább akkor emeljétek fel szíveteket is. Imádkozzatok, mert csak
imádság által halad előre a világ.
Szentatyánk is
imára, böjtre hív bennünket. Betegsége keresztjét a kereszthordozó Jézusnak
ajánlja a világ békéjéért. Vezeklésünket is ajánljuk fel az emberiség
megbékéléséért. A háborúval csak nyomorúság, rombolás, szenvedés szakad reánk.
Sebek keletkeznek, amik nehezen vagy soha sem gyógyulnak be, még évszázadok során
sem. Hányszor emlegetik köreinkben Muhi pusztát, Mohácsot vagy napjainkban Trianont.
Miért? Mert nem gyógyultak be a sebek. Ezért nem lehet megoldás a háború, a
gyűlölet és ellenségeskedés. A Szentatya tisztán látja a világ helyzetét, ezért
igyekszik józanságra inteni az elfogultakat, akik a modern fegyverek
fitogtatásával hatalmaskodnak. Ezek nem számolnak azzal, hogy számot kell
adniuk egy náluknál csendesebb, de nagyobb hatalomnak. És Ő az igazi hatalom.
Őelőtte legyen valóság nagyböjti énekünk: Szívünk, lelkünk most kitárjuk, utad
Jézus veled járjuk.
3. Jézus harmadik útnak a böjtöt mondta. A böjtnek nagyon sok változata van. Egyházunk üdvös böjtöt kér, ami nem
más, mint Krisztusra tekintés, aki elindul keresztáldozata beteljesítése felé.
Értünk szeretetből. Ezért a nagyböjt péntekeit vegyük komolyan, olvassuk a
szentírást és elmélkedjünk, végezzük a keresztutat. Ha megtett utunkra
visszatekintünk, megláthatjuk, akárcsak egy videoszalagon, azt a sok esést és
felkelést, ami mögöttünk van. És amiért vezekelünk.
1924-ben a Mont
Everest megmászására vállalkozott egy angol hegymászó, George Mallory.
Megkérdezték tőle: mi vonzza a hegymászókat a veszedelmes csúcsok
meghódítására? Ezt mondta: hogy miért mászok az Everestre? Mert ott van! Nos,
így vagyunk mi hívő emberek is. Itt magasodik előttünk, életünkben, minden
létező mögött a legnagyobb hegy: az Isten. Int és hív minket. Útikalauzul Fiát
küldte hozzánk: Jézus Krisztust. Igaz, keresztúton vezet, de ha Őt követjük és
kapcsolatban maradunk Vele, nem fogunk eltévedni. Igaz, hogy követése komoly
fegyelmet, erőfeszítéseket kíván, de megéri. Igaz, hogy sok mindent el kell
hagynunk, de a nagy cél érdekében érdemes meghozni ezt az áldozatot.
A nagyböjt kegyelmi idő, járjunk nagy szeretetben
Jézussal, akkor a bűn és a szenvedés sikátorából eljutunk húsvét örömére. Ámen.