Ferenc pápa katekézise

A Szentatya iránti lelkesedés nem szűnik. Április 24-én, szerdán délelőtt több mint 100 ezer hívő várakozott a Szent Péter téren és a környező utcákban, hogy lássák a pápát és hallgassák katekézisét. „Kedves fivérek és nővérek, jó napot kívánok. A Credoban megvalljuk, hogy Jézus ismét eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat. Az emberi történelem a férfi és a nő Isten képére és hasonlatosságára történő teremtésével kezdődik és Krisztus utolsó ítéletével végződik. Gyakran elfeledkeznek a történelemnek erről a két pólusáról.” A pápa emlékeztetett rá, hogy Jézus mennybemenetelével Isten Fia elvitte az Atyához emberségünket, és az egész világot hívja, hogy Isten tárt karokkal befogadhassa, hogy a történelem végén az egész valóságot átadhassa az Atyának. Van azonban ez a közbeeső időszak Krisztus első és utolsó eljövetele között, éppen az az idő, amelyet most élünk. Ebbe az időszakba illeszkedik a tíz szűzről szóló példabeszéd (vö. Mt 25,1-13). A vőlegény az Úr, és az érkezését váró idő az, amit nekünk ajándékoz irgalommal és türelemmel végső eljövetele előtt. Ez a virrasztás ideje. Azt kéri tőlünk Isten, hogy álljunk készen a találkozóra, ami azt jelenti, hogy felismerjük jelenléte jeleit, életben tartjuk hitünket az imával, a szentségekkel, éberen vigyázunk, hogy ne aludjunk el, ne feledkezzünk meg Istenről. A második példabeszéd a talentumokról szól, ami arra késztet, hogy elgondolkozzunk: milyen a kapcsolat aközött, ahogyan felhasználjuk az Istentől kapott ajándékokat és visszatérte között, amikor számon kéri, hogy hogyan használtuk fel azokat (vö. Mt 25,14-30). Visszatértekor a gazda megítéli tetteiket: az első kettőt megdicséri, míg a harmadikat elűzi és a „külső sötétségre” veti ki, mert félelemből elrejtette talentumát, bezárkózott önmagába. Az Úr visszatértére való várakozás a cselekvés ideje. Ebben az időszakban kell gyümölcsöztetnünk Isten ajándékait nem saját magunk, hanem Isten, az egyház, testvéreink számára. Mindig arra kell törekednünk, hogy növeljük a jót a világban. Különösen ma, ebben a válságos időszakban, fontos, hogy ne zárkózzunk önmagunkba, ne ássuk el talentumunkat, hanem nyíljunk meg, legyünk szolidárisak, legyünk figyelemmel másokra.  Kedves fiatalok! Az életet nem azért kaptuk, hogy féltékenyen magunknak megőrizzük, hanem azért, hogy azt átadjuk. Legyetek nagylelkűek! Ne féljetek nagy álmokat megálmodni!” A harmadik példabeszéd az utolsó ítéletről szól (vö. Mt 25,31-46). Az Úr a pásztor metaforáját használja fel, aki elválasztja a juhokat a kosoktól. Isten az általunk adott szeretet alapján ítél meg majd bennünket, aszerint, hogy hogyan szerettük testvéreinket, különösen a leggyengébbeket és a leginkább szükséget szenvedőket. A hit ajándék, ahhoz azonban, hogy gyümölcsöket hozzon, Isten kegyelme mindig igényli azt, hogy megnyíljunk Neki, várja szabad és konkrét válaszunkat. Krisztus eljön hozzánk, nekünk az a feladatunk, hogy átadjuk Neki magunkat, hogy szeretet ajándékára olyan élettel válaszoljunk, amelyet a hit és a szeretet hat át. Kedves Testvérek! Az utolsó ítélet késztessen bennünket arra, hogy jobban megéljük a jelent, hogy az Úr, életünk és a történelem végén jó és hűséges szolgának ítéljen meg bennünket! 

VR