2021. 05. 31.

125 éve alakult meg a csíkszeredai Oltáregylet-Nőszövetség

A csíkszeredai Oltáregylet a magyar Millennium évében, 1896. június 7-én  alakult meg, Ft. Domokos János plébános vezetésével. 

I. Fejezet: Az Oltáregylet-Nőszövetség célja

1.§.  A legméltóságosabb Oltáriszentség buzgó, rendszeres imádása és engesztelése.

2.§.  A szentségi hitből fakadó szentáldozás gyakorlata és terjesztése.

3.§. Szentségimádások és az Oltáriszentség liturgikus ünneplésének megszervezése, mint a plébánia örökös szentségimádási napja, a hónap első vasárnapi szentségimádási óra, az Úrnapi körmenet.

4.§. Az első szentáldozásra készülő gyermekek felkészítésében, és az első áldozási ünnepség megszervezésében való segítségnyújtás.

5. §. A templom ékesítése, és a szegény templomok támogatása.

6. §. A hitélet kibontakoztatása. 


II. Fejezet: Az Oltáregylet-Nőszövetség összetétele és szervezete

1.§. Az Oltáregylet-Nőszövetség elnöke (lelkivezetője) a mindenkori plébános, világi elnökét az évi közgyűlésen választják a felvett tagok.

III. Fejezet: Az Oltáregylet-Nőszövetség tagjai

1.§. Az Oltáregylet­-Nőszövetség tagjai, akik az Oltáregylet-Nőszövetségbe az alább felsorolt feltételek mellett felvételt nyertek.

2.§. Ahhoz, hogy valakit az Oltáregylet­-Nőszövetségbe fölvegyenek, szükséges:

 - hogy írásban kérje felvételét;

- tizennyolcadik életévét betöltött személy legyen;

- az egyházközséghez tartozó katolikus, megbérmált és a legszentebb Oltáriszentséget magához vett személy legyen, s éljen hitéhez és vállalandó kötelességéhez méltó életet;

- ne kösse semmilyen törvényesen kiszabott vagy kinyilvánított kánoni büntetés.

3.§. Az új tagok felvétele a plébániatemplom örökös szentségimádási napjához közél eső vasárnap vagy az Oltáregylet, Nőszövetség alapításának napját követő vasárnap ünnepi szentmiséjének keretében történik, amikor a jelöltek fogadalmat tesznek és áldásban részesülnek. A régi tagok ez alkalommal megújíthatják fogadalmukat.

4.§. Tagságát elveszíti, aki a fenti feltételeknek nem felel meg vagy írásban jelzi kilépését.

5.§. Az Oltáregylet-Nőszövetség – mint testület – a plébánia keretén belül végzi a karitatív-szociális és kulturális munkát, és együtt működik testvér keresztény Oltáregylet-Nőszövetségekkel. Csatlakozhat az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületéhez.

6.§. Önálló jogi személyiségre igényt nem tarthat, mivel az egyházközség keretén belül működő hitbuzgalmi alakulat. Anyagi alapja lehet, amit bankszámlán őriznek.   


IV. Fejezet: A tagok jogai és kötelességei

1.§. A tagok részesei mind azon szentmisék kegyelmeinek, amelyeket az egyházközség plébánosa előzetes hirdetéssel végez az Oltáregylet-Nőszövetség élő és elhalt tagjaiért.

2.§. Testületileg jelennek meg az Oltáriszentség tiszteletére rendezett ünnepségeken és körmeneteken.

3.§. Képviselőt küldhetnek az egyháztanácsi gyűlésekre, hogy az egylet céljának elérése érdekében az egyháztanács az egyházközség költségvetésében a szükséges pénzösszeget megszavazza és munkájuk végzéséhez az egyháztanács segítségét kérje.

4.§. A tagok kötelessége az Oltáregylet-Nőszövetség céljának megvalósítása (I. Fejezet).

5.§.  Kötelesek havonként egy órát az Oltáriszentség imádására felajánlani és lehetőleg részt venni a hónap első vasárnapi szentségimádáson. Szentségimádási kötelezettségüknek akkor is eleget tesznek, ha fél órát az Oltáriszentség előtt magán áhítatban töltenek és a másik félórát a közös ájtatosságon való részvétellel egészítik ki. Akadályoztatás esetén, az imaóra otthon is elvégezhető. Mindezen ájtatosság bár egyetlen tagot sem kötelez bűn terhe alatt, de mulasztás sok kegyelemtől fosztja meg az indokolatlanul távolmaradókat.

6.§. A tagok kötelessége felügyelni a liturgikus tárgyak és ruhák tisztaságára, épségére és karbantartására. Szükség szerint azokat javítani, az elavultakat a leltárban való megjegyzéssel kiselejtezni, újabb beszerzéseket eszközölni.

7.§. Az Oltáregylet-Nőszövetség tagjai tevékenységi köréhez tartozik a templomi berendezési tárgyak (oltár, ambó, tabernákulum, keresztelőkút, szenteltvíztartó stb.) tisztaságára felügyelni, az oltár díszítése, Úrnapi oltárok előkészítése és a körmenet megszervezése.   

8.§. Az Oltáregylet-Nőszövetség tagjai fokozottan törekszenek a sajátosan keresztény erények gyakorlására, egymással a testvéri közösség ápolására. A csoportmunka végzése közben mindig fülükben cseng Szent Pál apostol felszólítása: „Ami a testvéri szeretet illeti, legyetek gyöngédek, tiszteletadás dolgában legyetek előzékenyek” (Róm 13,10), és az Úr Jézus tanítása és példája az Oltáriszentség alapításának estéjén: „Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” (Jn 13,14-15). Kötelesek az Oltáregylet-Nőszövetség és egymás jó hírét a kívülállók előtt megvédeni.


9.§. Az egyházközség minden tagjával, társulatokkal kötelesek a jó viszonyt ápolni Szent Pál buzdítása szerint: „Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve” (Róm 12,16).

10.§. A tagok munkájuk jó végzése érdekében kötelesek szervezett előadásokon, rendezvényeken részt venni.

11.§. Közérdekű ügyeinek intézése végett gyűléseket tart, amelyeknek határozatképességéhez a tagok 50%-ának jelenléte szükséges.

12.§. A közgyűlés választja meg az Oltáregylet-Nőszövetség világi elnökét, akinek megbízása kettő vagy négy évre szól, és megbízása ideje alatt koordinálja az Oltáregylet-Nőszövetség munkáját. A közgyűlés egy jegyzőt és egy pénztárost is választ.

A közgyűlést az elnök jóváhagyásával hívja össze a világi elnök.

V. Fejezet: Az Oltáregylet-Nőszövetség megszűnése

Amennyiben az Oltáregylet-Nőszövetség tagjainak száma annyira lecsökken, hogy működési céljainak nem tud megfelelni, vagy felmerült komoly ok miatt egyleti életét fenntartani nem lehet, az Oltáregylet-Nőszövetség működését a mindenkori plébános felfüggesztheti vagy megszüntetheti. 

A megújított szabályzatot jóváhagyta Msgr. Tamás József segédpüspök: 312–2019. sz.

A 2021. június 3-án, az úrnapi körmenetet a jubileum és a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készület jegyében tartjuk.

2021. 05. 29.

Hirdetés: 2021. május 30.

1. Szentháromság vasárnapja. Az esőzések miatt elmaradt a szombati kirándulás, amit később megtartunk.

2. Az elsőáldozók és bérmálkozók csoportképe átvehető a plébánia hivatalban.

3. Holnap befejezzük a májusi ájtatosságot. Kedden, június 1-jén a Jézus Szíve litániát végezzük az esti misék előtt egy negyed órával.

4. Kedden Szent Antal kilenced.

5. Csütörtökön Krisztus Szent Teste és Vére: Úrnapja. Kötelező ünnep. Szentmisét végzünk reggel 6,30; 7; délelőtt 11 és 19 órakor. Az esti szentmisét követően a hagyományos úrnapi körmenetet megtartjuk. Várjuk a családokat.  

A virághintő gyerekek és a babakocsis anyukák az Oltáriszentség előtt fognak haladni. Ezzel is kifejezzük Jézus kérését: Engedjétek hozzám jönni a gyerekeket.

6. Június 4., péntek a Nemzeti Összetartozás Napja. Első péntek meglátogatjuk betegeinket. A keresztelői felkészítőt 18 órakor tartjuk a felső hittanteremben.

7. Szombaton ministránsképző 10 órakor. Szeretettel várjuk a kisdiákokat, akik szeretnének ministrálni.


8. A Krisztus világa kapható a kegytárgyasnál és a ministránsoknál. A lap tartalmából kiemeljük: Kegyes atyák II. A piarista nevelés három évszázadra tekint vissza Erdélyben. 2007 őszétől pedig Csíkszeredában működik a Piarista Tanulmányi Ház. (4-5. oldal) 

Ballagások időszaka – Újra felemás helyzetben találjuk magunkat, egy felemás tanév küzdelmei után. ... Ahhoz, hogy életünk minden területét elárasztó stresszel hatékonyan tudjunk küzdeni, három fontos dolgot kell megtanulnunk: az elköteleződést, a kontrollérzést és a szembenézést... Minden törekvésünk koronája pedig a hála érzése kell legyen... mert minden megpróbáltatásaink között is velünk van Isten. (6-7. oldal) Jó olvasást és áldásos jövő hetet kívánunk.

 

2021. 05. 28.

Teljes szeretetben az Istennel

2005-ben jelent meg Bencsik János tatabányai polgármester, Kiengesztelődés – Gyalogszerrel Csíksomlyóra c. szubjektív útinaplója. A közösségét szolgáló, nemzetét szerető ember vallomásában olvastam, hogy az a rémes 2004. december 5-i magyarországi népszavazás „diagnosztizálta a nemzet állapotát. A betegség súlyos, de nem halálos. Belealudtunk saját történelmünkbe. A kollektív eszméletlenség állapotában leledzünk. Mindehhez a legkínzóbb kór a szeretetlenség társul. Semmi sem történik véletlenül” - tűnődik a szerző, majd így folytatja: „A gyógymód nem lehet más, mint a sűrű szeretetcseppek rendszeres adagolása. (…) Gyarló emberek vagyunk. Elfordultunk testvéreinktől, s e vétkes magatartással megszakítottuk a velük meglévő baráti kapcsolatainkat. Meg kell térnünk a régi szövetséghez. Meg kell követnünk saját véreinket! Amikor a bűnös ember a Szentlélek indítására vissza akar térni Istenhez, akkor őszintén meg kell bánnia bűneit, és azzal kell elutasítani, hogy igyekszik soha többé nem vétkezni ellene. Szükség van a bánatra és az erős fogadásra. Ettől függ a megtérés valódisága. Meg kell térnünk a Boldogasszonyhoz! Ki kell engesztelnünk. Ismét elkóboroltunk István királyunk által kijelölt utunkról.” A megtérés és kiengesztelődés szándékával 2005. április 10-én gyalogszerrel elindult és május 14-én érkezett a Csíksomlyói pünkösdi búcsúra. Egész útja egy belső út volt, és ezzel a vallomással tért vissza: „Erdély lelke a hűség. A legdrágább ajándék pedig a remény. Aki pedig úgy vélekedik, hogy december ötödikét követően a nemzet léte illúzió, azoknak csak annyit mondok: amikor félmillió közös anyanyelvet beszélő ember útra kél, hogy találkozhasson Csíksomlyó spirituális erőterében, botorság lenne azt mondani, hogy nem létezik nemzet. Isten segítségével ott voltam, és bizonyságot szereztem róla!” 

„Azok a hegyek még ma is állnak,
Azok a folyók még ma is futnak,
Az a csillag még ma is mutatja az utat, 
Az a nép még ma is él.” (P. Mobil – Őshaza, 1984).

Szentháromság vasárnapja Isten teljes szeretetéről és népünk viszontszeretetéről szól.

A keresztény beavatás szentségeinek: a keresztelés, az áldozás és a bérmálás kiszolgáltatása előtt személyes hitvallást teszünk. (Ehhez hasonlóan minden vasár- és ünnepnapi szentmisében hitvallást teszünk a háromszemélyű egy Istenről.) 
A keresztség kiszolgáltatásának szentírásban rögzített formája mutatja, hogy az apostoli egyház kezdettől fogva vallotta a Szentháromság titkát, hogy az egyetlen Isten három személy: Atya, Fiú, Szentlélek. Ezt a misztériumot – Isten belső életének titkát –, Krisztus kinyilatkoztatásból ismertük meg.
A középkori teológia Isten belső életének gazdagságáról így beszélt: Az Atya öröktől fogva ismeri magát, kimondja magát örök szavában, s ez a Fiú örök születése; továbbá szereti végtelen tökéletességét a Fiúban, s ez a kölcsönös szeretet a Szentlélek személye.
Mi, a katekizmus egyszerűségével így fogalmazunk: az Atya teremt, a Fiú megvált, a Szentlélek megszentel. Az isteni személyek sajátos kapcsolata is benne foglaltatik, mert az Atya küldi a Fiút, a Fiú pedig a Szentlelket. Jézus tanúsítja, hogy a három személy egy: én és az Atya egy vagyunk. Én elküldöm nektek Atyámtól a Vigasztalót.
Hiszünk a Szentháromságban, és belátjuk azt, hogy nem mond ellent a matematikának, mert nem abban három, amiben egy. Ha egy háromszögű vonalzót akarsz venni, akkor az egészről mondod, hogy egy, a szögekről viszont azt, hogy három. A legszebb ikonja a Szentháromságnak a család: a családot a szeretet teszi eggyé, de személyei az férj-apa, a feleség-anya és a gyermekek. Apa-anya-gyermekek = egy szerető család.
Isten a Szeretet. Az egy Isten örök természettel létezik, de három személyben: Atya, Fiú és Szentlélek. A Fiú és a Szentlélek elküldésével az Atya ezt a belső szentháromsági életet nyitotta meg számunkra, mert a szeretet csak az önkinyilatkoztatással teljes. A keresztséggel a Szentháromság személyeivel kerültünk életközösségbe, és meghivatást kaptunk, hogy a Szentháromsággal éljünk kölcsönös szeretetben.  
 

 

Szentháromságba oltva

 

Jézus föltámadása után egy hegyre rendelte apostolait, hogy ott találkozzanak. Ez a kinyilatkoztatás, a színeváltozás hegye. A föltámadt Krisztus látása, s még inkább a szavai hangsúlyosak. Itt ad nekik hatalmat és parancsot, hogy az embereket tanítványaivá tegyék. Máté evangélista írja: „Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,16-20) Jézus szavai a múltra, jelenre és jövőre vonatkoznak. 

Az Atya isteni hatalmat adott Jézusnak, mint az Emberfiának. Ez a hatalom az Isten országának a hatalma. Jézus a jelenben hatalmat és parancsot ad apostolainak a Szentháromság nevére való keresztelésre. 
Valakinek a nevére keresztelni nem azonos a valakinek a nevében való kereszteléssel. Ez utóbbi azt fejezi ki, hogy valakinek a tekintélyével hajtom végre a keresztelést; míg az előbbi azt jelenti, hogy valakinek szentelek valakit. A keresztség által a Szentháromság tulajdona és védettje lesz a megkeresztelt. 
A tanítványok feladata lesz tovább folytatni Jézus tanítói szolgálatát, így lefektetik a keresztény oktatás, teológia és más szellemi tevékenység alapjait. Az egész feladat jövőre vonatkozik és olyan félelmetesen nagy, hogy Jézus isteni jelenlétét ígéri egyháza számára eljöveteléig – veletek vagyok mindennap, a világ végéig” –, amikor az döntést hoz, tanul, imádkozik, prédikál, keresztel és tanít. 
Az egyház egyedülálló hivatása, hogy a Lélek erejével tanúskodjék Jézus feltámadásáról és építse Isten országát a népek között. Amint egykor Izrael hivatása volt, hogy tanúskodjék az egyedüli, élő Istenről, aki lángok közül beszélt hozzájuk, aki kivezette őket Egyiptomból jelekkel és csodákkal, erős kézzel és kinyújtott karral. Az Úr kinyilvánította, hogy fönn az égben és lenn a földön Ő az Isten, senki más! Mózes ezért inti népét: Tartsd meg parancsait és törvényeit, … hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad örökre!” (MTörv 4,32-34. 39-40) 
Az örök életet a Messiás, Krisztus hozta el, aki kinyilatkoztatta Isten benső életét és megváltásával a fogadott fiúság Lelkét nyertük el, általa így szólítjuk Istent: ‘Abba, Atya!’ (Róm 8,14-17)  
A keresztséggel beoltattunk a Szentháromságba, megigazultunk és bebocsáttatunk Isten családjába, hogy a fogadott fiú és örökös helyzetében új életet éljünk. Krisztus, a Fiú, aki már részt kapott Atyja örökéből, egy napon részesít minket is ebben a dicsőségben. Jézus szeretete életünk hatóereje a Szentlélek által árad ki. A Szentlélek rá ébreszt, hogyha Jézussal szenvedünk, akkor vele együtt meg is dicsőülünk.

„Dicsőség az Ayának, a Fiúnak és a Szentléleknek: ... aki eljön újra!” Jel 1,8.