A székelyekről 7.

7. Hun-avar-székely-magyar

Attila hun király hatalma a Rajnától a Volgáig ért. Ezzel a kelet-nyugati kereskedelem addig nem tapasztalt nagy méreteket öltött. A kereskedelem a hun birodalom felbomlása után sem szűnt meg. 

A következő hun berendezkedésű birodalmat az avarok hozták létre. Az avar fejedelmi törzsek szintén a kereskedelmi utak menti területeket szállták meg (Fejér és Tolna megye, Pest környéke, a Tisza-Duna köze, Bihar megye), s ezzel kézben tartják az egész avar kori kereskedelmet. A nyugat irányú kereskedelem a bajáni avar birodalomban a hun mintát követi, annál is inkább, mivel az avarság jelentős része hun volt. Baján kagán háborúinak egy részét éppen az útvonalak biztosítása érdekében viseli (az al-dunai vámháború). A 7. századból való Bajorországban talált bizánci tárgyak, és az avarokkal szomszédos nyugati területeken forgó bizánci pénz valószínűvé teszi, hogy a nyugati kereskedelem nemcsak a só körül zajlott. Az avar ötvös művészet kihatással van Bizáncra és Nyugatra. Nagy Károly frank király győzelme után sem rombolta szét az avar kereskedelmet, csupán fegyverkiviteli tilalmat léptet életbe, de az avar kincseket szekér számra szállíttatta el. (Később a magyarok Attila kincsét keresik, kalandoznak érte.) 

Az avar utak továbbra is megmaradtak, habár kelet felé a kazár, dél fele a bolgár állam megalakulásával korlátozódtak. A régészeti kutatás nyomán feltárult az a gazdag hun-avar élet, amely 568-tól kezdve a birodalom bomlásáig (800 körül) mint államhatalom, később a magyar honfoglalásig, mint töredékekben élő nép munkálta a Kárpát-medence műveltségét. Már szó volt arról, hogy az onogur (tíz nyíl) szövetségből 680 körül kivált a három had (a székelyek ősei) és az avar birodalomban telepedett le, éspedig a Duna-Tisza közt az Alföldön, az Őrségben és az Őrvidéken. Innen a Nagy Károly indította támadáskor a Körös vidékére és az erdélyi Mezőségre települnek át. Amikor ezek értesültek arról, hogy a hét törzs Árpád vezérrel az élen a Kárpátoknál megjelent, képviselőket küldtek a magyarok elé, és hadsereggel csatlakoztak a magyarok mellé. Ez szervezettségüket mutatja! 

A krónikások nem hazug fecsegők voltak, hanem a királyok jegyzői, akik nemcsak sok mindenről tudtak, hanem sok tekintélyes emberrel is érintkeztek, s így füllenteniük nem lett volna ajánlatos. Saját korukban olyanok voltak, mint a későbbi történészek, vagyis saját koruk eszközeivel és látókörével írták meg történeteiket, tekintettel az uralkodó családra. László Gyula kimutatta, hogy a magyarok itt találták és meghagyták szállásterületeiken  a Duna-Tisza közt, a Fertő-menti, a baranyai és a Küküllő-menti avarokat. Ez tény. Krónikáink pedig az avarokat hunoknak nevezik, ahogy a nyugati népek napjainkig a magyarokat. 

Az Árpád-ház uralkodása idején a nyugati határvidéken, az Őrségben említik a székelyeket és besenyőket.

A háromszéki besenyők a székelyekkel együtt telepedtek be. Nyelvészeti kutatások is alátámasztják, hogy a Sepsi-Kézdi és Csík-Gyergyó vidéki székelység az Őrséggel és részben az Őrvidékkel rokon nyelvi sajátosságokat mutat (Benkő Loránd). Az erdélyi avarság fennmaradása mellett szól az is, hogy a székely lószerszámok még a 14-15. században is avar mintára készültek. A rovásírás még az ázsiai avar rovásírás folytatása. Az e és o hangot jelölő betű pedig 830 után a bolgár hódításkor a székelyek szomszédságában megtelepedett bolgár törökök (blakok) rovásírásból ment át a székelybe.